Szeged és Vidéke, 1908. augusztus (7. évfolyam, 176-199. szám)
1908-08-23 / 193. szám
1908 VIII/23 tendejéből tehát legalább három és egy fél esztendő lesz. A fúziós kombinációk pedig egyelőre kivehetők a politika napi aktualitásai közül, melyeknek terét az őszi szezonban mindenekelőtt a választójog reformja fogja a maga számára lefoglalni. Szeptember napjai nagy politikai szenzációval kecsegtetnek. Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter beszámolót készül mondani jászberényi választói előtt. A beszámoló tulajdonképpen nagy védőbeszéd lesz, melyben Apponyi saját szempontjából fogja a függetlenségi párt mai politikáját megindokolni. Várjon a pártvezérnek ez a megnyilatkozása programot is fog-e adni a párt további magatartása számára, azt nem tudjuk, de a mai konstellációban ez még nem látszik valószínűnek. Csak természetes dolog, hogy a beszámoló elé ugyan ellentétes érzelmekkel, de osztatlan érdeklődéssel tekint a közvélemény. Bánffy missziója. — Beszélgetés egy politikussal. — (Saját tudósítónktól.) Egy miniszterviselt államférfiu, aki ma sem veszítette el befolyását az udvari körökre s akinek szava lefelé is még mindig nagyon súlyos, igy nyilatkozott az aktuális politikáról: — Az osztrák császár bebizonyította, hogy a magyar király liberálisabb, mint az a magát szabadelvűnek valló minisztere, akit a nemzet egy gyönge pillanatában, a helyzet nagyszerűségének fényes látszata által elvakítva, vezéréül választott. Az apostoli király mindeddig nem adta beleegyezését ennek az államférfinak a választójogra vonatkozó reakciós szó, szinte feudális törvénytervezetéhez. Tehát a politikai válság bizonyos, noha titkolják. Andrássy Gyula egész feketeségében megbukott és vele együtt a „nemzeti kormány“. Kossuth és Apponyi már nem a plurális választójog, hanem egy új kabinet létrehozásának érdekében mennek majd a királyhoz. Kétségtelen, hogy őfelsége ajándékul meg fogja kínálni őket azokkal a szent negyvennyolcas hagyományokból származó választójogi elvekkel, amiket a koalíciónak a nemzeti jogok ellen rendezett árveréséből ő vett meg ereklyeképpen. Szép cselekedet kétségtelenül, de az előzmények után egyikük kezébe se teheti le sorsát megnyugvással a nemzet. Soha nem volt oly nagy szükség, mint éppen most, tapasztalt, tetterős, államférfiúi erényekben gazdag, kipróbált vezetőre. És ilyen után bármerre tekintünk, figyelembe véve a helyzet sajátosságait, csak Bánffy Dezső bárón akad meg a szemünk. — Ki lenne annak a mérhetetlen fontosságú kérdésnek, ami a választójogban rejlik, hivatottabb kezelője, mint Bánffy, akinek kész terve van: az általános, titkos, községenkénti, a magyarul írni-olvasni tudáshoz kötött választójog. Politikai jogokkal élhet minden állampolgár, aki magyarul tud. Minden államnak jogában van a legfőbb emberi közjót, a kultúrát polgáraira ráoktrojálni, de mert a mai kor viszonyai között az állam csak nemzeti lehet, igazságos, sőt szükséges, hogy polgárait csak akkor részesítse az ország ügyeinek intézésében, ha az állam nyelvét szóban és írásban bírják. Ezenkívül ne feledjük, hogy a parlamentáris Magyarország soha azelőtt, sem azóta olyan rohamosan nem haladt a nemzeti állam felé, mint éppen Bánffy miniszterelnöksége alatt. Gondoljunk csak arra, hogy a német császár