Szeged és Vidéke, 1908. augusztus (7. évfolyam, 176-199. szám)
1908-08-23 / 193. szám
LESBEN. A számok tudománya, a statisztika az egyetlen tudomány egyelőre, amelyből egy kis, törvényszerűségeken alapuló szociológia fakad. Egy kis szociológiának tisztelt tudomány, amely nem utópia, nem bölcselmi szósz és főleg nem pártmozgalom. A néma számok beszélő tudománya igen érdekes titkokat árul el annak, aki megérti a hosszú, unalmas, de végső eredményben izgató rubrikák vallomásait. Egy a sok közül íme: A statisztika megállapította, hogy a modern technikai vívmányok körül előforduló baleseteknél, kisebb és nagyobb katasztrófáknál sokkal, lényegesen sokkal nagyobb az áldozatok százaléka a körülményekhez, a viszonylatokhoz képest, mint a normális halálesetek relációinál. Magyarán mondva, amit a természet, az úgynevezett anyatermészet elvesztett az emberi haladás vámján, azt busásan, alaposan és könyörtelenül behozza e réven. Az úgynevezett technikai vívmányok révjén. Bizony, bizony, a gépek harsány himnusza nem csupán az Ember diadaláról dalol, de arról az eleve elrendelésről, arról a könyörtelenségről is, amelyet a régiek Anankénak, Fátumnak neveztek és amelyet mi már nevezni se tudunk. * Halász Dezső minisztériumi ember volt és huszártiszti egyenruhában minden áldott nap igennel felelt erre a népszerű kérdésre: Látta-e már Budapestet éjjel ? Halász Dezső bizonyára nagyon jól érezte magát a huszártisztek ragyogó egyenruhájában, de más kérdés, hogy a huszártisztek olyan büszkék-e rá, mint amilyen büszke volt ő a maga uniformisára ? Vagy nagyon jól állhatott neki a ruházkodásnak e sajátságos módja és akkor kár érte, mert akkor Halász Dezső pályatévesztett ember volt, aki nagy summákat kénytelen sikkasztani, hogy a huszártiszti egyenruhával járó kötelességeket és kiváltságokat fenékig élvezhesse, vagy pedig antimilitarista volt ez a Halász Dezső, aki azért bújt sujtásos attilába és azért kötött kardot az oldalára, hogy egy kis köpenicki port hintsen a többi huszártisztek virrasztásos éjszakáktól álmatlan szemébe. A morál mindenesetre, az, hogy a komisz cibil is tud pezsgőzni, félvilágot magába bolondítani, sőt mint Halász Dezső minisztériumi ember példája ragyogóan, sujtásosan igazolja, a cibil még sikkasztani is tud, csakhogy az uniformisa lovagias becsületét megtarthassa a budapesti éjszakák legvégső határáig. * Aki a magyarországi nemzetiségi mozgolódásokat a patológus szemüvegén nézi, annak nagyon melegen ajánljuk, hogy olvassa el Lascu Demeter könyvét, amelyekben a fiatal és képviselői reményektől duzzadó nagyváradi román ügyvédbojtár a hazai románság szomorú helyzetéről siránkozik. Sokszor láttam Lascu doktort a nagyváradi Royal kávéházban, amint világfájdalomtól és éjszakázásoktól duzzadt arccal maga elé bámult és miközben körülötte ifjú szociáldemokraták sztrájkokat terveztek és öreg újságírók a híreket csinálták, ő a pikkoló feketéje mellett Dákórománia álmait szövögette mint egy szomorú, magányos román pók, aki magyar pénzen, sőt nem is magyar pénzen árulgatja a földet a talpa alatt. Lascu Demeter új könyvében például nagyon kifakad Radu Demeter görögkeleti püspök ellen. Miért? Talált azért, mert nem szekularizálja tetemes egyházi vagyonát és birtokát? Ő nem. Hanem azért, mert Radu püspök magyarnak vallja magát és magyar célokra áldoz. Ezért kiált vétót és nye pozvolimot rá a szigorú Lascu a Royal kávéházból, sőt most már egyenesen Romániából. És ezért nem tartja demokratikusnak Radu Demeter eljárását. Bezzeg, ha a püspök oláh célokra áldozná! Ha Lascu hrat támogatná kulturtörekvéseiben! Jegenye. Elssler Fanny cipellője. A múzeum szürkéllő szögletében, Száz régiség tisztes kiséretében, Kissé fakón, kissé összetörve Pihen szépen, csöndesen Elssler Fanny hires cipellője. Vén múzeumban elfogadva járok. Künn nyílnak még az orgonavirágok. Orgonavirág, mivé leszel őszre ? Pihen fakón, porosan Elssler Fanny selyem cipellője. Egy lányt idéz a lelkem mámorosán. Szivem egy tűnt tánc ütemére dobban. Hej, az a tánc, még részeg vagyok tőle Lelkem csókol csöndesen Elssler Fanny selyem cipellője. Juháss Gyula. Zálogházban. írta Szabó Ferenc. A szigorú intelligens arc, kétoldalt szürkülő pofaszakállal, közepén erős metszésű kesely orral, pillanatra felvetődik a rubrikás könyvből. Előtte vasrácsozat, mely kétfelé osztja a szobát; a rács előtt emberek , aszszonyok, férfiak vegyesen. Jobbján fényesre használt mérleg, úgy igazítva, hogy kevesebbet mutasson ; balfelől egész ékszercsomó : gyűrűk, órák, láncok. A füstös, homályos szobában dohos, keserű szag árad szét. • Koronként keszeg vállú, lapos homlokú legény közeledik az