Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1843-11-26 / 94. szám
57 SZÁZADUNK. 94. szám. Hatodik esztendei folyamat 1843. november 16. A A büntető törvénykönyv III. része. A börtön-rendszerről. XIII. Fejezet. A kerületi börtönt tiszti személyzet tagjai részére készített szabályos utasítások. (Folytatás.) 5) A kerületi börtönintézeti tollvivő elébe szabott utasítás. 251. §. A tollvivő, ki a főigazgatótól és midőn ennek helyettese az aligazgató, ettől is függ, a kerületi börtönintézeti jegyzőkönyveket s a főigazgatótól vett rendeletek folytában annak neve alatt készitni kellett minden hivatalos iratokat, levelezéseket, szerkezetbe vesz, s azokat, miután a főigazgató részéről megvizsgálva helybenhagyattak, letisztáztatja, a tiszti vagy szolgálatbeli személyzet illető tagjainak a reájuk költ rendeleteket kezeikhez adja, a főigazgató által aláírt és megpecsételt hivatalos iratokat és leveleket rendeltetések helyére leendő jutás végett postára teszi, vagy találkozó biztos alkalmaktól elküldi. 252. §. Rendes naplókönyvet visz a tollvivő arról, hogy a főigazgatóhoz (ez által felnyitandó s besorozás és jegyzés végett a tollvivőnek kiadandó) minő foglalatú hivatalos iratok, levelek, kitől? honnét? s postán-e? vagy más módon érkeztek? főigazgatói milly rendeletek keletkeztek azokra ? úgy szinte különös naplót visz az iránt is, hogy a főigazgató által aláirt és megpecsételt hivatalos levelek melly nap? s postán-e? vagy más biztos alkalom útján küldettek el rendeltetések helyére ? 253. §. Az intézeti levéltár gondviselése és lajstromozása (regestratio) közvetlenül a tollvivő kötelessége, s ennélfogva a levéltár kulcsai nála állanak. 254. §. A levéltári iratokból és jegyzőkönyvekből a főigazgató írásbeli rendelete nélkül, eredetileg vagy csak másolatban is semmit és senkinek ki nem ad. 255. §. A jegyző- és naplókönyvek a levéltárban örökre megtartassanak ; de hogy az oda kerülendő s idővel már teljesen haszontalanokká válandó más iratoknak összehalmozásával a levéltár és annak gondviselése ne terheltessék ; miután a kerületi börtönök fenállása a 25-dik esztendőt majd elérendi, akkor és azontúl is minden évben a már 25 évi óságy iratok s számadások is a levéltárból kiszemelve a főigazgató és a tiszti személyzet jelenlétében semmisültessenek meg; előbb mindazáltal a kerületi börtönök évenkiüli nyilvános megvizsgáltatásakor a vizsgálatot végrehajtó középponti biztossági tanácsnok és törvényhatósági küldöttek előtt mutattassék be a levéltárbeli azon iratoknak (a tollvivő által megkészítendő) pontos jegyzéke, mellyek azon évbeli megsemmisítésre szabályosan következnek ; s azon darab iratok, mellyeket a vizsgáló tanácsnok és küldöttek netalán továbbra is megtartatni rendelendenek , a levéltárban tartassanak meg. 256. §. A tollvivő hivatala helyét a főigazgató engedelmének kikérése és megnyerése nélkül csak kis időre is soha el nem hagyhatja; távolléte alatti helyetteséül a főigazgató az intézeti írnokoknak egyikét fogván kirendelni. 257. §. A tollvivő által kineveztetésekor leteendő eskü ekkép következik : Én N. N. esküszöm stb. hogy miután az N. N. városában levő s N. N. soros számú kerületi börtönintézet tollvivőjévé kineveztettem, abeli hivatalom viselésének egész ideje alatt annak kötelességeit magában foglaló szabályos utasításomat híven és szorosan megtartom, s köteles figyelemmel és szorgalommal teljesítem, az intézeti levéltárnak lelkiismeretesen gondját viselem, azt maga épségében és jó rendben fentartom, semmit azok közül, miket ezen büntető és javító intézetet érdeklő dolgok és állapotokra nézve a törvénnyel megállapított rendszer természete és szabályai felfedezni tiltanak, se szóval, se írásban, se más bármelly móddal törvényes bíróság által hozott ítéleti parancs nélkül, tollvivői hivatalom viselésének egykori megszűntével is, senkinek fel nem fedezek ; Isten engem stb. 6) A kerületi börtönintézethez rendszeresített két írnokok elébe szabott utasítás. 