Századunk, 1844. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1844-12-03 / 96. szám

96. szám. Hetedik esztendei folyamat 1844. December 3* SZÁZADUNK. A ha­gyar népiskolák!»**­ beh­ozamló czélszerű­ tanitórendsaserrol* Ajánlat a népnevelés előmozdítására, egy tapasztalt ag­gastyán oktatótól. Igaz ugyan, hogy Magyarországon s kapcsolt Részeiben már régóta iskolarendszer áll fen a nép­iskolákra nézve, de az nem kö­telezi egyaránt az egész országot s a különböző hitfelekezeteket. Ha az iskolarendszer o­lyan, a­miilyennek lennie kell, úgy az iskolákat belső mint külső viszonyaikban felfogja. Rendelkezik kö­vetkezőleg a tanításnak mind anyagára, mind modorára nézve, az iskola mibenléte, az iskolai órák kezdete s vége, a vizsgálatok, fe­­m­ák, jegy, kötelesség s iskolaszünet felett. Kísértsük meg érinte­getni, minden egyes pontnál mi forogna fen leginkább. El van ismerve, hogy a népiskola az általános emberi mive­­lést tűzze ki magának feladatul, és hogy az illető anyagok olly nyel­ven adassanak elő, melly a tárgynak magának s a gyermekek mű­velődési fokozatának megfelel. Különös körültekintés és gondosság kívántatik a vallási oktatás körül. Az olvasástanításban, az első lépcsőn, legjobb a régi betűzési és kiejtési tanításmód, és arra vinni a gyermeket, hogy szabályszerűen, érthetőleg és folyvást ol­vasson. A számvetésoktatásban nem kell elhanyagolni az em­lékezetbeli számvetést. Csekélyebb fontosságú, valljon a gyermekek számok és hangjegyek szerint énekelni tanulnak, miután számukra csak kardalok s egyszerű énekek kivántatnak. A mellék­tudomá­nyokból (történet, földleírás, lényismeret, természettan, mezei gaz­daság, kézműtan, emberismeret s életrendszertan) csak annyi vo­­nassék be, mi tulajdonképen közhasznú. Szintigy kell eljárni a kü­lönféle anyanyelvek és a magyar nemzeti nyelv tanítása körül is, mellyekből különösen a helyesírás, rövid nyelvtan és útmutatás olly iratok készítésére, miilyenek a közéletben leggyakrabban fordul­nak elő, e körbe valók. A hol csak megtörténhető, rendeztessék úgy el a tanítás, hogy az egyes órákban műipari munkák vétesse­nek elő, a­mi azonban vigyázattal történjék, s ne rövidítse magát a rendes tanítást. Fölötte megtelt iskolák, millyeket Magyarországban olly gyak­ran találni, mindig nagy hibának tekintendők. Állíttassák fel tehát az elv: azon népiskolák, mellyekben 100 gyermeknél több van, azonnal osztassanak meg és azoknak több tanítók viseljék gondju­kat. Ezt annál szilárdabban meg kellene kívánni, minél nehezeb­ben egyeznek bele a községek, minden áron ki akarván kerülni ezen szétosztást és több tanítók felállítását. Oktattassék minden osztály úgy délelőtt mint délután. A nyári hónapokban kezdődjék a tanítás reggeli 7 , télben 8 órakor. Igen hasznos évenkint vagy félévenkint nyilvános vizsgálatot tartani, melly mindenre terjeszkedjék, mi az egész vagy fél év fo­lyama alatt előfordult. A közhasznú tárgyakra nézve két vagy legalább másfél évi folyamat határoztassék úgy, hogy a­mi ide vo­natkozik, legalább kétszer a téli hónapokban szőnyegre hozassák. Az iskolai vizsgálatok eredményéről az időközi helybeli iskolai felügyelő az ephorusnak, ez pedig az illető legfőbb hatóságnak tegyen jelentést. Az iskolai fém­ák egyrészről a tanítónak szolgálnak megpihe­­nésül, másrészről munkateljes napokban, aratás és szüret idején, a gyerekeket engedik szüleiknek segítségül. Csak akkor rendeltes­senek, mikor az idő megkívánja és ne terjesztessenek ki szerfelett. A következőket javaslom: karácsonykor egy hét; húsvétkor tíz nap; pünkösdkor öt nap; őszi és