Szeged és Vidéke, 1908. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1908-09-01 / 200. szám

1908 IX/1 SZEGED ÉS VIDÉKE. fedezhesse, a gazda mindig megtalálhassa azon vevőt, kinél eladandó áruját legelő­nyösebben értékesítheti. Ezen cél előmozdítására az áru- és ér­téktőzsde jellegével bíró csarnok helyiségei ugyan naponta délutáni fél 2-től fél 8-ig nyitva lesznek, de hogy a vidéki vevőknek és eladóknak, akik nem tartózkodhatnak ál­landóan Szegeden, alkalom nyúttassék az egymással való biztos találkozásra, minden szerdán és szombaton a fent említett délutáni órákban hetivásárok fognak tartatni, hogy a távolabb lakók is ezen napokon esetleges üzleteiket egymással megköthessék. A Szegedi Lloyd-társulat vezetősége az üzletek formai részének egyöntetűségére való tekintettel, jogszokásokat (Usanceok) készített, melyek vidékünk különleges viszo­nyaihoz alkalmazkodva, a vevő és eladó jogait és kötelességeit szabatosan megha­tározzák és így a kötendő üzletek korrekt lebonyolítását biztosítják. Gondoskodtunk továbbá arról, hogy vitás kérdésekben a for­galomban résztvevő feleknek egy választott bíróság álljon rendelkezésére, mely peres esetekben gyorsan, pártatlanul és — szak­értőkből állván — hozzáértőleg döntsön oly esetekben, amidőn az illető felek ezen bíró­ságot igénybe venni óhajtják. Azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk ezennel­­. Címhez, hogy bennünket oda irányuló önzetlen törekvésünkben, hogy az Alföld közgazdasági érdekeit intézményünk által előmozdítsuk, nagybecsű támogatásában részesítsen az­által, hogy saját hatásköré­ben az érdekelteknek a szegedi áru- és ér­­tékcsarnok létesítését és annak célzatait tu­domásra juttatni szíveskedjék. Az eladó és vevő saját jól fölfogott érdekükben járnak el, ha ügyleteiket csar­nokunk szokásjogaira való hivatkozással és annak választott bírósága illetékességével kötik meg, megjegyezvén, hogy ezen szo­kásjogok gyűjteményének egy példányával szívesen szolgálunk. Amint fentebb említettük, a szegedi áru- és értékcsarnok szeptember 5-én dél­után fél 1 órakor fog megnyittatni. Ez alka­lomra­­. Címedet meghívni bátorkodunk és kérünk, hogy a megnyitás ünnepélyének díszét megjelenésével emelni kegyeskedjék. Méltóztassék ezáltal külső tanujelét adni — Az én kis fiamat elviszik tőlem. Mert hát nincs kegyelem. A gyerek már megnőtt s itt az iskolaév, el kell vinni oda, ahol tudós professzorok a tudmány csöppjeit öntik kobakjába. Ahol nagyobb fiú van, aki már nem először teszi meg az életbelépés­nek ezt a nehéz útját, ott könnyebben megy minden. De ahol először bocsátják a szülői fészekből távol idegenbe azt a betyár lurkót, meth ott nagy sorsa van még a keserveknek. A néni is ott kint a méhesben a köténye sarkát sűrűen emeli arcához, melyen egy-egy ragyogó fehér csöpp szalad gyakran végig; a szakácsnénak máskor nótás ajka, most szinte oly néma , sőt a szigorú apa, a tekin­tetes úr, aki ott az ambitusban fújja buzga­lommal címeres, ezüst kupakos pipáját, oda­­odakap szeméhez, mintha füst ment volna belé. Az urfi pedig méltó mosolygással készül a nagy útra. Meg-megsimogatja a kandalló tetején gimnyasztó kandúr tarka, villamos szép hátát. Az öreg bodri kutya is oly szo­morú szegény, hát hozzá is esik egy becéző szava. Előáll a kocsi, a bakon Jancsi kocsis. Két szürke paripa