asztalhoz; öltözete bő és kopott; tenyérnyi arcán alázat és sunyi nyájasság. Egy-egy darabot elvesz az ékszercsomóból s hajlongva távozik, hogy az ékszert megszámozva elrejtse valahol a sötétlő háttérben. Az emberek a rács előtt mélységesen hallgatnak; általában ünnepies csend honol a meg-megrendülő sárga világban, melyet egy pislákoló lámpa áraszt. Oh, milyen szomorú ez a sárga világosság! Az egyik szögletben erősen köhög valaki. Uátána sivító, zörgő lehellet szakad fel. Az emberek egy-egy pillanatig közömbösen vagy részvéttel nézegetnek egy magas, szikár üreget, aki feszesre gombolt fekete kabátban állingál hátul. Pedig odakint decemberi a hideg. Az intelligens szigorú úr, a kesely orral, oda-oda tekint s boszankodva dörmög valamit a hajlongó ifjúnak, hogy ez már mégis csak impertinencia. Nem tud tőle megszabadulni az ember. Ma már harmadszor van itt . . . De hogy a rendőrség nem tudja bekísérni az ilyen csavargókat! — A rendőrség nem korszerű intézmény. A nagy tolvajokat rendesen futni hagyják, mig a kisebbeket, a legkisebbeket nojsz! felkötik . . . Ah, Rozeneveig úr modern színvonalra tudná emelni ezt is! Tört kettébe a keszeg ifjú, miként a félig csattamó bicska. A szükséges rubrika megtelt. A hivatalossá keseredett arc pillanatig elveszett az asztalfiókban, melyben külön-külön csomóban hevert a pénz, gondosan egymásra rakva. Pár koronát vett ki s a rácson át odanyujtotta a várakozónak, a kékes zálogcédulával együtt. Az asszony azonban nem mozdult, csak a szemével olvasta a pénzt. — Ez kevés. Az a hat ezüst kanál tízszer annyit ér . . . Miért nem adott még öt koronát ? — Nem lehet! pattogott mérgesen Rozeneveig úr, aki modern színvonalra tudná emelni még a rendőrséget is, csak ezekkel a cudar félkoldusokkal nem bír. És ez a kultúra szempontjából is nagy hiba. Pennsylvániában annyi ezüstöt találtak, hogy az öntvények értéke negyven százalékkal csökkent. Mit akar? Ha olyan jó szívem nem volna, még SZEGED ÉS VIDÉKE. Tisza István Angliában. Tisza István gróf, aki jelenleg tigrai birtokán tartózkodik, a napokban Angliába utazik fia, ifjabb Tisza István gróf látogatására. A fiatal gróf a cambridgei egyetem hallgatója, s a vakációt, mint gazdasági gyakornok, a westminsteri herceg egyik birtokán tölti. Tisza István gróf körülbelül egy hónapig marad Angliában. 1908 VIII,23 A NYÁRI POLITIKA. Jön a létszámemelés. — A hadügyi költségvetés. — A koalíció jövője. — Apponyi beszámol. (Saját tudósítónktól.) Itt az ősz. A fecskék hírt hoznak a létszámemelésről ... A „Hamburger Nachrichten“ című németországi lap nyilvánvalóan ismerős forrásból cikket közöl, amelyben nagy felháborodás hangján „számadatokkal“ bizonyítja, mennyire magyarosodott el a közös hadsereg. Az ezrednyelv, a katonai oktatás — így írja a nevezett lap — egészen megmagyarosítják az osztrák-magyar hadsereget. A koalíciós kormány pedig kiadja a jelszót, hogy a német felháborodást hirdetni kell urbi et orbi. Ha a németek felháborodnak a hadsereg elmagyarosodásán, akkor a magyar közvélemény azt fogja hinni, hogy a hadsereg csakugyan elmagyarosodott. Ha pedig elmagyarosodott, akkor elő az áldozatokkal és ne moccanjon senki, ha létszámemelésről lesz szó. Persze, persze, a kormány tudja, hogy a hadsereg nem magyarosodott el, mi is tudjuk, a németek is tudják, csak az a cél, hogy a magyarok higyjék el az ellenkezőt. A koalíciós urak és a függetlenségi képviselők fogcsikorgatva tesznek majd úgy, mintha hinnék, hogy a hadsereg elmagyarosodott és ezen a címen majd megszavazzák a létszámemelést. A kormánynak pedig mindegy, ha fogcsikorgatva szavazzák meg, csak megszavazzák. A milliókat kiizzadni a nép dolga lesz. Több bécsi és budapesti lapnak az utóbbi időben a hadügyi kormányzat 1908. évi költségelőirányzatára vonatkozólag hozott közleménye illetékes helyről szerzett értesülések szerint önkényes kombinációkon alapul. Azonban, hogy miben áll a valóság, arról félhivatalosan hallgatnak. Valószínű, hogy a közlemények kényelmetlenek a kormánynak. Majd később ki fog derülni, hogy a közlemények voltak igazak s a cáfolat volt a hazugság. Ez már így szokott lenni ebben a koalíciós világban. Bármennyire fölismeri mindenki, hogy már valami másnak muszáj jönni, azért egyelőre fúzióról, vagy másnemű új pártalakulásról szó sem lehet. Tényleg úgy tudjuk, hogy a koalíciós uralom legalább még egy esztendeig fönmarad. Egy esztendőnek számíthatják azt az időt, melyre a koalíciónak szüksége van az általa még elintézendő ügyek lebonyolításához. Az átmenet két esz Ma vasárnap a Dréher-sörcsarnokban él istlön^^^^ Bernáth Dezső, vendéglős, a honvédzenekar hangversenyez. Tisztelettel