Szeged és Vidéke, 1910. július (9. évfolyam, 147-173. szám)

1910-07-29 / 171. szám

Cserkészés a tanácsfilésen. (Saját tudósítónktól.) A király nyolc­vanadik születésnapjának méltó meg­ünneplése is nagy gondot ad — egyéb, igazán nem kicsinyelni való dolgai között — a tekintetes tanácsnak. Pro primo föl kell lobogóztatni a várost. Ez pedig, ámbár a szegedi ember hódolata a koronás királya iránt két­séget nem szenvedhet, nem olyan könnyű dolog. A zászlók ugyanis többnyire, gondosan összegöngyölve ugyan, a padlások legporosabb és legrejtettebb zugaiban várják az ün­nepi alkalmakat. Annak a nagyon el­rejtett padlászugnak a fölkeresése pedig még gondolatnak is olyan ké­nyelmetlen, hogy a zászlótulajdonos és egyébként szigorú házigazda még a cselédjét is csak bizonyos megfon­tolás után bujtatja föl érte. Már most a polgármester ékesszavú és lelkesítő plakátokon serkenti majd a házigaz­dákat arra, hogy a megfontolásuk rövid és pozitív eredményű legyen. Aztán, pro secundo, jön a díszes kivilágítás. „Utasíttatik a városi gaz­­dász, hogy a város tulajdonát képező középületek kivilágításáról és a ki­világítás anyagának beszerzéséről gon­doskodjék.“ Aztán utasíttatik a számszék, hogy 1000 koronát utalványozzon a polgár­­mester és a főkapitány kezeihez a városi szegények számára. (A polgár­­mester magának tartja fönn a „sze­mérmes szegények“ megajándékozá­sát.) Aztán következik még egy csomó utasítás. De igazán fejtörést okoz a tekinte­tes közgyűlésnek az a határozata, hogy „a helyőrség és a városi árva­ház növendékei pedig az ünnepi al­kalomra megvendégeltessenek.“ Mert mivel lehet megvendégelni például a katonaságot, hogy sokba se kerül­jön, gavalléros is legyen? Mi volna a katonaság ízlése szerint való, ami egyúttal leginkább volna alkalmas a polgárság és a katonaság közti ha­gyományos jóviszony ápolására és élesztésére ? A bor talán ? Avagy a sör ? . . . Melyik előkelőbb ? Gaál Endre például a sört határozottan előkelőbbnek tartja s nézetéhez csat­lakozik Koczor János is. Annyival is inkább, mert ő jól beavatott forrásból, mint katonaügyi szenátor arról érte­sült, hogy a helyőrségi legénység — noha a nyílt választást tiltja a sze­rénysége — szívesebben fogadná a sört. Igen, de itt Bokor Pálnak aggályai vannak. Hogyan fogják majd kimérni a sört? Literszámra, avagy poharanként? Koczor szenátor meg­nyugtató válasza után is a többség mégis csak a bor felé húz. A polgár­­mester pláne kedves mosolylyal ki­jelenti, hogy a Boszniába, Avtovácba vezényelt magyar gyerekeknek is jussuk van egy kis jobbféle hazai homokihoz, mert hiszen most Avtovác is a szegedi helyőrséghez tartozik. Avtovác a mienk, akár Átokháza. No most, ha már eldöntötték volna, hogy mivel vendégeljék meg hát a helyőrséget, — de nem döntötték el — akkor következik a másik, nem ke­véssé fontos kérdés, hogy — meny­nyivel. A gavallérság szelleme fényesen győzedelmeskedik. Nem fél, hanem egész liter jó borral vendégelik SZEGED ÉS VIDÉKE. A nyíregyházi huszárok. Brutális őrmester. BUDAPEST, Július 28. (Tele­­fonjelentés.) A nyíregyházi szöke­vény huszárok ügye interpelláció alakjában csütörtökön a Házban is szóba került. Huszár Károly nép­párti képviselő interpellálta meg a honvédelmi minisztert, hogy van-e tudomása azokról a brutalitások­ról, amelyek a katonai kaszár­nyákban uralkodnak. Debrecenben csütörtök reggel a szökevény huszárok közül nyolcat kihallgattak. Ezek azt mondták, hogy azért hagyták el tüntetőleg a