Századunk, 1844. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1844-08-02 / 61. szám

megerősittetett és szabad választásban gyökerező régi bíróságnak helyébe önkényesen állittatik; részint mint ollyant, amelly nem lévén egészen a független választásnak s bizodalomnak kifolyása, távolrul sem nyújtaná azon megnyugvást s biztosítékot a feleknek, mellyet ezek az igazság kiszolgáltatásában méltán követelnek, és egyszers­mind ellenkeznék azon alkotmányos elvvel is, melly egész polgári intézményünkön következetes rendben mindenütt végig szövő­dik.­­ A KK. és RR. nem fejtegetvén azt, hogy az adományo­zási és engedélyezési jog századokon keresztül az önkényes rende­­letek bekövetkezésének s a bányászatra nézve szomorú emlékezetű idő­szakáig ki által, kinek nevében s mi pecsét alatt gyakoroltatott, ez­úttal csak azt jegyzik meg, hogy bár e jog jelenleg ő Felsége nevében s a Felség által nevezett hivatalnok által gyakoroltatik, és ebből az, hogy a bányapörökben általa kinevezett s visszahívható biró ítéljen, épen úgy nem következik, mint abból, hogy a fölség fekvő birtokot adományoz, hasonló következmény a polgári bírákra nézve huzathatik, kik azonban szabadon választatva s a törvényt függetlenül magyarázott igazságot a Fölség nevében szolgáltatnak. S ha az ellenőrség hiányát a m. FRR. a bírói ítéletekre nézve ér­tik, erre a KK. és RR. azt adják válaszul, hogy ha a KK. és RR. szerkezete szerint alkotandó bíróság választásába a kincstár, mint az egész országban leghatalmasabb bányapolgár kellő befolyással nem bírna is, még­sem lehetne félni, a kincstár érdekeinek elhanyago­lásától ott, hol a fölebbviteli bíróságok tagjai a magános felek vá­lasztásának kizárásával egyedül a kinevezéstől függenek; ha pe­dig az ellenőrségnek hiánya a bányavámszedésre, a kincstári bá­nyászati kezelésére vonatkozik, ez ollyan kör, melly nem tartozik a bányabiróságokra, a minthogy a bányavám valósággal jelenleg is számvevőszékek által kezeltetik, s a kincstár saját bányászatára nézve az 1790. 22. t. sz. értelmében is teljes joggal tulajdon bá­nyalisztjei által intézkedhetik. De ha egyrészről gondolára véte­tik az, hogy a bányaperek száma épen nem sok, a KK. és RR. költ­ségkímélés tekintetetéből is, az bár­ki által fogna is viseltetni, a járásbelieken kívül felállítandó kerületi bányaszékeknek szükségét teljességgel nem látják; ha pedig más részről az vétetik gondolóra, hogy a bányapöröknek a dolog természeténél fogva mi gyorsan kell folyniok, a KK. és RR. veszélyesnek tartják hosszúsága miatt azon perutat, melly 4 bíróságon vezet keresztül, s kivált ha még hozzáadják a m. FRRnek a 615 §-nál kijelentett azon kivonatát, miszerint a pöröknek valamennyi bíróságok előtt, s minden eset­ben, meg kellene fordulniok. Egyszersmind kijelentik a KR. és RR. azon meggyőződésüket is, hogy bár a bírák fizetése a bányapol­gárok vállalra némi terhet gördítene is, azt mint a biztos és meg­nyugtató igazságszolgáltatás nélkülözhetlen feltételét szívesen hor­doznák, szólván mint alkotmányos országnak polgárai, hogy sza­badságot, teherbiztosítékot áldozat nélkül megszerezni lehetetlen, és kétséget nem szenved: semmiképen azon megnyugvás és bizo­­dalom, mellyet jól rendezett igazságszolgáltatás az iparűzőknek ad, sokkal nagyobb ösztön lenne a bányák mivelésére, mint a­miilyen erőhiány okoztatnék a bírák fizetésére szükséges pénznek kia­dása által. S mindezekhez a KK. és Rt. még csak azt adják, hogy azon félelem, mellyet a m. FRR. a választás alá eső bírák válto­zásai a nézve nyilvánítottak, a tapasztalás által nem igazoltatik, s minden esetre a pörlekedőkre kisebb veszély, ha a bírák bár ér­demesek is, néha kimaradnak, mintha azok, kik érdemetlenek, he­lyeiket örökre megtartják, s az elsőbb esetben a veszély annyival kisebb, mert a bányapolgárok közt sokkal több szak s törvényér­tők vannak, és kivált ha e törvény életbe lépene, sokkal több