Századunk, 1844. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1844-09-17 / 74. szám
591 általános, s bármi után a részletekben kiegészíthető, vagy minden községre nézve különös törvény által rendelkezni czélszerűbb lenne. Ezen okoknál fogva a KK. és RR. úgy vélték, hogy a megyei e részben alkotandó szabályoknak irányzatául a részletesebb törvény jelenleg nem kívántatik. Ha mindazonáltal a m. FRR. kiszemeltetni kívánják azon elveket, mellyek a jászkunkerületi községekre nézve irányt adóknak tekintethetnek, a KR. és RR. ezt, mennyiben az országgyűlésének bekövetkező vége miatt akadály nem leend, tenni nem vonakodnak ugyan, szükségesnek azonban nem látják, miután a jászkunkerületet illető rendezési törvényben világosan kifejtve vannak. Mi a m. FRR. azon aggodalmát illeti, hogy a közjogok megadása az örökmegváltást kívánatossá fogja ugyan tenni, de másrészről terhesebbé is. A KR. és RR. úgy vélekednek, hogy olly községekben, mellyek az úrbéri viszonyoknak közvetlen terhét nem érzik annyira, miszerint a megváltási vágy felköltésére már magában az úrbéri viszonyok súllya elegendő lenne, azon csekély jogengedmény, hogy a megyei választó és tanácskozó közgyűlésekben egy szavazattal bírjanak, a megváltás iránti vonzalmat annyira felgerjeszteni soha nem fogja, hogy azért a megváltás igazságos feltételei felett még terhesebb feltételeket, sőt áldozatokat is felvállalni készek lennének; de nem fogja áldozatra bírni azon községeket sem, mellyekben a szabadság ösztöne annyira már felgerjedett, hogy magukat örökösen megváltani hajlandók. Az örökváltságra szolgáló ösztön a KK. és RR. véleménye szerint egészen más kutforrásokból ered, ered t. i. ama vágyból, miszerint birtokával a tulajdonos szabadon óhajt, miszerint idejét leginkább önhasznára fordítani szereti, miszerint szorgalmát és iparát kirekesztőleg önmagának óhajtja gyümölcsöztetni, miszerint a határozatlan becsű terhektől szabadulni, és azokat határozott becsű terhekké által változtatni törekszik. Ellenben a szabad megváltást is a KK. és RR. nézete szerint nem megváltással járó közjogok, hanem azon nézet nehezíti, miszerint a földesúr jobbágyi viszonyokból nagyobb hasznot reményi, mint milly hasznot a jobbágy magának a megváltásból várhat; szóval: az örökmegváltás kérdése pusztán a magánérdek körében áldoztatik fel. És valamint azon esetben, ha a törvényhozás a községekkel megváltás nélkül közlene közjogokat, a megváltás iránti vonzalom el nem enyésznék, ott hol a nép érzelmeiben már egyszer feltámadott; vgy más részről a KK. és KR. meg vannak győződve, hogy a megváltás nem könyitetnék az által, ha a törvényhozás olly községektől, melyek megváltás által szabadokká lettek, a közjogokat megtagadná. Ellenben a KK. és RR. a magánérdekű kérdésektől függetlenül azt hiszik, hogy a törvényhozásnak kötelessége figyelembe venni az élet jelenségeit, és olly erőket, mellyek önállásra képesek valának felvergődni, illő mértékben jogokkal is ruházni fel, ezen önálló életnek oltalmazására. A m. FRR. a közlő törvényjavaslat egyes §-inak érdemlegi tárgyalásába ezúttal még nem bocsátkozván, általánosan arra szólítják fel a KKat és RRet, hogy a közlött törvényjavaslattól álljanak el. A KK. és RR. ezen tárgyat a haza jövendőjére néve olly fontosnak tartják, hogy ezen felszólítást azon értelemben nem vehetik, hogy a méltóságos FRR, a sz. községek iránti rendelkezés kívánják elmellőztetni; felszólítják tehát a m.FRRket, hogy a közlött törvényjavaslatot, melly iránt a KK. és RR. nézeteiket most már körülményesen kifejtették, elfogadni, vagy pedig észrevételeiket részletesen előterjeszteni méltóztassanak. N negyedik üzenete a t.KK. és RHnek a m. FHSihez a büntetőtörvénykönyvi javaslatnak börtönrendszerreli 3-ik része iránt. (Folytatása és vége.) Miután az átmeneti rendszerben a rendszerezésnél mindenre nézve a kiindulási pont az elzárttak 50 számánál kezdődik s az- D e csak a 397 §-nál volt, a m. FRR. javaslatának nyomán a t.RR. e §-t isama szabályhoz alkalmazván eképen módosulna — a „397. §. Mindenütt hol a 408. §. szerint külön igazgatóban rendszeresittetett, az elzárttak számához s vallásbeli külömbségéhez képest, isteni tisztelettartás végett egy vagy több kápolna állítassák.