Századvég, Új folyam, 8. szám (1998)
ÚJRA ÍRT EMLÉKEZET - Szummer Csaba: A fikcionalizmus kérdése a történetfilozófiában, a posztmodern antropológiában és a pszichoanalízisben
74 A FIKCIONALIZMUS KÉRDÉSE ... hiát a valóság lehetséges ábrázolására megfelelőnek kell tartanunk”. (i. m., 257) Ezért, állapítja meg Braun, tartalmi és módszertani szempontból a két esszé nem kifogásolható: „(...) Hillgruber esetében nem beszélhetünk a »valóság« eltorzításáról. A kritikusok kifogásai formai jellegűek, nem a »valóságra«, hanem a vizsgáló morális-politikai elkötelezettségére s az alkalmazott megjelenítési technikára vonatkoznak.” (i. m., 260) Milyen módon nem legitim akkor a történészek túlnyomó többsége számára Hillgruber történetírása? Braun szerint „A hillgruberi narrációt elutasító vélemény mögött a civil áldozatokkal való azonosulás implicit szempontja húzódik (...). Az ezen a morális alapon nyugvó elbeszélés nem áll közelebb a történeti »valósághoz« (...), mint egy más elven konstruált elbeszélés, csupán más narratív logika alapján rendezi a történeti adatokat »tényeken« alapuló elbeszéléssé.” (I. m., 261) Braun Richard Rorty ismeretelméleti koncepcióját (Rorty, 1994) alkalmazza a történetírásra, s könyvének végkövetkeztetése így hangzik: „Úgy tűnik, hogy a történeti igazság kutatása helyett a történeti megjelenítést eszközként kell felfogni, amely nyelvjátékként alkalmasabb bizonyos célok megvalósítására, mint más eszközök. A történeti megjelenítés hozzájárulhat ahhoz, hogy árnyaltabb képet alkossunk olyan fogalmakról, mint erkölcs, identitás, közösség vagy kultúra. Ugyanakkor célszerűnek tűnik annak elfogadása, hogy a történeti szövegek nem mutatnak rá rejtett igazságokra, amelyek e fogalmak mögött vannak, ahogyan a múlt képét sem tárják elénk úgy, ahogyan az »valójában« történt." (I. m., 296) Braun szerint a történészeknek a „Mi és miért történt valójában!” kérdése helyett a „Miért fontos számunkra a múltnak ez az olvasatai" kérdésre kell keresniük a választ. (I. m., 297) Ekkor azonban „a kérdésre adott, a múlt valóságát egy szöveggel helyettesítő válasz nem törekedhet kizárólagosságra. A múlt reprezentációja ekkor és csak ekkor lesz az, amit valójában képvisel: egy közösség általi választás a múlt értelmezésének végtelen számú - bár nem korlátlan - lehetősége közül." (i. m., 297) Ez a koncepció kivezet bennünket a Mink által megfogalmazott dilemmák útvesztőjéből, s korántsem csak a történetírás és a történeti valóság kapcsolatára érvényes, hanem a megismerésre általában is. Hayden White elgondolása alapján Braun az elbeszélést mint metakódot állítja elénk, amely nem csupán a múlt, hanem a jelen tényeit is jelentésteli egységbe foglalja. A narratíva metakódként való felfogása jelentős részben a pszi- 6 .Amennyiben feltételezzük, hogy a történeti jelen valóságának adatai nem öltenek narratív formát, akkor feltételezhetjük, hogy az egyént körülvevő jelenbeli valóság adatai sem a narratív rendezettség állapotában vannak. (...) Az adatok narratív konstrukcióba való rendezése nem csupán az információk válogatását, a megfelelő sorrendbe való rendezését jelenti; az eseményeket, a történet elemeit magukat kell »konstruálni« annak érdekében, hogy az elbe-