a németek, a román király az oláhok nemzetiségi mozgalmát itt fújták le Budapesten, fényes elégtételéül a nemzeti politikának. — Egyébként is Bánffy sokkal kedvesebb nekünk, semhogy gyanús nacionalisták és reakciós nagyurak kedvéért a feledés lomtárában eltemessük. A nemzetnek most igen nagy szüksége lenne rá. Kétségtelen, hogy a mostani helyzet ura Kossuth Ferenc, de — a függetlenségi párt egyre hanyatló népszerűségét tekintve — nincs messze az az idő, mikor az ország is visszakivánja a Bánffy Dezső liberális magyar demokráciáját. a titkos tanácsos. A király Radu Demeter nagyváradi görög katolikus püspököt valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Igaz, fürgén ennyit se kellett volna adnom , , Komáromi? Komáromi ur nyájas alázattal, tolja közelebb kanalasgém fejét. — Igaz. Rozeneveig ur nagyobb jóltevője a népnek, mint bizonyos csillagkeresztes hölgyek. Egy szép antikszerü aranyóra került a mérlegre. — Régiséggyűjtő előtt beccsel bírhat, mi azonban csak a tiszta aranysull’mát nézzük. Ha még a nagy Altdorf készítette volna, hagyján . . . Mi ? . . . Szó sincs róla . . . Vizsgálja csak meg Komáromi! Komáromi ur lábhegyen közeledett s meghajolt, mint a prédát leső puma. Vékony arcán méltatlankodás jutott keresztül, a sors ellen, hogy újra hazudni kényszerül. Hazudni, hazudni, újra hazudni: ebből áll ,az élet. De hiába: nagy hatalom a kenyér. És elővevén a nagyitó üveget, egy-két pillanatig vizsgálódott (Oh, hogy köhög az a szegény öreg a sarokban!) s aztán egy műértő biztosságával szórta hátra a szavakat. Úgy hazudott, mintha olvasta volna. — Hazai gyártmány. Joannes Krembach mester munkája a tizenkilencedik századból. Értéke negyvenöt forint. — Tizenöt forintot adunk rá, egyharmadát az értéknek. Ámbár tudom, hogy túltaksálta Komáromi úr. Mert Komáromi ur szocialista, magukhoz húz, nem hozzám . . . Tizenöt forint! Kell ? — Hohó tesvír, nem oda Buda! (A köhögés szürke ember elé támolygott, kalapját alázatosan a kezében tartotta s a rácson át könyörögve nézett Rozeneweig urra. De ez nem vette észre.) Hohó tesvir, mit gondol ? Én is értek valamit a dologhoz. Hatvan forintot kínálgattak érte örök áron. Csakhogy nem akarok megválni tőle . . . Harminc pengő kell rá! — Az irgalom nevében, ha másképpen nem lehet, jó uram. Napokon át hányom a vért, nem bírom ki itt tovább, nincs levegőm ! — szólt be a szürke, beteg ember. Rozeneveig úr, az ünnepies szigorú férfiú, az italos emberhez beszélt, mintha mégse hallotta volna az esdeklő szavakat. — Tizenöt. Más annyit se adna reá. Én azonban jó szivü ember vagyok. — úgy nézzen rá, tesvk, hogy nagy emléke van ennek a jószágnak. Tudja, hogy kié volt? a Kiss Ernőé. — Nagy jó uram, nem bírom ki már tovább ezt a fojtott levegőt. Legyen izgalommal. Az a zálog, jól tudja, tízszer anynyit is megért. Legalább annyit adjon kárpótlásul, hogy egy kis enyhítő orvosságot vehessek s újra köhögött a vén ember. Rozeneveig urat, ilyen konok impertinencia láttára, elfutotta a méreg. — Hiszen nem koldus. Jó családból való embernek nagyobb intelligenciával kell bírnia, hogy ne vádoljon senkit ok nélkül ... Ha még záráskor jön, hagyján. De minközben ne háborgassa az embert. — Záráskor kikergetnek. Hiszen próbáltam már. Aztán nem is tudok annyit járni... Láthatja, hogy