Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1845-01-14 / 4. szám
2930 szorosan kell értesülve lennie az országban készült kézművek és gyártmányok kiviteléről, p. o. hány gombostű készíttetik az országban , és vitetik ki évenkint. A vámhivatalok ki- és beviteli lajstromaiból könnyen tudhatja meg a kormány, mennyi műkészítmény vitetik ki évenkint az országból, mennyibe? A kormánynak gondoskodnia kell, nemcsak a földművelés és mesterségek, hanem az egyes kézmű és gyárágak természetes egyensúlyba s arányba helyeztéséről és fentartásáról is, és a kézműveket és gyárakat általánosan, már azért is pártolása alá venni, mert attól függ nagyobb részint valamelly nemzet művelődése, minthogy az ország nyers termékeinek árát fölemeli, sok kenyéreket, kivált a népesség szaporodtával foglalatoskodtat, és a pénz folyamatját lényegesen elősegíti. *) Különösen pedig azon kézművességek és gyárak virágzását kell előmozdítania, mellyek honi terményeket dolgoznak fel, és arról gondoskodni, hogy a hon nyers terményei (mint gyapjú, bőrök, kender, len, selyem) külföldre szállítás által a nemzettől el ne vonassanak, és csak azok maradványa és bősége szállíttassák külföldre. Nevezetesen olly szereket dolgoztató kézművességeket és gyárakat kell pártolnia, mellyek különben mint nyers anyagok külföldre szállíttatnának, hol feldolgozva, ismét mint kézművek, p. o. bőr, posztó, gyapjú- len- és selyem-szövetek, vitetnek vissza; melly állapotban van Magyarország is, posztót és gyapjúszöveteket illetőleg. Továbbá a kormány kötelessége, főképen azon gyárakat és kézművességeket elősegíteni, mellyek legtöbb dolgozót foglalatoskodtatnak, például a gyapjú- és pamutgyárakat; szinte azokat is, mellyek a legszükségesebb műszereket készítik, p. o. vashámorok, edénygyárak és üveghutákat; azokat tovább, mellyek más gyárágaknál nélkülözhetlen készítményeket szállítanak, például mellyekben tökéletesített földművelő szerszámok és gőzgépezetek gyártatnak (mint a nagyszerű Cockerill-féle gyárban, Verviersben, Belgiumban), mint azokat is, mellyek a hon védelmére szükséges eszközöket készítik, p. o. puska, salétromfőző- és ágyuöntőgyárakat; szóval mindazokat, mellyek által a nemzet magát a külföldtől függetlenné teheti, mi honunkra nézve, mellyben a gyárüzés eddig a leggyengébb lábon állott, minden valódi honfi üdvös kivonatai közé tartozik. Nevezetes classicai munka gyáruzésről, névszerint az ausztriai császárságra nézve: „Darstellung des Fabriks und Gewerbwesens, in seinem gegenwärtigen Zustande, vorzüglich in technischer, mercantilischer, statistischer Beziehung. Nach den neuesten und zuverlässigsten Quellen und nach vieljährigen eigenen Beobachtungen, mit steter Berücksichtigung der neuesten Erfindungen und Entdeckungen u. s. w. bearbeitet. Herausgegeben von Stephan Edlen von Kees, erstem Commisair bei der kais. Fabricksinspection in Wien. Zweite vermehrte Auflage. Wien bei Mörschner und Jasper. 1823—1824. 4 Bände mit einem vollständigen Sachregister 673 Bogen, gr. 8. (Ladenpreis auf Druckpapier 12 Thaler auf Schreibpap. 16 Thaler). Első kiadás Bécsben 1819 — 1820. Mint utóirat jelent meg „Systematische Darstellung der neuesten Fortschritte in den Gewerben und Manufacturen, von Stephan Kees und Blumenbach. 2 Bände. Wien 1829— 1830. gr. 8. (Ladenpreis 6 Thaler auf Druckpapier, 8 Thaler auf Schreibpapier).“ *) Holger Fülöp tanár, statusgazdasági vegytanár a cs. k. bécsi egyetemnél , igy értekezik „Die Statswirthschafts-Chemie als Leitfaden zum Behufe der Öffentlichen Vorlesungen über diesen Gegenstand an der Wiener Universität“ (Wien bei Kaufus , Prandel und Compagnie 1843. 