Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1843-10-19 / 83. szám
dekes a királyi palotában az úgynevezett fejér terem, melly pazarlásig van halmozva királyi fénnyel. Képzelhetlen, mi kincsek ragyognak e teremekben; a többi között a hires Dávidnak egy gyönyörű képe, melly Bonaparténak Sz. Bernárd hegyéni átmenetelét ábrázolja. Irtóztató hózivatarban borzasztó lavinákon tör keresztül a franczia hadisereg, elől Bonaparte, egy második hadisten, gyönyörű szegsárga lovával; arczvonásaiban vitézi gyözhellenség, lábai alatt pedig három hő, mellyekbe e szavak vésvék: Hannibal, Nagy Károly, Bonaparte! Mert csak e három nagy ember mehetett keresztül hadi seregeivel ez irtóztató ormokon. Látni itt még más felséges képet s szobrot. A legfelsőbb emeletben vagyon a ritkaságok tára, mellyben többek közt egy fejedelmi palást mutattatik, mellyet Tamahameha, a Sandvich szigetek vad népeinek fejedelme küldött ide 1823-ban. Látszik itt a legszebb chinai gyűjtemény, olvasók, sakjátékok, s azon szélmalom, mellyen Nagy Péter czár maga kezeivel dolgozott. Napóleonnak minden rendei, mellyeket kocsijában találtak a watterlooi ütközet után; továbbá Gusztáv Adolfnak tábori széke, két ágyúgolyók, mellyek a levegőben véletlen egymás ellenében lővén, összeütközésükben egymást összelipiták, úgy festett papirosok, mellyek Chinában asztalkendők helyett használtatnak, és egyéb ritkaságok tengere láthatók. A királyné szobáiban találtatik magyar hazánkfiának Kupeczkynek Sz. Ferencz képe, melly remek munka, ugyszinte egy gyönyörű Venus és Achilles; nem különben egy szobor, koczkát hányó ifjút ábrázolván, ki busói vesztességén. Siettem innen az egyptomi museumba, melly a a maga nemében csakugyan legelső, és Minutoli ezredest, ki az ország költségén utazott Egyptomba, halhallanilja. Múmiák, mindenféle házieszközök, mint ezen nemzetnél három ezer évek előtt divatoztak, mindenféle bogarak itt feltaláltatnak, mellyek megszemlélésekor, csaknem hiszi az ember, hogy a mostani felfedezések akkori időkben már mind tudva voltak. Láthatók itt még colossalis Sphinxek, Sesostrisnak egy nagy szobra és más számnélküli ritkaságok. A többi között egy előkelőbb egyiptiai koporsója, mellyben a holttesten kívül még ökörcsontok és bebalzamozott ibis madarak feküsznek. Hihetőleg főpap volt, mivel a papi pálcza is a koporsóban találtatott. Ezen valóban érdekes koporsó Thebae pusztáiban találtatott. — Bámultam e városban Bauch szobrásznak felséges műveit is, de semmi sem bájolt meg annyira, mint a világszerte híres berlini balett. Ez azon dicső hirt, melly felőle szálong, valóban megérdemli. Épen midőn ott valók, adjak egy pompás balettet „Die Danaidén.“ Erről legjobb volna mit sem szólani, mert ki azt maga nem látja, róla felfogása sem lehet; de említem mégis azt, hogy ehhez sem a bécsi, sem a velenczei nem hasonlítható. Midőn a szörnyeteg felrepült, majd egy óra negyedéig tartott csupán a bevonulás, a roppant színpad tömve volt emberekkel, s a tömérdek ruhafény, a minden képzeletet felülmúló decoratiók, tánczkar, a zengő orchestrum a hallgatót mennyei édes örömben ringatják. E mellett Taglioni és Stuhlmüller tánczai, s a négy sylfide Wagon, Pauline, Taglioni és Lemke tánczosnők annyira elbájoltak, hogy kételkedem, angyalok-e ezek vagy azokhoz hasonló földi lények; kivált Lemke olly szépség, hogy valahányszor a színpadra lépett, az egész színház rezgett a tapsolástól; Pauline pedig a kellemetességnek és a legmesteriebb mimikának méltán első mesternője. Örömet és vidámságot gerjeszt illy balett, s ha Pesten ehez hasonló s mellette olly opera és színjáték volna mint Berlinben, akkor nem kellene az élvezetet külföldön keresni, melly nálunk is föllelhető volna. A balettnek utolsó diszitménye a poklot ábrázold; mindenfelől barlangok tátongtak, mellyekből láng és tüztenger ömölvén ki, egy más örvényben kavarogtak a lángok, mellyek közé a barlangok felsőbb részéről a