Századot, mert Dubovics László őrmester kegyetlen bánásmódját nem tudták tovább tűrni. Rendes szolgálati után azért nem mehet­tek panaszra, mert ebbéli szándé­kukat az őrmester folyton meg­akadályozta. A vizsgálat most abban az irány­ban folyik, hogy volt-e fölbujtó a huszárok közt. A huszárok azt vallják, hogy önként, minden föl­­bujtás nélkül határozták el magu­kat a szökésre. Magyar-osztrák katonai körökben óriási föltünést keltett a nyíregyházi huszárok esete s annak részleteiről a közös hadügyminiszter távirati jelentést kért. A szenzációs eset után egyéb­ként az uralkodó is érdeklődött. A húsz szökevényt most a huszár­laktanya fogházában őrzik. meg fejenkint a minden fegyvernem­beli katonákat s elvetik azt a közbe­vető indítványt is, hogy félliter nagyon jót — félliter szódával. De aztán mégis csak szóba hozta valaki, hogy nem jó volna-e inkább a bor árával megvendégelni a hely­őrséget. Ezen pedig talán még most is vitatkoznak. Fizet, mint a katonatiszt! Keser­ű frázis volt ez eddig, de éppen itt az ideje, hogy megváltozzék. Most már olyanformán kell átalakí­tani, hogy: fizet mint a király a katonatisztekért. Az alezredes és az úrmesterek. Legenda egy katonai botrányról. (Saját tudósítónktól.) Szombaton reggel négy részeg zenészaltiszt — három a II. honvédkerület, egy a 46. gyalogezred zenekarából — részeg állapotban botrányt rögtönöztek a Petőfi Sándor-sugárút egyik vendéglő­jében. A részeg emberek botrányának persze nagy nézőközönsége támadt s nem csoda, ha néhány nap alatt a tömeg fantáziájában az sült ki belőle, hogy egy alezredest karddal meg­támadtak s hogy borzasztó katonai függelemsértés történt. A legenda napok óta terjedt a vá­rosban s a Petőfi Sándor-sugárútról bekerült a nyilvánosság elé is. Ennél­fogva illetékes helyről a következők közlésére kérték föl a Szeged és Vi­déke szerkesztőségét: — Július 23-án, szombaton reg­gel, amikor Janausebek Gyula alezredes, az 5. honvédgyalog­­ezred zászlóaljparancsnoka a Petőfi Sándor-sugárúton ment, az egyik pálinkamérés előtt négy ittas állapotban levő őrmester­rel találkozott. Az őrmesterek egyike kivont karddal egy ku­tyát hajszolt. Mikor az alezre­des közeledett, a mámoros al­tisztek el akartak illatni. A ku­tyát üldöző őrmester épp az alezredes előtt akart elsurranni, azonban részeg fővel nem tudta kardját hüvelyébe visszadugni. Az alezredes ezt az embert meg­­állította, mire a másik két hon­véd is megállt, a közös őrmes­ter ellenben a sarkon elfordult a 46-os kaszárnya felé. Az al­ezredes a három őrmestert egy arra gyakorlatra haladó század­ból kirendelt négytagú készült­­ségg­el bekisértette a k­aszárnyába, ahol, amikor mámorukat kialud­ták, részegség miatt néhány napi szobafogságot kaptak. Az, hogy az ügy a hadbíróság elé kerülne, vagy hogy függelem­sértés történt volna, egyszerűen mese. Janausebek Gyula alezredes most az ezred Tompa-pusztai gyakorlatán van s ott vannak az őrmesterek is, akiknek szobafogságuk folytán az a büntetésük, hogy szolgálat után a táborozás ideje alatt nem szabad el­hagyni a lakásukul kirendelt tanya­házat. Ezt kapták azért, mert részeg fővel karddal kergettek egy kiskutyát a Petőfi Sándor-sugárúton. Szegedi nevezetességek. Szegednek éppen az a neveze­tessége, hogy sok olyasmije van, amiért más városok pukka­­doznak. Eddig volt, a régi világból itt maradt, gyógykovácsa. (Hát hi­szen ami azt illeti, van ez más­felé is.) De nem volt gyógykalaposa, míg nekünk van, akár a Kárász­utcán