Szeged és Vidéke, 1916. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1916-01-15 / 12. szám

Szerb fogságba jutott szegedi tiszt Olaszországban. Pollák Manó szegedi kereskedő­nek három fia és három veje küzd a harctéren. A legfiatalabb fia Pap Béla tartalékos 46 és hadnagy, civilben a Magyar Általános Hitel­bank tisztviselője. Pap Béla még a mozgósításkor bevonult ezredé­hez. Artovácba került, ahonnan később a szerbek ellen vezényel­ték. 1914 szeptemberében súlyosan megsebesült. Tüdőlövést kapott és a bal kezén is megsérült. Egy tel­jes napig fetrengett a pocsolyában. Végül a szerbek rátaláltak, meg-­­fosztották zubbonyától és ezer­kétszáz koronájától. A sebesült hadnagyot egy kis szerb kórházba cipelték, ahonnan fölgyógyulása után Nisbe vitték. Nisből sűrűn írt szüleinek meg­nyugtató sorokat, a sorok között azonban azt lehetett kiolvasni, hogy sokat szenved. A helyzetét némileg könnyítette az, hogy mint jó muzsikus, játékával szórakoz­tatta a szerb tiszteket, akik hálá­ból kedvezményekben részesítették.­­Szerb nótákat játszott a tiszteknek, akik táncoltak. A múlt év október 15-én érke­zett tőle az utolsó levél Nisből. Szülei aggódtak sorsa miatt, tud­ták, hogy amikor megindult az új o­ffenziva, a szerbek az osztrák­magyar foglyokat elhurcolták Al­bániába. A szegedi hadnagy végre most életjelt adott magáról. Egy olasz városkából, Gittából sürgöny­­zött hozzátartozóinak, hogy oda­szállították, elég jól érzi magát. Megnyugtatta szüleit, hogy később majd bővebben ir. Sokan aggódnak szerb hadifog­ságban levő hozzátartozóikért, akik­ről a nagy offenzíva óta nem ér­kezett hír. Ez az eset megnyug­tathatja az aggódókat. A szerbek sok hadifoglyot szállítottak Olasz­országba, akik bizonyára vala­mennyien hamarosan életjelt ad­nak magukról. ". ]■ 1916 január 15 SZEGED ÉS VIDÉKE. Az új zi­mony­­belgrádi hid. A zimony—belgrádi hidat, ame­lyet újonnan átépítve január else­jén adták át a forgalomnak, tudva­levőleg 1914 augusztusában rob­bantották föl először a szerbek és sikerült nekik a hidat ezzel hasz­nálhatatlanná tenni, de csak rövid időre. A második fölrobbantás már sokkal jobban sikerült és egész módja arra enged következtetni, hogy annál francia mérnökök mű­ködtek közre. Maga a híd 407 mé­ter hosszú volt egyes íveinek tá­volsága 87 és 96 méter között vál­takozott. Egyes íveket teljesen levegőbe röpítettek. Ez volt a helyzet szerbiai offenzívánk meg­kezdése előtt. A hídépítő-bizottság október 10-ikén kapta a felhívást a had­ügyminisztériumtól, hogy a katonai építési bizottsággal egy­etértésben a híd újraépítését kezdje meg. Az előzetes szemle és a központi szállítási vezetőségtől nyert út­mutatások alapján elkészült a terv. November hatodikán, tehát alig négy hét múlva az egész hídfel­­szerelési anyag dunai uszályokra rakva készen állott az építés he­lyén. Az építéshez szükséges állványszerkezet elkészítése a ma­gas vízállás és az elképzelhetet­len nagy nehézségek mellett­em­ A porosz trónbeszéd. Németország a győzelem befe­jezéséig folytatja a háborút. A po­rosz trónbeszéd, amely ebben a megállapításban konkludál, ko­moly és méltósággal teljes kifeje­zője a német nép gondolkozásá­nak és a német