Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1842-09-26 / 76. szám
611 612 talán gyakorlatilag némelly megyék mégis fosztották. Fájdalom,ez azon időben történik, mellyben más részről az úgynevezett honoratioroknak, még a falusi jegyzőknek is voks adatik, mellyben a személyes jogok minél több egyénre átruháztatni kívántatnak. Boldog Isten, hová jutunk! midőn még a fönebb említett honoratiorok körében sincs helyünk; midőn mások jogai kiterjesztetvén, egyedül nekünk kell jogaink csonkításáról panaszt emelnünk. De vizsgáljuk meg egy kevéssé ezen, véleményem szerint csupán a jelen századnak mindent újítani, vagy inkább dönteni vágyó szenvedélyből eredt eszmének elleneink által felhozott alapját. Némelly megyék azt állítják, hogy honi törvényeink szerint voksolásjoggal egyedül csak a nemesek vannak felruházva, minthogy pedig a segédlelkészek honi törvényeinkben nemeseknek sehol el nem ismertetnek, ha voksolni kívánnak, aziránt az országgyűléshez kell folyamodniok. Én ugyan a megyék tanácskozásait mindenkor tiszteltem és most is tisztelem, hanem mivel azt, amit egyedül csak az országgyűlési testület koronás fejedelmünkkel együtt tehet, egyes vmegyék is tenni iparkodnak; mivel a katholikus segédlelkészeket gyakorlott jogaiktól megfosztani kívánják, abban mégis legillőbb méltánylattal ellenmondani kénytelen vagyok , nem azért ugyan, mivel én is ezen testület tagja vagyok, hanem mivel a káplányokat illeti a szavazásjog törvényszerűségéről teljesen meggyőződtem. Lehet azt feltennem, hogy azon tisztelt egyének között, akik a segédlelkészek szavazási jogát rohanták meg, többen Kelemen jogát tanulták, ha pediglen nem, elég azon, hogy Kelemen szerző országunkban divatos. Azokat tehát Kelemen jog második kötete harmadik részének, mellynek czimje: Az egyházi személyek különös jogairól, különösen : quam diversa eorum jura jelelt §. 3. pontnak olvasására utasítom; ott, kihagyván az ide nem tartozókat, neveztetnek „Primus et dignissimus Status Regni.“*) Bizony szép „Primus et dignissimus Status Regni“ lenne, ha azon joggal sem élhetne, mellyel az utána való status , a nemesség is él, t. i. voksolással; vagy talán ez az elsőség csak névvel adatik az egyházi rendnek nem pedig lettel is? Ugyanott 4szer mondatik: Utitur Clerus Regni Hungariáe Jure Privato communi Nobilitari, cum Eclesiastici quo ad suam personam sint veri nobiles Regni, et eodem cum aliis iure utantur. Már ha az egyházi rend, melly alatt kétség nélkül a segédlelkészek is, mint valóságos hyerarchicus tagok értetnek, magyar hazánk igaz nemesei közé számittatik, és velök egyenlő joggal élni mondatik, sőt az academiákban is taníttatik: én józan eszemmel fel nem foghatom, miképen zárathatnak ki valóságos egyházi személyek, a káplányok, attól, mi legfőbb vonala és bélyege az igazi nemességnek, t. i. a voksolástól. Vagy tehát voksoljanak a segédlelkészek is mint más igazi nemeseink, és akkor ezután is adassék elő az akadémiákban Kelemen felidézett pontja; vagy ha nem igazi nemesek a segédlelkészek, zárassanak ki a voksolástól; hanem akkor Kelemen felidézett 4. pontjának azon szavai: „Veri Nobiles Regni“ örökre nemcsak Kelemen jogából, hanem azok velejéből is kitörültessenek , kik azt tanulták, mivel minden maszlagos tévelygés, legjobb hogy ha gyökeresen irtatik ki. Vagy talán ezekben is divatozik már az a monda: aliter traditur, aliterist? De bizonyosabbá és déli napfénynél világosabbá teszi a segédlelkészek voksolási jogát a tisztujitásoknál azon Kelemen jog második kötetedik részének ekképen czimzeltja : Hányféle a polgári nemesség? A magyar nemesség, mai divatot nézvén , először status, melly bizonyos polgárok osztályának úgy adatott, hogy mindazok , kik azon osztályba törvényes