Szeged és Vidéke, 1903. november (2. évfolyam, 296-345. szám)

1903-11-01 / 296. szám

Szeged, 1903. vasárnap, november 1. SZEGED ÉS VIDÉKE. Ubulka önérzetes marad. Irta : Kállai Emil. I. A hétfői kis lap szerkesztését Ubulkára bízták. Ez a bizalom csúfosan megbosszulta magát, mert Ubulka gyerekes könnyelműség­gel olyan vezérczikket csapott a kéziratok közé, amelyet a Magyar Hítszemle egyik nyájas olvasója küldött be a szerkesztőség­nek közlés végett és amely homlokegyenest I­f 1­y ■é A Pálfy Ferencz polgármester az ülést megnyitván, Tóth Pál dr. főjegyző föl­olvassa a pén­teki ülés jegyzőkönyvét, amelyet a közgyűlés észrevétel nélkül hitelesített. Ezután áttértek a napirendre tűzött ügyek folytatólagos tárgyalására. Egy tanítónő fizetése. Gaál Endre dr. jelenti: Nemecskayné Fendt Malvin városi polgári leányiskolás kézimunka­­tanítónő részére személyi pótlék megszavazása és állásával egybekötött lakbér fölemelése iránt benyújtott kérelme tárgyában a tanács azt a javaslatot teszi, hogy a kézimunka­­tanítónő lakbére 300 koronáról 400 koronára emeltessék föl és a kérvényező részére sze­mélypótlék czimén 200 korona évi díjazás állapíttassék meg. A közgyűlés a kérvényező érdemeinek méltánylásával hozzájárult a tanács javas­latához. A külte­ü­leti kántorok végleg­esítése. Gaál Endre dr. jelenti. A külterületi római katolikus kántorok azzal a kérelemmel járul­tak a törvény­hatósághoz, hogy 720 korona évi fizetésük, mely eddig csak három esztendőre ideiglenes érvénynyel volt meg­állapítva, jövőre véglegesen megállapít­­tassék. A tanács azt javasolja, hogy a köz­gyűlés a kérelemnek helyt adva, a fenti fize­tést a külterületi kántorok javára véglegessé tegye az 1904. évi január hó elsejétől kezdő­­dőleg és egyúttal mondja ki, hogy a kántorok nyugdíjjogosultsága az 1901. évi január hó elsejétől számíttatik. A közgyűlés ilyen értelemben határozott. A városi alkertész jutalma. A közgyűlés a tanács javaslata értelmé­ben határozott. Egy szolga lakbére. Gaál Endre dr. jelenti : Simon Mihály, a város gazdasági telepén alkalmazott szolga lakbér megszavazása iránt fordult a tanács­hoz, amely azonban a kérelmezőt elutasí­totta azzal az indokolással, hogy neki nem lakbér, hanem természetbeni lakás jár. Si­mon a tanács határozatát megfölebbezte a közgyűléshez, amely Cserzy Mihály pártoló fölszólaló daczára elutasította Simon Mihály fölebbezését. A világkiállítás segélye, Gaál Endre dr. jelenti: A magyar mű­kertészek és kertgazdák országos képző és segélyző egyesülete az általa Szegeden ren­dezendő virágkiállítás czéljaira 400 korona segélyt kér. A tanács a segély­ megszavazá­sát javasolja. .A közgyűlés határozattá emelte a tanács javaslatát. A gőzfürdő póthitele, Gaál Endre dr. jelenti: A tanács azt javasolja, hogy a gőzfürdő dologi kiadásai­nak fedezésére a közgyűlés 5000 korona póthitelt engedélyezzen. A közgyűlés hozzá­járult a tanács javaslatához. A rókusi tó halászati joga. Bokor Pál szenátor jelenti, hogy a ta­nács az idén reflektáns hiányában nem tudta bérbeadni a rókusi tó halászati jogát s ezzel kapcsolatban azt javasolja, hogy tekintve, mert a tó halállománya úgyis javításra szo­rul, a közgyűlés a tó halászati jogának hasznosítását a folyó évre mellőzze. A köz­gyűlés hozzájárult az előterjesztéshez. Apróbb kiadások: a közgyűlést, hogy ezen utalványozásokat hagyja jóvá. A közgyűlés az utalványozásokat jóvá­hagyta, valamiképp a tanács azon intézkedé­sét is, hogy az újszegedi Heszlényi-féle ház­nál foganatosított munkálatokra 68 korona 83 fillért, az újszegedi rendőrségi épületnél foganatosított javítási munkálatokra 34 korona 50 fillért, a kettős határ melletti híd és a többi felsőtanyai mezei dobogó helyreállítási