Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1842-02-21 / 15. szám

15. szám* Február 9 f. Ötödik esztendei folyamat 1842. SZÁZADUNK Elmefuttatás a hadi erőről.*­ Lassú de magasztos mozgalomban halad nemzeti kifejlődé­sünk óriás-folyama; barátságos csendbe tol hab habot előre; a szelíd nemzeti szellem, mint a szél-isten legjámborabb gyermeke, nem borzasztja fel azokat. Vannak, vannak itt—ott természeti aka­dályok, megátalkodott vaskapuk, mellyeken egy pár habnak meg kell törnie, s még több homokzátony, melly a vizet lomhává, te­­kervényessé teszi; de az egész tünemény mégis jobbadán moraj­­, vihartalan. Csak ott, hol mélység híja, hol sekély lappang, lehet holmi sokat nem jelentő nyugtalanságot észrevenni. Van nehány szántszándékkal épült zsilip is, melly inkább árt mint használ; de ama mesterek és munkások szent serege, melly gátokkal bölcsen utat szab, itt sziklákat repeszt és dobál ki, amott mélyebb medert ás, ezt is szemügyre veszi, javítja, szabályozza már. Furcsa volna ugyan, ha egyszer a víz lakóinak egyike kidug­ná fejét és a csupán néma hallgatásra teremtett ajakkal a parton dolgozó mérnököknek valami jó tanácsot éles hangon megkiáltana, de én még nagyobb furcsaságot követek el, mert a folyam pic­i része lévén, magától felberzenkedett hab módjára a meder legal­sóbb rétegéből a tükörön felülemelkedem, s egy buggyanásban adom elő — talán mégsem egészen vizes okoskodásomat. Nem, ez csak haszontalan összehasonlítás. Nem vagyok én az anyagi természet élettelen athomása; öntudat van bennem, a boldogság, tudomány, erény és erő legfelsőbb polczát sejdítő, azt a magáéval egybehasonlító, s a kebelében felfedezett szép tulaj­donok határtalanul legfelsőbb fokait teremtőjében összesítő öntu­dat. Van bennem független mozgató erő, különböző a természet­szabta egyéb erőktől, melly testi gépemmel azt téteti, a mit aka­rok; lépésim, cselekvényim csupán annak iramához, parancsolatjá­hoz lánczolvák. És van minden vágyaimnak, törekedéseimnek, ha közelebbről vizsgálom, meglepő harmóniája, mellyből a különben igen kicsin és zavart ész, mint álomból, rendeltetésemet követ­kezteti. Mindazon tény, tárgy, körülmény, melly ezen elismert ren­deltetésem megközelítéséhez segít,kellemes, mi pedig abban hátrál, kellemetlen benyomást tesz reám; és mivel a kellemest óhajt­juk, szabad legyen magam és a hasonló érzésűek nevében vágyai­mat feljegyeznem, hogy, a­kinek kedve tartja, boldogíthasson bennünket. Először is azt tapasztalom, hogy a bennem foglalt erő, vagy tudat, vagyis lélek, csodálatos összeköttetésben van az őt körül­burkoló géppel, anyagi testemmel. Ha p. o. valaki csak egy hypo­­mociliumot is, teszem azt egyik lábamat akarná — okkal móddal — a többi géptől elválasztani, annak a lélek egész antipathiával elleneszegülne; vagy ha tél idején a machinát bizonyos, noha lé­lektelen és egészen anyagi tárgyakba burkolni, vagy talán a köze­pett lévő fazekat csak 48 óráig is holmi aprólékkal teletömni el­mulasztanám, már azért öntudatom erősen megkorholna, s az okos lélek igen nagy sympathiával viseltetik egészen gyáva tárgyak, az úgynevezett ruha és étek iránt. De ennél még nevezetesebb, hogy a gép elhanyaglásával vagy elkopásával a lélek is hanyatlik és kopik, míg végre semmire