Szeged és Vidéke, 1915. november (14. évfolyam, 254-279. szám)

1915-11-03 / 256. szám

SZEGED ÉS VIDEKE SZEGEDI ESTILAP XIX, Lifolyam, 256 (4210) SZ. SZEGED, 1915 November 3 szerda i diplomácia. A diplomaták fogalma a laikus közönség előtt épp olyan misztikus volt mindig, akárcsak a szenthá­romság, vagy a bélyegtörvény. Mi jámbor "népek, akik boldog időnk javát akárhányszor arra pazarol­tuk", hogy készjegyig menő vitákat rendezzünk, várjon a Petres utcát makadámmal, vagy pedig kocka­kövekkel hozzuk rendbe, diploma­tákat kizárólag színházi előadások­ban, ott is inkább alakításokban láttunk. Egy fiatal úr olyan ele­­gántan, amennyire adatott neki, éjjeli mulatók szeparéjában itatott merész­ öltözékü kisasszonyokat s mindig szerelmes volt, még­hozzá többekbe. Olykor­­ az isten tud­ja, milyen indulatoktól vezéreltetve dalba fogott, jóllehet a helyzetet semmiképpen sem lehetett dalos jellegűnek minősíteni. A ravaszab­bak tudták, hogy ezte a meglepő fordulatot az operett konstrukciója kívánja, de a gyöngédebb kedé­lynek, akik készpénznek fogadnak minden vakmerő állítást, a diplo­máciai karra von­a­kozó ,szigorú megállapításokkal térnek féltizen­egykor otthonukba. Ne feledjük ki azt sem, hogy a fiatal urakon kí­vül szerepeltek öreg diplomaták is, nem kevésbbé szerelmes ter­mészetűek, de oly sort jelöltetett ki számukra, hogy lassan kint megszokatván már puszta megje­­lenésük derültséggel találkozott. A nagy misztériumból ennyi volt az egész, amihez hozzájutot­tak a tömegek. Valami pótlást adott a fölokosító sajtó is, de ugyan mi köszönet volt benne ! Változtatott-e a helyzeten a há­ború? Többet hallottunk a diplo­matákról, de bölcsesebbekké nem váltunk. Ennyi volt az egész. Lát­tuk nagy nevek viselőit, akiket félelmetesen vagdostak békeidő­ben tudatlan fejünkhöz, hallottuk cselekedeteiket s megszűnt min­den rettegésünk. Istenem, hiszen nem olyan mumusok a diploma­ták, Jámbor öreg gyerekek, egy­szer már meg kell hogy játszák magukat s ha nem a mi költsé­günkre megy a játék, miért ne gibicelhetnénk szívesen! Azt szok­ták mondani, hogy nem a nép­akarat kezdi a háborúkat, a kirá­lyok is ártatlanok ezekben a szán­dékokban, mert a diplomaták lel­kén szárad minden fölidézett bűn. Hát meglehet, hogy így van. Ki­rályokat­ félre lehet vezetni, nép­akaratot meg lehet hamisítani. De az elintézés már a népé, a had­seregeké, azé a hatalmas szellemé, amelynek fölibe még sosem kerül­tek diplomaták. Tisza István miniszterelnök, aki egy olyan világtörténelmi nappal, mint amilyen pózmenten igazi férfi, az őszinteség csodálatos hangján rombolja most össze a sok-sok diplomata-babonát. — Ha megverjük az oroszt, mi leszünk a balkánon a legnagyobb diplomaták. Ha az oroszok vernek meg bennünket mi leszünk a legostobábbak. Napról-napra derültebb lélekkel, a jövő fokozódó reménységeivel eltelve állapítjuk meg, hogy köze­ledünk ennek a diplomáciai tudás­nak irigyelt, rettegett nagysága felé. Nem egyoldalú nagyzolás ez, gyönge kis embernek maga dicsé­rése. Az benne az igazi érték, hogy hasonló megállapításra kény­telen az egész világ. Az amelyik ellenünk van épp úgy mint a társunk, továbbá a respektusnál ránk tekintő kívül állók. (Saját tudósítónk cenzúrázott táviratai.) Asquith nagy beszéde az angol alsóházban. Az antant balkáni politikáját a görög király buktatta meg. ROTTERDAM, november 3. Az angol alsóházban Asquith miniszterelnök megtartotta feszült érdeklődéssel várt beszé­dét, amelyben beszámolt a helyzetről. — A láthatár korus volt,­­ mondta Asquith — de kitisztult. Anglia gigászi sikereket vívott ki. Az angol flotta megtisztította a tengereket. Nem mint izolált tényt, hanem mint a nagy sztratégiai kérdés egy ré­szét érinti a Balkán-kérdést, amelyet a legújabb ese­mények tettek aktuálissá. Az