munkálatainak költségei czímén 132 korona 53 fillért a megfelelő tételek alól kiutalvá­nyozott. Taschler Endre jelenti, hogy Kovács József volt tűzoltófőparancsnok özvegye, Bolkovácz Teréznek 640 korona évi nyug­­dí­j, gyermekei részére neveltetési pótlék czí­mén pedig összesen 240 korona jár. A tanács kéri ezen járulékok megállapítását. .A köz­gyűlés ilyen értelemben határozott. Az árvatári fölösleg gyümölcsöztetése. Tóth Pál dr. : Referálja az árvaszéknek azon előterjesztését, amely az árvapénztár készpénzfölöslegének mikénti gyümölcsözte­­tése tárgyában kéri a törvényhatósági bizott­ság utasítását. A tanács azt javasolja, hogy az árvatári fölöslegnek a pénzintézeteknél leendő gyümölcsöztetése dolgában úgy jár­janak el, mint a főpénztári fölösleg gyümöl­­csöztetésénél, vagyis, hogy a gyümölcsözte­­tendő tőke kétharmad részét a szeged­csongrádi takarékpénztárnál, egyharmadát pedig a szegedi kereskedelmi és iparbanknál helyezze el. Kormányos Benő dr. : Nem járul hozzá a tanács javaslatához, mert azzal mellőzve látja a szegedi kézművesbankot, amely meg­üti a javasolt két pénzintézet hitelképességét . Így méltó arra, hogy az árvatári fölösleg egy részét ott helyezzék el. Egyidejűleg szóvá teszi, hogy az árvaszéki tőke a kölcsönt­kereső közönségnek erősen hozzáférhetetlen. Ő ezt az állítást ügyvédi gyakorlatában szer­zett tapasztalataiból meríti, mert az általa képviselt kölcsönt keresők soha sem kaptak az árvaszéknél pénzt. Indítványozza tehát, hogy az árvatári fölösleg egy része a sze­gedi kézművesbanknál helyeztessék el a ta­nács által javasolt pénzintézetek mellett, továbbá, hogy az árvatári tőke kölcsönszer­az egyenes megfigyelés, pontos boncztan és a létező rajza. Az író és tudós feladata azonos volt. Mindenkinek az elvont dolgokat valósággal kellett fölcserélni, az empiri­us formulákat rideg elemzésekkel, így hát vége van az elvont személyeknek, hazug lelemé­nyeknek, de megvannak a valódi, élethű személyek, azoknak hiteles történelme , a mindennapi élet rajza. Arról volt szó, hogy mindent­­ újrakezdjenek, az embert lételének forrásaiból ismerjék meg, mielőtt az idealis­ták módjára ítélnének, akik típusokat talál­nak föl, és az íróknak ezentúl nem volt más dolguk, mint alapjaiban újrakezdeni az épületet, összegyűjtve minél több emberi bizonyítékot és ezeket logikailag rendezni. Ez a naturalismus, mely az első gondolkodó agyból ered, de melynek legragyogóbb és döntő fejlődése a XVII. századra esik. Ily fejlődés lehetetlen társadalmi forrada­lom nélkül. A franczia forradalom volt ez; az a vihar, mely elsöpörte az ó-világot, hogy helyet teremtsen az újnak. Mi ebben az új világban vagyunk, mi egyenes utódai vagyunk a naturalismusnak minden téren­ a politikában, bölcseletben, tudományban, irodalomban, mű­vészetben. Ez századunk értelmi rugója, az az erő, mely magával ragad bennünket és jövő századok munkáját készül elő. ­­­e Gaál Endre dr. jelenti: Süvegh Mihály városi alkertész kérelmezte, hogy a főkertészi teendőknek körülbelül két éven keresztül általa helyettesi minőségben történt ellátásáért ezer korona jutalomdíjat utalványozzon a törvény­­hatóság, ezenkívül 20 évi szolgálatára való tekintettel számára 200 korona személyi pótlékot szavazzon meg. A tanács a köz­kertészeti bizottság meghallgatása után java­solja, hogy a közgyűlés szavazzon meg a kérelmezőnek 500 korona jutalomdíjat és személyéhez kötött évi 200 korona pótdíjat ö­vező körülmény­ek között a tökély fokára jutott. A XVIII. század pompás virágzás kora. Egy tény uralja az egészet: egy módszer föltalálása. Addig a tudósok úgy jártak el, mint a költők — egyéni szeszély vagy" ötle­tek szerint. Némelyek találtak is igazságokat, de ezek hiányosak