Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1842-02-21 / 15. szám
15. szám* Február 9 f. Ötödik esztendei folyamat 1842. SZÁZADUNK Elmefuttatás a hadi erőről.* Lassú de magasztos mozgalomban halad nemzeti kifejlődésünk óriás-folyama; barátságos csendbe tol hab habot előre; a szelíd nemzeti szellem, mint a szél-isten legjámborabb gyermeke, nem borzasztja fel azokat. Vannak, vannak itt—ott természeti akadályok, megátalkodott vaskapuk, mellyeken egy pár habnak meg kell törnie, s még több homokzátony, melly a vizet lomhává, tekervényessé teszi; de az egész tünemény mégis jobbadán moraj, vihartalan. Csak ott, hol mélység híja, hol sekély lappang, lehet holmi sokat nem jelentő nyugtalanságot észrevenni. Van nehány szántszándékkal épült zsilip is, melly inkább árt mint használ; de ama mesterek és munkások szent serege, melly gátokkal bölcsen utat szab, itt sziklákat repeszt és dobál ki, amott mélyebb medert ás, ezt is szemügyre veszi, javítja, szabályozza már. Furcsa volna ugyan, ha egyszer a víz lakóinak egyike kidugná fejét és a csupán néma hallgatásra teremtett ajakkal a parton dolgozó mérnököknek valami jó tanácsot éles hangon megkiáltana, de én még nagyobb furcsaságot követek el, mert a folyam pici része lévén, magától felberzenkedett hab módjára a meder legalsóbb rétegéből a tükörön felülemelkedem, s egy buggyanásban adom elő — talán mégsem egészen vizes okoskodásomat. Nem, ez csak haszontalan összehasonlítás. Nem vagyok én az anyagi természet élettelen athomása; öntudat van bennem, a boldogság, tudomány, erény és erő legfelsőbb polczát sejdítő, azt a magáéval egybehasonlító, s a kebelében felfedezett szép tulajdonok határtalanul legfelsőbb fokait teremtőjében összesítő öntudat. Van bennem független mozgató erő, különböző a természetszabta egyéb erőktől, melly testi gépemmel azt téteti, a mit akarok; lépésim, cselekvényim csupán annak iramához, parancsolatjához lánczolvák. És van minden vágyaimnak, törekedéseimnek, ha közelebbről vizsgálom, meglepő harmóniája, mellyből a különben igen kicsin és zavart ész, mint álomból, rendeltetésemet következteti. Mindazon tény, tárgy, körülmény, melly ezen elismert rendeltetésem megközelítéséhez segít,kellemes, mi pedig abban hátrál, kellemetlen benyomást tesz reám; és mivel a kellemest óhajtjuk, szabad legyen magam és a hasonló érzésűek nevében vágyaimat feljegyeznem, hogy, akinek kedve tartja, boldogíthasson bennünket. Először is azt tapasztalom, hogy a bennem foglalt erő, vagy tudat, vagyis lélek, csodálatos összeköttetésben van az őt körülburkoló géppel, anyagi testemmel. Ha p. o. valaki csak egy hypomociliumot is, teszem azt egyik lábamat akarná — okkal móddal — a többi géptől elválasztani, annak a lélek egész antipathiával elleneszegülne; vagy ha tél idején a machinát bizonyos, noha lélektelen és egészen anyagi tárgyakba burkolni, vagy talán a közepett lévő fazekat csak 48 óráig is holmi aprólékkal teletömni elmulasztanám, már azért öntudatom erősen megkorholna, s az okos lélek igen nagy sympathiával viseltetik egészen gyáva tárgyak, az úgynevezett ruha és étek iránt. De ennél még nevezetesebb, hogy a gép elhanyaglásával vagy elkopásával a lélek is hanyatlik és kopik, míg végre semmire jut. Vagy — amint mondják — a lélek a szegény gépet cserben hagyja. A meghalástól idegenkedik az én lelkem s inkább az éléshez, pedig a jól éléshez szít. És tapasztalom, hogy jólétben ép tagokkal, szép egészség mellett jobb rendben van gépem, azaz erősebb vagyok, mint midőn éhség, nyomorúság nyomaszt, egyik karom hibázik, vagy halálágyamon lihegek; örömest tűzöm tehát ki egyik czélul magamnak az anyagi jólétet, testi erőm fentartását és növesztését, s értelmemben, rendeltetésemül testi erő a testi boldogsággal egy fogalommá olvad össze. Hanem ezen rendeltetésem egy a többi állatokéval. Bennem még mást is fedezek fel, mit az állatokban hiába keresnék. Él bennem a hit, hogy testem nem csupán ön ápolására, az erőmű nem csupán ön kerekeinek haszontalan keringetésére van alkotva; kötelességeket érzek. Második czélomat tehát annak tartom, hogy testi erőmet szívembe vésett törvények végrehajtására használjam egyedül. Minél pontosabban követem ezen szent törvényeket, annál jobb az én lelkiismeretem, erkölcsileg annál boldogabb vagyok; követem pedig annál pontosabban, minél nagyobb hajlandóságom a jóhoz, borzalmam pedig attól, mit rosznak érzek. E hajlandóság az erkölcsi erő; erkölcsi boldogságom tehát egyenes arányban áll erkölcsi erőmmel, vagyis inkább, boldogság és erő itt is egybeforr. Harmadik tünemény, mellyre, midőn rendeltetésem kutatásánál lelkemet bonczolom, akadok, a tudás utáni vágy. Téged, felséges természet, és legdicsőbb atyádat napról napra jobban megismerni, tisztábban látni, szomjazik parányi értelmem, tudományi súlyom, értelmi erőm öregbítésébe helyezed boldogságimnak legnagyobbikát ! Rendelve vagyok tehát ezen legszebb erő megszerzésére is. Ennélfogva testi, erkölcsi és értelmi erő nem egyéb testi, erkölcsi és értelmi boldogságnál. Hogy tehát ezen olly édes czélunkat elérjük, ezen három erőre kell törekednünk, így gondolkozom. Mert azon felül, hogy e tulajdonok egyenként is már nagy gyönyört nyújtanak, beesőket még sokkal hatósabbnak találom, ha azoknak a közéletre egymásba vágását tekintem. Ki testi erejét akarja megőrizni,erkölcsére vigyázzon; ki jólétét szaporítni,értelmi erejét vegye használatba; ki tiszta erkölcs bájait akarja élvezni, esze őrködjék lépései felett; ki értelmét kifejteni kívánja erős szándékkal, ép testtel fogjon hozzá, hogy nagyra jusson; sőt ezen erők csak együtt boldogíthatnak igazán. Szerencsétlen a testi nagy erejű, bár tudós legyen is, ha szivét bűnérzete marczangolja; nem boldog a beteg ágyra terült jószívű bölcs; sőt az ártatlan tenyeres talpas legény is csak állati boldogságban teng emberhez illő tudományok nélkül. Lehet azonban, ki nem ért egyet velem, és az erőt nem önmagában becsüli, hanem csak kézzel fogható sikerei után szól annak hasznosságáról; ennek szempontjából is kell tehát a dolgot tekintenem. Az erőnek hatását küzdésnek lehetne mondani. A repülő sas megül a levegővel, a gőzös kerekes habokkal küzdenek. a *) Ezen értekezésre azon hír nyújtott alkalmat, hogy Győr megyében legújabban a nemzeti őrsereg felállítása indítványoztatok , s az indítvány taglalása jövő közgyűlésre halasztatott; a dolog érdekében fekszik tehát, hogy a nyilvánosságon még ezen gyűlés előtt megjelenjen.