“ — a 405. §, és illetőleg a 414, 418, 425, 428, 429, 444, 445, és 447 §-sok iránti azon javaslatára nézve a m. FRRnek, miszerint a fogház hivatalnokainak eltávozásra engedelmet ne a felügyelő biztosok ketteje, hanem maga az elnök adhasson, azt adják a t.RR. válaszul, hogy a fogházak sikerére nézve az RR., a külföldi példák nyomán is e felügyelő biztosok által reménylenek igen sokat, kik a törvényhatóságtól teljes hatalomat felruháztatván, az Elnökön kívül, diíj nélkül, tiszta emberszeretből, nemes kötelelességből lelkiismeresen fognak a fogházak kormányzásában eljárni. De épen azért, mivel e felügyelést ember- és közügyszeretet vállaltatja föl az illetőkkel, nem akarnak a t.R.. a felügyelő biztosok, mint ollyanok közt különbséget tenni, és azt már azon oknál fogva sem látnák czélszerűnek; mivel pedig felügyelő biztosokul, szükségképpen ollyanok választatnak, kik vagy helyben vagy hozzá közel laknak, mi a törvényhatóság elnökhivatalához nincs kötve és igy azok a fogház állapotáról mindig részletes ismerettel bírhatnak mint az Elnök, ki számos és fontos kötelességeitől is többfelé elvonattatik, sem hogy már csak ez oknál, már hivatala terheltségénél fogva mindig közel lehessen a fogházhoz, midőn az elintézendő szükségek előállanak. — a 408. §-ra nézve a tRR. azokhoz ragaszkodnak, mellyeket a 117 —119 §-nál elmondanak, am. FRR. jelen §. iránt felhozott és az amott előadottal külömböző javaslatára csak azt jegyezvén meg, hogy midőn azt ajánlják, miképen közgyűlésileg terjesztessék fel három egyed, akkor egy elemet sem zárnak ki a választásból, melly módot pedig, épen alkotó elemei miatt a m. FRR. e hivatal betöltésére czélszerütlennek tartják. — a 409. §-ra tett észrevétele szerint a mélt. FRRnek ekképen lenne a ,409 §. Mindenért, mi a fogházban, sat. hozhatja; a fogház körül szükséges őröket pedig tetszése szerint fogadhatja föl s ereszheti el.“ — a 412 §t a KK. és RR. a m. FRR javaslatának nyomán, vonatkozván ez a büntetés közvetlen elrendelésére, ekkér módosítják. „412. §. Fegyelmi kihágások esetében csak az igazgatónak magának van joga büntetni. De a fegyelmi büntetés sat. (marad) —■ a 416. §-ra nézve a fellebbiek szerint a KR és RR első szerkezetük mellett megmaradván. — Mi a 420. §-t illeti, a m. FRR javaslata szerint, ezt a t. RR. ekép vélnék módositandónak. „420 §. A lelkész kötelessége az elzárltaknak, az illető vallás szabályai és szertartásai szerint, isteni szolgálatot és vallási s erkölcsi oktatást tartani. Midőn köz isteni tisztelet tartatik, az igazgató vagy segéde s az őrök közzül kellő számmal ilyenkor mindig tartoznak jelen lenni. A tRR abban is megegyeznek, hogy a 421. §ból e szavak: „kiknél a javulásra hajlamot vesz észre, vagy“, — kigyassanak. Egyszersmind a m. FRR észrevétele szerint a 425 §. ekképpen fogna kezdődni. „425 §. a rendszeresített lelkész a fogháztól távol egynapot sat. (marad) Ellenben a 426-k §-nak előbbeni szerkezetét kívánják a t. RR. megtartani, mert kiáltal teljesítessék a tanító kötelességű, azt elhatározni a felügyelő bitosok körébe való, a lelkésznek csak azon jogadatván meg, utasítani és vezérleni tisztében a már kirendelt tanítót. Azt azonban a t. RR. nem ellenzik, hogy a m. FRR. véleményéhez közelítőleg, eképen módossiltasék — a „427. §. Tanító az isteni tisztelet körül segéde a lelkésznek, kinek közvetlen utasítása és vezérlete szerint járand el tanítói tisztében.“ Miután az őrök eddigelé csak évenkint fogadtattak és egy év előbb elmúlik, sem mint ez átmeneti rendszer életbe léphetnek, a t.RR, a 435. §-t megtarthatónak vélik, a nélkül hogy az vagy érdeket vagy szerzett jogot sértene. 592