Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1842-09-26 / 76. szám

611 612 talán gyakorlatilag némelly megyék mégis fosztották. Fájdalom,ez azon időben történik, mellyben más részről az úgynevezett hono­­ratioroknak, még a falusi jegyzőknek is voks adatik, mellyben a személyes jogok minél több egyénre átruháztatni kívántatnak. Bol­dog Isten, hová jutunk! midőn még a fönebb említett honoratiorok körében sincs helyünk; midőn mások jogai kiterjesztetvén, egye­dül nekünk kell jogaink csonkításáról panaszt emelnünk. De vizs­gáljuk meg egy kevéssé ezen, véleményem szerint csupán a jelen századnak mindent újítani, vagy inkább dönteni vágyó szenve­délyből eredt eszmének elleneink által felhozott alapját. Némelly megyék azt állítják, hogy honi törvényeink szerint voksolásjoggal egyedül csak a nemesek vannak felruházva, mint­hogy pedig a segédlelkészek honi törvényeinkben nemeseknek se­hol el nem ismertetnek, ha voksolni kívánnak, aziránt az ország­gyűléshez kell folyam­odniok. Én ugyan a megyék tanácskozásait mindenkor tiszteltem és most is tisztelem, hanem mivel azt, a­mit egyedül csak az országgyűlési testület koronás fejedelmünkkel együtt tehet, egyes vmegyék is tenni iparkodnak; mivel a katho­­likus segédlelkészeket gyakorlott jogaiktól megfosztani kívánják, abban mégis legillőbb méltánylattal ellenmondani kénytelen va­gyok , nem azért ugyan, mivel én is ezen testület tagja vagyok, hanem mivel a káplányokat illeti a szavazásjog törvényszerűségéről teljesen meggyőződtem. Lehet azt feltennem, hogy azon tisztelt egyének között, a­kik a segédlelkészek szavazási jogát rohanták meg, többen Kelemen jogát tanulták, ha pediglen nem, elég azon, hogy Kelemen szerző országunkban divatos. Azokat tehát Kelemen jog második kötete harmadik részének, mellynek czimje: Az egy­házi személyek különös jogairól, különösen : quam diversa eorum jura jelelt §. 3. pontnak olvasására utasítom; ott, kihagyván az ide nem tartozókat, neveztetnek „Primus et dignissimus Status Reg­ni.“*) Bizony szép „Primus et dignissimus Status Regni“ lenne, ha azon joggal sem élhetne, mellyel az utána való status , a nemesség is él, t. i. voksolással; vagy talán ez az elsőség csak névvel adatik az egyházi rendnek nem pedig lettel is? Ugyanott 4szer mondatik: Utitur Clerus Regni Hungariáe Jure Privato communi Nobilitari, cum Eclesiastici quo ad suam­ per­sonam sint veri nobiles Regni, et eodem cum aliis iure utantur. Már ha az egyházi rend, melly alatt kétség nélkül a segédlelkészek is, mint valóságos hyerarchicus tagok értetnek, magyar hazánk igaz nemesei közé számittatik, és velök egyenlő joggal élni monda­tik, sőt az academiákban is taníttatik: én józan eszemmel fel nem foghatom, miképen zárathatnak ki valóságos egyházi személyek, a káplányok, attól, mi legfőbb vonala és bélyege az igazi nemesség­nek, t. i. a voksolástól. Vagy tehát voksoljanak a segédlelkészek is mint más igazi nemeseink, és akkor ezután is adassék elő az akadémiákban Kelemen felidézett pontja; vagy ha nem igazi ne­mesek a segédlelkészek, zárassanak ki a voksolástól; hanem akkor Kelemen felidézett 4. pontjának azon szavai: „Veri Nobiles Regni“ örökre nemcsak Kelemen jogából, hanem azok velejéből is kitö­­rültessenek , kik azt tanulták, mivel minden maszlagos tévelygés, legjobb hogy ha gyökeresen irtatik ki. Vagy talán ezekben is di­vatozik már az a monda: aliter traditur, aliterist? De bizonyosabbá és déli napfénynél világosabbá teszi a segédlelkészek voksolási jogát a tisztujitásoknál azon Kelemen jog második kötete­dik részének ekképen czimzelt­ja : Hányféle a pol­gári nemesség? A magyar nemesség, mai divatot nézvén , először status, melly bizonyos polgárok osztályának úgy adatott, hogy mind­azok , kik azon osztályba törvényes