jut. Vagy — a­mint mondják — a lélek a szegény gépet cserben hagyja. A meghalástól idegenkedik az én lelkem s inkább az élés­hez, pedig a jól éléshez szít. És tapasztalom, hogy jólétben ép tagokkal, szép egészség mellett jobb rendben van gépem, azaz erősebb vagyok, mint midőn éhség, nyomorúság nyomaszt, egyik karom hibázik, vagy halálágyamon lihegek; örömest tűzöm tehát ki egyik czélul magamnak az anyagi jólétet, testi erőm fentartá­­sát és növesztését, s értelmemben, rendeltetésemül testi erő a testi boldogsággal egy fogalommá olvad össze. Hanem ezen rendeltetésem egy a többi állatokéval. Bennem még mást is fedezek fel, mit az állatokban hiába keresnék. Él bennem a hit, hogy testem nem csupán ön ápolására, az erőmű nem csupán ön kerekeinek haszontalan keringetésére van alkotva; kötelességeket érzek.­­ Második czélomat tehát annak tartom, hogy testi erőmet szívembe vésett törvények végrehajtására hasz­náljam egyedül. Minél pontosabban követem ezen szent törvénye­ket, annál jobb az én lelkiismeretem, erkölcsileg annál boldogabb vagyok; követem pedig annál pontosabban, minél nagyobb hajlan­dóságom a jóhoz, borzalmam pedig attól, mit rosznak érzek. E hajlandóság az erkölcsi erő; erkölcsi boldogságom tehát egyenes arányban áll erkölcsi erőmmel, vagyis inkább, boldogság és erő itt is egybeforr. Harmadik tünemény, mellyre, midőn rendeltetésem kutatá­sánál lelkemet bonczolom, akadok, a tudás utáni vágy. Téged, fel­séges természet, és legdicsőbb atyádat napról napra jobban meg­ismerni, tisztábban látni, szomjazik parányi értelmem, tudományi súlyom, értelmi erőm öregbítésébe h­elyezed boldogságimnak leg­nagyobbikát ! Rendelve vagyok tehát ezen legszebb erő megszer­zésére is. Ennélfogva testi, erkölcsi és értelmi erő nem egyéb testi, erkölcsi és értelmi boldogságnál. Hogy tehát ezen olly édes czé­­lunkat elérjük, ezen három erőre kell törekednünk, így gondol­kozom. Mert azon felül, hogy e tulajdonok egyenként is már nagy gyönyört nyújtanak, beesőket még sokkal hatósabbnak találom, ha azoknak a közéletre egymásba vágását tekintem. Ki testi ere­jét akarja megőrizni,erkölcsére vigyázzon; ki jólétét szaporítni,ér­telmi erejét vegye használatba; ki tiszta erkölcs bájait akarja él­vezni, esze őrködjék lépései felett; ki értelmét kifejteni kívánja erős szándékkal, ép testtel fogjon hozzá, hogy nagyra jusson; sőt ezen erők csak együtt boldogíthatnak igazán. Szerencsétlen a testi nagy erejű, bár tudós legyen is, ha szivét bűn­érzete mar­­czangolja; nem boldog a beteg ágyra terült jószívű bölcs; sőt az ártatlan tenyeres talpas legény is csak állati boldogságban teng emberhez illő tudományok nélkül. Lehet azonban, ki nem ért egyet velem, és az erőt nem ön­magában becsüli, hanem csak kézzel fogható sikerei után szól an­­­nak hasznosságáról; ennek szempontjából is kell tehát a dolgot te­kintenem. Az erőnek hatását küzdésnek lehetne mondani. A re­pülő sas megül a levegővel, a gőzös kerekes habokkal küzdenek. a *) Ezen értekezésre azon hír nyújtott alkalmat, hogy Győr megyében legújabban a nemzeti őrsereg felállítása indítványoztatok , s az indít­vány taglalása jövő közgyűlésre halasztatott; a dolog érdekében fek­szik tehát, hogy a nyilván­osságon még ezen gyűlés előtt megjelenjen.

Next