Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1843-11-26 / 94. szám

57 SZÁZADUNK. 94. szám. Hatodik esztendei folyamat 1843. november 16. A A büntető törvénykönyv III. része. A börtön-rendszerről. XIII. Fejezet. A kerületi börtönt tiszti személyzet tagjai részére készített szabályos utasítások. (Folytatás.) 5) A kerületi börtönintézeti tollvivő elébe szabott utasítás. 251. §. A tollvivő, ki a főigazgatótól és midőn ennek helyet­tese az aligazgató, ettől is­ függ, a kerületi börtönintézeti jegyző­könyveket s a főigazgatótól vett rendeletek folytában annak neve alatt készitni kellett minden hivatalos iratokat, levelezéseket, szer­kezetbe vesz, s azokat, miután a főigazgató részéről megvizs­gálva helybenhagyattak, letisztáztatja, a tiszti vagy szolgálatbeli személyzet illető tagjainak a reájuk költ rendeleteket kezeikhez ad­ja, a főigazgató által aláírt és megpecsételt hivatalos iratokat és leveleket rendeltetések helyére leendő jutás végett postára teszi, vagy találkozó biztos alkalmaktól elküldi. 252. §. Rendes naplókönyvet visz a tollvivő arról, hogy a fő­igazgatóhoz (ez által felnyitandó s besorozás és jegyzés végett a tollvivőnek kiadandó) minő foglalatú hivatalos iratok, levelek, ki­től? honnét? s postán-e? vagy más módon érkeztek? főigazgatói milly rendeletek keletkeztek azokra ? úgy szinte különös naplót visz az iránt is, hogy a főigazgató által aláirt és megpecsételt hi­vatalos levelek melly nap? s postán-e? vagy más biztos alkalom útján küldettek el rendeltetések helyére ? 253. §. Az intézeti levéltár gondviselése és lajstromozása (re­­gestratio) közvetlenül a tollvivő kötelessége, s ennélfogva a le­véltár kulcsai nála állanak. 254. §. A levéltári iratokból és jegyzőkönyvekből a főigaz­gató írásbeli rendelete nélkül, eredetileg vagy csak másolatban is semmit és senkinek ki nem ad. 255. §. A jegyző- és naplókönyvek a levéltárban örökre meg­tartassanak ; de hogy az oda kerülendő s idővel már teljesen ha­szontalanokká válandó más iratoknak összehalmozásával a levéltár és annak gondviselése ne terheltessék ; miután a kerületi börtö­nök fenállása a 25-dik esztendőt majd elérendi, akkor és azontúl is minden évben a már 25 évi óságy iratok s számadások is a levéltárból kiszemelve a főigazgató és a tiszti személyzet jelenlété­ben semmisültessenek meg; előbb mindazáltal a kerületi börtönök évenkiüli nyilvános megvizsgáltatásakor a vizsgálatot végrehajtó középponti biztossági tanácsnok és törvényhatósági küldöttek előtt mutattassék be a levéltárbeli azon iratoknak (a tollvivő által meg­­készítendő) pontos jegyzéke, mellyek azon évbeli megsemmisítésre szabályosan következnek ; s azon darab iratok, mellyeket a vizs­gáló tanácsnok és küldöttek netalán továbbra is megtartatni ren­­delendenek , a levéltárban tartassanak meg. 256. §. A tollvivő hivatala helyét a főigazgató engedelmé­­nek kikérése és megnyerése nélkül csak kis időre is soha el nem hagyhatja; távolléte alatti helyetteséül a főigazgató az intézeti ír­nokoknak egyikét fogván kirendelni. 257. §. A tollvivő által kineveztetésekor leteendő eskü ekkép következik : Én N. N. esküszöm stb. hogy miután az N. N. városában levő s N. N. soros számú kerületi börtöni­­ntézet tollvi­­vőjévé kineveztettem, abeli hivatalom viselésének egész ideje alatt annak kötelességeit magában foglaló szabályos utasításomat híven és szorosan megtartom, s köteles figyelemmel és szorgalom­mal teljesítem, az intézeti levéltárnak lelkiismeretesen gondját vi­selem, azt maga épségében és jó rendben fentartom, semmit azok közül, miket ezen büntető és javító intézetet érdeklő dolgok és álla­potokra nézve a törvénnyel megállapított rendszer természete és szabályai felfedezni tiltanak, se szóval, se írásban, se más bár­­melly móddal törvényes bíróság által hozott ítéleti parancs nélkül, toll­vivői hivatalom viselésének egykori megszűntével is, senkinek fel nem fedezek ; Isten engem stb. 6) A kerületi börtönintézethez rendszeresített két írnokok elébe szabott utasítás. 