angol kormány azt hitte, hogy Görögország eleget fog tenni a Szerbiával való szerződéses kötelezettségének. Venizelosz­­ szeptem­ber 21-én százötvenezer embert kért Franciaország­tól és Angliától, ezzel szemben ki volt kötve Görög­ország mozgósítása. Venizelosz azonban csak október másodikán járult hozzá formális tiltakozás mellett az antant csapatainak partraszállásához. Negyedikén Venizelosz kijelentette, hogy Görögország ragaszkodik a Szerbiával kötött szerződéséhez. Konstantin király azonban megtagadta a görög miniszterelnök kijelen­tésének megerősítését. Venizelosz lemondott, az új görög kormány nem hajlott a semlegesség föladásához. A szerbek utolsó erőfeszítései: GENF, november 3. A Matin jelentése szerint Gyokovics tábornok vezetésével két újabb divíziót útnak indítottak erős angol-francia csapatokkal, nagykaliberű ágyúkkal, Gallwitz előnyomulásá­nak feltartóztatására. Véresen visszavert orosz támadás a Dnyeszternél. BÉCS, november 3. A Neue Freie Pressé­nek jelentik Csernovicból. A Dnyeszternél nagy har­cok folynak. Az oroszok a balpartra akartak visszavetni bennünket. Kilenc­soros rajvonalban támadnak. Géppuskáink valósággal lekaszálták az oroszokat, akik súlyos veszteséggel vissza­vonulnak. Az ántánt uj offenzivája a Dardanellák­nál, BUDAPEST, november 3. Az Estnek jelentik Berlinből: A Vossische Zeitung jelentése szerint az ántánt új offenzivára készül a Dardanelláknál, Egyiptomból erős csapatok érkeznek Gallipolira. A törökök minden előkészületet megtettek a támadás meghiúsítására. ■ A béketárgyalásokról elterjedt híreket meg­cáfolják. LUGANO, nov. 3. Lyoni jelentés szerint a spanyol miniszterelnök megcáfolja azokat a híreket, amelyek szerint a spanyol kormány a központi hatalmak megbí­­zásából béketárgyalásokat kezdett volna. Hivatalos jelentések. Vezérkarunk jelentése. BUDAPEST, nov. 2. (Távirat.) (A miniszterelnöki sajtóirodától.­ Orosz hadszíntér: A Stripa-harcvonalon a harcok tegnap is egész nap tartottak. Az el­lenség nagy haderővel támadott és Bieasavánál, amelyen tagolt rohamoszlopokkal betört állása­inkba, tartalékaink azonban gyors ellentámadással visszavetették, amely alkalommal az elkeseredett ellenség utcai harcokban súlyos veszteségeket szenvedett; itt két­ezer oroszt fogtunk el. A Szir alsó folyásánál az oroszokat to­vább szorítottuk vissza. Nagy lő­szer­készlet igénybevételével nagy orosz támadás összeomlott. Olasz hadszíntér: Tegnap a görzi szakaszon újra heves harc folyt, amelyen olasz részről több, a tiroli és karinthiai arcvonalról oda irányított gyalog­dandár is részt vett. Az ellenség ezeket az erősítéseket harcba ál­lítva, Görznél mindenáron át akart törni. A tegnapi támadások nem­csak a görzi hídfő, hanem Klava körül és Monte San Michele mind­két oldalán fekvő terület ellen is irányultak. Az olaszokat, akik ösz­­szes eddigieket messze fölülmúló veszteségeket szenvedtek, vissza­vertük. A Podgora magaslaton egyes árokrészek birtokáért még folyik a harc. Délkeleti hadszíntér: Csapataink a montenegrói hatá­ron szám­ helyen támadásba mentek át.Elfoglaltuk Proglov és Urlovac határszéli magaslatokat, Artovactól délkeletre és Bilecától északkeletre a Vardaron levő ma­gaslati állást, amely a környéket uralja. Visegrádtól délkeletre az általunk elfoglalt vonalon vissza­utasítottuk a montenegróiak táma­dásait. Kövess gyalogsági tábor­nok hadserege elérte a Hozzegától északra levő területeket, áthaladt a cacak—kragujeváci vonalon. Gallwitz tábornok hadserege Kra- ■ gujeváctól keletre és Kagodinától északra fekvő magaslatokon harc­ban áll. Német hivatalos jelentés: BERLIN, november 2. (Távirat.) a nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Az ellenségnek Butte de Tahure ellen intézett erős és meglepetés- Hei­er altábornagy.

Next