szak, s törvényértők leendenek, sem hogy a bírói hivatalra új, meg ij alkalmas személyek nem választathatnának. A 65. §-ra nézve a KR. és RR. sem abban nem egyezhetnek meg, mit a m. FRR. hozzátétetni, sem abban, mit belőle kihagyni kívánnak. Az elsőben nem egyezhetnek meg azért, mert miután a bányavárosok sérelmei leginkább a bányabíróságok által a bányá­szat körén túl igénylett hatóság törvénytelen gyakorlatából eredtek, azoknak forrásai nem szűnnek meg másképen, mintha a bányaszé­kek tisztán bírói körre szoríttatnak, mert továbbá am. FBR. javas­lata szerint a létező törvényhatóságok mellett a bányaszékek mint új s külön törvényhatóságok állitatnának föl, mellyeknek természetes következményei lennének azon súrlódások, s összeütközések , mik által a polgároknak úgy munkássága, mint nyugalma sokat szenved; mig más oldalról a közigazgatás és igazságszolgáltatás rendes folya­ma is gátoltatik, úgy hogy a KK. és RR. a polgárokat több hatóságok öszveü­tközéseinek kitenni annyira vonakodnak, hogy inkább ké­szek a bányaszékeket az illető törvényhatóságok ítélő székeivel összeolvasztani, semmint a bányaszékek a bírói körön túl néma hatósággal is felruháztassanak. A 2-ikban nem egyezhetnek meg azért, mert habár az szükségtelennek látszik is, mindazáltal mi­után az 1827-ki országos választmány munkálatának föladása volt a sérelmeket is megorvosolni, s a jelen törvényjavaslat annak nyo­mán készült, lehetetlen, volt s czélszerűtlen is leendett volna egyúttal néhány olly rendelkezéseket elkerülni, mellyek a bányászattal fog­lalkozókat súlyosan terhelő némelly visszaélések, s törvénytelensé­gek megszüntetésére vonatkoznak. És épen a felhordott okoknál fogva nem járulhatnak a KK. és KR. a 67. §-nak javaslati módosításához sem, mert az ebben előszámlált jogok a polgári törvényhatóság folyadékai lévén, azok csak ennek hivatalnokai által gyakoroltathatnak mind törvény, mind czélszerűen, ha csak azon bonyolódott állapotot nem akarjuk elő­idézni, miszerint ugyanazon jogot gyakorló hatóság­a szerint vál­tozzék, a­mint a polgárok osztályai különböző keresetmóddal fog­lalkoznak. Mi a 72-ik §-t illeti, a KR. és RR. azt jegyzik meg a mélt. Fő-RR. észrevételeire, mikép azon kívül, hogy a divatozó gyakor­latnál fogva az arany és ezüst bányavámot megtagadni lehetetlen, s példa erre a többi éretekre nézve is alig mutathatik fel, a KK. és Rt. ezt bűntettnek épen úgy nem tekinthetik, mint a közadó megtagadását annak nem tekintik; következőleg annak behajtása tisztán polgári természetű perútra tartozván, azt mint magán­tulaj­donságú adósság megtagadását büntetéssel sújtandónak nem vélik. A m. Fő-RRnek a 77. §-ra tett javaslatát a KR. és RR. el nem fogadhatják, mert hazánkban sokkal virágzóbb jelenleg a bá­­nyamivelés, semhogy a hazában le nem telepedett külföldieknek olly iparűzést megengednie üdvösnek sőt illendőnek tartaná, melly a törvényjavaslat szerint is annyi mentséggel, s kedvezéssel aján­­dékoztatván meg, a javaslati mód általunk megnyitott út lenne, te­temes érez s értéknyereményeknek kivitelére. A KK. és Rt. azt hiszik, hogy midőn a bányamivelésre az ország minden lakosait feljogosíták, erre a tért kellőleg megnyitották; különös, és úgy a jog, mint a méltány eszméjével ellenkező lenne, bontakozó kül­földieknek addigran adni engedelmet a haza földének kebelében rejtező kincsek felkeresésére, míg az országban létezik a népnek egy osztálya, melly viselvén az álladalom minden terheit, azoknak fölkeresésétől törvénytilalom által távolittatik el. A 87. és 88. §-hoz a KK. és RR. továbbá is erősen ragasz­kodnak , úgy lévén meggyőződve, hogy a bányavárosok a kiváltsá­gaikban foglalt mindenféle birtoknak teljes jogú tulajdonosai, s a­mint egy részről természetes volt azon törvényes szokásnak kelet­kezése, hogy a bányavárosok rendeltetésüknél fogva, mellyért nyerték kiváltságaikat, a bányamivelésre fát ingyen szolgáltattak.

Next