Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1843-09-17 / 74. szám

kínzásokkal súlyosítani soha nem szabad, s a­ki e részben a tör­vény korlátit áthágja, ha másnak letartóztatását egy hónapnál tovább nem terjesztette, a XXVIII-ik fejezet 287ik §-a szerint; ha pedig azt egy hónapnál is tovább terjesztette, a jelen fejezet 185-ik §-a szerint büntettetik. 187. §. A ki a fenebbi 185-ik §-ban körülírt bűntettnek czélba vett elkövetését valamelly annak véghezvitelére irányzott erőszakos cselekvéssel megkezdette ugyan, de mielőtt valósággal hatalmába ejthette volna azt, a kit személyes szabadságától meg akart fosztani, valamelly szándékán kívül közbejött akadály által meggátoltatott, kísérletért büntettetik, s büntetése félévi rabságig terjedhet. 188. §. Midőn valaki azt, a kit személyes szabadságától meg­fosztott, álnokul vagy erőszakkal külföldre vitte, s ott önsorsára hagyta, vagy olly állapotba helyeztette, mellyben az a közhatóság­tól pártfogást nem nyerhetett, vagy midőn azt idegen katonai szol­gálatra kényszerítette , emberrablónak tekintetik, s büntetése tizen­két évi rabságra terjedhet. 189. §. Ha pedig a tettes a fenebbi 188-dik §-ban körülírt s általa czélba vett bűntettet, valamelly szándékán kívül közbejött akadály miatt be nem végezhette ugyan, de azon czélra erőszakkal vagy álnoksággal valakit már hatalmába ejtett, emberrablási kísér­letért hat évi rabsággal büntettethetik. 190. §. Az erőszakos kényszerítésnek, törvénytelen letartóz­tatásnak és emberrablásnak minden eseteiben a törvényszabta rab­­sági büntetésen felül pénzbeli díjt is tartozik a tettes fizetni, melly egészen a sértett felet, s ha az életben már nincsen, törvényes örököseit illeti. — Ezen pénzbeli díjt a bűnperben eljáró bíróság fogja meghatározni, s minél szegényebb volt a sértett fél, s minél vagyonosabb a tettes, annál nagyobb leend a fizetendő díj, húsz­ezer forintot azonban meg nem haladhat. 191. §. A­ki valamelly tizennégy évnél kisebb korú fi- vagy leánygyermeket boszábál, haszonvágyból, vagy bármi vétkes czélokra elorzott, elrabolt, vagy szüleinek s törvényes gondvise­lőinek megegyezése nélkül törvénytelenül hatalmába ejtett, s azt ma­gánál letartóztatta, vagy másnak kezeire játszotta, gyermekrabló­nak tekintetik. Azon körülmény, hogy abba a gyermek maga is megegyezett, a tettesnek semmi mentségül nem szolgálhat. 192. §. A gyermekrablásnak büntetése olly esetben: a) Midőn a tettes valamelly, a fenebbi 191-ik §-ban körül­irt czélzattal a gyermeket már valósággal hatalmába ejtette, azt azonban sem vétkes czélokra még nem használta, sem másnak el nem adta, három évi rabságig terjedhet, ha pedig b) A gyermeket már vétkes czélra használta, vagy valakinek eladta , legnagyobb büntetése tizenkét évi rabság leend. 193. §. A ki a fenebbi 191-ik §-ban körülírt s általa czélba vett gyermekrablást valamelly annak véghezvitelére irányzott cse­lekvéssel már valósággal megkezdette; valamelly szándékán kívül közbejött akadály miatt azonban a gyermeket még hatalmába nem ejthette, kísérletért büntettetik, s büntetése a fenebbi 192-dik §. a) pontjában kirendelt legnagyobb büntetésnek feléig terjedhet. 194. §. A­ki az erőszakos kényszerítésnek, törvénytelen le­tartóztatásnak , ember- vagy gyermekrablásnak elkövetésében va­lakit egyszersmind testében vagy egészségében megsértett, vagy megkínzott, annak büntetése az elkövetett sértéseknek vagy kín­zásoknak a 151 -ik §-ban kirendelt egész büntetésével megsúlyo­­síttathatik, tizenöt évi rabságot azonban meg nem haladhat. 195. §. Ha pedig cselekvése által valakinek halálát okozta, büntetése holtig tartó rabságig terjedhet. 