hatóság által felvétetnek, ameddig csak azon osztálynak tagjai, személyekre nézve országi nemességgel éljenek. Egyféle nemességgel bir Magyarország egyházi rendje is, éspedig nemcsak összesen és általában, hanem egyenkint és személyenkint. *) Már pedig az egész nemesség él voksolási joggal, tehát éljenek vele a segédlelkészek is mint va lóságos tagjai; mivel, quod subsistit in toto, debet etiam subsistere in partibus: a majori ad minus valet augumentatio; én lega lább ilyen logikát hallgattam és tanultam. Azonban a segédlelkészek voksolásjoga tagadásának megerősítésére ürügyül szolgált Thurócz vármegye karainak talán az, hogy segédlelkészek, nem lévén fekvő birtokuk , nem szavazhatnak, mert más birtoktalan nemesek is Thurócz vármegyében (ámbár ott csak két cath. segédlelkész találkozik, s ezek közt is jelenleg egyik törzsökös nemes) ujonan kizzárattak a tisztujitási voksolástól. De ezen okoskodás csak akkor bírhatna erővel, ha Magyarország minden vármegyéiben divatoznék, hanem én ellenkezőt tapasztaltam: nekem látni szerencsém vala legalább három tisztujitásoknál külön vármegyékben ollyan nemeseket is szavazni, kik irgalmatlan fatum által egészen tönkre jutottak. Miért nem zárattak ki a tisztujitási voksolástól tehát ezek is, hahogy különös bélyege ezen voksolási jognak a birtok? Kétség kívül azért, mivel 8 százados magyar törvényeink szerint mint igazi nemesek, ámbár vagyontalanok, voksolási joggal élhetnek; mivel bizonyos az, hogy törvényeink akár királyi adomány, akár egyedül nemesi levél által nemességet nyert személyek jogai között semmi különbséget nem tesznek. Ezekből kitetszik tehát, hogy a birtoktalan nemességnek, következőleg tehát a segédlelkészeknek is, a megye tisztujitási voksolástóli kizárása nem törvényes, hanem egyes, és uj törvények alkotására, mellyeket egyedül maga koronás királyunk az országosan összegyűlt rendekkel hozhat, semmiképen fel nem hatalmazott vármegyék önkényes eljárása. De tegyük fel, hogy voksolásjog csak azon nemeseknek adatik, kik birtokosok; azért még sem következhetik a segédlelkészek attóli kizáratása, mert lehet e biztosabb benefitiumot képzelni, mint midőn egyházi és nemesi rangunkhoz illő eltartásunkról országos törvényeink (1723. 71. t. ez. 2. és 3. §.) intézkednek?, midőn nem puszta jó szerencsére, hanem olly állandó és mindig elegendő czimre vagyunk felszentelve, melly soránkigi illő eltartásunkat biztosíthatja és biztosítja is. Hogy ha pedig csak azért záratják ki a segédlelkészek a tisztujitási voksolástól, mivel ezen voksolásjoguk a magyar törvényekben nyilvánosan kitéve nincsen, ez nem igazságos következtetés, mert onnan következhetik az is, hogy voksolhatnak, mivel országunkban igaz nemesi rangra emeltettek; annál inkább pedig, mivel, hogyha őket koronás fejedelmeink kizáratni akarták volna a tisztujítási voksolástól, bizonyosan előjogaikat alapító törvényeikben azon záradékot: „voto tamen et sessione absque omni“ nyilván kitették volna, mint a trinitariusok és az ajtatos iskolák tanítóinak Magyarországunkbani felvételekor történt; ezek t. i. 1715. 102. t. ez. által vétettek fel Magyarországba ama záradékkal, mi a segédlelkészek alapításakor nem történt. Végtére hogyha a vármegyék a tőlem felhozottak által a káplányoknak voksolási alapos jogáról még meg nem győződtek, legalább azért, mivel azok által: Dominus et Salvator noster salutem ipsorum administrari vult (Ház. könyv, 1. r. 2. sz.) és misei ujonan Pest vármegyében, amint erről a Sion egyházi lap egyik júliusi száma említést tesz, az evangélikusok papjai is voksolnak, a katholikus segédlelkészeket voksolásjogban ne háborítsák, annál *) S. Steph. 1. t. c. 3. lae: 2. 1608. 1. post Cor. *) Sens.eilt, lae: 2. lae 11.