Századvég, Új folyam, 40. szám (2006)
MÚLT IDŐ - Horváth Sándor: A mindennapi szocializmus és a jelenkortörténet - Nézőpontok a szocialista korszak kutatásához
24 A MINDENNAPI SZOCIALIZMUS ÉS A JELENKORTÖRTÉNET szóló fejezethez: „Az 1930-as évek első felében a szovjet társadalomban nagy megrázkódtatások és jelentős átalakulások történtek." Ha Kotlán cselekményesítése helyenként szatirikus, akkor Fitzpatrické drámai: „A családokat szétszaggatták a nagy tisztogatások, és a társadalomból kivetettek házastársát vagy gyermekeit tovább kísérte a stigma..." Majd hivatkozik a harvardi kutatás azon megállapításaira, melyekben az amerikai légierő által fizetett kérdezőbiztosok a Szovjetunióból menekültektől (persze erről mélyen hallgat) azt kérdezték: „a szovjet rendszerben a családi kapcsolatok meglazultak vagy szorosabbra fonódtak?" A válaszokat százalékos megoszlásban ismerteti, amelyekben a városlakók többsége megdöbbentő módon még a McCarthy-korszakban is azt mondta, hogy ezek a jelenségek nem sokat változtak. Fitzpatrick minden kritika nélkül továbblép, ellentmondásosnak ítélve a helyzetet, majd számos, rendszerváltás után kiadott emlékiratból kiragadott mindennapi példával igyekszik igazolni, hogy márpedig a sztálinizmus, pláne az iparosítás szétszaggatta a családokat.64 Fitzpatrick mindennapjai kellékek a statisztikákból kirajzolódó makrotörténethez, nem a források teremtésének módját vagy azt vizsgálja, hogy mit reprezentálnak, hanem az azok által rekonstruálható „valóságot" helyezi vizsgálatai fókuszába. Ezáltal nem változtatja meg a történeti megismerés nézőpontját. Gyakran társadalomtudományos kliséket ismertet, díszletei a hétköznapok, amelyek úgy viszonyulnak a Kotkin-féle nézőponthoz, mint ahogy a tárgyi néprajz viszonyul a kulturális antropológiához. A csasztuskákat a tömegkultúra forrásaiként idézi, a hivataloknak írt leveleket a mindennapok és helyenként szerzőik gondolatainak lenyomataként, a Krokogyil című lapból vett karikatúrákkal pedig - amely a hivatalos humort képviselte, mint a Ludas Matyi Magyarországon a korabeli vicceket akarja ábrázolni. A leleplezés persze itt is megtörténik, hiszen anélkül nem lenne dráma. Igaz, a Fitzpatrick által választott tér hatalmas, hiszen ő, szemben Kotkinnal, az összes szovjet várossal foglalkozik, emiatt az olvasó sosem tudhatja éppen melyik városban járunk, inkább csak „lebegünk" közöttük. Olyan madártávlatból közelít a városfejlődéshez, mint a mindennapi rítusokhoz. Gyakori fordulat nála, hogy az emberek ezt 63 64 63 A történelmi cselekményesítés fajtáinak funkcióiról Hayden White így fogalmaz: „az egymással versengő elbeszélések közötti különbség nem annyira a tényeken múlik, mint inkább a történetek különböző értelmén, amelyet a tények a cselekményesítés által kapnak. [...] Az elbeszélések azért hasonlíthatóak össze értelmesen, mert mindig rendelkeznek cselekménnyel, és azért tehetünk megkülönböztetéseket a cselekményfajták között, mert az elbeszélések mindig különbözőképpen vannak ellátva cselekménnyel." White 1997, 251-278, 253-254, 256. 64 A fejezet magyar fordítása: Krausz i. m. 152-211.