Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1842-10-10 / 80. szám

643 Nem szabad tekintet­ nélkül hagynunk, m­ikép Magyarország épen most van indulóban, hogy a homályos latin országból a ranffyar nemzeti szellemtől szépen kivilágított áldott földre, a nem­zeti Magyarországba, mindenestül átköltözzék; a latin sivatagon már átkeltek; a magyar legszentebbjét elbontó latin kód elpárol­gott; a délibábok a déli naptól körülsugárzott mennyei képben mutatják: mi lehet Magyarország és mivé kell lennie, ha a szándék teljes egysége mellett, kölcs­ön­ös leg­főbb bizodalommal s minden egyoldalú inditóok legönzetlenebb és legbecsületesb mellőzésével a lehető legjobb egyetértés Magyarország király­a és nemzete közt rendíthetlenül megalapítva. A honatya inti szeretett nagylelkű magyarjait, a megnyílt áldott földre a szel­lem igazságában s a szív tisztaságában haladéktalanul lépni. A nemesebb magyarok előtörekvésének oda kell irányozva lennie, hogy hazájuk egy nemes nemzeti család honává váljék, melly­­ben a lélektisztaság, a legfelsőbbnek és legtökélyesebbnek sze­­retete minden földi vagyonoknál sokkal többre becsültessék; hol egyetértés és a legtisztább humanitás a nagy nemzeti család tag­jait kölcsönös szeretetteljes gyámolításra, a közbiztosság és jóllét, az általán­os megelégedés alapítására egyesítse; hol türelem, sze­lídség, mérséklet uralkodjék, hol az álakitatosságnak semmi komor szelleme ártatlan örömöket és ünnepélyeket nem háborgat, hol az emberi szabadság csak a rosznak gyakorlásában akad gátra, szó­val , hol a szeretet törvénye a státus alapja. A keresztény szeretet e törvénye Magyarország egész (nyilványos és házi) nemzetéleté­ben uralkodjék, ne csak név szerint létezzék, hanem tettlegesen gyakoroltassák is, hogy csak egyetértés, közszellem, béke és csend uralkodjék a községekben, az anyagi szenvedélyek küzdése elfojt­tassék, s olly lelki nagyság alapittassék, mellyet sem­mi földi szerencsétlenség többé meg ne rendíthes­sen, semmi szellen hízelgés el ne ámíthasson. — A gyülölség, egyenetlenség és rágalom tápszere, az üldözés és gyen­geség, a jogtalanság és bűn diadala enyésszenek; vidámság, kedv és közjóllét kisérjék a vándort utazásán a honi földön, hogy a szeretet törvénye által kormányozott magyarhonban a király, a herczeg, a gróf, a báró és nemesember, a pap, katona, polgár és paraszt, ha szivében igazi emberméltóságot visel, már e múlandó világon bol­dogságot, nyugalmat és megelégedést találjon, s a mennyei üdvet előre megizlethesse. A magyar nemzetiség szabadabb kifejlésével az olly soká szenderegve ellankadott magyar nemzet uj szellemi és ipari mun­kásságra ébredett; a korszellemet általán­osabban kezdi felfogni, szükségeit és hiányosságait elismerni, hosszas hátramaradását él­­vezni, s szilárd nemzeti törekedése egyesegyedül csak oda irányoz­va, hogy a korszellem igényeinek megfeleljen, a nemzeti szüksége­ket kipótolja, a hiányokat elhárítsa s az elmulasztottat hova hama­­rább utolérje. Kötelességünk tehát Magyarország minden erkölcsi, ipari és kereskedési nemzet erejét testvérileg egyesítni, hogy a nagy nemes nemzeti czélt elérhessük s Európa nagy nemzetszövetsé­­­­gében mint tiszteletreméltó, önmagunkat tisztelő nemzet dísszel fenállhassunk.­ A nemes­ magyarság Európa minden nemzeteit testvérként­­ kívánja ölelni, de óhajtja, hogy a magyariság is felvétessék az eu-­­­rópai nemzetek testvérszövetségébe, s követeli, hogy a Magyaror­­­­szágban polgárokká lett idegen nyelvűek az önválasztotta honban­­ testvérileg nemzetesedjenek, hogy a hazának jó polgárkint erejök­­ szerint hasznosokká s lelkestől testestül azé válni iparkodjanak.