Szeged és Vidéke, 1903. december (2. évfolyam, 346-390. szám)

1903-12-01 / 346. szám

Szeged, 1903. kedd, deczember 1. SZEGED ÉS VIDÉKE. Lengyel Zoltán a házszabályokhoz kér szót és kéri a Házat, hogy egyúttal Tisza mai beszédére reflektálhasson. A Ház ezt ellenzi, mire Kubik névszerinti sza­vazást kér. Elnök elrendeli a névszerinti szavazást és Lengyel kérelmét 118 szavazattal 48 ellenében elvetette. Feilitzsch elnök : Következik . . . Lengyel Zoltán : Kérem, én csak pusztán a házszabályokhoz akarok szólni. Feilitzsch elnök : Csak pusztán a házszabályok­hoz ? (Derültség.) Tessék hát beszélni. Lengyel Zoltán arról beszél, hogy a rómaiak megtették istennek a Cézárokat, sőt Caligula lovát is megtették istennek. Tisza István az előbb azt mondta, hogy lopják a napot. Erre ő azt feleli, hogy a nap megvan, de amit a Tisza bankjában elloptak, az el van lopva. Jakabffy Imre elnök (aki elfoglalta az elnöki széket) rendreutasítja. (Tiltakozás az ellenzéken.) Tessék ismételni! Lengyel: ----Zt mondtam, hogy Tisza bankjá­ban egyebet loptak s az el van lopva. Rákosi Viktor : Lengyel is részvényes volt! Jakabffy elnök : Visszavonom a rendreutasitást. (Derültség.) Rákosi Viktor (Lengyelhez): Fogadd részvé­nyemet. (Derültség.) Ezután (öt percz szünettel­ szavaztak az első indítvány fölött. Az első indítvány letárgyalása, szavazása után érdekes incidens történt. Fölállott Kossuth Ferencz és kérte a Házat, hogy a házszabályokon kivül bővebben is kiter­­jeszkedhessék. A Ház ezt megengedte. Kossuth így kezdte: — Jöhet idő, midőn a magyar nemzetnek nincs más fegyvere, mint az az ellentállás, melyet a törvényhozás kifejt. Belőlem a hazafiság beszél. (Tetszés a szélsőbalon.) Ez indít arra, hogy kérve kérjem a többséget, ne rombolja le ezt a nemzeti ellentálló erőt. Látnia kell a túloldalnak, hogy az ellentállásban nemcsak az van, hogy megállítja az állam gépezetét, hanem mélységes hazafiság van. A túloldal sem teljesítette sokáig kötelességét nemzeti irányban. Ha teljesítették volna, nem mertek volna azok a bizonyos körök velünk így beszélni. (Tetszés a szélsőbalon.) Nagy hiba, hogy a többség nem követeli a magyar nyelvet, mert a külföld azt látja ebből, mintha nem a nemzet többsége követelné a magyar nyelvet . . . Holló Lajos : Csak harmincz csirkefogó ! Kossuth Ferencz : . . . hanem egy kis töredék. Nagy hiba, hogy­ a fölébredt közszellemet nem csillapítják le például a választói jog kiterjesztésé­vel, a magyar nyelvnek a magyar iskolákban való érvényesítésével, szocziális reformokkal. (Taps a szélsőbalon, szórványos helyeslés a jobbon.) Ismé­telten kéri, ne éljen vissza a többség erejével, hanem a fölbuzdult nemzeti közszellemet olyan dolgok keresztülvitelére fordítsák, amely az egész nemzetnek használ. (Taps a szélsőbal egy részén s a jobboldalon.) Tisza István gr. : Kossuth fölszólalásából azt a reményt meríti, hogy lehet objektív támpontokat találni, amelyek megérlelik azt a hangulatot, mely a végletektől visszatart minket. Ami a szoc­iális reformok, a szegény emberek közterhének javítá­sáról s az iskolákról szól, abban azt hiszi , nincs eltérés köztünk. Konkrét intézkedések által akarja az iskolák magyarságát elősegíteni. A választói jog kiterjesztésére nagyon helyesli, hogy a liberális politika végc­élja, hogy a nemzet egyeteme ruháztassék föl választói joggal. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Erre törekednünk kell öntudatosan az­által, hogy a népnek mind széle­sebb rétegeit tegyük alkalmassá erre, mert egy ugrás a sötétben veszedelmes volna. A magyar társadalom intelligens elemeinek szupremácziájának nem szabad elveszni. (Helyeslés.) Az a javaslat, melyet előterjeszteni fog, a választói jog kiterjesz­tését is fogja tartalmazni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Az előkészületeket már legközelebb megkezdi s ankét elé terjeszti, ahova a közélet kitűnőségeit fogja meghívni. A Ház elé még oly i­ö­iben ter­jeszti, hogy a hátralevő 3 év alatt előterjeszthető legyen s amennyiben közbejött akadályok a Ház föloszlatását szükségessé nem teszik, már a leg­közelebbi választáson érvényben lesznek. (Helyeslés, taps jobbról.) Ezeket tartotta szükségesnek előadni. Kaas Ivor báró : Hát a házszabálysérelmek ? Tisza István gróf: Bármily vérző fájdalmat okozzak Kaasnak, de többet most nem mondok. Polónyi Géza: Fölolvassa annak az ülésnek a naplóját, melyben a pártközi egyezményt letárgyal­ták s konstatálja, hogy a szabadelvű párt obligó­­val ment abba bele. A választói jog kiterjesztésére nézve kijelenti, hogy e kérdésben a hazafiság lehet az a bázis, melyre helyezkedhetnek. De a Tisza beszédjéből reményt merítenek, hogy a békét helyreállíthatják s legyen meggyőződve, hogy a pártban sokan vannak, akik óhajtják, hogy a béke helyreálljon. Szünet. A képviselők közt nagy föltűnést keltett ez az incidens. Az Ugron-párt kiabált: — Minek volt ez ? A lángoló indulatot leön­teni egy rocska vízzel ? Mások igy kiáltottak: — Mi lesz hát ? Leszerelés magyar nyelv nélkül ? Általános bizonytalanság támad. Szünet után A szünet után Zichy Aladár gróf szólalt föl, a parallel ülések megszüntetését és parlamenti bizott­ság kiküldését kérte a béke helyreállítása végett. Holló Lajos : A függetlenségiek részéről kije­lentette, hogy folytatni kívánják a harcrot. Ők nem békülnek. Apponyi Albert: Kijelentette, hogy örül a fölvetett békeakcziónak és reméli, hogy sikerülni fog a nemzetet kivezetni a mostani válságos hely­zetből úgy, hogy sem az alkotmány, sem a nem­zet bekei csorbulá­st nem fognak szenvedni. Szükségesnek tartja, h­ogy a parallel ülések egyelőre fölfüggesztessenek. Ugron Gábor kijelentette, hogy nem békül. Krasznay Ferencz arra kérte ezek után a Házat, hogy tekintettel a beállott fordulatra, a béketárgyalások megejtése végett napolja el a Ház a tárgyalásait szerdáig. A miniszterelnök magáévá tette az indítványt, ami úgy a jobboldalon, mint a baloldalon nemcsak tetszést, hanem megnyugv­ást is keltett. Kaas Ivor báró : Tudod-e, hogy mily erőszakos trükk készül szerdára ? Minek teszel ilyet ? — Kikérem magamnak, — vágott vissza Krasznay — hogy engem bárki is pórázon ve­zessen ! Nagy kavarodás és zaj támadt erre a bal­oldalon s a két fölhevült képviselőt alig tudták lecsillapítani. Végre az elnök helyreállította a csen­det s hitelesíteni akarta a jegyzőkönyvet. De ez nem ment egész simán, mert Lengyel Zoltán és Nessi Pál kívánták, hogy módosításaik fölött a Ház szavazzon. Ez meg is történt, de nem is várt gyorsasággal. Néhány perc­ alatt egy tuc­at be­szúrás, kiigazítás egy-kettőre megvolt. Egy­ pár módosítást vissza is vontak, így nagynehezen hite­lesíteni lehetett a mosi ülés jegyzőkönyvét. Az elnök néhány előterjesztéssel kedveskedett még, köztük gróf Tisza István mandátumának be­mutatásával, amit a jobboldal riadó éljenzéssel fo­gadott. Végül azután ellenmondás nélkül megálla­píthatta, hogy a Ház legközelebbi ülését szerdán tartja. Ezzel az ülést háromnegyed négykor bere­kesztette. Újabb kilépés a szabadelvű pártból. Smialovszky Valér országgyűlési kép­viselő Podmaniczky Frigyes báróhoz, mint az országgyűlési szabadelvű párt elnökéhez e hó 27-éről keltezett leve­let intézett, amelyben bőven indokolja, miért kénytelen a párt kötelékében töltött tizenhét esztendő után nehéz szívvel a pártból az e hó 25-én hozott párthatározat folytán kilépni. Levelé­ben kifejti, hogy ez elhatározására más okok is kényszerűek; az említett napon tartott értekezleten — nézete szerint — szükség nélkül a pártkérdés vettetvén fel, ez benne azt az aggo­dalmat kelti, hogy pártfegyelmi szem­pontból bizonyos lelkiismereti kény­szerhelyzet fog a jövőre a párttagokra nézve megteremtetni; aggályai vannak továbbá a miniszterelnök pénzügyi, közgazdasági és közművelődési pro­gramját illetőleg; végül attól tart, hogy az állami tisztviselők fizetésren­­dezésének elhalasztása párturalmi c­é­­lokra fog felhasználtatni. Az alkotmányt védő Szeged. A Tisza-féle ukáz a közgyűlésen.