8.) czimű jeles új munkájában : „A történet bizonyítja , hogy egy csupán földmivelő népnél, a miveltség felsőbb fokai ritkán találtatnak. Olly népeket közönségesen csak urak és rabszolgák képeztek , hol az előbbiek élveztek mindent, az utóbbiak pedig csak dolgoztak és kiképezésekre vagy idő nem volt, vagy uraik által készakarva abban akadályoztattak. A műveltség a városok keletkezésével kezdődött, a harmadik rend, a kereskedők és kézművesek kiképezésével. Ezek adják az ellensúlyt a földesurakra nézve , közbenjárásuk által befolyást gyakorolnak a dolgozó néposztályra , alkalmat nyújtanak nekik , termékeiket uraságaiktól függetlenül, ha csekély számban is termesztettek eladhatni, onnét törekvésük kellékeit kielégíteni, szóval függetleneknek lenni, s ez által magukat kiképezni, a kereskedők egyszersmind külföldi áruczikkekel külföldi miveltséget hoznak az országba. A kormánynak tehát általában a kézművességeket és gyárakat már azon okból is kell elősegítenie , mert attól függ az általános művelődés, azonkívül pedig, értéknélküli dolgoknak értéket ad , a nyers termékek értékét fölebb emeli, sok henyélő kezet foglalatoskodtat, és a forgást előmozdítja. Mentül inkább szaporodik a népesség , annál több a dolgozó , kik a földmiveléshez nem alkalmaztathatnak ; mentül jobban emelkedik a művelődés, annál többek a kellékek , annál jobban finomodnak is azok. A nyersanyag kidolgozandó , és úgy változott alakban a szaporított, és már finomabb fogyatkozásnak megfelelőleg kiállítandó. Gyárak és kézművességek azután a művelődés haladásával maguktól alakulnak , s tovább és tovább terjednek , miből semmikép sem következik , hogy A könyvsajtó. A „Történeti könyvtár“ VI. füzetében e velős, soha elégszer nem ismételhető sorokat olvassuk (209 és követk. 11.) e tárgy felett. Mindenekelőtt a könyvsajtóról kell itt megemlékeznünk, a nyelv és betűírás feltalálása óta a maga következméyében legnevezetesebb előlépéséről az emberiségnek. Olly előlépésről, melly kétség nélkül fontosabbnak látszik, mint az egész előbbi múltnak értelmi és anyagi mivei összesen, melly az emberi mivelődésnek ama két alaposzlopa (nyelv és irás) mellé méltólag sorozható. A betűnyomás mestersége az, melly eme kettő mellett, az egész emberiség minden oldalú kifejtése és boldogitása legnevezetesb eszközéül leve. Valóban kiszámithatlanok s egyszersmind végetlenek amaz előlépések, mellyekre az mind értelmi, mind anyagi tekintetben vezetett, s a mellyeket neki szakadatlanul a lehetőségig szabad concurrentiának elve, gyárak és kézművességek űzésére nézve, a legfőbb és egyedüli értékkel biró. Fenebb elősorolt okokból a kormánynak föladata a helyes és czélszerű arányt a gyárüzés és földművelés közt fentartani, azután csak még, az egyes gyár- és kézművesség ágait figyelemmel kísérni. Mindazonáltal úgy látszik, mintha ezek felügyelésének és vezetésének elmulasztása kevesbbé veszélyes mint a földmivelésé, mert 1-ször nem elégíti ki a gyárűzés az élet legszükségesebb, legközönségesebb kellékeit; 2-szor mivel azon ártalmak , mellyek a közjón nem hátráltatott magánérdek utáni törekvés által ejtetnek , a földmivelésen ejtetteknél gyorsabban kijavíthatók, p. o. kiirtatott és szántófölddé vált erdei telek , még csak sok évek után adhat ismét kivágható fát. A földművelést nagyon előmozdítani annyit tesz, mint a művelődés előmeneteleit hátráltatni , melly által a munka nélkül henyélő dolgozók száma szaporodik , és a nyers áruczikkek ára csökken. Ellenben nagyon előmozdított gyárűzés, a földművelőket ritkítja, a földesurak jogait és trlatlan érdekeit szoros korlátok közé szorítja , a szükséges élelemszerek árát túlfeszíti, mert az élelemre szánt nyerstermékek inkább a gyártónak, ki azokat jobban fizeti, adatnak el. Jobban jövedelmeznek a telkek is, ha inkább kereskedelmi termények előállítására, mint gabonatermesztésre fordulatnak. A népesség nagyobb városokba vonul, hol könnyebben erkölcstelenítelik. Eszközöltetik, hogy a nemzet jövedelme a politikai és kereskedelmi viszonyok változásának inkább ki vagyon téve, milylyenek: szerencsétlen háborúk, erkölcsök változása, vásárok, kereskedelmi utak megváltoztatása. A kormány gondoskodásához tartozik tehát, hogy a földművelés és gyárűzés , mint pedig a gyár- és kézművesség egyes ágai, a természetes egyensúlyba tétessenek és fentartassanak.“