­­ Lehet-e ocsmányabb látvány, mint szemlélni, mikép Magyarország­­ idegen ajkú státuspolgárainak egy egész testülete szemtelenül kitárt gálád önzéssel — a közjóllétnek minden tekintete nélkül per fás et nefas—minden viszonyból, vihar- és zavarból csak hasznot húzni iparkodik, s vakmerő negéddel magán Magyarországban a nemzeti magyarnak ellenségként áll ellenébe. S mégis illy iszonyú föllépés mindennapi jelenet volt Magyarországban a gyülölség, egyenetlen­­­­ség, rágalom, üldözés, pártdüh, pusztítás, zsarnokság és hadidüh négy századában; a politikai vallási vakbuzgalom sötét korában. Valljon e merény a latin álmából felébredt magyar hazába is el­rágódjék ás örök önörökké tenyésszen? Egyébiránt Magyarország felvilágosodottabb, becsületes és valóban becsületre méltó, okos és körültekintő idegen ajkú polgára elég belátással és igazságszere­tettel bir, hogy átlássa, milly okvetetlen szükséges, hogy mi mind­nyájan, hazánknak a magyar törvények uralma alatt szerződésileg és státusjogilag alkotmányos szabadságban együtt élő fiai, mint kö­zös hon státuspolgárai, mint magyarok, egymást testvérileg öleljük, a már elmúlt, soha vissza nem térendő szerencsétlen századokban mindenoldalulag elkövetett balfogásokat és kölcsönös sértéseket egészen elfelejtsük, a jelent tekintvén jobb jövendőről gondoskod­junk s boldogságunkat és közös megelégedésünket, nyugalmunkat pártszszellem nélkül a státuspolgári kötelességek leglelkiismerete­­sebb teljesítésében keressük, hogy a közös haza érdekeit saját, egyedül valóságos érdekeiknek ismerjük el, s azoknak teljesítésére Magyarország erkölcsi, értelmi, ipari és kereskedési erejét lelkiis­meretesen egyesítve minden oldalról kifejtsük, tehetségig tágítsuk, szóval, a közhaza javát előmozdítsuk, Magyarország nemzeti be­csületét terjesszük s testvéri egyetértésben haladva a világ tiszte­letét, a magyar utóvilág köszönetét megszerezzük, ezt pedig a ma­gasabb státuspolgári erények hű gyakorlata s­emez erényeknek az ivadékrai szorgos átültetése által mindenoldalulag egyesitett erő­vel állandóan megalapítsuk, hogy igy hazafiuságunk, hiv egye­sülésünk által drága anyaföldünket szebb viradásra juttatván, a külföldiek, kik alig sejték féletünket, észrevegyék, mi pedig érez­zük egyszersmind, hogy voltunk, vagyunk, leszünk is. Őszinte hazaszeretet, egyetértés és egyesség, polgári hűség, nemzeti becsületérzés, közszellem, jogosság, becsületesség és il­lendőségszeretet, a törvények szent betöltése, valódi felebaráti sze­retet, ez tartalma a nemes­ magyar igényeinek a Magyarországban született és polgárokká lett idegen ajkúnkhoz, mivelhogy mind­nyájan valóban s a szó teljes értelmében magyar státuspolgárok. Vagy talán idegen status polgárai ők, kik Magyarországban csak mint idegen vendégek tartózkodnak?— Nem kívánunk még helyt adni illy komor gondolatoknak. Bárándy. 644 Hasznos javaslat a magyar Journalok tulajdonosi és szerkesztői számára. Ha meggondoljuk, egy jó és érdekes újság szerkesztése néha mennyi pokolbeli kínokkal vegyített bajba, fáradságba és munkába kerül, mennyiféle költséget kíván, mennyi értelmet, ügyességet és szakismereteket követel; ha tovább azt tekintjük, milly csekély a magyar olvasóközönség száma , valóban bámulni s csodálni kell, mikép létezhetnek nálunk olly sok s annyi csínnal, annyi szorga­lommal kiadott olcsó magyar journálok, mellyek egy idő óta majd­nem általában mind külsőleg mind belsőleg szemlátomást javultak; és ebben, teljes őszinteséggel közbevetőleg legyen mondva, jó példával első lépett fel a Hírnök, mellynek pártatlan, mérsékelt hangulatja, csermelykint tisztán folyó, könnyen érthető stílje, finom papirosa, csinos olvasható nyomtatása méltatást érdemel.

Next