Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1908-03-01 / 52. szám

1908­­/1 SZEGED ES ?IDÉJE. javainkat megóvjuk és a kizárólagossági jo­gokat a szalámi­gyártásra, állatközvetítésre és állatbiztosításra vonatkozólag a vásár­­pénztári vállalattól vonják meg. Kormányos Benő dr.: A vállalat a ma­gánkereskedelmet nem tiltja el és a kupec­­kodás is szabad lesz, mert a kuruckodás... Wimmer Fülöp : Nono ! Kormányos Benő dr.: . . . pardon, a kuruckodás — hiszen ez majdnem mindegy ! — éppen nem lesz megakadályozva. A vál­lalat alapítói pénzügyileg eléggé biztos ala­pot adnak. Obláth Lipót után újra Bokor Pál be­szélt, fölolvasta a szerződés szó szerint való szövegét és bizonygatta, hogy a társaságnak megadandó jogok nem biztosítanak valami széleskörű hatalmat. Törvén­y­telen szavazás ! Becsey Károly dr. a személyét ért tá­madásokat utasította vissza, aztán ezeket mondta: — Mielőtt szavazásra kerülne a sor, ki kell térnem a tegnapi szavazásra. Azt ta­pasztaltam, hogy a húspénztárnak nemcsak a részvényesei, hanem igazgatósági tagjai is részt vettek a szavazásban és ez billen­tette el az én indítványom mellől a többsé­get. Most, ha a polgármester úr szavazásra teszi föl a szakaszt, méltóztassék figyelmez­tetni a közgyűlés tagjait, hogy törvény­telenséget ne kövessenek el és az érdekel­tek a szavazásban részt ne vehessenek. A szakaszt 35 szavazattal 17 ellenében elfogadták és Becsey Károly dr. indítványát elvetették. A következő szakasznál kimond­ták, hogy a szerződés megszűnik önként, ha a társaság a hús és vásárpénztárt egy éven belül föl nem állítaná. Becsey Károly dr. indítványát is elfogadták, hogy a vágóhíd környékén mészáros- és hentes-üzletet lehes­sen nyitni. A város címerének a h­asznála­­tát Becsey Károly dr. nem akarta megen­gedni a vállalatnak. Reiner Mór dr. javas­latára a többség megengedte. Végre vége . . . A dijak tételénél Becsey Károly dr. ki­fogásolta, hogy a transzitó-áruk is fizetik az összes vásárpénztári dijakat és a vállalat jo­gosulatlan jövedelmekhez jut. Farai Pál: A húsiparosok már kénytelen-kelletlen elfogad­ták a hús- és vásárpénztári intézményt, éppen azért — bár vannak — nem akar újra a panaszokkal előhozakodni. Az azon­ban tény, hogy az iparosoknak annak idején országoshírű állatvásárok rendezését ígérték. Hol van most erről szó? A többi szakaszokat hozzászólás nélkül elfogadták és ezzel a kétnapos, de azért unal­mas vásárpénztári tárgyalásnak vége lett. A közgyűlés többi tárgyait kedden délután in­tézik el. a papát. Végre mint aki jó ismerős, nyájasan tessékelt bennünket előre s még karon is fogta a papát. Pedig én nem emlékszem, hogy ez valamikor megfordult volna nálunk otthon. Bementünk egy nagy tiszta szobába és soká beszélgettünk mindenféléről. Este­felé a papa hirtelen ijedten kapkodott a zsebeihez. Ejnye, ejnye, elvesztettem a tárcámat! Klost jól nézek ki! Haza kell szaladnom, hátha mégis otthon felejtettem, mert én anélkül nem lehetek meg. Pedig, ha jól emlékszem nálam volt mikor eljöttünk. Tudod mit, kis leányom, te addig maradj csak itt, én rögtön itt leszek. Visszajövök. Ejnye, ejnye, de hogy veszthettem el! S a szegény papa úgy sirt, mint egy kis gyerek. Olyan furcsa volt ne­kem, még sohasem láttam a papát könyezni. S most sirt ! Sirt egy ezüst-szivartárcáért! Hiába vigasztaltam, csókoltam, hogy nem baj, meg aztán hogy nem is biztos, hogy elveszett, de ő csak még jobban kényezett és egyre mondogatta: Elveszett. . . elve­szett . . . elveszett. . . Hát tudod jó istenkém, a papa engem egyszerűen itt felejtett. Mert még most sem jött azóta vissza. Itthagyott, mert nem sze­ret,­­ mert ha szeretne, akkor eljönne értem és nem engedné, hogy a szemüveges nekem parancsolgasson. Nem engedi, hogy utána menjek, sem azt, hogy érte küldjék. Azt mondja, hogy a papa bizonyosan keresi meg a tárcáját, hát várják szépen, türelmesen még értem jön. Ilyen ostobaságokkal untat engem ez az ember mindennap s most azért fordulok már te hozzád, mert te bizonyosan tudsz nekem fölvilágosítást adni. Mond meg kérlek a papának, hogy ne keresse azt a tárcát, ha elveszett, — hát el­veszett ! Inkább jöjjön már el és vigyen en­gem haza innen, mert én olyan rosszul érzem magam itt, ahol minden olyan csendes, olyan tiszta, fehér és olyan szigorúan rendes. Tudod jó istenem, néha ha fájt a fejem és olyankor a papa rátette a kezét, mindig elmúlt. De most ha fáj, a szemüveges teszi rá a kezét s nemhogy elmúlna, de olyan rettenetes nyomást érzek a fejem tetején, hogy azt elmagyarázni neked nem tudom. Csakhogy bosszantson, kitelik tőle, hogy könyveket rak a fejemre mikor nem látom. Ugye, jó Istenkém, el fogsz menni és el­küldöd hozzám. De ne felejtsd el, mondd meg neki, hogy most egész másképp fáj a fejem, nem úgy, mint szokott, mert most a két halántékomon kopácsolnak. Hallod ? Csak akarják szétverni! Várjon mi van azon belül? Mi az, ami úgy fáj, úgy szúr, nem tudod ? Egyszer . .. régen ... azt hiszem, volt már ilyen érzésem. De az rég volt, rég . . . akkor ... ott a kertben . . . azon a szép estén. Em­lékszel rá, jó Istenkém ? Ugye, épp akkor nem voltál mifelénk ? Nem, mert hiszen bizonyára minden másként történt volna. Messze voltál tőlem, nagyon el lehettél foglalva, különben lehetetlen, hogy a hívásomra elő nem jöttél volna. De nem hallottad. Pedig mennyire hívtalak, mennyire hívtalak édes jó Iste­nem ! .. . A születésem napján történt. Akkor let­tem tizennyolc éves, akkor voltam három­hónapos menyasszony. Arra a napra hívtuk össze összes ismerőseinket, rokonainkat, mert azt csak tudod, hogy mikor a novemberi elő­léptetések alkalmával a Csáky Béla arany­csillagja mellé még egy második is jutott, megtartottuk az eljegyzést. Aztán nagyon, nagyon boldogok voltunk ! Hogyne ! Három éve szerettem a fess, délceg huszárt. Szeret­tem az első ábrándos, tiszta, ideális szere­lemmel, ő is engem. De csak fél éve, hogy bevallotta nyíltan. Az agarászbálon történt. Ez volt az első bálám. A szupér csárdást jártuk már vagy jó, félórája, amikor a főhadnagy hirtelen el­eresztette a derekamat és megállt. — No mi baj ? — kérdeztem. — Hagyjuk abba egy kissé, elfáradtam. — Maga ? Nem szégyenli magát, én lánylétemre még csak nem is érzem. Micsoda katona maga amikor? — Fáj a fej a fejem... szédülök Marianne, Étterem és vendéglő , l­ílir­.szerencsém értesíteni a t. c. közönséget, hogy a postapalo­­t­a lírai^szemben, Déry-féle házban levő régi jóhirnevü • IoliWARTZ-féle éttemiet és vendéglőt március 1-től átveszem. A legjobb konyháról, a legkitűnőbb italokról továbbra is gon­doskodom. - VIDÉKIEK KELLEMES TALÁLKOZÓ HELYE. A n. é. közönség további pártfogását kéri 1524/26 Tisztelettel NAGY SÁNDOR vendéglős, a Haggenmacher-sörcsarnok volt üzletvezetője. A szegedi baromfikiállítás. Március 25-től 29-éig országos baromfikiállítás lesz Szegeden. * (Saját tudósítónktól.) A régi gimnázium emeleti termeiben március 