Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1843-04-27 / 33. szám

33. szám« Hatodik esztendei folyamat 1843. Április SZÁZADUNK. Töredékek utasok állapotáról. A status anyagi jóllétének forrásai minden értelmes ítélete szerint a legnagyobb fokra vitt termesztésben és annak bel és külföldre való kicserélésében, vagyis a kereskedésben pontosulnak össze, melly megint csak a jól készített művutak, csatornák és folyók elrendezése, valamint vaspályák életbeléptetése által mozdittathatik elő. Ezen vezérfonalon raenvén, úgy látszik, mi még nem vagyunk tisztában, mellyik közlekedési mód érdemli az elsőbbséget. Ennek megoldása leginkább az ország physicai helyzetétől függ. Tekintsünk a kereskedés magas fokán álló nemzetekre, Angliára, Hollandiára s a német státusokra, a két első tengernék szerencsés helyzeténél fogva folyói és csatornái szabályozása által könnyen jutott a nagy tengerhez, s az egész világ térés útja nyitva előttük, nem úgy Németországban, melly Európának belsejében lévén helyheztetve, folyói és országutai által hozáa bel és külföldi kereskedést élénkségbe; és midőn ezen módok már kielégítők nem valának, vasutak hozattak létre, mellyek nemsokára egész Európát hálóként fogják összeszőni. Az amerikai státusok a hajózást első tényezőnek tekintvén, tavaikat és folyóikat csatornákkal köték öszsze, s így legócsóbb közlekedési módot teremtenek, és az ott többe kerülő országos utakra nem nagyon ügyeltek, amit most a kevés vas de több fapályák által helyre hozni el nem mulasztanak. Ha már most mi a térképi állásunkat a tengerhez és a szomszéd művelt országhoz tekintjük, helyzetünk a külkereskedésre nézve nem a legszerencsésebb : folyóink olly nemzetekhez visznek, mellyek csak kéziművekben szűkölködvén, termékeinkre szükségük nincs; az Adriai tengerhez sem állunk olly közel, hogy terméseinket folyók vagy csatornákon oda szállithatnák. Illy mostoha fekvésben, midőn külkereskedési virágzásunkat csak nagy áldozatokkal lehetne elérnünk, annál nagyobb figyelemmel kell lennünk fontosabb belkereskedésünkre, mellynek első factorai a jó és állandó országutak és hidak, mit a szomszéd austriai tartományok nagyobb virágzása elegendően tanúsít, hol a nagy adó mellett is a jó utaknak létrehozása és fentartása által a belkereskedés nagy nyereséget nyújtó fokon áll. Ezen hiányunkat mi is már régen elismertük, s mégis az 1826i Országgyűlés óta semmi vagy igen kevés létetett, mi tetemes haladásra mutatna; most is sajnosan látni a megyék választmányi utasításaikból, hogy a nemzeti jóllét e pontját kevés megye méltányolta lelkesedéssel. Pedig itt csak az országgyűlésen egy akarattal kimondott s,legyen“ életbehozása segíthet; nem létezik most országos tervezet, melly ezen közhiányt szabályozná, s csak Pest első kereskedési városunkat iz Béccsel vagy fiumei kikötőnkkel müvut által összekapcsolni rendelné, s a ki tavai télen vagy harmadévi ősszel utainkon járni kénytelen volt, kezet fog velem, hogy az utakat ollyan állapotban hagyni nemzethez nem illik, s az köteles eddigi indolentiáját férfias akarattal váltani fel; s valameddig az egyes megyék az utakat maguk érdekei szerint tervezik és hibásan s nem közös czélra építik, addig az országos kivonatoknak elég nem fog létetni. Sok czélszerűt, bölcset hallok már ezen tárgyban mind az „alföldi levelek“ felejthetlen szerzőjétől, mind tisztelt gr. Andrássy Károly barátom által hírlapjaink útján tervezni, de mivel némellyek talán még nem érintettek, ezeknek