­ ­Saját tudósítónktól.) A törvényhatóság közgyűlésében ma ismét politikai természetű vita indult meg. Sorra került Tisza István belügyminiszternek az a modortalan hangon tartott ukáza, amelylyel a törvényhatósági bizottságnak az önkéntes adó elfogadása és az önkéntesen jelentkező újonczok sorozása körüli segédkezés megtagadása tárgyában ho­zott határozatát ismételten megsemmisíti, illetve annak végrehajtását betiltja, s ezzel a tör­vényhatóságra hárult a feladat, tanúságot tenni arról, hajlandó-e komoly öntudatához és méltóságához illően továbbra is föntartani ebben a kérdésben már elfoglalt álláspontját, vagy kész a legsúlyosabb és szégyenletesebb következetlenségbe esni csak azért, mert a megsemmisítő határozatot most nem Khuen- Héderváry Károly küldte a város közönségé­nek, hanem Tisza István gróf. Nem lehet eltagadni, hogy az a határozat, amelyet a törvényhatósági bizottság többsége szombaton kifejezetten a Tisza-kultusz de­monstrálása czéljából hozott, befolyásolja a ma megindult politikai vita hangulatát is. Látnia kell mindenkinek, aki elfogulatlanul szemléli a dolgok folyását, hogy ugyanaz a tábor, amelyik szombaton bizalmát és gratu­­láczióját küldte el a jogfeladó miniszterelnök­nek, ma szónokai útján, hangulatával és közbeszólásaival elárulta, hogy Tisza István gróf kedvéért kész lemondani törvényes és alkotmányt védő álláspontjáról, kész sárba lökni azt a zászlót, amelyet a nemzeti jogok védelmében Szeged emelt föl először, sora­­kozásra szólítva az egész országot, s kész ekként kompromittálni a törvényhatóság el­határozásainak komolyságát, megfontoltságát s eljárásával illuzóriusnak deklarálni azt a fegyvert, amely a törvényhatóságokat az al­kotmány védelmében megilleti. Szeged városa a pénz- és véradószol­gáltatás dolgában két ízben határozott. El­határozásával érthetően és világosan doku­mentálta, miképpen magyarázza az erre vonatkozó törvényeket, miképpen értelmezi a törvényhatóságok alkotmány­védelmi jogát. E téren tehát további disputának helye nincs. A törvényhatóság minden egyes tagjának s fő­képpen azoknak az uraknak, akik a többségi elvet annyira szeretik hangoztatni, kötelessége respektálnia a bizottság eddigi elhatározásait s a nagyközönséggel szemben tartozó felelős­ség terhe mellett kötelessége őrködnie azon, hogy ez a törvényhatóság soha következet­lenségbe ne essék. Kétszeres kötelesség ez olyankor, mikor a törvényhatóság legmagasz­­tosabb, országos érdekű feladatát teljesíti a magyar alkotmánybiztosítékok esetleges ki­játszásának meggátlása s az alkotmány ősi szellemének hamisítatlanul, intenczióinak érin­tetlenül leendő föntartása érdekében. A mai vitában Dolay Gyula dr., Polcz­­ner Jenő, Balassa Ármin dr. és Bodor Károly dr. szenátor figyelmeztették a törvényhatóságot ezen kötelességére, viszont Rósa Izsó dr., Kompolti Ábrahám dr., Reizner János bizott­sági tagok és Ivánkovics Sándor dr. főügyész állásfoglalása igazolni akarta a tanács és a polgármester renitens eljárásának jogosságát és helyességét, aminek elismerését mi a közönség megszégyenítésének tekintenénk. Érdekesen fűszerezi a vitát dr. Dobay Gyula terjedelmes indítványának azon része, amely a tanácsnak, a polgármesternek és a főügyésznek ez ügyben tanúsított magatar­

Next