25-től 29-éig ren­dezendő országos baromfikiállítás érdekében úgy a szegedi bizottság, mint az „Országos Baromfitenyésztési Szövetség“ serényen mun­kálkodik. A kiállításra kerülő fajbaromfiak, galam­bok és nyírlak tenyésztői már eddig is oly nagy számban jelentkeztek, hogy a tárlat helyéül kiszemelt termek megtelnek vele. A fajok szerint való összeállítás és csoportosí­tás nagy munkáját az országos szövet­ség végzi. Ilyen, a nagy­közönséget közelről érintő és tanulságos kiállítás még nem volt Szegeden. Bokor Pál, a szegedi gazdasági egyesület elnöke, átiratban föl­kérte a külterületi és Szegeddel határos vár­megyék gazdasági egyesületeit, hogy a köz­­gazdasági állapotunkra nagy fontossággal bíró értékes kiállításon úgy is mint kiállítók, úgy is mint megtekintők, minél nagyobb számban vegyenek részt. A gazdaközönség tájékoztatása és érdeklődésének fölkeltése céljából szakelőadásra az intéző­bizottságnak sikerült megnyerni Parthay Gézát, az Orszá­gos Baromfitenyésztési Szövetség igazgatóját és Kubinyi Béla országos nevű tenyésztőt. Ezek az urak népies, könnyen megérthető szakelőadásban ismertetni fogják­­ a fajlúd-, pulyka-, kacsa- és tyúk­törzsek, valamint a galamb és házinyúl tenyészetét. Ezzel kap­csolatban értékes előadásban ismertetni fog­ják azt is, hogy a házinyúl bőréből meg­felelő ipari földolgozás mellett, a kesztyű- és ruhabéléstől kezdve, miféle szőrme-produktu­mok várhatók. Az ipar dicsőségére egyidejű­leg bemutatják természetben a már földol­gozott házinyúl-bőröket is. A tanulságos és hasznos szakelőadások napját az intéző­bizottság a következő időre tűzte ki. A felsőtanyai központon az iskolá­ban március 8-án délután 3 órakor, az alsó­tanyai gazdasági egyesület nagytermében március 22-én délelőtt 11 órakor és itt Sze­geden a széképület közgyűlési termében március 24-én délelőtt 11 órakor. A vidékről beérkezett jelentések szerint az országos kiállítás iránt az érdeklődés oly nagy hullámokat ver, hogy az intéző­bizott­ság agilis elnöke lépéseket tesz a magy­ar királyi államvasutak igazgatóságánál aziránt, hogy a vidékről ide sereglő közönségnek, ezek között a tanuló ifjúságnak, mérsékelt vasútijegy biztosíttassék. Parthay Géza, az „Országos Baromfitenyésztési Szövetség“ igaz­gatójának kezdeményezésére hasonló orszá­gos kiállítás az utóbbi két évben volt Sza­badkán és Pozsonyban is. Vasárnap délelőtt 11 órakor a Kass­­kávéház sakktermében tartandó közös érte­kezletre Jedlicska Béla dr. ügyvezető elnök meghívta az intéző­bizottság és az igazgató­ság tagjait, amelyen Parthay Géza, Kubinyi Béla magyar államvasúti állomásfőnök és Reiter Oszkár nagybecskereki főkapitány, or­szágos nevű tenyésztők is meg fognak jelenni. Az intéző­bizottság Jedlicska Béla dr. ügyvezető elnöklése mellett a kiállítás igaz­gatóságába Burger Zsigmond (Dorozsma), Bonyhay Sándor (Tápé), Borbolya Mihály, Danner Mihály, Fluck Ferenc, Fluck Dezső, Fodor Miklós (Horgos), Gerle Imre dr., Hei­­mann Sándor (Horgos), Hegedűs János (Hor­gos), Jerney Zoltán (Dorozsma), Kiss Ferenc, Kovács Lajos (Algyő), Kelemen István, Komáromi Ede, László Gyula, László Kál­mán, Landesberg Mór, Molnár István (Sán­­dorfalva), Magarasevits Pál (Gyála), Szobonya Bertalan (Királyhalma), Szűcs Mihály, Tol­­naffy Béla (Kistelek), Tóth Károly (Szőreg), Tóth F­erenc, Tóth Henrik (Horgos), Vajda Sándor, Vadász Lajos, Vass Imre (Kamarás­erdő) és Zsák Lajos (Szatymaz) birtokosokat választotta be.

Next