hatóság által felvétetnek, a­meddig csak azon osztálynak tagjai, személyekre nézve országi nemességgel éljenek. Egyféle nemességgel bir Magyarország egy­házi rendje is, éspedig nemcsak összesen és általában, hanem egyenkint és személyenkint. *) Már pedig az egész nemesség él voksolási joggal, tehát éljenek vele a segédlelkészek is mint va­­ lóságos tagjai; mivel, quod subsistit in toto, debet etiam subsis­­tere in partibus: a majori ad minus valet augumentatio; én lega­ lább i­lyen logikát hallgattam és tanultam. Azonban a segédlelkészek voksolásjoga tagadásának megerő­sítésére ürügyül szolgált Thurócz vármegye karainak talán az, hogy segédlelkészek, nem lévén fekvő birtokuk , nem szavazhat­nak, mert más birtoktalan nemesek is Thurócz vármegyében (ám­bár ott csak két cath. segédlelkész találkozik, s ezek közt is jelen­leg egyik törzsökös nemes) ujonan kizzárattak a tisztujitási voksolástól. De ezen okoskodás csak akkor bírhatna erővel, ha Magyarország minden vármegyéiben divatoznék, hanem én ellen­kezőt tapasztaltam: nekem látni szerencsém vala legalább három tisztujitásoknál külön vármegyékben ollyan nemeseket is szavazni, kik irgalmatlan fatum által egészen tönkre jutottak. Miért nem zárattak ki a tisztujitási voksolástól tehát ezek is, hahogy külö­nös bélyege ezen voksolási jognak a birtok? Kétség kívül azért, mivel 8 százados magyar törvényeink szerint mint igazi nemesek, ámbár vagyontalanok, vokso­lási joggal élhetnek; mivel bizonyos az, hogy törvényeink akár királyi adomány, akár egyedül nemesi levél által nemességet nyert személyek jogai között semmi kü­lönbséget nem tesznek. Ezekből kitetszik tehát, hogy a birtokta­lan nemességnek, következőleg tehát a segédlelkészeknek is, a megye tisztujitási voksolástóli kizárása nem törvényes, hanem egyes, és uj törvények alkotására, mellyeket egyedül maga koro­nás királyunk az országosan összegyűlt rendekkel hozhat, semmi­képen fel nem hatalmazott vármegyék önkényes eljárása. De tegyük fel, hogy voksolásjog csak azon nemeseknek ada­tik, kik birtokosok; azért még sem következhetik a segédlelké­szek attóli kizáratása, mert lehet e biztosabb benefitiumot kép­zelni, mint midőn egyházi és nemesi rangunkhoz illő eltartá­sunkról országos törvényeink (1723. 71. t. ez. 2. és 3. §.) in­tézkednek?, midőn nem puszta jó szerencsére, hanem olly állandó és mindig elegendő czimre vagyunk felszentelve, melly soránkigi illő eltartásunkat biztosíthatja és biztosítja is. Hogy ha pedig csak azért záratják ki a segédlelkészek a tisztujitási voksolástól, mivel ezen voksolásjoguk a magyar törvényekben nyilván­osan kitéve nincsen, ez nem igazságos következtetés, mert onnan kö­­vetkezhetik az is, hogy voksolhatnak, mivel országunkban igaz nemesi rangra emeltettek; annál inkább pedig, mivel, hogyha őket koronás fejedelmeink kizáratni akarták volna a tisztujítási vok­solástól, bizonyosan előjogaikat alapító törvényeikben azon zára­dékot: „voto tam­en et sessione absque omni“ nyilván kitették volna, mint a trinitariusok és az ajtatos iskolák tanítóinak Magyar­­országunkbani felvételekor történt; ezek t. i. 1715. 102. t. ez. által vétettek fel Magyarországba ama záradékkal, mi a segéd­lelkészek alapításakor nem történt. Végtére hogyha a vármegyék a tőlem felhozottak által a káp­­lányoknak voksolási alapos jogáról még meg nem győződtek, leg­alább azért, mivel azok által: Dominus et Salvator noster salutem ipsorum administrari vult (Ház. könyv, 1. r. 2. sz.) és misei ujonan Pest vármegyében, a­mint erről a Sion egyházi lap egyik júliusi száma említést tesz, az evangélikusok papjai is voksolnak, a katholikus segédlelkészeket voksolásjogban ne háborítsák, annál *) S. Steph. 1. t. c. 3. lae: 2. 1608. 1. post Cor. *) Sens.­eilt, lae: 2. lae 11.

Next