népről való gon­doskodásnak. Mindenkinek, akinek megadatott, hogy végigélje ezt a rettenetes háborút, meg kell ér­tenie, mit jelent az, ha Német­ország kész mindent föláldozni a nemzet életéért és biztonságáért. Ez a kijelentés, amely meggyöke­­resedett a németség lelkében és elhatározásában, abból a meg­győződésből fakad, hogy a köz­ponti hatalmakat nem lehet meg­verni és nem lehet megfélemlí­­teni. Angliának másfél év kellett ah­hoz, míg elszánta magát arra, hogy fegyverbe hívja fiait a haza érdekeinek szolgálatára. Az óva­tos és gyáva kalmárnép egyre szoroz és oszt, akkor is, amikor föntartás és korlátozás nélkül kel­lene áldozatokat hozni. Németor­­szág viszont ebben a reá erősza­kolt háborúban úgy vesz részt, mint az ősember, aki a maga bar­langját, asszonyát és gyerekét kidöntött fákkal, nehéz sziklákkal és az öklének súlyos buzogányá­val védi. Egyre újabb és újabb hullámok érkeznének, egyre szé­lesebb tarajjal, egyre hangosabb dübörgéssel és egyre rombód­bb erővel a mi kis partunkra. És minden hiába. A tízszeres túlerő­vel, négy világrész népével, fog­­csikorgató készültséggel és b­es­tesen csábítással szemben mit tud­tak elérni? Mindenütt mi fészkeltük be magunkat az ellenséges törzsbe, mindenütt a mi diadalunkról re­gélnek. Berendezkedtünk erre a háborúra, mindenünk van, ami kell és mindent be tudtunk sze­rezni, mindent elő tudtunk állítani, amink hiányzott, vagy amiből ke­vés volt. Csodálatos új erők érvé­nyesültek, a technika, a tudomány és a szellem páratlan és hihetetlen lendülete, amelynek csak egy ere­dője volt és egy célja: győzni. Eddig is győztünk és győzelmesen megyünk előre, az újabb sikerek virradata elé. Nagy ’a német nép és méltók hozzá az ő szövetségesek 3 .»díi ■ «, a­­ Szegedi utász tűzoltósága. Az utász-zászlóalj árvízvédelmi gyakorlatai. Emlékezetes még, hogy a Sze­gedi Takarék és Hitel Részvény­­társaság Széchenyi-téri palotájá­­nak égésénél milyen önfeláldozó és eredményes munkát fejtettek ki az utászok. Mindenki bámulta elsőrangú szakértelemmel vezetett, bravúros, veszélyeken keresztül­törő oltási munkájukat. Az el­enyészően csekély létszámú tűz­oltóság még rendkívüli erőfeszíté­­sével is aligha lokalizálhatta volna a tüzet, amely az Osztrák-Magyar Bank palotáját és a postát is komolyan veszélyeztette. A tűzeset után fölmerült az a kívánság, hogy a háború idejére katonákból álló tűzoltóságot kellene szer­vezni. A tanács föliratot is inté­zett a honvédelmi miniszterhez, "­­­­hogy miután a tűzoltók javarésze hadbavonult, rendelje el katonák kiképzését tűzoltásra. Csak így óvható meg a város tűzbiztonsága. Amíg ez történt, az utászkaszár­nyában csöndben, szinte észrevét­lenül szervezték a tűzoltóságot. Negyven katonát képeztek ki a tűzoltói tanfolyamon. Szerkocsik és mindenféle eszközök, a legmoder­nebb felszerelések állnak az utá­szok rendelkezésére, akik ezentúl bármely tűz esetén éppen úgy ki­vonultak kocsikkal, mint a városi tűzoltóság. Az utászkaszárnyának közvetlen telefonösszeköttetése van a tűzoltólaktanyával. Az utász­tűzoltóságot egy­ tartalékos főhad­­nagy, az utászzászlóalj segédtisztje szervezte, aki civilben Bécsben tűz­­oltótiszt. Most már tehát van