Szeged és Vidéke, 1916. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1916-01-15 / 12. szám
2 Trieszt vidékére is kiterjedt. Egy Arianóra ledobott bomba nem okozott kárt. Délkeleti hadszíntér: Montenegróiak fővárosukat feladva, déli és nyugati arcvonalaik összes vonalain megkezdték a visszavonulást. Csapataink Bilecától keletre és Artovácnál is montenegrói területre nyomulnak be. Grahovánál három löveget legénységével együtt zsákmányoltunk, azonkívül ötszáz puskát, egy gépfegyvert, sok lőszert és más hadianyagot. Beranánál és Ipektől nyugatra nincs újabb esemény. Hofer, altábornagy. Német hivatalos jelentés. BERLIN, január 14. (Távirat.) A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: A harci tevékenység zivataros esőzés folytán szórványos tüzérségi, kézigránát- és aknaharcokra szorítkozott. Keleti és balkáni hadszíntér: Különös jelentőségű esemény nem történt. (A miniszterelnöki saajtóirodától.) Horváth Hugi étterme ajánlja a 30% kedvezményes szelvény,könyveit 10 és 20 koronás füzetekben. Éttermi és utcai abonoma. Finom magyar konyha. Kitűnő italok. Minden este cigányzene. 7336 Montenegró körülkerektése előtt. BÉCS, január 14. Kövess csapatainak győzelmei következtében Montenegró elleni offenzívánk tervszerűen a legszebb sikerek közepette halad előre. Az ellenséges országot körülölelő harcvonalunk mindinkább közeledik ahhoz, hogy egy zárt görbe alakját öltse, ami egyet jelent Montenegró körölkerítésével. Frontunk terjedelme Montenegró kis területéhez képest ezért aránylag feltűnően nagy, mintegy százkilencven kilométer hosszú. Ennek a külterjes harcvonalunknak nyugati végpontján csapataink három nap óta a szörnyű terepnehézségek legyűrésével nyomulnak előre. Gyalogságunk itteni győzelmeit nagyban elősegíti tüzérségünk sikeres akciója is. A Lovosen meghódításával és a tőle délre fekvő ezerháromszáztizenöt méter magas Maini-Vrh megszállásával ütegeink föltétlen urai lettek az Adria partján és Montenegró legdélibb csücskében húzódó harcterületnek. Dalmácia területének déli sávja szintén majdnem teljesen ellenségmentes és tegnap Budvát is már visszahódítottuk. Itteni hadoszlopaink útja ezután minden valószínűség szerint eltér az Adria vonalától és északkeleti irányt vesz. Montenegró nyugati határán támadásaink szintén kedvező lefolyásnak. SZEGED ÉS VIDÉKE. Albániát kifizítik. STOCKHOLM, január 16. A Russkija Vjedomosti jelentése szerint Bojevics szerb katonai attasé kijelentette, hogy az Albániába menekült szerb seregrészek helyzete tarthatatlan. Egész Albániát ki fogják üríteni és más harctérre mennek a szerbek. Remélik, hogy három hét alatt reorganizálhatják a megmentett százezer főnyi hadsereget és Szalonikibe vihetik a szerbeket. Előnyomulásunk Montenegróban. BUDAPEST, január 15. A sajtóhadiszállásról jelentik: Csapataink Cettinjén túl Rijeka irányában, a déli szárnyon pedig Damilovgrád felé nyomulnak előre. Románia a tavaszi offenzívára vár. SZÓFIA, január 15. Bratianu román miniszterelnök az antantnak a Dardanelláktól való visszavonulásáról úgy nyilatkozott, hogy az a négyesszövetség gyöngeségét bizonyítja. Mi még nem avatkozhatunk be a háborúba — mondta a román miniszterelnök — még várnunk kell a tavaszi offenzívára. Megbukott az új francia külügyminiszter, ZÜRICH, január 15. Párisból jelentik. A tizenhétévesek behívása miatt, hozzávéve még a gallipolii kudarcot, a francia kormányban egyenetlenség uralkodik. Miniszterváltozás, Gambon külügyminiszter távozása küszöbön van. Az új külügyminiszter nem vált be. „Itália adriai tekintélye megrendült.