Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1908-03-01 / 52. szám
1908/1 SZEGED ES ?IDÉJE. javainkat megóvjuk és a kizárólagossági jogokat a szalámigyártásra, állatközvetítésre és állatbiztosításra vonatkozólag a vásárpénztári vállalattól vonják meg. Kormányos Benő dr.: A vállalat a magánkereskedelmet nem tiltja el és a kupeckodás is szabad lesz, mert a kuruckodás... Wimmer Fülöp : Nono ! Kormányos Benő dr.: . . . pardon, a kuruckodás — hiszen ez majdnem mindegy ! — éppen nem lesz megakadályozva. A vállalat alapítói pénzügyileg eléggé biztos alapot adnak. Obláth Lipót után újra Bokor Pál beszélt, fölolvasta a szerződés szó szerint való szövegét és bizonygatta, hogy a társaságnak megadandó jogok nem biztosítanak valami széleskörű hatalmat. Törvénytelen szavazás ! Becsey Károly dr. a személyét ért támadásokat utasította vissza, aztán ezeket mondta: — Mielőtt szavazásra kerülne a sor, ki kell térnem a tegnapi szavazásra. Azt tapasztaltam, hogy a húspénztárnak nemcsak a részvényesei, hanem igazgatósági tagjai is részt vettek a szavazásban és ez billentette el az én indítványom mellől a többséget. Most, ha a polgármester úr szavazásra teszi föl a szakaszt, méltóztassék figyelmeztetni a közgyűlés tagjait, hogy törvénytelenséget ne kövessenek el és az érdekeltek a szavazásban részt ne vehessenek. A szakaszt 35 szavazattal 17 ellenében elfogadták és Becsey Károly dr. indítványát elvetették. A következő szakasznál kimondták, hogy a szerződés megszűnik önként, ha a társaság a hús és vásárpénztárt egy éven belül föl nem állítaná. Becsey Károly dr. indítványát is elfogadták, hogy a vágóhíd környékén mészáros- és hentes-üzletet lehessen nyitni. A város címerének a használatát Becsey Károly dr. nem akarta megengedni a vállalatnak. Reiner Mór dr. javaslatára a többség megengedte. Végre vége . . . A dijak tételénél Becsey Károly dr. kifogásolta, hogy a transzitó-áruk is fizetik az összes vásárpénztári dijakat és a vállalat jogosulatlan jövedelmekhez jut. Farai Pál: A húsiparosok már kénytelen-kelletlen elfogadták a hús- és vásárpénztári intézményt, éppen azért — bár vannak — nem akar újra a panaszokkal előhozakodni. Az azonban tény, hogy az iparosoknak annak idején országoshírű állatvásárok rendezését ígérték. Hol van most erről szó? A többi szakaszokat hozzászólás nélkül elfogadták és ezzel a kétnapos, de azért unalmas vásárpénztári tárgyalásnak vége lett. A közgyűlés többi tárgyait kedden délután intézik el. a papát. Végre mint aki jó ismerős, nyájasan tessékelt bennünket előre s még karon is fogta a papát. Pedig én nem emlékszem, hogy ez valamikor megfordult volna nálunk otthon. Bementünk egy nagy tiszta szobába és soká beszélgettünk mindenféléről. Estefelé a papa hirtelen ijedten kapkodott a zsebeihez. Ejnye, ejnye, elvesztettem a tárcámat! Klost jól nézek ki! Haza kell szaladnom, hátha mégis otthon felejtettem, mert én anélkül nem lehetek meg. Pedig, ha jól emlékszem nálam volt mikor eljöttünk. Tudod mit, kis leányom, te addig maradj csak itt, én rögtön itt leszek. Visszajövök. Ejnye, ejnye, de hogy veszthettem el! S a szegény papa úgy sirt, mint egy kis gyerek. Olyan furcsa volt nekem, még sohasem láttam a papát könyezni. S most sirt ! Sirt egy ezüst-szivartárcáért! Hiába vigasztaltam, csókoltam, hogy nem baj, meg aztán hogy nem is biztos, hogy elveszett, de ő csak még jobban kényezett és egyre mondogatta: Elveszett. . . elveszett . . . elveszett. . . Hát tudod jó istenkém, a papa engem egyszerűen itt felejtett. Mert még most sem jött azóta vissza. Itthagyott, mert nem szeret, mert ha szeretne, akkor eljönne értem és nem engedné, hogy a szemüveges nekem parancsolgasson. Nem engedi, hogy utána menjek, sem azt, hogy érte küldjék. Azt mondja, hogy a papa bizonyosan keresi meg a tárcáját, hát várják szépen, türelmesen még értem jön. Ilyen ostobaságokkal untat engem ez az ember mindennap s most azért fordulok már te hozzád, mert te bizonyosan tudsz nekem fölvilágosítást adni. Mond meg kérlek a papának, hogy ne keresse azt a tárcát, ha elveszett, — hát elveszett ! Inkább jöjjön már el és vigyen engem haza innen, mert én olyan rosszul érzem magam itt, ahol minden olyan csendes, olyan tiszta, fehér és olyan szigorúan rendes. Tudod jó istenem, néha ha fájt a fejem és olyankor a papa rátette a kezét, mindig elmúlt. De most ha fáj, a szemüveges teszi rá a kezét s nemhogy elmúlna, de olyan rettenetes nyomást érzek a fejem tetején, hogy azt elmagyarázni neked nem tudom. Csakhogy bosszantson, kitelik tőle, hogy könyveket rak a fejemre mikor nem látom. Ugye, jó Istenkém, el fogsz menni és elküldöd hozzám. De ne felejtsd el, mondd meg neki, hogy most egész másképp fáj a fejem, nem úgy, mint szokott, mert most a két halántékomon kopácsolnak. Hallod ? Csak akarják szétverni! Várjon mi van azon belül? Mi az, ami úgy fáj, úgy szúr, nem tudod ? Egyszer . .. régen ... azt hiszem, volt már ilyen érzésem. De az rég volt, rég . . . akkor ... ott a kertben . . . azon a szép estén. Emlékszel rá, jó Istenkém ? Ugye, épp akkor nem voltál mifelénk ? Nem, mert hiszen bizonyára minden másként történt volna. Messze voltál tőlem, nagyon el lehettél foglalva, különben lehetetlen, hogy a hívásomra elő nem jöttél volna. De nem hallottad. Pedig mennyire hívtalak, mennyire hívtalak édes jó Istenem ! .. . A születésem napján történt. Akkor lettem tizennyolc éves, akkor voltam háromhónapos menyasszony. Arra a napra hívtuk össze összes ismerőseinket, rokonainkat, mert azt csak tudod, hogy mikor a novemberi előléptetések alkalmával a Csáky Béla aranycsillagja mellé még egy második is jutott, megtartottuk az eljegyzést. Aztán nagyon, nagyon boldogok voltunk ! Hogyne ! Három éve szerettem a fess, délceg huszárt. Szerettem az első ábrándos, tiszta, ideális szerelemmel, ő is engem. De csak fél éve, hogy bevallotta nyíltan. Az agarászbálon történt. Ez volt az első bálám. A szupér csárdást jártuk már vagy jó, félórája, amikor a főhadnagy hirtelen eleresztette a derekamat és megállt. — No mi baj ? — kérdeztem. — Hagyjuk abba egy kissé, elfáradtam. — Maga ? Nem szégyenli magát, én lánylétemre még csak nem is érzem. Micsoda katona maga amikor? — Fáj a fej a fejem... szédülök Marianne, Étterem és vendéglő , lílir.szerencsém értesíteni a t. c. közönséget, hogy a postapalota lírai^szemben, Déry-féle házban levő régi jóhirnevü • IoliWARTZ-féle éttemiet és vendéglőt március 1-től átveszem. A legjobb konyháról, a legkitűnőbb italokról továbbra is gondoskodom. - VIDÉKIEK KELLEMES TALÁLKOZÓ HELYE. A n. é. közönség további pártfogását kéri 1524/26 Tisztelettel NAGY SÁNDOR vendéglős, a Haggenmacher-sörcsarnok volt üzletvezetője. A szegedi baromfikiállítás. Március 25-től 29-éig országos baromfikiállítás lesz Szegeden. * (Saját tudósítónktól.) A régi gimnázium emeleti