türelmetlen, vágja az udvar homokját. S aztán, hogy fölülnek, apa, meg a fiú s aztán hogy robognak, az útnak két felén fölébük hajol a hársnak, akácnak ingó­­ríngó lombja s fehér kendő lobog az udvar­ház magas ablakából akkor is utánuk, amikor már eltűnnek a látóhatárról . . . Csendes lesz a máskor vidám lak. Csak fojtott zokogás hangja hullik néha ki az al­konyatba. Az édesanya lelkéből föltörő szo­morúság . . . És robog a kocsi, majd pedig a vasút hagy el hegyet, rónát. — S amint eltűnnek a régi, kedves tájak, ragyogó, szép álmok rajzolódnak a gyermek lelkébe. Nagy város, fényes palotákkal, a zsibongó élet tele vidám­sággal. Aztán, hogy ideér, kápráztatja sze­mét a külső fény, pompa. Az iskola táján vidám pajtásoknak serege üdvözli. S hogy elmegy a szigorú, jó apa, a legeslegelső köny akkor csillámlik meg gyermeki szemében. S hogy jó az első éj, ahogy elpihen az idegen hajlékban, lelkéből is kitör a nagy kese­rűség . — Anyám, édesanyám! . . . Az almafa, körtefa ága meghajlik az érett gyümölcsök nehéz súlya alatt. Az aranyszínű szőlőfürtök tájékáról kereplővel hajtja el a csősz a tolvaj seregélyhadat. Bú­csúzik a nyár pompája, virága, hogy aztán ha elolvad a reánk következő tél zord fagya, visszatérjen ismét ezer­ gyönyörűségével. De a gyermeknek, aki most elbúcsúzik a szülői háztól az az édes, kacagó, zománcos boldog­sága, amit most elhagyott, nem tér vissza többé soha . . . azon meleg érdeklődésnek, mellyel hazánk közgazdaságával szemben viseltetik, mely­nek a jövőben a szegedi áru- és ér­tékcsar­­nok remélhetőleg egyik fontos szerve lesz. Amidőn azon reményünknek adunk ki­fejezést, hogy a megnyitásnál való szíves megjelenésével bennünket meg fog tisztelni, maradtunk hazafias üdvözlettel. A Lloyd-tár­sulat, Obláth Lipót Elnök Miksa, Cszínyi János igazgatók, Zsigmond titkár, Szegedi Weiner Vermes A végrehajtási törvény és a város. — A tisztviselők kölcsönei és az adó.— (Saját tudósítónktól.) Az új végrehaj­tási törvény igazságtalan, egyoldalú és erős intézkedései nagy zavarokat okoznak a város ügyeinek intézésében is. Amint általánosan, úgy ebben az esetben sem enyhiti a zavarokat és bajokat az az egy esztendő, amelyre bizonyos tekintetekben az életbeléptetési rendelet fölfüg­geszti a törvény hatályát. Nagy mértékben sújtja és teszi nehezebbé a kisebb városi tisztviselők megélhetését a no­vella. Eddig ugyanis hónaponkénti egyenlő huszonnégy részletben való törlesztésre állan­dóan kaptak a tisztviselők kamatmentes köl­csönt a várostól. Most ez a kedvezmény a kisebb fizetésű tisztviselőkre nézve teljesen megszűnik. Hétfőn éppen a végrehajtási novella következtében már meg is tagadta a tanács egy olyan előlegnek kiutalását, amely különben minden tekintetben megszavazható lett volna. Az adók behajtásánál is nagy bajokat és sok kellemetlenséget okoz a novella. Még­pedig nemcsak a községi, hanem az állami adók behajtásában is. Éppen azért szinte ért­hetetlen a novellának az a rendelkezése, amely a házbéren kívül az adókra nézve is megne­hezíti a végrehajtási eljárás kezdeményezését és lefolytatását. Azt mondják, a kormánynak már a végrehajtási novella készítésekor meg volt a terve, amely szerint ezen segít. Az a szándéka ugyanis, hogy a köz­­igazgatási végrehajtást különválasztja a bíróitól s ezáltal lehetővé teszi az adók min­den körülmények