Szeged és Vidéke, 1915. november (14. évfolyam, 254-279. szám)

1915-11-03 / 256. szám

­2 szerű támadó ellenséges tüzelésén és a Maas és Mosel közti arc­vonalon folyt élénk tüzérségi har­cokon kívül lényeges esemény nem történt. Keleti hadszíntér: Hindenburg tábornagy hadcso­­portja. A tucumb rigai vasútvo­naltól délre tegnap is heves harc folyt. Az oroszok ismételt erős támadásait véresen visszavertük. A Swepten és lisen tavak között a harcok még tartanak. Több mint 500 oroszt elfogtunk. Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja: Újabb esemény nem történt. Linsingen tábornok hadcsoport­ja : Az oroszok megkísérelték, hogy előnyomulásunkat Cartorijsktól nyu­gatra széles arcvonalon és sűrű tö­megekben intézett ellentámadással megállítsák. Legsúlyosabb veszte­ségeik mellett visszavertük őket, mire mi folytattuk támadásainkat. Liemikovce mellett az oroszoknak átmenetileg sikerült Bothmer gróf tábornok csapatainak állásaiba be­­hatolniuk. Ellentámadásunkkal visz­­szafoglaltuk árkainkat és több mint 600 oroszt elfogtunk. Magának Siemikovce helységnek legnagyobb részét elkeseredett harcok után ma reggel rohammal ismét elfoglaltuk, miközben még 2000 oroszt elfog­tunk. Balkán hadszíntér: Cacaktól északra és északkeletre sikerült küzdelem árán kijutnunk a Gra-Milanováctól délre elterülő hegyvidékről a nyugati (Trolijska) Morava völgyébe. Cacak meg van szállva. Kragujeváctól délre általá­ban átléptük a Bagrdan—Despoto­­vac vonalat. Bojadjeff tábornok hadserege október 11-én birtokába vette Sla­­tinától nyugatra a Knyazsevác— Skobonya-út mentén a Bzdani­­magaslatokat, úgyszintén a Turna mindkét oldalán a Svrljigtól ke­letre emelkedő magaslatokat és a Nisova völgyben Bélapalánkától északnyugatra áthaladt Kandobon. (A miniszterelnöki sajtóirodától.) Frommer, Browning, 1914. steyer pisztolyok Sebők Mihálynál Szeged, Valéria-tér kaphatók. Uj hid Szerbia felé. Báziás, vagy Kevevári ? — Ellentét a kamarák és a vármegyék között. — A kevevári hid régi terv. — A barátságtalan szomszédi viszonyok. A szegedi és a temesvári keres­kedelmi és iparkamarák annak ide­jén tudvalevőleg fölterjesztést in­téztek a kereskedelemügyi kor­mányhoz, hogy építtessen az állam Báziásnál a Dunán hidat, tegye ezáltal lehetővé, hogy az ország természetes és legközelebbi kiviteli piaca felé egy újabb utat nyerjen és hogy a nagy gazdasági terme­lésre képes és hivatott Délvidék legközelebbi piacával, Szerbiával és ezen át a többi balkáni álla­mokkal közvetlen összeköttetésbe jusson. Ez a mozgalom, természetesen, még a háború előtt indult meg, hamarosan abba is maradt. A te­mesvári kamara azonban most föl­eleveníti, mert a szerbiai forgalom kérdése kezd aktuális lenni, bárha előre nem tudjuk, milyen földrajzi és államalakulásokat hoz a balká­non a jövő. A temesvári kamara és a támo­gatásra megnyert szegedi az át­hidalás helyéül határozottan Bá­­ziást jelölték meg és pedig azért, mert a Máv.-nak Báziásig már régóta kiépített vasútvonala van, ez ma mint zsákvonat csak gyenge forgalommal bír, de föllendülne a Duna-híddal, nagy szolgálatot téve a volt bánsági vármegyék mező­­gazdaságának, iparának és keres­kedelmének, különösen pedig az osztrák államvasutak bánya- és erdőgazdaságának. Rendkívül érdekes, hogy az át­hidalás helyét illetően az érde­kelt vármegyék nincsenek a ka­marákkal egy véleményen, To­­rontál vármegye szólt hozzá első­nek a kérdéshez, Báziás helyett a Szemendriával átellenben levő Ke­­vevárát ajánlva. Ez esetben a temesvár—báziási vonal Karasje­­szenő, vagy Fehértemplom állo­másából kiindulólag kellene csak Keveváráig mintegy 25 kilométe­res vasutat építeni s ezáltal Sze­­mendrián át a Morava völgyében levő vasúthoz és ennek közvetíté­sével Szerbia összes vasutaihoz csatlakozást nyerne. Torontál vármegye törvényható­sága szerint a délvidéki érdekelt nagy kereskedelmi és ipari közpon­toknak tökéletesen mindegy, akár Keveváron, akár Báziásnál hidalják át a Dunát.. Előnye lenne ugyan a kevevári hídból a megyének, amelyet Pancsováig gyorsvonat szelhetne át, de nem válnék más érdekek hátrányára sem. Állami szempontból pláne ez az előnyös. A báziási áthidalás ugyanis csak akkor felelne meg némileg a cél­nak, ha Szerbiában, folytatásaként, szintén épülne