Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-03 / 1. szám
egyik legnagyobb országát lakó 15 milliónyi roppant néphez olly szegények, kik azután a méltóságos, nagyságos és tekintetes urat jobbra balra szórják és bókolnak a czím és vagyon előtt. Fidnoc! És ez a „csak akarjátok“ milly buzdító memento, milly mélységes psichologiai hitvallás! Csak akarjátok, lesztek erősek, gazdagok és szabadok; az akaraton kívül minden egyéb szükségtelen; nem kell isteni ajándék miilyen a lelki szikra, a tiszta ész és az ép test; nem kell fáradság, munka és tanulmány; csak akarjatok!! Tegyük fel p.o. — mi azonban alig hihető — hogy szerényülni és okulni akarna; elégséges lenne e puszta akaratra, ha az egyikre fogékonysága, a másikra tehetsége nincs? Mit használna akaratja, ha kivált ezt az uralkodás és önhittség következetes gyakorlatával támasztaná ? Mi köze a költészetnek a pénzesináláshoz és megfordítva? És ha ezen poétái „csak akarjatok“ tökéletesen elég, mi szükség volt a röpiratra? F. némelly jeles férfiak neveit írja oda, kétségenkül azon szerény czélból, hogy fájdalmainak némi egyhülést szerezzen. Nem, F ur, kegyed nem tartozik azok sorába, nyugodjék meg. A kapacítások fokozata rendezve van; itt számára hézag nem mutatkozik. Különben is azon kérdést, mellyhez csatolá ama neveket, a nemzet már eldöntötte és hajlandó a feledékenségnek átengedni. Ott áll ama rendíthetlen férfiú, az alkotmányi szellem és törvényszerűség hű képviselője, a haza és külföld tiszteletét aratván, ott egy másik fáradhatlan munkásságú, világhírű férfiú, az anyagi érdekek hatalmas mozditója: ennek roppant ereje a nemzetet mozgásba hozta, de — szellemi eszközzel; ott ismét egy szelíd és jeles lélek, kitől literaturánk már régóta gyöngyöket nyert és nyer, s kinek szive az emberiségért ver; ott állanak az ifjabb munkások gyönyörű előadásaikkal a nyelvet simítók, az Hiedelmet, az ízlést terjesztők, nemesitők számosan és kitűnőleg. De miként áll ezek közt ? Mint alchimista ? Lám azon férfiak érdemeiből de csak egy porszemnyit sem fog bármelly súrlódás is enyésztetni, mert ezek tisztábban és tisztábban jőnek elő mint arany a tüzből, mint a teremtő mellekbe az önérzet bizonyos nemét önté, mellyet F. sejditeni sem tud. Ugye, a satyra és a sarcaim semmi szentet nem ismernek? Nem édes úr, csakhogy a satyra és sarcaim onnan visszapattannak, hol gyengeség és gyarlóság nincsenek, egyedül mellyek érzik ama fegyverek élét. Hogy mindazon férfiak elkülönzött térben és körben forognak, egyfelől önállásra, másfelől nemzetünk jellemének egyik (nem eredeti) mostani ismertetőjegyére mutat. Hogy minden elágazás mellett is — szétoszlás alatt mást értünk — ezen erők üszpontosulhatnak, idővel hihetőleg üszpontosulni fognak, a következésekben pedig okvetlenül öszpontosulnak, magában értetődik, de gyengeség volna, egyedül a kivalitásnak tulajdonítani ama csapatokbani munkálódást, független törekvést; gyávaság pedig ama jelenetekre támaszkodva valamelly kedvencz ideát megragadni és kivitelét unszolni. És világosan észrevehető, hogy a középszerűségek és az ezek alatti lények szinto oly figyelmet óhajtanak gerjeszteni, miilyen ama határozott erőktől meg nem tagadható; de a középszerűség arra van kárhoztatva, hogy tulajdon erejét megmérni soha képes ne legyen. Látjuk mikint van képviselve minden érdek, minden irányi kifejtés— csak egyet kivéve, a tudományt! Szomorú jelenet, melly mint siralmas következménye áll elő a szünetleni küzdések közt lefolyt századoknak, de különösen az utolsó félnek. És most is, ma is fagyos részvétlenség, mintha a magyar anyatejével szita volna be ama mondást, „nekem nemkell tudós.“ Pedig tudomány nélkül ő a nemzetek, a népek sorába, civilisatio körébe lépni soha , soha nem fog. Nem ver annak keblében magyar szív, nem lakik benne magyar lélek, ki fájdalmat nem érez látván, hogy mindenre, mindenre mit az újabb előmenet gyümölcseiből előteremtenünk kell, a külföldre szorulunk. Örökre tributárjai maradjunk e mi ennek ? örökös függésben, martalikai a tudatlanságnak? Ki ama fájdalmat, melly az egész nemzetet búba mártá, nem érezvén gúnyolja, gyáva egy teremtés. A szétoszlás kérdésére talpra esetten felel, s a vak tyúkra emlékeztet; vagy tán kínjai sajtolák ki belőle az igazságot? Csalhatlan való, hogy ha több olly ember lenne az országban