Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1845-01-03 / 1. szám
következő három év ismét alkalmat nyújtaná, hogy a haladási kérdések ellenzői is felvilágosítassanak, s remélhetjük, hogy a legközelebbi országgyűlésen nagyobb tisztaságban fog kivivatni nem egy korszerű indítvány, melly most talán többféle módosítások által csonkíttatott volna. Munkásságra azonban és szilárd akaratra mindenesetre szükségünk van, mert a jövő ismét többet igényel, a jelennél, vagy a legközelebb lefolyt múltnál. 3) Szükséges azon tárgyakra nézve is előkészületeket tenni, mellyek a múlt országgyűlésen még nem is kerültek szőnyegre, vagy pedig, mellyek a már hozott törvényekkel állván kapcsolatban, azok által hasonlóképen igényeltetek. Szivemből óhajtom, hogy ezeknek ajánlásában, vizsgálatában, vitatásában minél nagyobb vigyázattal és körültekintéssel fáradozzanak hazánkfiai. Lebegjen áldás, a hon nemzőjének áldása tetteiben, jutalmazza őket az el nem maradható öntudaton kívül, süket és a nemzet hálája törekvésükért. Adja Isten, hogy a haza boldogítására szolgáló eszközök választásában egyetértsünk, hogy személyes kedvezés vagy irigység miatt soha sem egyik sem másik párt állításaihoz vakon ne ragaszkodjunk, hanem mindnyájan az igazság a tiszta meggyőződés zászlaja alá esküvén, mellette férfiasan vívjunk, készebbek életünktől megválni, mint a „haza és trón“ jelszavakat viselő zászlónkat gyáván odahagyni, pedig a homoknak és posványságoknak fákkal a beültetése, a földek és utak körül ültetendő fasorok, végre az erdők közmivelése által lehet segítni. Ezért tehát a sok miveletlen földek, rész legelők, futóhomok, haszontalan vizes helyek és mocsárok hasadék nélkül erdőkké alakíttassanak és haszonhajtókká tétessenek. Ezeket előbocsátván önként foly, hogy honunkban mindennemű gyárakat fölállítni szükséges. De azt javaslom , hogy e részben teendőink jobbikének ismerjék nagyobb birtokú földesuraink, miszerint minden gyártásnak tökéletes megtanulása végett legalább tizenkét olly magyar ifjak, kik itthon a bölcsészetet és polytechniát elvégezték, külföldre küldessenek azon biztosítással, hogy hazatértökkor holtig tartó bizonyos kenyerek leend; különben attól tarthatni, hogy a külföldi gyárak tulajdonosai külhonból hozzánk szegődött és nálunk működő gyárigazgatókat megvesztegetik, teljesen részökre csábítják, és szerencsés sikerrel biztató s dús haszonnal kecsegtető, költséges kezdeményinket kipótolhatlan veszteségünkkel megbuktatják. Szomorú érzelmek dúlják a hazafi keblét, midőn elméjébe ötlik, hogy Pozsony megyében a vöröskői uradalomban, Csaztán, a már több éven át legszebb virágzásban állott és legfinomabb posztót készített derék gyár 1795. a tulajdonos gróf Pálffy Rudolf nagy kárára s az egész ország érezhető veszteségére, a külföldiek mesterséges cselszövényei által megszűnt, elenyészett. A külhoni gyárosok által hazánkban űzött hasonló csinyoknak hány esetét lehetne még előidézni! S jelenleg, midőn a honi műipar olly hatalmasan emelkedik, nem lesz talán felesleges e körülményt némi figyelembe venni. Lacsny Miklós. Virányi. Eszmeilkredékek a steszi müiparról. Ki okos müipar nélkül földet mivel és termékeit kétszeresen jobbakká s gyümölcsözőbbekké átalakitni nem tudja, az a gazda tisztes nevére nem méltó. A földet a trágya s ismételt legalább hét hüvelyknyi keresztbe szántás termékenyebbé teszik. Az istállóban tartott marha kétannyi ganéjt nyújt, mint a szabadban legelő. Ebből következik, hogy a legelők, a kárhozatos ugarak és sovány rétek minél