Századvég, Új folyam, 29. szám (2003)

KÉP(ZETT) TÖRTÉNELEM - Kisantal Tamás: Az extremitás történetisége. Art Spiegelman: Maus

112 KÉP(ZETT) TÖRTÉNELEM lentés tartalmának és az azt beburkoló közegnek a feszültségéről. Azt ugyanis ironikusan ezt mondja feleségének: „Nézd csak, arra gondolok, hogy a valóságban például sohasem hagynád, hogy ilyen sokat beszéljek, anélkül hogy közbevágnál!" Persze a mondatot tekinthetjük egyszerűen a házaspár közti évődésnek is, de ebben a szövegkörnyezetben a valóság és a műalkotásban megjelenített „realitás" közötti áthághatatlan távolságról is árulkodhat. Vagyis a műben fikció és valóság viszonya, illetve a megtörtént esemé­nyek autentikus összerakhatóságának lehetősége erőteljesen kérdésessé vá­lik. Sőt még maga a múlt is, mely az apa, de - mint az előző szöveg és a Richieu-kép jelzi - még a fiú számára is feldolgozatlan, feldolgozhatatlan. A múlt nem tud történelemmé válni, abszolút meghatározza jelenüket. De a mű még ennél is továbbmegy: a rajzoló-elbeszélő egy olyan múltképet áb­rázol, ahol az úgymond „nagy" történelmi események (a holokauszt és a második világháború története) összemosódnak a lokális, kicsi, személyes történelemmel (az anyja halálával, saját bűntudatával, valamint a könyv, a Maus keletkezéstörténetével). Ez lehetőséget ad arra, hogy a Maus narrá­­cióját a Roland Barthes-i­­ Hayden White-i mediális írással kapcsoljuk össze. MÉGHOZZÁ KÉPREGÉNYBEN! AZT HISZEM, TÚL­­ NAGY FÁBA VÁGTAM A FEJSZÉMET. LEHET, HOGY­ EL KÉNE FELEJTENEM AZ 8. ábra.

Next