tavaszi gabnaaratás, len-és ken­­dernyevéskor hat hét; szüretkor két hét. E felül szerda vagy csü­törtök és szombat délután szünidő legyen. Ezenkívül csak fontos esetekben függesztessék fel a tanítás, s akkor is csak a felügyelő megegyezésével. Soha se engedtessék az iskolaórák elmulasztása, kivévén ha a gyermekek betegek volnának. Köteleztessenek a szülők arra, hogy az errei engedélyt ne más iskolagyermekek által, hanem személyesen eszközöljék, mi ha elmulasztatik, jegyezze fel a távollevőket a tanító, és a jegyzéket hetenkint mutassa be a felügyelőnek. Legtöbb esetekben a szülők a gyermekek elmara­dásának okai, s azért durva nevelési hiba, e miatt az ártatlan gyermekeket büntetni; a szülőknek esik ez terhekül. E végre a felügyelő a jelennemlevők jegyzékét határozatlan időben adja be a felsőségnek, melly aztán rendelje meg a szülőknek a törvé­nyesen meghatározandó büntetést. A zug­iskolák, mellyek Magyarhonban olly bő számmal vagynak, ne szenvedtessenek meg sehol és semmi szin alatt, mert­ azok felette nagy hátráltatói a népiskolák sikerének A gyermek hat hét éves korában legyen köteles iskolajárás­­ra é­­s maradjon az 14 éves kora betöltéig. A gyermekeknek a nemzeti iskolábai bevétele csak évnegyedenként engedtessék meg. Hány a gyermek a községben, annyi a községiskolába is küldendő. A tanító netaláni halálával vagy eltávozásával előállott isko­laszünet esetében az iskolát a közel szomszéd iskolatanító áttal fel­­ügy­eltetni — mint néhol történik — igen silány pótszernek tekin­t) Ha megfontoljuk , hogy a szellemi nevelés már korán kezdendő az emberben, különösen pedig az alsóbb néposztályoknál (nevezetesen Magyarhonban , hol a népnevelés olly soká elhanyagolnék és annyi sok paraszt, napszámos, pásztor stb. soha iskolát nem látott , és sem írni sem olvasni nem tud) csak kevés szülők képesek gyermekeik­ szellemi művelésének kellő irányt adni, sőt legtöbb szülők az alsóbb néposztályoknál mindennapi kenyerek utáni munkáik által, mellyeket többnyire házaikon kívül kénytelenek végezni, akadályoztatnak kis gyermekeik körüli kellő gondoskodásban , minélfogva ezek gyakran egész napokon át magukra hagyatvák , és ezáltal nemcsak szellemi, hanem erkölcsi tekintetben is eltörpülnek , akkor ellent nem állhatunk azon emberbaráti és hazafias kivonatnak, vajha hazánkban minden he­lyütt gyermekiskolák és kisdedóvó intézetek alapittatnának ! Ekkor a felügyelt és foglakozó gyermekek közt nem támadnának olly könnyen annyi illetlenségek és vétkek, vagy legalább nem vernének olly mély gyökeret, hogy azok többé (melly esetek olly gyakran fordulnak elő) ki nem irtathatnának; a gyermekek idején korán megszoknák a figyel­met, játszva szerezhetnének hasznos ismereteket és erkölcsi életsza­bályokat , az anya- és országnyelv tiszta kiejtését, és midőn hat éves korukban a tulajdonképi iskolákba lépnének, képesek lennének azon­nal részt vehetni sükerrel a tanításnál, így a kisdedóvó intézetek­­ mint ezt már az elfogulatlan emberbarát , Wesselényi Miklós szózatában a magyar nemzetiség és nyelv terjesztésére nézve azon néposztályok­nál , mellyeknek anyanyelve a magyar országnyelvtől különböző, érinti) a legczélszer­­bb , legkönnyebb és legártatlanabb mód és esz­köz lennének arra, hogy a jövő nemzedék a magyar nyelvre minden kényszerítés nélkül és mintegy játszva taníttassék , miután kis gyer­­mekek nemcsak anyanyelvüket, hanem más nyelveket is társalgás által legkönnyebben szokták megtanulni és megtartani hiven emlékezetek­­ben. — y­ *) Kiegészítése több e lapokban megjelent hasonnemű czikkelyeimnek. —y

Next