258. §. Az írnokoknak kötelességei, és így utasításuk is álta­lánosan abban és annyiban határozódnak, hogy az intézetben elő­fordulandó mindazon hivatalos iratokat, mellyeknek letisztázását és megkészítését a főigazgató vagy a tollvivő, mint irnokházi igazga­tó tiszt parancsolandják, híven és szorgalmatosan írják le s készít­sék meg; hivataluk helyét pedig a főigazgatótul­ engedelemkérés és nyerés nélkül aki e részben az engedelem megadása előtt a toll­­vivőt is mindenkor meghallgatandja) csak kis időre is — mind­ketten pedig egyszerre és egyszersmind soha — el nem hagyhatják. 259. §. A két Írnokok által leteendő eskü e kép következik: Én N. N. eszküszöm stb. hogy miután az N. N. városában fen­nálló s N. N. soros számú kerületi börtönintézetnek egyik Írnoká­vá kineveztettem, abeli hivatalom viselésének egész ideje alatt annak kötelességeit magában foglaló szabályos utasításomat szoro­san megtartom, elöljáró tiszteim iránt pontos engedelmességgel vi­seltetem; a kezemen megfordulandó hivatalos iratok közül felsősé­­gemnek egyenes rendelete nélkül sem eredetileg, sem csak másolat­ban is semmit és senkinek ki nem adok; azon iratokat legkisebb részben is se magam el nem sikkasztom s meg nem hamisítom, se mások által elsikkasztatni vagy meghamisittatni nem engedem; sem­mit azok közül, miket ezen büntető és javító intézetet érdeklő dol­gok és állapotokra nézve a törvény által megállapított rendszer természete és szabályai felfedezni tiltanak, se szóval, se írásban, se más bármel­y móddal jelen írnoki tisztem viselésének megszűn­tével is, törvényes bíróság által hozott ítéleti parancson kívül sen­kinek fel nem fedezek; Isten engem süt. 7) A kerületi börtönintézeti lelkészek elébe szabott utasítás. 260. §. A hivatalos állásukra nézve a főigazgatótól is mi­dőn ennek helyettese az aligazgató, ettől is­ függeni köteles — s azoktóli engedelemkérés és nyerés nélkül hivataluk helyéről csak kevés időre is szinte el nem távozható lelkészeknek mindegyike, a rabokkali hivatalos foglalkozásaikban délelőtt és után, három há­rom és így öszvesen hat órákat tartoznak naponkint tölteni; azok­ra nézve, kik közülök a végre a napnak még több óráit is önként forditandják, abeli buzgólkodások őket kitüntetve ajánló érdemnek fogván tekintetni. 261. §. A bármelly vallásfelekezetbeli lelkészeknek az, hogy a rabokat fenszóval együtt imádkoztassák s együtt énekeltessék, semmi esetre sem engedtetik meg ; ugyszinte 262. §. Az általános hitszónoklat- fpredikálio-) tartás is egyik vallásfelekezetbeli lelkésznek sem engedtetik meg, s az ekét elmaradandó általános hitszónoklatok, a lelkészek által a rabok külön kamrácskáikban tartandó s az illető rab bűntettéhez és haj­lamához mérséklendő magános vallásoktatás által pótoltassanak. 263. §. A rabhoz más vallásbeli lelkész soha sem mehet, ha­csak a rab által önkint nem kivántatnék; s ezen általános rendelet a törvényhatósági fogházakban elzárt vádlottakra, foglyokra és ra­bokra s az ottani minden lelkészekre is egyiránt kiterjesztetik , ellenben 264. §. A beteg rabokat (mihelyest hozzájuk hivatnak, vagy a rab betegsége tudtokra esik) az illető lelkészek haladék nélkül

Next