szorgalmasban fölszántassanak , s évenkint burgonyával, répával vagy gabonával bevettessenek. E termékekből szeszt, vagy czukrot kell készítni, ezek hulladékaiból pedig a marha táplálására bőséges eleséget előállítni. Ha illy módon a burgonyából 36 fokú szesz, a répából 6 petes czukor és ezek hulladékiból bő eleség nyeretik, nagy menynyiségű egészséges marhát tartani, szaporitni s nemesiteni lehet, így aztán a felesleges marhának eladásán kívül a gabonafelesleg is évről évre növekedik, különösen pedig kellőleg nemesitett gyapjúból posztó, kendők s egyéb kézmüvek gyártathatnak, a szeszből 25 és 27 fokú eczet, az ételek és festékek készítésére, végre a 36 fokú szeszvilágításokra, gyógyszerekre s az asztalosok által bútorok pallérozására fordíttathatik. Szóval, ha okszerű gazdaság által a földnek szaporított termékei kétszer, sőt háromszor átalakíttatnak, akkor indul a műiparos gazdaság a nemzet boldogságára virágzásnak. Ez után szegény hazánk közpangásából föl fog üdülni, s ha miveletlen földeink és elpusztított erdeink gyümölcsei leginkább a selyemtenyésztésre megkivántató szederfákkal is elegendő mennyiségben be lesznek ültetve, szülőföldünk annál több hasznot, annál nagyobb szerencsét aratand. Ez meglevőn, és a magyar tengerpart vaspályák által a Dunával összeköttetvén, a nemesítve szaporított beltermékek kivitele könnyen lesz eszközöltethető, miből honunkra még bővebb áldás háramlandik. Az országnak még olly részei találtatnak, mellyek mindekkoráig erdőkkel bővelkednek annyira, hogy egy öl fát egykét váltóforinton is alig adhatni el, vannak ellenben helyek, hol fahiány miatt annak ölét 10—15 ezüst forinton alig szerezhetni meg. A bőség által okozott faár csekélységén műipari fölhasználással, a fahiányon Észrevételek is „Századunk“ múlt évi folyama 101-ik számában levő „Ősiségünkröli ítéletem“ czimű értekezés egyik szakára. A czimen neveztem sokoldalú értekezés folytában olvasom Poroszország mezei gazdáinak dicséretét, kiknél jelenleg a mesterséges rétek megáztatása legnagyobb szerepet játszik. Különösen kiemeltetik gr. Larisch, ki két év óta uradalmaiban már százezer tallért fordított az új találmányú rétnedvesítésre. Elmondatik továbbá, hogy a porosz mezei gazdák marhatenyésztésben és szaporításban sokat tettek. Végre az előadás magasítására megemlittetik Harrach grófnak a leghiresb mezei gazdák szemeit magára vonó rosnociai jószága, nem uradalma, mert az egész birtokocska csak ezer egynéhány holdból áll, nagyobb része homokos és kövecses, búzatermő föld kevés, robot épen semmi, stb. Ezek ugyan szépek, és némellyeknél talán azért legszebbek, mert külföldi példák. De mi, magyar méhek, miért szállunk mindig külhoni virágokra? Hiszen nálunk is virulásnak eredt már a szorgalom mezeje. S aztán Horácz bölcs mondásaként: „Segnius irritant animos demissa per aurem, Quam quae sunt ocnlis subjecta fidelibus.“ A műiparos gazdasági példáknak, mellyekkel a tespedő néptömegre hatni akarunk, könnyen megtekinthetőknek, a tehetségig honiaknak kell lenniök. Én azt hittem mindig, azt hiszem most, hogy ráklábú közhaladásunk egyik alapoka abban rejlik, miszerint nálunk az olvasni szerető piciny rész is többnyire távcsöven látni kénytelen, mit közelről, s néha talán ézen szomszédságában megszemlélhetne, ha arra figyelmeztetnék. Azt hittem mindig, azt hiszem most, hogy nyavalyáink gyógyítására a külföldi orvosfüveket mindaddig nélkülözzük, míg ilyenek honunkban találhatók. Azt hittem mindig, azt hiszem most, hogy az íróknak, mint a nemzet gya-