Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-21 / 15. szám

15. számt. Nyolczadik esztendei folyamat 1845. Február 9. SZÁZADUNK. Mária Terézia királyné féléves József fiát bemutatta Magyarország Kendeinek 1141. évi sejtt. «1-ik napján. Bőtudományu hazánkfia s mély belátásu történetírónk Horváth Mihály a „Magyarok története“ czimü közhasznú munkájának 3. szakaszában a 441. s 442. lapon olvasható 1. számú jegyzékben egy valóságos tényt valótlan mesének állít: hogy t. i. M. Terézia Urályné féléves József fiát karján tartotta légyen azon jelenetnélmidőn septembeir-én az országnak egyházi és világi, számszerint mintegy hatodfél száz Rendért magához a pozsonyi várba hivatván fel, s gyászba öltözve fekete szőnyeggel bevont királyi széken fogadván, sajátságos varázs hangján mondott latin beszédében gyermekeit említette, s a nemzet iránt kifejezett bizodalom megragadta a nemzet képviselőinek szivét. Igyekszik pedig ezen kételkedését a jelen volt Kolinovits Gábor és akkori bécsi hírlapok hallgatásával igazolni, sőt minden kétség eloszlatására Buday István (Bihar) megyei követnek (akkori alispánnak) vármegyéjéhez írt tudósításából egy töredéket idéz elő, mellyben a kérdésben forgó esetről szinte semmi említés nem fordul elő. Végre gyanítja a tudós író, hogy azon eseményt Fleuri egyházi története folytatójának valótlan elbeszélése szerint majd minden történetírók után mondották. Kár volt erről több hazai hiteles kútfőket meg nem nézni, akkor bizonyára reá akadt volna különben forró tiszteletet érdemlett iró azon kétségtelen bizonyosságra, hogy az eset ugyan valódi, de annak napja hibás. Ha Fleuri, kit én nem olvastam, vagy akár ki más iró az esetet sept. 11-re teszi, hibát állít, s akkor tisztelt honi írónknak igaza van; de nincsen igaza akkor, ha az egész történetet valótlannak vagyis nem történtnek állítja. Igenis valóságosan megtörtént a királyné által a pozsonyi várban az ország Rendei előtt a féléves korona herczegnek bemutatása 1741. évi országgyűlés tartásakor September hó nem ugyan 11-ik, de 21-ik napján, és igy 10. nappal később, mint mondauik, minekutána a főherczeg az elsőszülött főherczeg asz. Mária Annával, 3 éves testvérével az előtte való nap estéli 6 órakor Bécsből Pozsonyba hajón érkezett volna, azon nem kevésbé emlékezetes napon és alkalommal, midőn az atyja Ferencz hetruriai nagyherczeg, kit a KK. és RR. sept. 20 án kormánytársul (Corregens) elismertek, a királyné kezébe az ország Rendes színe előtt az esküt ünnepélyesen letette volna. Melly nap szinte azon pompás szertartással, ugyanazon lelkesedéssel s hasonló kölcsönös bizodalommal ünnepeltetett, mint idézett sept. 11-kén a kir. előadások benyújtása alkalmával történt; ugyanazon lelkes szavak, „vitám, sanguinem, opesu, mellyek sept. 11-én hangoztak, ismételtettek; és ugyane jelenet időpontjában a királyné féléves fiát a királyi palotába az ország Rendes szine elibe behozatván, az egybegyült sokaságnak bemutatta. Nem csoda tehát, ha a nemzeti becsületet és köz határtalan bizodalmát emelő eseménynek napja időjártával összezavartatott, vagyis fölcseréltetett. Kötelességemnél fogva megyek már most bebizonyítani ezen állításomat. Nem akarok itt a pozsonyiak köztudomására hivatkozni, kik előtt ezen esemény olly ismeretes, hogy róla kételkedni eddig senkinek sem jutott eszébe, mivel az akkor élt s jelen volt szülőktől mint egykorú tanuktól hallották, én is ifju koromban szinte azon idejű emberektől, kiknek tanúságát olly könnyen elvetni nem lehet, mint mindennapi történetről (némellyek által minden legkisebb körülményekkel előadva) beszélni hallottam. Csak egy pár hiteles adatot idézek elő, remélvén, hogy azok elegendők lesznek állításom igazolására. Dicséretreméltó egyenességgel irta gr. Erdődy Kristóf 1744. évben ezen eseményről ama levelében, mellyben Bonfin Antal „Rerum hung. Decades qinque.“ czimű 1744. Pozsonyban kitött munkáját Koronaherczeg Józsefnek pártfogása alá ajánlja, igy fejezvén ki magát: „Maria Theresia grande nomen posteaquam formidandam bellorum tempestatem adversum se commoveri intelligent, Te vix adhuc halbutientem, in manus regias sublatum, robustae Hangarorum fidei commendavit. Ego dum vivam, amabilis vultus TII imaginem in Annalium hung, fronte collocatam of Tero, TIBI TE ipsum reddo“. Melly szavakban elhatározottan mondja, hogy a királyné alig pelypegő fiát karján tartván, a magyarok hivségébe ajánlotta. Ebből ugyan ki nem tűnik a történet napja, szept. Ilike vagy bike volt-e, de az eseménynek valósága csakugyan kitűnő, mert föltenni alig lehet, én legalább nem merném, hogy az ajánló gróf harmadik év után a koronaherczeg s világ előtt koholmányt említeni s szemébe mondani merész lett volna. Halhatatlan érdemű Pálma Károly, derék hazai történetirónk, azon korban élt honfiai bizonyságtételére hivatkozván, ezen eseményről határozottan és kielégitőleg nyilatkozott, tudósítván bennünket róla derék munkájában: „Notitia rerum hungaricarum“ 1785. évi 3-ik kiadása után 3-ik részének 558. lapján, kinek szavai ekkér hangzanak: „Sictum incensos Hungarorum animos paulo vehementius inflammavit Josephi filii semestre vix egressi praesentia, quem regina mater die XIX sept. ejusdem a 1741 Posonium deferri jusserat, ut charissimam sibi gentem hugaram intiemi sui ex optatissimo haerede solutii redderet participem, palamque Ordinibus regni exhiberet futurum suum aliquando in regno successorem, quem nuncipsi inermem tuitumi essent, id ab eo, cum adoleverit, gratiae loco recepturi, ut ejus auspiciis et fortitudine adversus quosvis hosies aliquando protegerentur. Laetissimus regit principis conspectus quanta, singulos qui is comitiis intererant, voluptate, futurorumque temporum exspectatione compleverit, multi etiam mmn cum gaudio meminerunt.“ Itt e sorokban a legtisztább történeti valóság adatik elő, mert nem hihető, hogy az író a valótlan elbeszélést József császár uralkodása alatt és igy annak éltében és szemei előtt előadni merészelte volna. Az idézett sept. 19. ne hozzon senkit tévedésbe, mintha Kolinovitzsal nem egyeznék meg, sőt igen szépen megegyezik, mint a történetnek időszerinti rendje mutatja: sept. 19én irta a királyné a parancsolatot Bécsbe, hogy fenséges magzatjai hozassanak Pozsonyba (Pálma); 20án este 6 órakor hajón érkeztek Pozsonyba (Kolinovits); 21én úgymint Ferencz nagyherczegnek kormánytársa emeltetése napján délelőtt 8 és 9 óra között bemutattatott az ifjú koronaherczeg az ország Rendeinek.