voltak, melyeket nem tar­tott össze semmiféle kapocs és melyek a legnagyobb képtelenségekkel voltak összeke­­verve. Egyszerre akartak tudományt teremteni a költemények megismerése módjára; minden­féle empirikus formula segélyével ráerősza­kolták a természetre, úgy hogy ma nem győzünk eléggé álmélkodni. És egy jelenték­telen körülmény fölforgatja ezt a meddő ta­lajt, melyen semmi sem termett. Egy szép napon egy tudós, mielőtt következtetett volna, a kísérlet gondolatára jött. Félredobta az állítólagos szerzett igazságokat, visszatért az első okokhoz, a testek tanulmányozásához, a tények megfigyeléséhez. Megelégedett a betűzéssel, mielőtt a folyékony olvasáshoz fogott volna. Ez forradalom volt, a tudomány megszabadult az empirismustól, a módszer abból állt, hogy az ismertből az ismeretlenre következtessen. Egyetlen megfigyelt tényből indultak ki és megfigyelésről megfigyelésre mentek, óvakodva a szükséges elemek leírása nélkül való ítéléstől. Szóval, elemezni kezd­tek, mert tudták, hogy a természetet kinyi­latkoztatásból megismerni nem lehet. Sokáig tanulmányozták türelmesen, az egyszerűtől az összetett felé haladva, a módszer kezdett megszilárdítani és kiszélesíteni mindent. Ez nem sokára világossá vált. A ter­mészettudományok a megfigyelések pontos­sága és szabatossága által megállapíttattak, hogy csak a boncztant említsük, egész új világot tárt föl előttünk, minden nap feltárta az életnek valamely titkát. Más tudományok is születtek: a vegytan, a természettan. Ma Gaál Endre dr. jelenti: A városi tanács a belvárosi plébánia javítási munkálatai költ­ségeinek fedezésére 215 korona 75 fillért, a rókusi plébánia javítási munkálataira 84 ko­ronát, a városházáról eltávolított oromdíszekre 12 korona költséget, a széképületi és bérházi kályhák javítási költségeire 103 korona 60 fil­lért, a tápéi komphoz beszerzett felszerelések költségeire 347 korona 20 fillért utalványo­zott a rendkívüli alapból. A tanács arra kéri még fiatalok ugyan, de növekszenek és oly rohamosan ragadnak az igazság felé, hogy gyakran nyugtalankodást érzünk. .A virágzás általános volt és ma is tart. De minden, valamely miveltségtől függ. Ha az emberi szellem egyik oldala meg­rendül, a mozgalom nem szűnik meg, hanem tovább terjed. A tudományok, melyek eddig a szépművektől kölcsönöztek némi képzelő­tehetséget, először szabadulván meg a szeszély­től, nem sokára maguk után vonták a szép­műveket is, melyek szintén a kísérleti mód­szert fogadták el. A XVIII. század nagy bölcselő mozgalma roppant búvárkodás, gyak­ran találgató ugyan, de melyek állandó czélja minden emberi probléma újból való fölvetése és megoldása. A történelemben, bírálásban a tények és környezet tanulmányozása helyet­tesíti a régi scolasticus szabályokat. A tisztán irodalmi művekben nem sokára a természet lép közbe és Rousseauval meg iskolájával elnyeri az uralmat; a fák, folyók, hegyek, nagy erdők, lények lesznek és a mindenség gépezetében elfoglalják helyüket; az ember nem szellemi abstractio, a természet meg­határozza és kiegészíti. Kivált Diderot a század nagy alakja ; ő minden igazságot lát, megelőzi korát és folyton ostromolja az ócska szabályok és conventiók düledék várát. Ebből az óriási munkából született századunk, melynek alapja a természet és eszköze a módszer. Nos, én ezt a fejlődést neveztem el naturalismusnak és azt hiszem, nem lehetne találóbb szót használni. A naturalismus vissza­térés a természethez : az a műtét, melyet a tudósok akkor hajtottak végre, midőn a testek és tünemények tanulmányozásából indultak ki,­­ a kísérletekre támaszkodtak és az elemezés segélyével haladtak tovább. A naturalizmus az irodalomban szintén visszatérés a természethez és az emberhez.

Next