Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1842-03-28 / 17. szám

135 436 majd megmutatnám a világnak, miként járásom helységeiben a szembetűnő kicsapongások naponkint gyérülnének. Én. Ugyan mit cselekednék kend? Talán minden embert agyon veretne, vagy fölakasztatna. Bíró. Isten mentsen! csak a gonoszokat büntetném, nem ke­gyetlenül, hanem csak érdemlőleg; a jókat pedig dicsérném, véde­ném s­utalmaznám. Minden két hétben minden helységeimben mél­­hatlanul megjelennék, és a legkisebb, társaságos élet, vagyon, bá­torság, közcsend ellen közben történt kihágásokat szigorúan ugyan, de még­is a körülmények s a vétek fokozatához képest sujtatnék, szóval biró lennék. Én. De hogyan s kilói tudná meg kend mindezeket ? Biró. Uram , ritkán történik falukban akár lopás, akár vere­kedés, részegség, vagy más mezőn s rétekben kártevés, melly nyomban a faluban köztudomásúvá ne válnék; a lelkészeknek te­hát, helybeli tiszteknek, mestereknek, mint elöljárók, fülvigyá­­zóknak lelkekre kötném, hogy köteleségök szerint minden illy esete­ket körülállásosan megtudjanak, magoknak följegyezzenek, s nekem oda érkezésem előtti vagy még előbbi napokban a legközelebbi helység lelkészéhez vagy tisztéhez küldendő, de nekem szóló tu­dósító leveleikben födözzenek úgy, hogy a majd általam megle­­petendő s kérdezendő egyének magok se tagadhassák. Illy tudó­sításokhoz a tulajdon vallomások is hozzá­járulván, nyomban meg­­fenyítetnének, s fogadom, hogy két-három hónapi szigorú, múlhat­­lanul megtartandó, senkinek nem kegyelmezendő executio mellett ollybéke, rend és csend lépendne helységeimbe, minőről azok­nak, kik a népet csak tudományokra tanítatni kívánják, még fogal­muk sincsen. A ki ezt s illyeseket át nem lát, nem hisz, az a maga előtt álló gyarló embert sem látja s ismeri. A helybeliek által tulajdon helységeikben elkövettetni szokott kicsapongásoknak csak fele kerüljön e szerint nyilván­os büntetés alá, fogadom, egy év múlva huszad része sem fog elkövettetni. Én. De hol az a szolgabíró, ki illy keserves munkát magára vállalna ? Biró: Ha egy gazdatisztet vagy lelkészt a hivatal s az av­val járó kenyér ugyanazon egy helységben úgy leköthet, hogy az csak néha néha legfölebb egy-két napra távozhatik tőle, ha egy gazdasági főtisztet jó fizetésért arra bírhatni, hogy éveken át az uradalom számos helységeiben folyvást személyesen meg­jelenvén, mindenütt maga intézkedik czélszerüleg, maga­­vizsgál meg mindent, valóban a szolgabirót is rá­bírhatni arra, hogy többnyire mindig járásában lakjék s hónaponkint minden helysé­gébe legalább egy vagy fél napot eltöltsön s minden köréhez tar­tozókat elintézzen. Ha a szolgabiráknak nem tiszteletdíjt, nem fél, hanem egész kenyeret, az az olly fizetést, mellyből rang s hivata­lukhoz illőleg megélhetnek, adnánk, fogadom a terhesebb bírói hi­vatalt szintolly örömest elválalandják sokan valamint most a köny­­nyüt; s ha a megyei járásokat kiterjedtség­i népességekre nézve a lehetőségek egyenlőkké tennék, úgy, hogy egy bírónak ne 60, a másiknak 20 falu, egyiknek 15, a másiknak 4 ezer lélek, egyik­nek 14, a másiknak 3­­0 mérföld jusson, fogadom, kötelességüket is könnyen teljesíthetnék. E szerint a falusi elöljárók hivatalukban miképeni eljárása, a mesterek szorgalma, az iskolák mibenléte tu­datnék ; az adó kis részletekben, a­mint a szegény nép sorsa kí­vánja, hónaponkint beszedethetnék, és az alig beszedhető restan­­tiák megszűnnének; a vétségeknek nagyobb része megfenyítetnék, és a nép erkölcse megjavulandna; a pörös bonyolódott ügyek nem a megyei gyűlésekre, nem az onnan még kiküldendő bírák meg­jelenésére várakoznának, hanem hónaponkint eldöntetnének, a számnélküli előfogatok, miután