pokolszellemek tömérdek száma hánjá az elkárhozottakat; a cyclopsok és ördögök köszörülék a kínzó szerszámokat, undok kígyók, békák, denevérek, vámpírok részint a lángok között repdestek, részint belőlök kihányattak, mi között néha néha a fúriák újabb kárhozottakat hoztak. A nagy lárma, kopogás és kiabálás közt végre több mint ötven ördög kíséretében hozták Orkus királyt, ki azonnal lebilincseztetvén, egy sas repült hozzá, s vájta oldalcsontjait. Képzelni lehet a pompát e balettekben, midőn gépezetek által légszesszel kivilágított nagy hajók is huzatnak a színpadra. Láttam egy spanyol balettet is ezen czim alatt: „Spanische Vaterlandsliebe.“ Burgos 1809. Itt Pauline tánczosnő remekelt; többek közt szép volt a hegyek között egy klasszora, mellynek egyénei a templom körül processiót tartottak, mellyet a franczia előcsapatosok kősziklák mögül néztek. E balett közben a színpadon egy kis bikaviadal is fordult elő s a gyönyörű baletet-táncz. De minek folytassam ezeket tovább? leírni e bájoló gyönyörűségeket úgy sem lehet. A színjáték is igen jeles, Schiller darabjai leginkább azért érdekesek, mivel itt eredetileg adatvál. Még csak egy nevezetességet említek, t. i. Gropius opticus mutatványait, melylyek minden utazó figyelmét magokra vonják, és mellyek már több évek előtt Bécsben is teljes méltánylást találtak. De az itteni képek egészenmások lévén mint amazok, némi leírásukat megkísérlendem. Áll pedig a mutatvány először a Wetterhorn hegylátványból Helvecziában: a jelenet kezdete egy hajnal hasadta reggelt varázsol a néző elébe, részben a szikla s jég torlott ormokat és magasabb csúcsokat ködök és gőzük takarják el, majd mindinkább nappalodik, a latkor túlsó felén és a brienczi tó fölött vérszinü felhők s hegyek látszanak; a havasi kürtök üvöltése jellemzi a nap feljöttét, a ködök s gőzök eloszlanak, a Schrekhorn teljes természeti pompájában tűnik elő jeges csúcsaival, elterülő és szemet kápráztató jégsikjaival, mellyek a nézőt elragadtatásig elbájolják. A pásztori dalok hangjai, csordák kolompolásai egész valóságban hallatván a közel havasokon, egyszerre más alakot ölt magára a bájos természet, midőn a Wetterhorn s Wellhornnak csúcsai látszanak a nap fényözönében; — fellegek kelnek a levegőben, részletesen a hegyek osztályzatiba vetik árnyékukat s mindannyiszor más részeit illetik ismét a roppant nagyságú bérczeknek, világosítva a nap sugáraival. Majd egy patak zuhan alá borzalmasan a szédítő magasból, s e regényességben rémüléssel hallani a hullámok zúgásait, s látni egy szikla feneketlen üregét, melly mélyében rejtőzik a végetlen láthatárnak. Ez isteni jelenetnél azok is, kik még Helvecziát be nem járták, tökéletesen ott képzelhetik magokat. Gropiusnak második mutatványa sz. Francesco d’ Assissi kolostor belső templomának belső részét mutatja. Nagy magasságú kerekded négy boltozatokon át láthatni a templom hátuljának azon részét, mellyben az oltár s a magas chórus fekszik; az ez alatti üregben egy harmadik, mélyebben fekvő templomban sz. Ferencz csontvázai találtattak meg 1818ban. —• Csendes magánossága s sajátságos építési rendszere a jellemzett középtemplomnak, nemkülönben azon homályos lég, melly sötétséget képez belsejében, a nézőben valamelly szent borzalommal vegyes komoly érzelmet gerjesztenek; — s ezt előidézni természetesen czélja e mutatványnak. Jobbról egy sírbolt látható, melly Brasca testvérek egyikének spoletói herczegnek maradványait foglalja magában. Az ablakon keresztül hatnak be a napnak sugarai, az oltárra s körületére csak felette gyéren nyújtván világosságot; mindazáltal a templom közepéig hat be a lemenő nap világossága a nyitva látszó bronz kapu és a kapu feletti ablakon, mellynek üvegei a legszebb szinvegyületekkel festvék, s a sugarak áthatásából származó visszaképezést (Reflexe) egész elevenségben adják elő a templom azon részében, a meddig a világosság hatolt. A bronz kapu igen szép van, s mind-