Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-03 / 44. szám

44. szám. Nyolczadik esztendei folyamat 1845. Junius 3. SZÁZADUNK. A. Jászely és százados ünnepe 1845.*) „A pártviszályok tömkelegében egy nemzet sem vett részt annyira, mint dicső Árpádnak hadra termelt népe, de bajnok erővel állott mellette mindig a rokonérzetü Jász és vitéz Kun“ — ezen szavakban tör ki a sz. ferenczrendi szerzetesatyák egyik tiszteletreméltó tagja azon alkalomkor, midőn a „Jász és két Kunkerület“ százados ünnepét megénekli. Tekintsünk vissza nemzetünk leélt napjaira , nézzük végig hosszú szakadatlan sorát ama küzdelmeknek, mikbe őseinknek e haza minden talpalatnyi földe került, s meg kell vallanunk, hogy az ének szavai valót mondanak ; pártviszályok tépék szaggaták mindannyiszor e nemzetet, valahányszor idegen ellenségtőli félelem annak tagjait elszánt csatasorokba nem szokta, s a helyett, hogy a béke malasztait hasznára fordítván, jövőjét munkálta volna a magyar, visszavonások, egymáselleni agyarkodások közt pazarló jobbára erejét s a mindenkire szorosan kimért időt. De valót mondanak a költő szavai még akkor is, midőn a testvéri hűséget, mellyel a jászkun nép a magyarhoz ragaszkodók, különösen kiemeli s nincs egy is, ki ismerve hazánk történeti viszontagságait, egyhangúlag nem mondaná Nagy Sámuellel az ünnep másik költőjével: „a magyar és kun egy testté forradtanak össze; egy leve érdekük, egy czéljok s akaratjok egyenlö.“ — Gyönyörű szavak! vajha minden jobbérzésü magyar szivébe vésve hordaná azokat, csak úgy leend e haza virágzóvá. S nagyá erőssé e nemzet, ha róla történeti igazság gyanánt mondhatni el, mit a költő lelkesülése mond: „egy leve érdekük egy czéljok, s akaratjok egyenlő.“ Nagy ünnep volt 1845. máj. 20-ka, ünnep „mellyet nem valamelly véres csata, nem rabigába görbült népen nyert, s ezrek vérébe került nagy győzedelem tön nagy nappá, s emlékezetesség — a polgári szabadság százados ünnepét ülte a hármas kerület s fenséges Nádorunknak, mint jászok és kunok főbirájának kormányzási 50-ik évét. Az ünnep részleteiről alább szólandunk majd, legyen szabad itt fővonalmit adni a jászkunok történeti éltének s leélt viszontagságaiknak. Nem akarunk visszamenni a sötét őskorig, midőn a külön népek mint megannyi áradat önték el Európát s ideoda hullámozva egyenkint lesék meg a nekik rendelt medreket: elég legyen mondanunk, miszerint a kunfaj nyomai már a kereszténység első századában föllelhetők. Vályi András szerint Nagy-Kunság nevezetét vette azon hunoktól, kik magukat a magyarok harmadizbeni kijövetelekor Álmos fővezérhez kapcsolók; a nagy nevezetet 4-ik Béla kir. alatt nyerék a tatárok puszitása után. — Jászság nevezetét vette a kézijjal szolgáló kunok felekezetétől, kik sz. László király alatt letelepedvén, Zsigmond király alatt Jasones phalaetrati, majd balistaei, majd philistaei néven fordulnak elő. A Kiskunság igy neveztetett azon kunoktól, kiket 4ik István és 4ik Béla azon részekre helyeztettek, hol mai napiglan laknak. Szinte 4-ik Béla volt első, ki a jász-kunok birájául az ország nádorát jelölé ki; idővel szabadságaik elnyomatván a biráskodás is más level a szerint t. i. a mint ez vagy amaz uradalomnak estek birtokába: jelesül az 1514 de még inkább az 1638 országgyűlés keményen sujtá a jász-kunokat, s alapját veté meg annak, hogy időjártával mint peculium adathassanak