minden helység a legközelebb szomszéd helységbe s visszajövet ingyen tartoznék elvinni biráját, megszűnnének; télen nyároni százszortás igen alkalmatlan járá­­sok-kelések, várakozások, mellyeket a szegény emberek távol la­kó biráikhoz, többnyire hon nem létök miatt, hasztalan tesznek, elmaradnának; a Karok és Rendek gyűlések alkalmával számos kisebb ügyek tárgyaltatásától fölmentetnének s érdekesebb tárgyak fölötti vitatkozásokra több időt nyernének, annyival inkább, mi­vel úgyis minden kisebb bajok tettleges orvoslása gyülésileg ismét csak a szolgabirákra szokott bízatni. Szóval, az volna legszüksé­gesebb ,­­és száz meg száz akármilly jó intézkedéseknél többet ér­ne, ha minden szolgabiró s esküdt vagy egyenesen járásában, vagy legalább annak szomszédságában házalna s folyton folyvást faluról falura helységeiben vizsgálódva, intézkedve járna-belne. Ezt a haza igen könnyen megtehetné, és ez — föltéve hogy mindenki kö­­teleségeiben pontosan eljárna, a­mint erre szigorú büntetés alatt szorítandó is lenne — többet érne, mint eddigi minden akár folian­­tokra menő hazai intézkedéseink. Mig a szolgabirák helységeikben csak akkor jelennek meg, mikor bikáznak, összeírnak, úriszéket tartanak, vagy nagyobb rendetlenségek következtében a megjele­nésre felszólítatnak, s akkor is panaszló, vádló nincsen, miről sem tudakozolódnak, mig azok a helységekkel csak currens által tudatnak mindent s intik őket a teendőkre, addig uram — valamint a meny­­nyei evangélium mellett, melly olly gyakran hirdettetik nekünk, de a melly nem üt, ver, hanem csak szépen kér, szelíden int, nem jobbulunk — úgy az emberi puszta rendeletek mellett sem jobbu­­landunk, hanem örök rendetlenségb­en maradandunk ! Én. Ebben a köztapasztalás szerint igaza van kendnek, de a jó fizetést miből teremtené kendtek elő, miután most a kis fize­tést is nagyon sokalja a nép? Biró. Uram, az évenkint 9—10 ezer pengő­útra menő elő­­fogati költségeket, mellyek, miután a bírák törvényszékekre, gyű­lésekre , tulajdon alkalmazoságukon járnának, e szerint egészen megszűnnének, a mostani 6400 pengő frtnyi fizetésekhez hozzá adnak és minden kicsapongót vétsége fokozatához képest elitél­tetése után nyomban a bírónak lefizetendő egy vagy két húszas­ra büntetnék, mi nem csak a gonoszságoktól sokakat vissza­ret­­tentne, hanem a két tisztviselőnek az előbb említett előfogatt já­rulékkal jövedelmeket annyira szaporítandná, hogy azok igen be­csületesen, s pedig már csak azért is becsületesebben élhetnének, mivel járásukban jobbára mindig tisztek, lelkészek, uraságok ven­dégei lennének, s így mindig ingyen élhetnének, mulathatnának. Én. Ha egyszer húszasok fizetésére ítélendné kezdtek a bű­nösöket, akkor arra is lehetne őket kárhoztatni, hogy a tisztvise­lőket ők vigyék vagy vitessék a legközelebb szomszéd faluba. Biró. Minden­esetre, ez a dolog veleje és a józan ész ki­­vánata, hogy ne az ártatlan, hanem a bűnös szenvedjen. Én. Ez magában mind jó, s csak az az észrevételem ellene, hogy a bűnösök előre a szolgabirákhoz futkoznának, azokat holmi ajándékokkal megvesztegetendők. Biró, Uram, a becsületes ember — mert a nemes várme­gyének illyeneket kellene a bírói s esküdti hivatalokra alkalmazni — vala­mi csekélység által nem hagyja magát megvesztegettetni, s ha mégis itt ott illyen találkoznék, az semmit sem tenne, mert a megvesztegetés maga magában is fáradságba, költségbe kerülne, s olly büntetéssé válnék, hogy maga is a gonoszságokat korlátozná, mert a költség a szegény embernek igen nehezen esik. Külön­ben ettől még tartani sem lehetne, mert ha egyszer néhány hely­ségbeliek megbüntettettek, bizonyosan nem nézendnék el, ha má­sok büntetlen maradnának.

Next