keresel Lemle-kalapot, akár a nagykörút sarkán orvosságot. Most készül a gyógy-pék in­tézmény is, amit Wertheim Sán­dor, a rokonszenves patikus üt nyélbe. A tarifaemelés ellen. Az arad-csanádi vasút bojkottja. MAKÓ, Július 28. (Távirat.) Az arad-csanádi vasút tarifaemelése a makói baromfi- és gabonakeres­kedőket érzékenyen érinti, minek következtében elhatározták, hogy árujukat ezentúl lehetőleg az ál­­lamvasút vonalain fogják szállí­tani, mert az államvasút , tetemes refakciót biztosít nekik. Árujukat ennélfogva ezentúl Kiszombor he­lyett Valkányban és Apátfalva helyett Őscsanádon fogják föladni, a gabonakereskedők pedig Szeged helyett Hódmezővásárhelyen ad­ják hajóra a gabonát. 1910 Vn/29 SZEGEDI ÉLET A rendőrség létszámemelése. — A főkapitány javaslata. — (Saját tudósítónktól) A város lakosságának szaporodása, az épít­kezések fokozatos emelkedése, a közforgalom fejlődése a vagyon és a közbiztonság érdekében szüksé­gessé teszik a rendőrség fokozatos fejlesztését is. Somogyi Szilvesz­ter dr. főkapitány épp ezért az idén a rendőrséget szaporítani kívánja hat első-, hat másodosztályú és két őrsparancsnokkal. Azért kér ilyen csekély létszámszaporítást, mert az idén a vegyvizsgáló-állo­más létesítése, nemkülönben a be­jelentési hivatal fölállítása az évi költségvetésben nagyobb anyagi áldozatot követel. A város nagy­­kiterjedésű területén a legkülön­bözőbb helyeken létező 12 rendőr­laktanyában a jelenleg 110 főnyi rendőrlegénységgel a szolgálatot kellőképpen teljesíteni nem lehet, még ha tekintetbe veszszük az eset­leges betegeskedéseket és a sza­badságolásokat is. Amellett az óriási forgalmú budapest—temes­vári, valamint fiumés nagyváradi vonalakon, ahol különösen az utazó zsebtolvajokra és egyéb kétes ekszisztenciákra a legfokozottabb felügyeletet kell gyakorolni, az oda kirendelt 4, illetve 3 rendőrrel éjjel­­nappali fokozatos szolgálatot telje­­síttetni, hogy az eredményes is legyen, majdnem lehetetlen köve­telmény. Evangélikusok gyűlése. Egyházmegyei közgyűlés Szegeden. (Saját tudósítónktól) A csanád­­csongrádi ágostai hitvallású evan­gélikus egyházmegye rendes évi közgyűlését pénteken tartja meg Szegeden. A közgyűlést megelőző­leg csütörtökön délelőtt 10 órakor egyházmegyei népiskolaszéki ülés volt az egyházközség népiskolai termében. Délután 3 órától kez­dődött az egyházmegyei lelkészi értekezlet, majd egyházmegyei gyámintézeti gyűlés, 6 órakor pe­dig a szokásos egyházmegyei elő­­tanácskozmányt tartják meg a megbízó levelek, illetve közgyűlési jegyzőkönyvi kivonatok személyes átadása mellett. Pénteken reggel gyámintézeti istentiszteletet tarta­nak, amelynek végeztével az egy­házmegyei közgyűlés kezdődik meg az iskolában. A közgyűlés tárgy­­sorozatán huszonkét egyházi ügy szerepel. A külterületi csendőrség. — Megsürgetik a kormánynál. — (Saját tudósítónktól.) A külterü­leti csendőrség kérdése egészen el­aludt, noha a tanyákon a rendőr­ség a közbiztonsági szolgálatot el­látni a csekély anyagi erő miatt képtelen. Andrássy Gyula gróf volt belügyminiszter már megígérte a külterületre a csendőrséget, de nem lett belőle semmi sem. A polgármester átiratára most a ta­nács megsürgeti az ügyet. A nyomor. — Eladta a lefoglalt gabonát. — (Saját tudósítónktól.) Négyökry Antal szegedi földmives sikkasztás büntette miatt került csütörtökön a szegedi királyi törvényszék bün­tető tanácsa elé. Az volt a bűne, hogy a biróságilag lefoglalt gabo­náját eladta. A szegény ember

Next