vagyok . . . — No, adja vagy nem, tesvir ? Ne prezimitáljon annyit . . . Aki beteg, menjen kórházba. Az élet csak az egészségeseké... Harminc forint, tesvir! harsogott az italos, kemény szó. Komáromi úr haragosan törtetett előre és integetett kézzel-lábbal, hogy miféle beszéd ez ? nem testvér Rozeneveig ur, hanem legalább is tekintetes ur ... Még ennyi tisztességet se tud ? ... De hiába . . . Valamelyik asszony megrántotta a szittya kabátját s szánakozva mondotta halkan. — Miért bántja ? Nem látja, hogy csak hálni jár belé a lélek. Hátha senkije sincs ? — De az, ha rongyban jár is! dobta az ember a haragos szót. Aztán a rács felé fordult újra. SZEGED ÉS VIDÉKE. “ 3 A szegedi szövetkezetek. — nagyon virágoznak. — (Saját tudósitónktól.) Az ipari szövetkezetek dolgával keveset foglalkoznak. Pedig érdemes volna. A szegedi kereskedelmi és iparkamara most jelentésben számol be a szegedi szövetkezetek működéséről. Azon nehézségek, melyek az uj szövetkezetek létesítése körül az Országos Központi Hitelszövetkezet sajátságos magatartása miatt fönnállottak, teljes mértékben éreztették hatásukat az 1907. év folyamán is olyannyira, hogy dacára az állami iparfejlesztési akció messzemenő biztatásainak és az iparosság megfelelő készségének, a kerületben egyetlen egy uj szövetkezet sem alakult olyan, mely az 1898. XXIII. t.-e. kedvezményeit élvezhette volna. Csupán egy szegedi bőripari termelő szövetkezet létesüléséről számolhatunk be, mely az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékén kívül alakult. Nem kívánjuk a múlt évben elmondottak után ismételni e visszás helyzetből eredő aggodalmunkat főkép azért, mert arról értesülünk, hogy kereskedelemügyi kormányzatunk és az OKH között kedvező eredménnyel fejeződtek be azon a tárgyalások, melyek a mostani visszás állapotok megszüntetésével egy, remélhetőleg kedvezőbb fejlődési korszak alapjait teremtik meg. Ezúttal tehát csak beszámolást adunk arról az alábbiakban, hogy a meglévő ipari szövetkezeteink mily eredménnyel működtek a múlt év folyamán. Ez időszerint van a kerületben 13 ipari önálló szövetkezet és 3 szakcsoport valamely szövetkezet kötelékében. Legnagyobb forgalmú és legrégibb e szövetkezetek közt a szegedi bőripari szövetkezet, melynek 1907. évi áruforgalma 274,190 kor. 14 fillért tett ki, ennyi értékű bőranyagot árusított el ugyanis a tagjainak. A szövetkezet nyersanyag eladással és hitelnyújtással foglalkozott és mintegy54,000 korona értékű vállalatot bonyolított le lábbeliek készítésével a katonaság és közhatóságok számára. Tiszta haszna a múlt évben 0,573 korona 23 fillér volt. E szövetkezet teljes virágzásnak indult, üzleti viszonyai évről-évre javulnak. A szegedi iparosok szövetkezete, mely a szegedi bútoripari szövetkezet és a szegedi iparosok árucsarnokának egyesülése útján létesült, a múilt évben is szép sikerrel dol Rllrifll1C7DnfánáfllDll1D7DC Sándor-sugárut, nagykörúton túl levő gyógyszerligUyyufiUllUIllllluigottUilltáramat a Petőfi Sándor-sugárút és nagykörút belső sarkára, saját házamba helyeztem át. A gyógyszertár teljesen újjáalakítva, dúsan felszerelve minden gyógy- és kosmetikai szerekkel. Gyógyszertáram a gyógyszert igénylő közönség szíves figyelmébe ajánlom. Tisztelettel TEMESVÁRT JÓZSEF, gyógyszerész.