közlésével bátorkodom hontársaim figyelmét ébreszteni. Hogy czélszerű, jó és tartós országutakhoz juthassunk, eddig követett egész úti rendszerünket megváltoztatni szükséges, mellynek részletes hibáit, ki ez ügy legcsekélyebb ágaiba beavatva van, elégségesen elismerendő; de van még nézetem szerint e hibás rendszeren kívül még egy főakadály , mert némellykor a legszorgalmasabb vármegyéknek utaik melletti felügyelése és fáradalmas munkáik megsemmíttetnek. Ezen akadály a pesti országos vásároknak martius és nov. napjaiban tartása, mert húsz és több esztendőtől fogva figyelemmel követvén hazám és vármegyémnek az utak körüli munkálatait, és külföldön is azon tapasztalást tévén, hogy tíz esztendő folytában az út talán csak egykétszer borittatik erős kéreggel, novemberben a fagy, martiusban a keleti szelek által, és igy a társzekerek, mellyek a vásárokra nagy számmal csődülnek, azt leggyakrabban összerongálják ; midőn például martiusban a föld felolvadott fagy és havak után leglágyabb és rugékonyságát egészen elveszti, hozzájárulván még az esőzés is, akkor a két és több lábnyira átázott utat, mellyet a vármegye az adózók által múlt nyáron készített, a terhes társzekereket- meg áttörik, összerombolják, magoknak és másoknak járatlanná teszik , anélkül, hogy csak egy garassal is járultak volna készítéséhez vagy épentartásához. S melly különbség létezik a külföldi és magyar teherhordó szekerek közt! ott a kerekek talpai legalább 4 — 5 hüvelyknyi szélességüek és csak 40 mázsát visznek, a szélesebb talpuak vihetnek többet is, mig az egészen széles kerékvasu szekerek a vámtól egészen felmentetnek. Nálunk ellenben a közönséges szélességű slovai, pacskai vagy erdélyi kerekekre 80—100 mázsa rakatik, sőt Pesten egy gyapjúval terhelt szekeret láttam, s tulajdonosánál kérdezősködvén, azon választ kaptam , hogy az legalább 120 mázsával van terhelve. Ezenfölül a szekeresek azon hiedelemben vannak, hogy marháik könnyebben húznak egy kerékvágásban, és így 20—30 egymás utáni szekér a legjobb készített utat is elrongálná. Mindenki által megfogható, hogy illy fuvarosok a félszázad óta minden évben kétszeri illy pusztításnak kitett utainkat okvetellenül semmivé teszik; pedig ha a pesti vásárok, a józsefi húsvét utánra, a novemberi pedig octoberbe szabályoztatnának , ezen romlás némileg mellőztethetnék, ámbár az emberi terveket legtöbbször az idő szokta rendszerezni. Ha a két említett pesti vásár alkalmatos időszakban tartatnék, oda két annyi utazó is sereglene, mi csak a város és a haza közhasznára szolgálna. Nem említem itt az ország tetemes vesztességét, a fuvarok felemelt ára miatt, mert ha egy siléziai, morvai vagy debreczeni fuvaros ló után 12 —15 krajczárra alkuszik egy mérföldre mázsájáért, martius és novemberben bizonyosan 20 — 30 krajczárral sem boldogulhat, ha útközben gyakran előfogatokat használni kénytelen, vagy ha 7 lóval indult s ettel jön haza a feneketlen utak miatt. Ezenfölül ez időszakban a folyók is majd legtöbb áradást szenvednek, s a ki hidainkat a folyókon átvivő közlekedéseinket ismeri, tudja, milly akadályok azok az utazóra nézve, s hogy a szabott határnapra valahol megjelenni gyakran egyátalján lehetetlen, a kereskedés nagy kárára. A városoknak a vásárok jó időbei áttétele másrészt is hasznos volna, minekutána most rész útban több száz szekér az utczákat sárral hordja tele, a kövezet is jobban vontatik, és a sátorok csúnya időben alig hozzák be a reájuk szánt költség