Századunk, 1844. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1844-11-26 / 94. szám
által, mellyeket a szegény aránylag épen úgy fizetend, mint a gazdag, a szegényeket meggazdagitandjuk ? Avagy talán azt mondjuk: ha majd a közterheket mindnyájan közösen viselendjük, nagyobb lesz fundusunk is. Jól van , de miből fizetendjük a nagy s folyvásti közterheket, ha most a néha néhai csekélyek fizetésére sincs gyakran pénzünk ? Vagy talán új intézeteink mellett megokosodunk? adja isten, de én alig hiszem, mert bár egész életünk inkább oktalanságot mint okosságot árul el, mégis sokkal okosabbaknak tartjuk magunkat, semhogy az okoskodást csak szükségesnek is tartanak, pedig ekkor okosodni nehéz. Előbb legyünk tehetősek , s aztán szaporítsuk tehetségünkhez aránylag hivatalainkat, mert ez a természet rende. Nekem sem ispánom, sem inasom nincsen, mert nem tudnám őket fizetni, s igy magamnak kell ispánkodnom, inaskodnom ; de mihelyt fizethetném e némileg nélkülözhető embereket, azonnal lenne inasom is, ispánom is. Egyébiránt ne felejtsük, miszerint önkívánságunk szerint is a felállítandó új hivatalokra nemcsak nemesek, hanem nemtelenek is fognak alkalmaztatni, következőleg ha nem ámítunk, szilegeskedünk, s a hivatalok osztogatásában igazságos arányt tartandunk, aránylag csak kevesen ígérhetünk magunknak aranyhegyeket. A köz- és közép nemességnek tehát egy iránt van mulhatlan szüksége azon birtokra, mellyel bir, mert máskép nem élhetne meg, következőleg nem alkottathatnék rá nézve veszedelmesebb törvény, mint az, mellynek segítségével birtokából tökéletesen s végkép kiforgattathatnék; miután pedig egyedül az ősiség biztosítja némileg örökre birtokát s igy jövendő sorsát is, teljességgel nem mondhatni, hogy az neki kárára van. Én ugyan általátban tekintve az ősiséget, igen keveset adok azon nyereségre, mellyet általa tehetünk, mert a nemes ember mindig vehet nemes birtokot, ha pénze van, és csak akkor tekinteném azt általán fontosnak, ha az birtoka eladásakor egyúttal kapacitását is eladná s többé nemesi birtokot nem vehetne, bírhatna ; de in specie a köz- és közép nemességre alkalmazván, fontosnak tartom azt, mert egyedül az óvhatja meg, hogy birtokából a világon senki által egészen ki nem forgattathatik, miután ősiségünk mellett nemcsak az arrai joga, ha eladja is, fenmarad, hanem valamelly később nemzedéke,ha tehetsége lesz, némi haszonnal még vissza is perelheti azt, holott ősiség nélkül időjártával vajmi könnyen nemcsak birtokából eshetnék ki, hanem még birtokszerezhetés reményétől is megfosztathatnék. Ez állítás furcsának látszhatik ugyan, de mégis meggyőződhetünk alaposságáról, ha a tapasztalásra figyelünk. Ugyanis Mit tapasztalunk az életben? Azt, hogy a kis patakocska nagyobb patakocskába, a nagyobb patakocska folyóba, a kis folyó nagyobb folyóba, a nagy folyó Dunába, a Duna végre tengerbe ömlik a nélkül, hogy a tengerből ismét kis patakocskák keletkeznének, mellyek többnyire csekély forrásokból veszik eredetüket. így vagyunk birtokainkkal is, mert nemde köztapasztalás szerint a köznemes pár hold földjét a vagyonosabb köznemes, a vagyonosabb köznemes nagyobb birtokát a kis tens ur, a kis tens ur még nagyobb jószágát, a nagy tens ur, a nagy tens ur már egész faluvá vált purumát pedig csak gazdag mágnás szokta megvenni, s pedig úgy, hogy az az ősiség fenállása mellett is csak ritkán kerülhet ismét apró részletekben, mellyekből alakult, köznemesek kezére, ha pedig az ősiséget eltöröljük, épen soha sem; mert az illy összesített s magnási kezekre került nagyobb birtok igen drága lévén, s különben is apró részletekben soha áruba nem bocsáttatván, a köznemes azt soha meg nem veheti, miután, ha mágnás eladósodik is s uradalmát vagy faluját eladni kénytelen, azt bizonyosan majdnem mindig mágnás és nem köz- vagy közép nemes veszi meg. Ha tehát az ősiséget eltörölnék, a