miilyen NK, kétségbe esnék és az egész tervező confraternitással egyetemben megszöknék. És ha a magyar egy pillanatot vet a földabroszra, egy pillanatot a népek politikai helyzésére, ha emlékében tartja a szerencsétlen szomszédnép borzasztó történetét, az egyeségnél egyéb jelszava nem lehet. Csakhogy az efféléket nem irányozandók F-hoz, ki előtt ily ilyesmi — spanyol kastély. Van azonban ama recenzióban némi közeledés p. o. az alapideák hasonnemüségéről említés ; van jó szándékának és munkásságának némi elismerése, csak hogy nem vulgaris alakban, hanem ollyanban, mellynek felfogásához kitűnő és consolidált jellem, felemelkedett érzelem kívántatnak meg, mellyeket bank tervezőnk röpiratában és feleselésében nem nyilvánít, s azért csak ama recensio fanyarát volt képes ízlelni. Azért is kérjük, hogy azt, mi ezután itt következik, ne olvassa. Megszoktuk mi magyarok a nemzet szót mindenkor és mindenütt előtolni, legyen a kérdés apró, legyen fontos tárgyakról. De ama szó, eszme, fogalom, elv, jel, valóság stb. stb. hatásának gyakorlata egész tisztaságában észre nem vehető. Nemzet alatt mi mindenkor olly független társaságot értünk, melly maga szokta eldönteni és rendezni mindazon kérdéseket, tárgyakat, mellyek akár belső, akár külső viszonyaira nézve érdekeiben fekszenek. Nagyszerű intézkedésekről szólván, valószínű, hogy hypothesisban forgunk. Bankot illetőleg p. o. meglehet, hogy a nemzet érdeke legyőzheti a kivihetőség akadályait, mivel a priori ezen kérdés benső intézkedést jelöl; meglehet mondjuk, mert a nemzet utóbbizaki története gyengébb okok melett is mutat alig képzelhető tartósságú ellentállást. Ama hypothesisban maradván, nemzeti intézet alatt olly közvállalatot értünk, a mellyből eredhető és eredendő jó közvetlen terjed szét a nemzet összes és egyes tagjaira, mi ismét csak akkor lehetetm ama intézet független, vagyis nemzeti. De melly értelme legyen ekkor a szabadalmazott nemzeti banknak? s mikint áll eme két első szó együtt? Periphrasis? Amphibologia? Catachresis? Metalepsis? Litota? vagy Antiphrasis? Tán inkább ideazagyva. Mi szabadalmazott, nemzeti nem lehet és megfordítva. Vagy léteznek csakugyan szabadalmazott nemzetek ? Röptessük élőnkbe a világ legnevezetesb bankjait. A római argentarii és numularii bizonyos neme voltak a banquieroknak, de az a világi bankokat nem ismerte. Első a XII század közepén felállított bank a velenczei; ennek eredeti alapja kényszeritett adó volt. Az erőltetett kölcsön, mellyért a bank 4°0 kamatott fizetett, később rendes bankká vált 5 millió ducatival. Köteleztetett minden adós készpénzben fizetni tartozását a bankba, eme pedig jegyeivel fizeté ki a hitelezőket. Mindennemű kereskedési fizetés, portékáért, váltóért stb. a bankba folyt, melly igy a status egyetemes gazdagságát vsszíté, s mellyért a respublica volt kezes. A teljes biztosság és a munkálatok rendes folyamata, fentarták e bank nagy hitelét, és kötelezvényei egész Európában elsőséget nyerének a királyoké felett. A későbbi barcelonai és genuai bankok, mintájára alakultak. Amsterdam városának tisztsége 1609 ben a lakosok örök pénztárnokává nyilvánult, és minden fizetésnek, előbb 600, később 300 gilderan felöl, a bankba kellett tétetnie. Ezen bank több tekintetben igen nevezetes, és részletes leírása tanulmányos lenne. Soha sem lehet bizonyosan kitudni, mennyi ezen bank vagyona? de ismeretes, hogy vert pénz, és hogy mindenkor teljes értéke volt és van ládáiban valamennyi kötelezvényeinek és minden rajta létezhető követelésnek, hogy ezen teljes érték meglegyen, kezeskedik a város. A minden évben újonnan választott igazgatók ünnepélyes eskü alatt hasonlítják a bank kincseit annak könyveivel. Law testvérek bankja (1716) következő elvekre és czélra alapult. Véget vetni az uzsorának; Páris és a tartományok közt a felváltást könnyíteni. Növeszteni a gyárak mozgását és alkalmassá tenni a népet, hogy súlyos adóját könnyebben fizethesse. Law bankja 6 millió livrere alapult, és félév múlva már ~1,2010 osztályékot fizetett. 1718 dec.edikén a közönségnek tudtára adatott, hogy ő felsége ezen bankot kezeihez vette, királyi bank név alatt, Law igazgató lett. Az uralkodótól függvén e bank, tömérdek kiterjedést nyert s egész Európa figyelmét magára vonta. Ismervén a nagy uralkodókat vezérlő elemeket. Europa a bank kimeneten