Szeged és Vidéke, 1916. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1916-01-15 / 12. szám

2 Trieszt vidékére is kiterjedt. Egy Arianóra ledobott bomba nem oko­zott kárt. Délkeleti hadszíntér: Montenegróiak fővárosukat fel­adva, déli és nyugati arcvonalaik összes vonalain megkezdték a visszavonulást. Csapataink Bilecától keletre és Artovácnál is monte­negrói területre nyomulnak be. Grahovánál három löveget legény­ségével együtt zsákmányoltunk, azonkívül ötszáz puskát, egy gép­fegyvert, sok lőszert és más hadi­anyagot. Beranánál és Ipektől nyugatra nincs újabb esemény. Hofer, altábornagy. Német hivatalos jelentés. BERLIN, január 14. (Távirat.) A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: A harci tevékenység zivataros esőzés folytán szórványos tüzérségi, kézigránát- és aknaharcokra szorít­kozott. Keleti és balkáni hadszíntér: Különös jelentőségű esemény nem történt. (A miniszterelnöki saajtóirodától.) Horváth Hugi étterme ajánlja a 30% kedvezmé­nyes szelvény,­könyveit 10 és 20 koronás füze­tekben. Éttermi és utcai abonoma. Finom magyar konyha. Kitűnő italok. Minden este cigányzene. 7336 Montenegró körü­lkerek­tése előtt. BÉCS, január 14. Kövess csapa­tainak győzelmei következtében Montenegró elleni offenzívánk terv­szerűen a legszebb sikerek köze­pette halad előre. Az ellenséges országot körülölelő harcvonalunk mindinkább közeledik ahhoz, hogy egy zárt görbe alakját öltse, ami egyet jelent Montenegró körölke­­rítésével. Frontunk terjedelme Mon­tenegró kis területéhez képest ez­ért aránylag feltűnően nagy, mint­egy százkilencven kilométer hosszú. Ennek a külterjes harcvonalunk­nak nyugati végpontján csapataink három nap óta a szörnyű terep­­nehézségek legyűrésével nyomul­nak előre. Gyalogságunk itteni győzelmeit nagyban elősegíti tü­zérségünk sikeres akciója is. A Lovosen meghódításával és a tőle délre fekvő ezerháromszáztizenöt méter magas Maini-Vrh megszál­lásával ütegeink föltétlen urai let­tek az Adria partján és Montenegró legdélibb csücskében húzódó harc­­területnek. Dalmácia területének déli sávja szintén majdnem telje­sen ellenségmentes és tegnap Bu­­dvát is már visszahódítottuk. Itteni hadoszlopaink útja ezután minden valószínűség szerint eltér az Adria vonalától és északkeleti irányt vesz. Montenegró nyugati határán támadásaink szintén kedvező le­folyásnak. S­Z­E­G­E­D É­S V­ID­É­K­E. Albániát kifizítik. STOCKHOLM, január 16. A Russkija Vjedo­­mosti jelentése szerint Bojevics szerb katonai attasé kijelentette, hogy az Albániába menekült szerb seregrészek helyzete tarthatatlan. Egész Albániát ki fogják üríteni és más harctérre mennek a szerbek. Remélik, hogy három hét alatt reorganizálhatják a megmentett százezer főnyi hadsereget és Szalonikibe vihetik a szer­­beket. Előnyomulásunk Montenegróban. BUDAPEST, január 15. A sajtóhadiszállásról jelen­tik: Csapataink Cettinjén túl Rijeka irányában, a déli szárnyon pedig Damilovgrád felé nyomulnak előre. Románia a tavaszi offenzívára vár. SZÓFIA, január 15. Bratianu román miniszterelnök az antantnak a Dardanelláktól való visszavonulásáról úgy nyilatkozott, hogy az a négyesszövetség gyöngesé­­gét bizonyítja. Mi még nem avatkozhatunk be a háborúba — mondta a román miniszterelnök — még várnunk kell a tavaszi offenzívára. Megbukott az új francia külügyminiszter, ZÜRICH, január 15. Párisból jelentik. A tizenhétévesek behívása miatt, hozzávéve még a gallipolii kudarcot, a francia kormányban egyenetlenség uralkodik. Miniszterváltozás, Gambon külügyminiszter távozása küszöbön van. Az új külügyminiszter nem vált be. „Itália adriai tekintélye megrendült.