főbb aristocratia, ha akarná, nem nyelhetné-e el egypár század alatt jobbára a kisebb birtokkal egyszersmind a köz- és közép nemességet is? és ha elnyelné, lehetne-e reménye, ősiség nélkül ismét valaha birtokra szert tenni ? Vásárolhat-e a köz- és közép nemesség uradalmakat vagy csak egész falukat is ? Pedig képzelhetni-e vészteljesebb törvényt a köz- és közép nemességre, mint melly másoknak módot nyújtana őt birtokából, mellyre olly mulhatlan szüksége van, kiforgatni s földönfutóvá tenni? Nincsenek-e már úgyis elég nagy számmal illy nemeseink, kik a hazának bizonyos kárára csak tengnek közöttünk? Igenis a főbb aristocratia, ha össze beszélgetne s akarná, csak harmincz év alatt is oda vihetné a dolgot, miszerint csak itt ott akadhatnánk még néhány köz- és közép birtokosokra, mert birtokaikat drága pénzen összevásárolhatná, kezeiből pedig a köz- és közép nemesség soha többé ki nem csikarhatná, mert lám most az ősiség mellett is csak igen ritkán nyerhet tőle valamit vissza. Ő pedig a szegény köz- és közép nemesség nagyobb részének kezébe még a birtok sem illik jól, a pénz pedig még kevesbbé, mert lám, milly szegény ő birtoka mellett, a pénz pedig milly iszonyú gyorsasággal válik semmivé kezében, mikint a birtok is épen úgy járna, ha arra mindig, mikor véleménye szerint megszorul, kölcsönt kapna! Úgy van, a törvény azért határozta meg még a parasztnak is hány telket bírhasson ugyanazon faluban, hogy t. i. nehányan sok telket össze ne szedhessenek s több jobbágyot földönfutókká ne tehessenek; pedig a vagyonosabb parasztok még távolról sem vihetnek olly csudákat végre jobbágytelkekre nézve, minőket főaristocratiánk a köz- és közép nemesi birtokra nézve játszva kivihet; mert bár a mágnás is elgyermekesedhetik, minek következtében osztály alkalmával a nagy uradalmak is kisebb részekre daraboltathatnak, de azért mégis még e kisebb részek is többnyire mindig egész faluk maradnak, mellyeket a köz- vagy közép nemes meg nem vehet, e mellett pedig mégis még mindig elég nagyok s jövedelmezők, hogy a mágnás, ha szorítkozni akar, csak hamar képessé legyen, még más hasonló nagyságú birtokot venni. Ellenben ha a paraszt elgyermekesedik, annak gyermekei ismét csak egy telkes jobbágyokká lesznek, mellyeket ismét hozzájok hasonló egyes jobbágyok vagy megvehetnek tőlök, vagy legalább ők, ha még jobban zsugoriskodnak is, egy telek haszonvétele mellett a többiekre nézve csak ritkán lehetnek veszedelmesek, ha hazánkban szanaszét keresztül tekintünk, milly sok falukat látunk, mellyeket hajdan köz- és közép nemesség birt, most pedig mágnásaink terjedelmes uradalmainak gyöngyét teszik; ellenben vajmi kevés falukra találunk, mellyek grófi kezekből kiestek volna és most köz-és közép nemesektől beiratnának! Ne felejtsük tehát, hogy valamint időjártával mágnásaink száma megszaporodott, épen úgy szélesedett aránylag azoknak birtoka is, s pedig ősiségünk fenállása mellett is; ellenben a köz- és közép nemesség birtoka megkevesedett, bár számra az is megszaporodott; tartsuk szemelőtt folyvást, mit naponkint tapasztalunk, hogy t. i. a köz- és közép nemesség birtokától igen sok megyen évenkint mágnásaink kezébe át, mig azoknak birtokából csak ritkán lő egy kis falatka a mi kezeinkbe; figyelmezzünk folyvást arra, hogy főbb aristokratiánk birtoka még ősiségünk fenállása mellett is olly biztosan áll kezeikben, miszerint mi csak ritkán nyerhetünk tőlök valamit vissza, ha pedig ősiségünket eltörölnők, meg az arrai jogunkat is föláldoznók; ellenben a mi birtokunk még ősiségünk mellett is elannyira nem áll biztosan kezeinken, hogy azt naponkint azoknak kezeibe átmenni látjuk, s ha ősiségünket eltöröljük, visszaszerezhetlenül örökre elveszítendjük. Én legalább több egyes mágnás jövedelmével, ha azt vagy harmincz évig folyton húzhatnám, két, három megye tens urainak legnagyobb részét birtoknélkülivé, s