mellett való behajtását. A Szeged és Vidéke tudósítója hétfőn beszélgetést folytatott ebben a dologban Szekerke Lajos adóügyi tanácsnokkal, aki a következőket mondta: — Az új végrehajtási törvény következté­ben bizony nagy veszedelem fenyegeti az adókat. Első dolgom és kötelességem termé­szetesen megvédeni a törvényhatósági adókat Épp azért javaslatba hozom rövidesen a ta­nácsnál, hogy az életbeléptetési rendelet intéz­kedéseinek megfelelően intézkedjék, hogy a következő negyedévre kivetett adók még a régi törvény alapján legyenek behajthatók. Azután már csak törvényhozási intézkedés segíthet. Bizonyos, hogy a novella következtében a városnak nagy adóveszteségei lesznek. Így szaporodnak azok a bajok és vesze­delmek, amelyet az új végrehajtási törvény okoz. Persze ezek a közigazgatási félszegségek mindenhol előállanak és nemcsak Szeged, de az állam is károsul a novella rendelkezései következtében. Sok próbálkozás után rájött a szegedi közönség, hogy legolcsóbban mégis csak Popov Testvérek cégnél lehet vásárolni. Ezen cég csakis legjobb minőségű, legújabb és legizlé­sesebb árukat árusítja, szigorúan szabott árak mellett. Dús választék: selyem, szövet, mosóáruk, mindennemű női ruhakelmék, siffonok, vász­nak, ágy- és asztalterítők, függönyök és menyasszonyi kelengyékben. 767-7­­2)13—16 1- 3 Az államvasutak üzletvezetője. Steiczel Frigyes nyugalomban. — Felszeghy Ferenc üzletvezető. — Uray Zoltán üzlet­vezető-helyettes.­ ­Saját tudósitónktól.) Nyugalomba megy egy úr, aki igazán munka után keresi a pi­henést. Steiczel F­rigyes, a magyar királyi államvasutak szegedi üzletvezetője beadta nyugdíjazási kérvényét. A kérelmet teljesí­tették és az üzletvezető nyugalomba megy. Utóda Felszeghy Ferenc főfelügyelő, üzlet­vezető-helyettes lett, míg helyettes üzletveze­tőnek Uray Zoltán főfelügyelőt nevezték ki, aki legutóbb a vasúti és hajózási főfelügyelő­ségnél működött. Steiczel Frigyes hosszú, értékes és ko­moly munkásság után hagyja ott az állam­vasutak szolgálatát. Egyik legkitűnőbb ve­zető tisztviselőjét veszíti el az államvasut Nagy tudás, komolyság és munkaszeretet jellemezte mindenkor. Hosszú szolgálata alatt mindig a szegedi üzletvezetőség területén működött; soká volt eszéki osztálymérnök, majd itt, az üzletvezetőség székhelyén előbb ügyosztályvezető, később üzletvezető lett. Harmadfél esztendővel ezelőtt nevezték ki Uhlarik Béla áthelyezése után szegedi üzlet­vezetővé. A közhivatalnokok közül szokatlan nép­szerű Szegeden Steiczel. A közéletben na­gyon előkelő szerepet visz. Az államvasút tisztviselői törhetetlenül ragaszkodtak hozzá. Leginkább a vasúti sztrájk alkalmából tűnt ki ez a szeretet. De a törvényhatósági élet­ben is tekintélye és súlya van Steiczel véle­ményének. A legutóbbi bizottsági tagválasz­­tásokon is ő kapott legtöbb szavazatot. A tanyai vasút és a villamos vasút ügyében az ő álláspontja állott mindenkor legközelebb a közönségéhez. A szegedi képzőművészeti egyesületet és az OTTHON tisztviselők körét ő alkotta meg s azonfölül a kaszinói élet­nek egyik vezetője. Szeretettel és tisztelettel viseltetik min­denki Steiczel Frigyes személye iránt Sze­geden. Hogy hivatalos munkálkodásának szín­teréről kilépett, hogy az üzletvezetőségi pa­lotát elhagyja, azért hű marad ő Szegedhez. Mindenesetre továbbra is tagja marad a

Next