Századunk, 1844. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1844-09-17 / 74. szám

591 általános, s bármi után a részletekben kiegészíthető, vagy minden községre nézve különös törvény által rendelkezni czélszerűbb lenne. Ezen okoknál fogva a KK. és RR. úgy vélték, hogy a megyei e részben alkotandó szabályoknak irányzatául a részletesebb tör­vény jelenleg nem kívántatik. Ha mindazonáltal a m. FRR. ki­szemeltetni kívánják azon elveket, mellyek a jászkunkerületi köz­ségekre nézve irányt adóknak tekintethetnek, a KR. és RR. ezt, mennyiben az országgyűlésének bekövetkező vége miatt akadály nem leend, tenni nem vonakodnak ugyan, szükségesnek azonban nem látják, miután a jászkunkerületet illető rendezési törvényben világosan kifejtve vannak. Mi a m. FRR. azon aggodalmát illeti, hogy a közjogok meg­adása az örökmegváltást kívánatossá fogja ugyan tenni, de más­részről terhesebbé is. A KR. és RR. úgy vélekednek, hogy olly községekben, mellyek az úrbéri viszonyoknak közvetlen terhét nem érzik annyira, miszerint a megváltási vágy felköltésére már magá­ban az úrbéri viszonyok súllya elegendő lenne, azon csekély jog­engedmény, hogy a megyei választó és tanácskozó közgyűlésekben egy szavazattal bírjanak, a megváltás iránti vonzalmat annyira fel­­gerjeszteni soha nem fogja, hogy azért a megváltás igazságos fel­tételei felett még terhesebb feltételeket, sőt áldozatokat is felvál­lalni készek lennének; de nem fogja áldozatra bírni azon közsé­geket sem, mellyekben a szabadság ösztöne annyira már felgerje­dett, hogy magukat örökösen megváltani hajlandók. Az örökvál­­tságra szolgáló ösztön a KK. és RR. véleménye szerint egészen más kutforrásokból ered, ered t. i. ama vágyból, miszerint birto­kával a tulajdonos szabadon óhajt, miszerint idejét leginkább ön­hasznára fordítani szereti, miszerint szorgalmát és iparát kirekesz­­tőleg önmagának óhajtja gyümölcsöztetni, miszerint a határozatlan becsű terhektől szabadulni, és azokat határozott becsű terhekké által változtatni törekszik. Ellenben a szabad megváltást is a KK. és RR. nézete szerint nem megváltással járó közjogok, hanem azon nézet nehezíti, miszerint a földesúr jobbágyi viszonyokból nagyobb hasznot reményi, mint milly hasznot a jobbágy magának a meg­váltásból várhat; szóval: az örökmegváltás kérdése pusztán a magánérdek körében áldoztatik fel. És valamint azon esetben, ha a törvényhozás a községekkel megváltás nélkül közlene közjogo­kat, a megváltás iránti vonzalom el nem enyésznék, ott hol a nép érzelmeiben már egyszer feltámadott; vgy más részről a KK. és KR. meg vannak győződve, hogy a megváltás nem könyitetnék az által, ha a törvényhozás olly községektől, mel­yek megváltás által szabadokká lettek, a közjogokat megtagadná. Ellenben a KK. és RR. a magánérdekű kérdésektől függetlenül azt hiszik, hogy a tör­vényhozásnak kötelessége figyelembe venni az élet jelenségeit, és olly erőket, mellyek önállásra képesek valának felvergődni, illő mér­tékben jogokkal is ruházni fel, ezen önálló életnek oltalmazására. A m. FRR. a közlő­­ törvényjavaslat egyes §-inak érdemlegi tárgyalásába ezúttal még nem bocsátkozván, általánosan arra szó­lítják fel a KKat és RRet, hogy a közlött törvényjavaslattól állja­nak el. A KK. és RR. ezen tárgyat a haza jövendőjére né­ve olly fontosnak tartják, hogy ezen felszólítást azon értelemben nem ve­hetik, hogy a méltóságos FRR, a sz. községek iránti rendelkezés kívánják elmellőztetni; felszólítják tehát a m.FRRket, hogy a köz­lött törvényjavaslatot, melly iránt a KK. és RR. nézeteiket most már körülményesen kifejtették, elfogadni, vagy pedig észrevételei­ket részletesen előterjeszteni méltóztassanak. N negyedik üzenete a t.KK. és RHnek a m. FHSihez a büntetőtörvény­könyvi javas­latnak börtönrendszerreli 3-ik része iránt. (Folytatása és vége.) Miután az átmeneti rendszerben a rendszerezésnél minden­re nézve a kiindulási pont az elzárttak 50 számánál kezdődik s az- D e csak a 397 §-nál volt, a m. FRR. javaslatának nyo­mán a t.