termeiben március 25-től 29-éig rendezendő országos baromfikiállítás érdekében úgy a szegedi bizottság, mint az „Országos Baromfitenyésztési Szövetség“ serényen munkálkodik. A kiállításra kerülő fajbaromfiak, galambok és nyírlak tenyésztői már eddig is oly nagy számban jelentkeztek, hogy a tárlat helyéül kiszemelt termek megtelnek vele. A fajok szerint való összeállítás és csoportosítás nagy munkáját az országos szövetség végzi. Ilyen, a nagyközönséget közelről érintő és tanulságos kiállítás még nem volt Szegeden. Bokor Pál, a szegedi gazdasági egyesület elnöke, átiratban fölkérte a külterületi és Szegeddel határos vármegyék gazdasági egyesületeit, hogy a közgazdasági állapotunkra nagy fontossággal bíró értékes kiállításon úgy is mint kiállítók, úgy is mint megtekintők, minél nagyobb számban vegyenek részt. A gazdaközönség tájékoztatása és érdeklődésének fölkeltése céljából szakelőadásra az intézőbizottságnak sikerült megnyerni Parthay Gézát, az Országos Baromfitenyésztési Szövetség igazgatóját és Kubinyi Béla országos nevű tenyésztőt. Ezek az urak népies, könnyen megérthető szakelőadásban ismertetni fogják a fajlúd-, pulyka-, kacsa- és tyúktörzsek, valamint a galamb és házinyúl tenyészetét. Ezzel kapcsolatban értékes előadásban ismertetni fogják azt is, hogy a házinyúl bőréből megfelelő ipari földolgozás mellett, a kesztyű- és ruhabéléstől kezdve, miféle szőrme-produktumok várhatók. Az ipar dicsőségére egyidejűleg bemutatják természetben a már földolgozott házinyúl-bőröket is. A tanulságos és hasznos szakelőadások napját az intézőbizottság a következő időre tűzte ki. A felsőtanyai központon az iskolában március 8-án délután 3 órakor, az alsótanyai gazdasági egyesület nagytermében március 22-én délelőtt 11 órakor és itt Szegeden a széképület közgyűlési termében március 24-én délelőtt 11 órakor. A vidékről beérkezett jelentések szerint az országos kiállítás iránt az érdeklődés oly nagy hullámokat ver, hogy az intézőbizottság agilis elnöke lépéseket tesz a magyar királyi államvasutak igazgatóságánál aziránt, hogy a vidékről ide sereglő közönségnek, ezek között a tanuló ifjúságnak, mérsékelt vasútijegy biztosíttassék. Parthay Géza, az „Országos Baromfitenyésztési Szövetség“ igazgatójának kezdeményezésére hasonló országos kiállítás az utóbbi két évben volt Szabadkán és Pozsonyban is. Vasárnap délelőtt 11 órakor a Kasskávéház sakktermében tartandó közös értekezletre Jedlicska Béla dr. ügyvezető elnök meghívta az intézőbizottság és az igazgatóság tagjait, amelyen Parthay Géza, Kubinyi Béla magyar államvasúti állomásfőnök és Reiter Oszkár nagybecskereki főkapitány, országos nevű tenyésztők is meg fognak jelenni. Az intézőbizottság Jedlicska Béla dr. ügyvezető elnöklése mellett a kiállítás igazgatóságába Burger Zsigmond (Dorozsma), Bonyhay Sándor (Tápé), Borbolya Mihály, Danner Mihály, Fluck Ferenc, Fluck Dezső, Fodor Miklós (Horgos), Gerle Imre dr., Heimann Sándor (Horgos), Hegedűs János (Horgos), Jerney Zoltán (Dorozsma), Kiss Ferenc, Kovács Lajos (Algyő), Kelemen István, Komáromi Ede, László Gyula, László Kálmán, Landesberg Mór, Molnár István (Sándorfalva), Magarasevits Pál (Gyála), Szobonya Bertalan (Királyhalma), Szűcs Mihály, Tolnaffy Béla (Kistelek), Tóth Károly (Szőreg), Tóth Ferenc, Tóth Henrik (Horgos), Vajda Sándor, Vadász Lajos, Vass Imre (Kamaráserdő) és Zsák Lajos (Szatymaz) birtokosokat választotta be.