megfelelő számú, kellően képzett tűzoltósá­gunk. Nem ismétlődhet meg az az eset, amikor a pusztító tűzvésszel néhány szál tűzoltó akart szembe­szállni. A városi tűzoltóság és az utászok együttműködésével elvetet­tük a nagyobbszabású tüzektől való félelem gondját. A városi tűzoltó­ság­ szervezése is mintaszerű, ami Papp Ferenc tűzoltóparancsnok érdeme. A szegedi utászok az árvíz­védelmi munkálatokra is nagy­szerűen készültek. Állandóan érint­­kezésben­ vannak a mérnökséggel, hogy szükség esetén kellő gyorsa­sággal közbeléphessenek. A Tiszán már több árvízvédelmi gyakorlatot tartottak. Ha a töltés szintjéhez már ötven centiméterre emelkednék a víz, — amiről természetesen most szó sem lehet — azonnal megkezdenék munkájukat az utá­szok. Mindenekelőtt betömnék a rakpart föltáróit, az átjárókat. A töltésre újabb töltést emelnének rőzséből, több kilométer hosszú­ságban. A rőzsét kitömnék homok­kal és kampós eszközökkel a föld­höz szilárdítanák. Ezerháromszáz utász- és árkász-katona végezné az árvízvédelmi munkálatokat, akik közül nyolcvan állandóan inspek­­ciózik. Ezek természetesen­­nem óvó­­intézkedések, mert Szegedet most egyáltalán nem fenyegeti árvíz­­veszedelem, hanem csak érdekes és hasznos katonai gyakorlatok, a legénység kiképzési minden eshető­ségre. A francia szocialisták és a béke. AMSTERDAM, január 14. Az angol szociáldemokraták orgánuma, a Labour Leader egyik legutóbbi számában érdekes és új részlete­ket közöl a francia szocialista párt párisi föderációjának decemberben tartott gyűléséről. A gyűlésen Mayeras képviselő bejelentette, hogy a cenzúra pa­rancsot kapott felsőbb helyről,­hogy az újságokat a békéről való összes közlésekben akadályozza meg. A szónok el­mondta azt is, hogy Maloy bel­ügyminiszter a prefektusokhoz kör­iratot intézett, amelyben figyel­mezteti őket, hogy miután a békemozgalom egyre nyugtala­­nítóbb formákat ölt, minden ere­jükkel dolgozzanak a mozgalom elnyomásán. Ha a szükség kívánja, tartassanak házkutatásokat és ko­bozzák el a magánleveleket. Mayeras beszéde további folya­mán érdekes közléseket tett Jaurés­­ról is. Megerősítette, hogy 1914 július 31-én Izvolszki áthaladt a külügyminisztérium egy várószo­báján, ahol Jaurés néhány szo­cialista képviselővel ült. Jaurés hangosan mondta: — Itt megy a gaz Izvolszki, ő idézte elő a háborút! Egyébként a december 5-én megtartott, előkészítő gyűlésen az egyik képviselő kijelentette, hogy a békekötés után Poincaré, Del­­cassé és Millerand ellen pert kell indítani a bábom felidézése és okozása miatt, hazaárulás cí­mén. A gyűlésen Hévvé ellen is több kifakadás hangzott el. Kerfölötti feladat elé állították a magyar, osztrák és német vas­utakat, amelyek ezeket a munká­latokat végezték. De már az ár­terület áthidalása is egy körül­belül 30 méter széles ívvel jól sikerült. A legnagyobb ívtávolsá­­gokat is nagyon gyorsan hidalták át egy új rendszer segítségével. Egy 96 méteres ívet hét nap alatt teljesen elkészítettek és fölszerel­tek. A december huszonötödiki próba­­terhelés, amelyet a magyar állam­­vasút végzett, nagyszerű ered­ménnyel járt és már ezen a napon berobogott az első vonat Zi­mony­ból a belgrádi pályaudvarra.

Next