Századunk, 1844. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1844-11-26 / 94. szám

által, mellyeket a szegény aránylag épen úgy fizetend, mint a gazdag, a szegényeket meggazdagitandjuk ? Avagy talán azt mond­juk: ha majd a közterheket mindnyájan közösen viselendjük, na­gyobb lesz fundusunk is. Jól van , de miből fizetendjük a nagy s folyvásti közterheket, ha most a néha néhai csekélyek fizetésére sincs gyakran pénzünk ? Vagy talán új intézeteink mellett mego­kosodunk? adja isten, de én alig hiszem, mert bár egész életünk inkább oktalanságot mint okosságot árul el, mégis sokkal okosabbak­nak tartjuk magunkat, semhogy az okoskodást csak szükségesnek is tartanak, pedig ekkor okosodni nehéz. Előbb legyünk tehe­tősek , s aztán szaporítsuk tehetségünkhez aránylag hivatalainkat, mert ez a természet rende. Nekem sem ispánom, sem inasom nincsen, mert nem tudnám őket fizetni, s igy magamnak kell is­­pánkodnom, inaskodnom ; de mihelyt fizethetném e némileg nél­külözhető embereket, azonnal lenne inasom is, ispánom is. Egyébiránt ne felejtsük, miszerint önkívánságunk szerint is a felál­lítandó új hivatalokra nemcsak nemesek, hanem nemtelenek is fog­nak alkalmaztatni, következőleg ha nem ámítunk, szi­legeske­­dünk, s a hivatalok osztogatásában igazságos arányt tartandunk, aránylag csak kevesen ígérhetünk magunknak aranyhegyeket. A köz- és közép nemességnek tehát egy iránt van mulhatlan szüksége azon birtokra, mellyel bir, mert máskép nem élhetne meg, következőleg nem alkottathatnék rá nézve veszedelmesebb törvény, mint az, mellynek segítségével birtokából tökéletesen s végkép kiforgattathatnék; miután pedig egyedül az ősiség biztosítja némileg örökre birtokát s igy jövendő sorsát is, teljességgel nem mondhatni, hogy az neki kárára van. Én ugyan általát­ban tekint­ve az ősiséget, igen keveset adok azon nyereségre, mellyet általa tehetünk, mert a nemes ember mindig vehet nemes birtokot, ha pénze van, és csak akkor tekinteném azt általán fontosnak, ha az birtoka eladásakor egyúttal kapacitását is eladná s többé nemesi birtokot nem vehetne, bírhatna ; de in specie a köz- és közép ne­mességre alkalmazván, fontosnak tartom azt, mert egyedül az óv­hatja meg, hogy birtokából a világon senki által egészen ki nem forgattathatik, miután ősiségünk mellett nemcsak az arrai joga, ha eladja is, fenmarad, hanem valamelly később nemzedéke,ha tehet­sége lesz, némi haszonnal még vissza is perelheti azt, holott ősi­ség nélkül időjártával vajmi könnyen nemcsak birtokából eshetnék ki, hanem még birtokszerezhetés reményétől is megfosztathatnék. Ez állítás furcsának látszhatik ugyan, de mégis meggyőződhetünk alaposságáról, ha a tapasztalásra figyelünk. Ugyanis Mit tapasztalunk az életben? Azt, hogy a kis patakocska na­gyobb patakocskába, a nagyobb patakocska folyóba, a kis folyó na­gyobb folyóba, a nagy folyó Dunába, a Duna végre tengerbe ömlik a nélkül, hogy a tengerből ismét kis patakocskák keletkeznének, mellyek többnyire csekély forrásokból veszik eredetüket. így va­gyunk birtokainkkal is, mert nemde köztapasztalás szerint a köz­nemes pár hold földjét a vagyonosabb köznemes, a vagyonosabb köz­nemes nagyobb birtokát a kis tens ur, a kis tens ur még nagyobb jószágát, a nagy tens ur, a nagy tens ur már egész faluvá vált purumát pedig csak gazdag mágnás szokta megvenni, s pedig úgy, hogy az az ősiség fenállása mellett is csak ritkán kerülhet ismét apró rész­letekben, mellyekből alakult, köznemesek kezére, ha pedig az ősi­séget eltöröljük, épen soha sem; mert az illy összesített s magnási kezekre került nagyobb birtok igen drága lévén, s különben is apró részletekben soha áruba nem bocsáttatván, a köznemes azt soha meg nem veheti, miután, ha mágnás eladósodik is s uradalmát vagy faluját eladni kénytelen, azt bizonyosan majdnem mindig mágnás és nem köz- vagy közép nemes veszi meg. Ha tehát az ősiséget eltörölnék, a