vasút. De ha ki is épülnek, csak másod, vagy har­madrendű vicinálisok lesznek, in­kább a helyi ipari és gazdasági érdekeket szolgálók. Ezeken át a Balkán-államok fővárosai és gaz­dasági gócpontjai távolabb esnek és körülményesebben közelíthetők meg. Ellenben ha a híd Keveváránál, illetve Szemendriánál épül, a gaz­dag és termékeny Morava völgyé­ben Veliki Planaig vezető nagy forgalmú vasútba torkollik belel amely közvetlenebb és rövidebb úton vezet el a Balkán-államok fővonalára, illetve ezen át a fővá­rosokba. Emellett még Szemen­­driáról a fémekben, kőszénben és erdőben gazdag Timok vidéke is éppen oly közvetlenül elérhető. Lényeges előnye a kevevári át­hidalásnak az is, hogy mindkét parton népes, vagyonos és élénk kereskedelemmel bíró község, illetve város van, ami Báziásnál hiányzik. Már­pedig közérdek, hogy egy világforgalmi eszköz — mint ami­lyen a dunai híd volna — olyan helyen legyen, ahol a környék népes, művelt és gazdasági fejlő­désre képes. Báziás és környéke nem ilyen. Jankó Ágoston alispánnak nagy alaposságról tanúskodó tanulmá­nyát, illetve előterjesztését magáévá tette Torontál megye s ennek figye­lembe vételére fölhívta a kereske­delemügyi minisztert. Viszont Temes megye is kimondta, hogy ennél az egész országot érdeklő, sőt nemzetközi jelentőségű terv megvalósításánál nem vezeti helyi érdek,­­ hiszen akármelyik áthidalás egyaránt szolgálja Temes vármegye érdekeit , hogy a vár­megye közönsége mégis a kevevári áthidalás mellett foglal állást, ezt azért teszi, mert meg van győződve, hogy az óriási áldozatokat igénylő mű gazdasági és forgalmi szem­pontból céljának ott sokkal töké­letesebben felelhetne meg. A ke­reskedelmi és iparkamarák fölter­jesztésének azon része, — mondja a kereskedelemügyi miniszterhez intézett föliratában Temes megye amely az áthidalás helyéül Báziást jelölte meg, puszta véletlenség, mert a temesvári báziási vonalat ismerte föl olyannak, amely hivatva volna a szerbiai forgalom lebonyo­lítására és nem gondolt arra, hogy ezen vasúti vonal végső szakaszát a bánási zsákutca helyett E­aras­­jeszenőtől, vagy Fehértemplomtól kezdve szerencsésebb, fejlődésképes irányba is lehetne vezetni. Szerbiának szemendriai vég­állomásával szemben, úgymond, a kevevárai dunaparti vasúti állomás annak idején már az áthidalás gondolatával létesít­­tetett s csak a kedvezőtlen gazdasági és nem eléggé ba­rátságos szomszédi viszonyok folytán ment feledésbe. Ez az utóbbi pont sok olyan érdekességet tartalmaz, amit, pláne Keveváráról lévén szó, jelentősen belekapcsolódik a mostani bábo­mba. Hogy a már akkor is barát­ságtalan Szerbia nem szívesen vette volna a hidat, azt bővebben ma­gyarázni fölösleges. Ezután már aligha lesz hozzászólása. Nagyon valószínű ugyanis, hogy a háború után való feladatok legelsői közé fog tartozni a dunai híd megépí­tése s nyilván a hadvezetés is hozzászól, hogy Bevevára, vagy Báziás az előnyösebb. S2£6£D ÉS VIDÉKE 1915 november 3 A háronszoros román termés átvétele. Bukaresti követeink tárgyalása Bratianuval. BUKAREST, november 3. Czernin gróf, az osztrák-magyar monarkia bukaresti követe, Bratianu miniszterelnökkel tárgyal a három*­szoros román termés átvételéről kötendő egyez­­ményről A tárgyalások kedvező eredményének nagy jelentősége lesz a háború gyors befeje­­zésére. Görögország és Románia semlegessége. SZÓFIA, november 3. A­­mbasia kormánylap írja: Illetékes helyen kijelentik, hogy győzelmes előnyomulásunk tovább tart. Görögország és Románia semlegesek maradnak. A görög király és a görög vezérkar szalonikii tartózkodása első lépés az ántánttal szemben. Görögország elhatározta, hogy ha kell, fegy­­veresen űzi el az ántánt-csapatokat Szalonikiből Orosz csap­atszál­lászok Bulgária ellen* BTJKAJiESTi november 8. Az oroszok név, Berni Odessza, Tarnopol között nagyobb had­erőt koncentráltak. A Bulgária elleni orosz csapatszállítások küszöbönállóak­. A szerbek nagy veresége Veleznél. LuQANO, november 3. A szerbek támadása Veleznél eredménytelen. Visszavonultak Babuna­­szorosig. A szerbek veszteségét Veleznél huszonöt­­ezer főre becsülik. A Giornale d’Italia jelenti, hogy a bolgárok elő­nyomulása Velezből Monasztirba küszöbön álló. A Szaloniki—Macedónia közti vasúti forgalom meg­szakadt.

Next