258. §. Az írnokoknak kötelességei, és így utasításuk is általánosan abban és annyiban határozódnak, hogy az intézetben előfordulandó mindazon hivatalos iratokat, mellyeknek letisztázását és megkészítését a főigazgató vagy a tollvivő, mint irnokházi igazgató tiszt parancsolandják, híven és szorgalmatosan írják le s készítsék meg; hivataluk helyét pedig a főigazgatótul engedelemkérés és nyerés nélkül aki e részben az engedelem megadása előtt a tollvivőt is mindenkor meghallgatandja) csak kis időre is — mindketten pedig egyszerre és egyszersmind soha — el nem hagyhatják. 259. §. A két Írnokok által leteendő eskü e kép következik: Én N. N. eszküszöm stb. hogy miután az N. N. városában fennálló s N. N. soros számú kerületi börtönintézetnek egyik Írnokává kineveztettem, abeli hivatalom viselésének egész ideje alatt annak kötelességeit magában foglaló szabályos utasításomat szorosan megtartom, elöljáró tiszteim iránt pontos engedelmességgel viseltetem; a kezemen megfordulandó hivatalos iratok közül felsőségemnek egyenes rendelete nélkül sem eredetileg, sem csak másolatban is semmit és senkinek ki nem adok; azon iratokat legkisebb részben is se magam el nem sikkasztom s meg nem hamisítom, se mások által elsikkasztatni vagy meghamisittatni nem engedem; semmit azok közül, miket ezen büntető és javító intézetet érdeklő dolgok és állapotokra nézve a törvény által megállapított rendszer természete és szabályai felfedezni tiltanak, se szóval, se írásban, se más bármely móddal jelen írnoki tisztem viselésének megszűntével is, törvényes bíróság által hozott ítéleti parancson kívül senkinek fel nem fedezek; Isten engem süt. 7) A kerületi börtönintézeti lelkészek elébe szabott utasítás. 260. §. A hivatalos állásukra nézve a főigazgatótól is midőn ennek helyettese az aligazgató, ettől is függeni köteles — s azoktóli engedelemkérés és nyerés nélkül hivataluk helyéről csak kevés időre is szinte el nem távozható lelkészeknek mindegyike, a rabokkali hivatalos foglalkozásaikban délelőtt és után, három három és így öszvesen hat órákat tartoznak naponkint tölteni; azokra nézve, kik közülök a végre a napnak még több óráit is önként forditandják, abeli buzgólkodások őket kitüntetve ajánló érdemnek fogván tekintetni. 261. §. A bármelly vallásfelekezetbeli lelkészeknek az, hogy a rabokat fenszóval együtt imádkoztassák s együtt énekeltessék, semmi esetre sem engedtetik meg ; ugyszinte 262. §. Az általános hitszónoklat- fpredikálio-) tartás is egyik vallásfelekezetbeli lelkésznek sem engedtetik meg, s az ekét elmaradandó általános hitszónoklatok, a lelkészek által a rabok külön kamrácskáikban tartandó s az illető rab bűntettéhez és hajlamához mérséklendő magános vallásoktatás által pótoltassanak. 263. §. A rabhoz más vallásbeli lelkész soha sem mehet, hacsak a rab által önkint nem kivántatnék; s ezen általános rendelet a törvényhatósági fogházakban elzárt vádlottakra, foglyokra és rabokra s az ottani minden lelkészekre is egyiránt kiterjesztetik , ellenben 264. §. A beteg rabokat (mihelyest hozzájuk hivatnak, vagy a rab betegsége tudtokra esik) az illető lelkészek haladék nélkül