Századunk, 1844. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1844-10-22 / 84. szám
84. szám. Hetedik esztendei folyamat 1844. retoríció$* SZÁZADUNK. Szenete a t. KK. és RRnek a magyar ezredekbeni tisztségekre s hadi parancsnokságra született honfiaknak alkalmazása tárgyában. A t. KK. és RR. arra nézve, hogy világos törvények ellenére a magyar hadi parancsnokságokra, s ezredi tisztségekre nagyobbrészt idegen születésű egyének alkalmaztatnak, orvoslást szorgalmazóig ő Felségéhez felírást terjeszteni szükségesnek tartják, s a cs. k. Fenségét tisztelettel kérik, a m. FRBet pedig bizodalmasan felszólítják , hogy abban megegyezni méltóztassanak. Felirási javaslat Felséges stb. E nemzet, melly fejdelme iránti törvényes kötelességeit az idő minden viharai között rendületlen hűséggel teljesítette, s teljesíteni bármikor kész, méltán fájlalja, hogy irányában viszonyos bizodalom nem tanusittatik, midőn az ország alkotmányos függetlenségéből önkint folyó jogai sérelmével, s világos törvények, jelesen az 1792: 9. 1807: 1. 1830: 7. és 1840: 2. 1.czikkek ellenére a honi hadsereg parancsnokságainál, s ezredeinél mind főbb mind alsóbb tisztségekre nagyobbrészt idegen származású egyének, kik az ország törvényeit nem ismerik, a nemzeti nyelvet nem értik, s azért kormányzásuk alatt levő hazánkfiai iránt rokonszenvvel nem viseltetnek, a hazafiak mellőzésével vagy hátratételével mozdittatnak elő, s a törvénysérelmen felül e tény még több kártékony eredménynek szülője, mert általa a nemzeti szellemnek a katonai testület soraiban nemcsak táplálása akadályoztatik, hanem fenmaradása is az elnemzetlenedés veszélyének tétetik ki; a hátratételekön elkedvetlenedő számos hazafiaknak a fegyverviselés pályájáról visszavonulása okoztatik; azon belső vonzalom tiszt és közkatona között, melly elszántságot igénylő veszély perczeiben a buzdítás legerősebb eszköze, s mellyet csak nemzeti hajlamok egysége támaszt , gyengittetik ; s mert végre békés polgárokon katonai egyének által ejtett sértések nem egy ízben már csupán idegen tisztek népünk iránti ellenszenvének voltak tulajdonitandók. Alkotmányos önállásunk tehát, s nemzetiségünk, miknél nemzetnek szentebb érdekei nincsenek, egyiránt ösztönöznek bennünket Felséged előtt e tekintetbeni sérelmünk orvoslását újonnan szorgalmazni, s azért hivatkozván az 1836. márt. 28 án kelt felírásunk mellett felterjesztett országos sérelmek erre vonatkozó 38-ik pontjában foglaltakra, kérjük Felségedet, hogy az 1836. évi ápril. 12-én kibocsátott k. válaszban azon pontra kijelentett k. ígéretéhez képest a törvények e tekintetbeni határozatainak teljesítését végrehajtani, s eképen a honi katonaság parancsnokságaira s tisztségeire született magyarokat előmozdítani méltóztassék. Nyolc zajlik üzenete a t. KKnak és R.nek a sz. kir. városok tárgyában a m. Főrendekhez. A KK. és RR. a megegyezést nem nyert pontokra nézve további észrevételeiket következőkben terjesztik elő: Az 59. §-ra nézve további nézeteik mellett most is megmaradnak. A 89. §-ra nézve a KK. és RR. előterjesztették nézeteiket, minélfogva nem kívánnak a házbirtokosoktól bizonyos mennyiségben megállapított értékképességet; a mélt. Főrendek ezen okokra semmit nem feleltek, hanem egyszerűen az elvnek rideg felállításával kívánják igazolni az ellenkezőt. Ami tehát magát ezen elvet illeti, és az ebből vont okoskodást, mintha az értékbeli képesség egyenesen az értéknek mi és mennyiségében állana: a t. KK. és RR. ezt sem meg nem ismerték, sem meg nem ismerhetik; sőt mindig azt vitatták, hogy az érték mennyiségének meghatározásában tisztán önkény létezik. Amint különbözők az érték nemei, magának azon elvnek alkalmazása is különbözhetik, anélkül hogy az elv maga lenne megsértve; különbözhetik pedig épen azon felsőbb nézetnél fogva, hogy a közállománynak azokban, kik közjogokkal felruháztatnak, magányérdekeiknek a közérdekekkeli egybeforradása iránt elegendő biztossága legyen. Illynemű értéknek tartják a t. KK. és RR. a házakat; a m. Főrendek pedig semmivel nem bizonyítják az ellenkezőt; tartják pedig azon oknál fogva is, mert a közállomány veszélyes pillanatiban épen a házak lévén azon tulajdon, melly leginkább koczkáztatva van, és mellyet mégis a veszély alól elvonni nem lehet, a háztulajdonosok a polgári állománynak rendes állapotábani megtartása iránt leginkább érdekeltetnek. Mi a m. Főrenciek által előadott azon okoskodást illeti, hogy illy módon felette csekély értékű kalibák is választói képességet szereznének: ez a KK. és RR. által felállított okoskodást legkevésbbé sem gyengíti, mert hiszen általánosan sok, vagy általánosan, nagy értékű e földön semmi nem találtatik, hanem sokká, vagy nagy értékűvé csak öszvehasonlítás által válik, és így egy csekély kaliba, melly fáradság által szereztetett, melly a birtokosnak élte egész erejébe került, sokkal nagyobb becsű lehet birtokosaira nézve, mint azon fényes palota, melly minden fáradság nélkül az örökösre szállott. Miután pedig a m. Főrendek is az értéket lényegnek nem tekinthetik, hanem csak azon megismertető külső alaknak, mellyre a törvényhozásnak bizonyos erkölcsi képességek megismertető külső jeleként szüksége van: úgy vélik a KK. és RR, hogy mind ezen, mind pedig 7-ik üzenetükben előadott okaik nyomaték nélkül nem szűkölködnek, és kérik a mélt. Főrendeket, hogy azoknak engedve, a házbirtokosok képességét a háznak meghatározott értékétől felfüggeszteni ne méltóztassanak. Mi az iparüzőket illeti, a t. RR. azon önkényt hozták fel, mellynek az iparüzők a kereset megállapításánál kitéve lennének; ez ellen a m. Főrendek legközelebbi üzenetükben sem nyújtanak biztosságot, sem pedig arra nem válaszolnak, hogy az iparűzőknél általuk megállapított keresetmennyiség fel nem találhatása, az élet viszonyainál fogva a lehetetlen esetek közé tartozik; e részben is tehát a t. Rendek okait gyengítve nem látván, előbbi nézeteik mellett megmaradnak. (Vége következik.)