“ GENF, január 15. Az Echo de Paris rámutat arra, hogy az Albániában levő szerbek helyzete igen veszélyes. A szövetségeseket súlyos felelősség terheli. Itália adriai tekintélye megrendült. A központi hatalmak támadásai főként Durazzo, San Giovanni di Media és Szkutari elfoglalására irányulnak. ROVÁSOK. Szalutáljunk! Ha mostanában végigmegy az ember az utcán, sok jó ismerőst lát, akik nem emelik meg a kalapjukat egymás előtt. Nem a kötelező udvariasságnak hiányáról van szó, csak arról, hogy az ismerősök katonák, ők pedig szalutálnak. Érdemes volna kikutatni, honnan eredt a szalutálási szokás. Vájjon praktikus, gondolkodó elme találta-e ki, abban a föltevésben, hogy a megszokás idővel törvényenyé válik, (aminthogy van a világnak tája, ahol az orr összekoccintása a legnagyobb tiszteletadás) vagy pedig arra kell inkább vetnünk, hogy a régi katonasapkák jóval terjedelmesebbek voltak a maiaknál ? Végeredményben egyre megy. Nekünk tetszik a szalutálás, bár nem vagyunk nők s ha már anynyira belejöttünk, hogy több a katonasapka, mint a civilkalap, egész csinos dolog volna fölvenni a túlnyomó rész szokását. Indítványunkat néhány kézzelfogható érvvel próbáljuk indokolni. Mindenekelőtt a legkevesebb ember tud köszönni. Legalább Szegeden állandóan tapasztalni ezt, tisztelet az öreg uraknak, mert azok nyilván figyelmesebb tanításban részesültek. Mihelyt a bolha annyira fölvilágosodott, hogy köhög, már szanatórium tulajdonosnak képzeli magát és a szalutál. Egész közönséges, sőt mondhatnám avas kalapja van, ő mégis szalutálva fogadja azok üdvözlését, akiket magánál kisebbeknek gondol. Az idevágó gondolatok pedig annyira eltérőek, hogy ha divatban volna, állandóan mérőléc alatt tartanák egymást az emberek. Van valami ebben az anekdotabeli Haschl suszterből is, mert ugyan ki a kutya venné észre, ha egy véleményen volna a józan többséggel! A katonának megvan az az előnye, hogy megállítja a másikat, ha az modortalanul, vagy tudatlanul szalutál. A civil legföljebb kétszer is meggondolja, amíg köszön a szörnyű kevély ismerősnek. Nincs szebb és urjabb dolog, mint 1916 január 15 armikor a generális egyazon módon fogadja a kutyamosója, meg a vezérkari főnöke üdvözlését. Szó sincs róla, sok áldozattal jár az udvariasság. Téli időben, a kőben-szélben nem a legnagyobb gyönyörűség leszedni a kalapot. Az ember — már aki — óvatosan vigyáz a nyolc-tíz szál hajára s amilyen kelletlenül tapasztalja, ha teszem azt összegabalyodik a hármas, vagy a négyes számú szál, épp olyan mértékben kerülgeti a meghűlés veszedelme. Azért sem vagyunk a földön, hogy a kalaposokat gazdagítsuk, már pedig a folytonos emelgetéssel hamar romlik a karima, kimegy a formájából. Zombory Antal valamikor megfogadhatta, hogy nem vesz addig új kalapot, amíg vashíd nem köti össze Szeged két partját, a híd csak megérkezett egyszer, de mivel indokoljuk mi a késedelmünket? Csupa szerencse, hogy hölgyeinket kegyesen fölmentettük az üdvözlés hasonló módja alól. Ámbár nyilván nagy ravaszság van ebben is. Mindenekelőtt hogy gyönyörködnénk a bájosok felső testrészének mozdulataiban, a fejbólintásokban, amelyek annyi, de annyi mindent tudnak árnyalataikkal kifejezni! Aztán nem utolsó az anyagi kérdés. Tessék elképzelni, hány új kalapot vásárolnának akkor egy szezonban a nők, amikor így is átlag két hónapot töltenek a masamód boltban egyetlen szezon-remekműért. A családiasság után vágyakozó lény így is azzal segít magán, hogy masamódot vesz el feleségül. Száz szónak is egy a vége szalutáljunk urak, de csakis úgy ha egyöntetűvé lehet tenni a szokást. Mert köszönöm azt a mulatságot, mikor valaki azzal az indokkal nem viszonozza a kalaplevételemet, hogy ő könnyen dülöp, azonban tovább haladva földig mélyíti az előtt, akitől várni valója van. Ilyen esetben legokosabb utána menni és leverni fejéről azt a valamit, mert szándékosság van jelen s meg akartak sérteni. Erős a hitem, hogy csak néhány ilyen nyilvános kitanításra volna szükség , egyszerre többet pótolnának udvariassági stúdiumokban azok, akik vagy elfelejtették az iskola oktatását, vagy egyáltalában nem jártak iskolába. (1.) amerikai segítség Szerbiának. ATHÉN, január 14. Newyorki távirat szerint mintegy ötszázezer franknyi értékű ruhával, élelmiszerrel és orvossággal megrakott gőzös legközelebb elindul Amerikából Athénbe, hogy ezt a holmit a szerb ínségesek között kiossza. A költségeket jótékony adományokból és a Vöröskereszt áldozatkészségéből adták össze. A gőzös egyben az amerikai kormány pénzbeli segítségét is magával hozza. A küldeményeket Szalonikiban fogja szétosztani az amerikai konzulátus.