el. Első Leopold, megszorulván pénz dolgában, eladta Jászságot és Kunságot az akkor hatalmas német rendnek egy millió ftért, később e tárgy mint sérelem került országgyűlésre s az 1715diki 34. t. sz. megrendelő Jász-kunság visszaváltatását, mi annál könnyebben eszközölhető vala, mivel a kir. kincstár felét a fizetendő sommának magára vállalta. Azonban a kiváltás szépen elmaradt, s elérkezett az 1731 ik év is a nélkül, hogy a törvény foganatba ment volna , hogy mégis mind az elzálogítottak, mind a nemzet annyira ne fájlalják e dolgot, a kerületek fölmentetének az idegen uraságtól, de csak azért, hogy más igába kerüljenek. A hadastyánok pesti alapítványa lefizeté a kívánt 300 ezer ftát, s ez által jogaiba lépett a kiküszöbölt német rendnek. Pálffy János nádor hathatósan sürgeté a jászkun ügynek törvényszerű valaházai bevégeztetését, s ellen határozva, hogy a kerületek 500 ezer ftot mint váltságdijt s 15 ezret mint javításokra beruházott összeget fizessenek; ellenben régi szabadságaikba a jászkunok, mihelyt ezt teljesiték , helyeztessenek vissza. 1745-ben máju 6-kán ment végbe a jászkun kerületek szabadságainak megerősíttetése, s akkori lelkes kapitányuk zsadányi és török szentmiklósi Almásy János, támogattatva Batthyány Lajos nádor által nem nyugodott, még a váltságdíjt — habár kölcsön útján is megszerző. Palm Ferencz kinevezett nádori főkapitány kereskedése mellett 300 ezer ftot adott kölcsön. Az adósságlevelet Horváth András, Nánásy János és Varró István a jász és kunkerületek hatalmazottjai adták ki; a különös kezességi levelet pedig Almásy János 1745. július 12-kén lekötelezvén magát s örököseit, s Heves megyében keblezett jószágit biztosítékul betábláztatván. A derék jászkunok három év mulva 1748-ban az érintett 300 ezer ftát már lefizették, mire a kezességi okirat kitábláztatván, a nemzetségnek visszaadatott, s elszakasztatva Hevesmegye levéltárába tétetett. 1791 : 29 t. sz. értelmében a jászkun kerületek két követet küldenek országgyűlésre. A magyar keresztény világra olly roppant hatású redemptio a Jász- és Kunoknál nem csupán vallási, hanem egyszersmind polgári jelentékkel bir, mint ezt a köznép ajkán mostanig fenmaradt redemptus nevezet eléggé tanúsítja. Ugyanis tudva van a felemlítettekkel az is minden előtt, ki a közelebb múlt század történeteit ismeri, hogy Jászkunság 1745. az 500 ezer pántra rugó váltságdíj megfizetése után mind a szabaditéki adó fejedelmet (Mária Teréziát), mind a századot dicsőítő szellemű szabaditékos szerkezetet nyert. Nem is tagadhatja senki, hogy e váltság következtében nyert szabadstéki szárnyai alatt a jász és kun nép polgári állására nézve ha nem érte is el mindeddig a tökély azon fokát, mellyre az említett jász-kun szerkezet jogosító, még is e nép vagyonosság s anyagi jóllétre nézve kitünőbbet a közös hazában előtte keveset utána pedig igen sok alantabbat számíthat; s valljon szüksége emlitni, hogy ennek egyedüli élesztő szelleme az 1745b. történt váltság volt. S ha 1745ben az önállásra vergődött nép keblében hangosan dobogott a szív szabadsága érzetében; ha egy század előtt a szabadság éltető sugarainál szépen kezdenek felfedezni a jóllét csiráji, valóban magasztos gondolat volt megülni *) Ezen czikket, melly a jász-kunok históriai életének vázlatát foglalja magában, czélszerűnek láttuk a Társalkodó után olvasóinkkal közlöni Szerk