196. §. A­ki valamelly gyermeket nem boszúból s nem is va­lamelly vétkes czélokra, hanem csak azért ejtett hatalmába, hogy azt saját gyermeke gyanánt tartsa és nevelje, s ezt híven teljesí­tette is, ha tette által a gyermeknek sorsát roszabbá nem tette, büntetése fél évi fogságnál, ha pedig azt roszabbá tette, két évi rabságnál semmi esetben hosszabb nem lehet. 197. §. Ha mindazáltal a gyermek szüleinél vagy gondvise­lőinél elhanyagolt állapotban volt, vagy erkölcstelenségben nevel­tetett , s valaki azt a szülők vagy gondviselők megegyezése nélkül, egyedül olly czélzattal ejtette hatalmába s tartotta magánál, hogy testi vagy erkölcsi végromlástól megmenthesse, s ezáltal annak sorsát és jövendőjét jobbá tegye, ezen jó szándékú, de mégis tör­vénytelen tettéért büntettetik ugyan, de büntetése egy heti fogság­nál tovább nem terjedhet. 198. §. A fenebbi 196. és 197-ik §-ok eseteiben közkere­set csak akkor mozdíttathatik, ha vagy a gyermeknek valamelly szü­lője, vagy az, a­kinek gondviselésére a gyermek bízva volt, a közhatóságot aziránt felszólítja, sőt az ekképen folyamatba tett köz­kereset is azonnal megszűnik, ha a szülők a tettessel megegyeznek, s a közkeresettől elállanak. 199. §. Ha azon tettes, ki ellen bebizonyíttatik , vagy vala­melly a XVI. fejezetnek 180 , 181, 183-dik szakaszaiban, vagy valamelly ezen fejezetnek 185, 187, 196-ik §§-okban körülírt bűntettet követett el, közhivatalt visel, az eset körülményei sze­rint ítélet által hivatalától is megfosztathatik; —a 188, 189, 191, 192, 193, 194, 195-ik §§-ok eseteiben pedig, a tettes közhiva­talától mindenesetre megfosztandó. XVIII. Fejezet. Az erőszakos nemi közösködésről. 200. §. A ki valamelly nőszemélyt tettleges erőszakkal, vagy valamelly, a 37-ik §. d) pontjában körülírt fenyegetésekkel arra kényszerített, hogy vele házasságon kívül közösködjék, bűntet­teini fog, s ha az erőszakos közösködést bevégezte, büntetése hat évi rabságig terjedhet, sőt ha tettét olly személyen követte el, a ki még korának tizennegyedik évét meg nem haladta, vagy ollyanon, kivel szülői, gyermeki vagy testvéri viszonyban állott, büntetése tiz évi rabságig emeltethetik. 201. §. Hasonlóul büntettetik az is, ki olly czélzattal, hogy valamelly nőszeméllyel közösködhessék, azt valamelly beadott sze­rekkel szándékosan olly állapotba helyeztette, mellyben az neki el­­lenállani képes nem volt, s ezen állapotban rajta a közösködést bevégezte. 202. §. A fenebbi 200. és 201-ső §§-ban körülírt erősza­kos közösködési bűntett akkor tekintetik bevégezettnek, midőn a nemző részek már valósággal egyesíttettek. 203. §. Ha tehát a tettes czélba vett erőszakos közösködés­­nek elkövetésére a nőszemélyt vagy tettleges erőszakkal, vagy a 73-dik §. d) pontjában körülirt fenyegetésekkel, vagy valamelly beadott szerekkel szándékosan olly állapotba helyeztette már, melly­ben az neki ellenállani képes nem volt, mielőtt azonban az erősza­kos közösködést a fenebbi 202-dik §-nak értelmében valósággal bevégezhette volna, mások által abban meggátoltatott, kísérletért büntettetik, s büntetése a bevégezésre rendelt legnagyobb büntetés­nek feléig terjedhet. 204. §. Midőn az erőszakos közösködés által, vagy annak a fenebbi 203 -dik §-ban körülírt kísérlete által a nőszemélynek olly betegség vagy sértések okoztattak, mellyek a XII. fejezetnek rendelete alá esnek, a fenebbi 200, 201 és 203-dik §§-ban kijelölt büntetések az elkövetett sértéseknek a 151-dik §. szerinti büntetésével megsúlyosíttathatnak. — Ha pedig a nőszemély az erőszakos közösködésnek vagy kísérletnek következésében életét

Next