főbb aristocratia, ha akarná, nem nyelhetné-e el egypár század alatt jobbára a kisebb birtokkal egyszersmind a köz- és közép nemességet is? és ha elnyelné, lehetne-e reménye, ősiség nélkül ismét valaha birtokra szert tenni ? Vásárolhat-e a köz- és közép nemesség uradalmakat vagy csak egész falukat is ? Pedig képzelhetni-e vészteljesebb törvényt a köz- és közép nemes­ségre, mint melly másoknak módot nyújtana őt birtokából, mellyre olly mulhatlan szüksége van, kiforgatni s földönfutóvá tenni? Nin­­csenek-e már úgyis elég nagy számmal illy nemeseink, kik a ha­zának bizonyos kárára csak tengnek közöttünk? Igenis a főbb aristocratia, ha össze beszélgetne s akarná, csak harmincz év alatt is oda vihetné a dolgot, miszerint csak itt ott akadhatnánk még né­hány köz- és közép birtokosokra, mert birtokaikat drága pénzen össze­vásárolhatná, kezeiből pedig a köz- és közép nemesség soha többé ki nem csikarhatná, mert lám most az ősiség mellett is csak igen ritkán nyerhet tőle valamit vissza. Ő pedig a szegény köz- és közép nemesség nagyobb részének kezébe még a birtok sem illik jól, a pénz pedig még kevesbbé, mert lám, milly szegény ő birtoka mellett, a pénz pedig milly iszonyú gyorsasággal válik semmivé kezében, mikint a birtok is épen úgy járna, ha arra min­dig, mikor véleménye szerint megszorul, kölcsönt kapna! Úgy van, a törvény azért határozta meg még a parasztnak is hány telket bírhasson ugyanazon faluban, hogy t. i. nehányan sok telket össze ne szedhessenek s több jobbágyot földönfutókká ne tehessenek; pedig a vagyonosabb parasztok még távolról sem vi­hetnek olly csudákat végre jobbágytelkekre nézve, minőket fő­­aristocratiánk a köz- és közép nemesi birtokra nézve játszva kivi­het; mert bár a mágnás is elgyermekesedhetik,­ minek következ­tében osztály alkalmával a nagy uradalmak is kisebb részekre da­­raboltathatnak, de azért mégis még e kisebb részek is többnyire mindig egész faluk maradnak, mellyeket a köz- vagy közép nemes meg nem vehet, e mellett pedig mégis még mindig elég nagyok s jövedelmezők, hogy a mágnás, ha szorítkozni akar, csak hamar ké­pessé legyen, még más hasonló nagyságú birtokot venni. Ellenben ha a paraszt elgyermekesedik, annak gyermekei ismét csak egy telkes jobbágyokká lesznek, mellyeket ismét hozzájok hasonló egyes jobbá­gyok vagy megvehetnek tőlök, vagy legalább ők, ha még jobban zsugoriskodnak is, egy telek haszonvétele mellett­ a többiekre nézve csak ritkán lehetnek veszedelmesek,­­ ha hazánkban szanaszét keresztül tekintünk, milly sok falukat látunk, mellyeket hajdan köz- és közép nemesség birt, most pedig mágnásaink terjedelmes ura­dalmainak gyöngyét teszik; ellenben vajmi kevés falukra találunk, mellyek grófi kezekből kiestek volna és most köz-és közép neme­sektől beiratnának! Ne felejtsük tehát, hogy valamint időjártával mágnásaink száma megszaporodott, épen úgy szélesedett aránylag­ azoknak birtoka is, s pedig ősiségünk fenállása mellett is; ellenben a köz- és közép nemesség birtoka megkevesedett, bár számra az is megszaporodott; tartsuk szemelőtt folyvást, mit naponkint tapasztalunk, hogy t. i. a köz- és közép nemesség birtokától igen sok megyen évenkint mágnásaink kezébe át, mig azoknak birtokából csak ritkán lő egy kis falatka a mi kezeinkbe; figyelmezzünk folyvást arra, hogy főbb aristokratiánk birtoka még ősiségünk fenállása mellett is olly biz­tosan áll kezeikben, miszerint mi csak ritkán nyerhetünk tőlök va­lamit vissza, ha pedig ősiségünket eltörölnők, meg az arrai jogunkat is föláldoznók; ellenben a mi birtokunk még ősiségünk mellett is elannyira nem áll biztosan kezeinken, hogy azt naponkint azoknak kezeibe átmenni látjuk, s ha ősiségünket eltöröljük, visszaszerez­­hetlenül örökre elveszítendjük. Én legalább több egyes mágnás jövedelmével, ha azt vagy harmincz évig folyton húzhatnám, két, három megye tens urainak legnagyobb részét birtoknélkülivé, s

Next