­RR. e §-t is­­ama szabályhoz alkalmazván eképen mó­dosulna — a „397. §. Mindenütt hol a 408. §. szerint külön igazgatóban rendszeresittetett, az elzárttak számához s vallásbeli külömbségéhez képest, isteni tisztelettartás végett egy vagy több kápolna állítas­sák.“ — a 405. §, és illetőleg a 414, 418, 425, 428, 429, 444, 445, és 447 §-sok iránti azon javaslatára nézve a m. FRRnek, misze­rint a fogház hivatalnokainak eltávozásra engedelmet ne a felügye­lő biztosok ketteje, hanem maga az elnök adhasson, azt adják a t.­RR. válaszul, hogy a fogházak sikerére nézve az­ RR., a kül­földi példák nyomán is e felügyelő biztosok által reménylenek igen sokat, kik a törvényhatóságtól teljes hatalomat felruháztatván, az Elnökön kívül, diíj nélkül, tiszta emberszere­­tből, nemes kötele­lességből lelkiismeresen fognak a fogházak kormányzásában eljár­ni. De épen azért, mivel e felügyelést ember- és közügyszeretet vállaltatja föl az illetőkkel, nem akarnak a t.­R.. a felügyelő bizto­sok, mint ollyanok közt különbséget tenni, és azt már azon oknál fogva sem látnák czélszerűnek; mivel pedig felügyelő biztosokul, szükségképpen ollyanok választatnak, kik vagy helyben vagy hozzá közel laknak, mi a törvényhatóság elnökhivatalához nincs kötve és igy azok a fogház állapotáról mindig részletes­ ismerettel bírhat­nak mint az Elnök, ki számos és fontos kötelességeitől is többfelé elvonattatik, sem hogy már csak ez oknál, már hivatala terheltségé­nél fogva mindig közel lehessen a fogházhoz, midőn az elintézendő szükségek előállanak. — a 408. §-ra nézve a t­­RR. azokhoz ragaszkodnak, mellyeket a 117 —119 §-nál elmondanak, am. FRR. jelen §. iránt felhozott és az amott előadottal külömböző javaslatára csak azt jegyezvén meg, hogy midőn azt ajánlják, miképen közgyűlésileg terjesztessék fel három egyed, akkor egy elemet sem zárnak ki a választásból, melly módot pedig, épen alkotó elemei miatt a m. FRR. e hivatal betöltésére czélszerütlennek tartják. — a 409. §-ra tett észrevétele szerint a mélt. FRRnek ekképen lenne a ,409 §. Mindenért, mi a fogházban, sat. hozhatja; a fogház körül szükséges őröket pedig tetszése szerint fogadhatja föl s eresz­heti el.“ — a 412 §t a KK. és RR. a m. FRR javaslatának nyomán, vonat­kozván ez a büntetés közvetlen elrendelésére, ekkér módosítják. „412. §. Fegyelmi kihágások esetében csak az igazgatónak magának van joga büntetni. De a fegyelmi büntetés sat. (ma­rad) —■ a 416. §-ra nézve a fellebbiek szerint a KR és RR első szer­kezetük mellett megmaradván. — Mi a 420. §-t illeti, a m. FRR javaslata szerint, ezt a t. RR. ekép vélnék módositandónak. „420 §. A lelkész kötelessége az elzárltaknak, az illető val­lás szabályai és szertartásai szerint, isteni szolgálatot és vallási s erkölcsi oktatást tartani. Midőn köz isteni tisztelet tartatik, az igazgató vagy segéde s az őrök közzül kellő számmal i­lyenkor mindig tartoznak jelen lenni. A t­­RR abban is megegyeznek, hogy a 421. §ból e szavak: „kiknél a javulásra hajlamot vesz észre, vagy“, — kigyassanak. Egyszersmind a m. FRR észrevétele szerint a 425 §. ekkép­pen fogna kezdődni. „425 §. a rendszeresített lelkész a fogháztól távol egynapot sat. (marad) Ellenben a 426-k §-nak előbbeni szerkezetét kívánják a t. RR. megtartani, mert kiáltal teljesítessék a tanító kötelességű, azt elhatározni a felügyelő bi­tosok körébe való, a lelkésznek csak azon jog­adatván meg, utasítani és vezérleni tisztében a már kiren­delt tanítót. Azt azonban a t. RR. nem ellenzik, hogy a m. FRR. vélemé­nyéhez közelítőleg, eképen módossiltasék — a „427. §. Tanító az isteni tisztelet körül segéde a lelkésznek, kinek közvetlen utasítása és vezérlete szerint járand el tanítói tisztében.“ Miután az őrök eddigelé csak évenkint fogadtattak és egy év előbb elmúlik, sem mint ez átmeneti rendszer életbe léphetnek, a t.­RR, a 435. §-t megtarthatónak vélik, a nélkül hogy az vagy érdeket vagy szerzett jogot sértene. 592

Next