“ GENF, január 15. Az Echo de Paris rámutat arra, hogy az Albániában levő szerbek helyzete igen veszélyes. A szövetsége­seket súlyos felelősség terheli. Itália adriai tekintélye megrendült. A központi hatalmak támadásai főként Durazzo, San Giovanni di Media és Szkutari elfoglalására irányulnak. ROVÁSOK. Szalutáljunk! Ha mostanában végigmegy az ember­ az utcán, sok jó ismerőst lát, akik nem emelik meg a ka­lapjukat egymás előtt. Nem a kö­telező udvariasságnak hiányáról van szó, csak arról, hogy az isme­rősök katonák, ők pedig szalu­tálnak. Érdemes volna kikutatni, hon­nan eredt a szalutálási szokás. Vájjon praktikus, gondolkodó elme találta-e ki, abban a föltevésben, hogy a megszokás idővel törvénye­nyé válik, (aminthogy van a világ­nak tája, ahol az orr összekoccin­­tása a legnagyobb tiszteletadás) vagy pedig arra kell inkább vet­nünk, hogy a régi katonasapkák jóval terjedelmesebbek voltak a maiaknál ? Végeredményben egyre megy. Nekünk tetszik a szalutálás, bár nem vagyunk nők s ha már any­­nyira belejöttünk, hogy több a katonasapka, mint a civilkalap, egész csinos dolog volna fölvenni a túlnyomó rész szokását. Indítványunkat néhány kézzel­fogható érvvel próbáljuk indokolni. Mindenekelőtt a legkevesebb em­ber tud köszönni. Legalább Sze­geden állandóan tapasztalni ezt, tisztelet az öreg uraknak, mert azok nyilván figyelmesebb taní­tásban részesültek. Mihelyt a bolha annyira fölvi­lágosodott, hogy köhög, már sza­natórium tulajdonosnak képzeli magát és a szalutál. Egész kö­zönséges, sőt mondhatnám avas kalapja van, ő mégis szalutálva fogadja azok üdvözlését, akiket magánál kisebbeknek gondol. Az idevágó gondolatok pedig annyira eltérőek, hogy ha divatban volna, állandóan mérőléc alatt tartanák egymást az emberek. Van valami ebben az anekdotabeli Haschl suszterből is, mert ugyan ki a kutya venné észre, ha egy véle­ményen volna a józan többséggel! A katonának megvan az az előnye, hogy megállítja a másikat, ha az modortalanul, vagy tudat­lanul szalutál. A civil legföljebb kétszer is meggondolja, amíg kö­szön a szörnyű kevély ismerősnek. Nincs szebb és urjabb dolog, mint 1916 január 15 armikor a generális egyazon módon fogadja a kutyamosója, meg a vezérkari főnöke üdvözlését. Szó sincs róla, sok áldozattal jár az udvariasság. Téli időben, a kőben-szélben nem a legnagyobb gyönyörűség leszedni a kalapot. Az ember — már aki — óvatosan vigyáz a nyolc-tíz szál hajára s amilyen kelletlenül tapasztalja, ha teszem azt összegabalyodik a hár­mas, vagy a négyes számú szál, épp olyan mértékben kerülgeti a meghűlés veszedelme. Azért sem vagyunk a földön, hogy a kalaposokat gazdagítsuk, már pedig a folytonos emelgetés­­sel hamar romlik a karima, kimegy a formájából. Zombory Antal va­lamikor megfogadhatta, hogy nem vesz addig új kalapot, amíg vashíd nem köti össze Szeged két partját, a híd csak megérkezett egyszer, de mivel indokoljuk mi a kése­delmünket? Csupa szerencse, hogy hölgye­inket kegyesen fölmentettük az üdvözlés hasonló módja alól. Ám­bár nyilván nagy ravaszság van ebben is. Mindenekelőtt hogy gyö­nyörködnénk a bájosok felső test­részének mozdulataiban, a fejbó­­lintásokban, amelyek annyi, de annyi mindent tudnak árnyalataik­kal kifejezni! Aztán nem utolsó az anyagi kérdés. Tessék elkép­zelni, hány új kalapot vásárolnának akkor egy szezonban a nők, ami­kor így is átlag két hónapot töl­tenek a masamód boltban egyetlen szezon-remekműért. A családiasság után vágyakozó lény így is azzal segít magán, hogy masamódot vesz el feleségül. Száz szónak is egy a vége szalutáljunk urak, de csakis úgy ha egyöntetűvé lehet tenni a szo­kást. Mert köszönöm azt a mulat­ságot, mikor valaki azzal az in­dokkal nem viszonozza a kalaple­vételemet, hogy ő könnyen dülöp, azonban tovább haladva földig mélyíti az előtt, akitől várni valója van. Ilyen esetben legokosabb utána menni és leverni fejéről azt a valamit, mert szándékosság van jelen s meg akartak sérteni. Erős a hitem, hogy csak néhány ilyen nyilvános kitanításra volna szükség , egyszerre többet pótol­nának udvariassági stúdiumokban azok, akik vagy elfelejtették az iskola oktatását, vagy egyáltalá­ban nem jártak iskolába. (1.) ­amerik­ai segítség Szerbiának­. ATHÉN, január 14. Newyorki távirat szerint mintegy ötszázezer franknyi értékű ruhával, élelmi­szerrel és orvossággal megrakott gőzös legközelebb elindul Ameri­kából Athénbe, hogy ezt a holmit a szerb ínségesek között kiossza. A költségeket jótékony adomá­nyokból és a Vöröskereszt áldozat­­készségéből adták össze. A gőzös egyben az amerikai kormány pénz­beli segítségét is magával hozza. A küldeményeket Szalonikiban fogja szétosztani az amerikai kon­zulátus.

Next