Szeged és Vidéke, 1916. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1916-01-18 / 14. szám
1916 január 18 SZEGED ÉS VIDÉKE. A januári közgyűlés. A tanács javaslatai. Ma délelőtt tartották meg a szerdai közgyűlést előkészítő tanácsülést. A tanácsülésen Cicatricis Lajos dr. főispán elnökölt. Terjengősebb vitára adott alkalmat a közélelmezés ügye, amely körül kissé kellemetlen bonyodalom keletkezett. A közgyűlés remélhetőleg megtalálja majd a megfelelő megoldást a közélelmezés kérdésének helyes elintézésére. Az ülésen Bokor Pál helyettes polgármester referált a vízdíjak fölemeléséről, amit a vízügyi bizottság javasolt. A város évenkint tizenkétezer koronát ráfizetett a vízvezetékre. Az üzem fejlesztése csak a vízdijak fölemelésével érhető el. Az egész kontinensen nálunk a legcsekélyebbek a vízdijak, — mondta a helyettes polgármester. A bizottság véleménye alapján a tanács javasolja a közgyűlésnek, hogy az első építési kerületben emeljék föl a vízdíjat lakrészenként négy koronáról öt koronára, a másodikban háromról négy koronára, a harmadik kerületben pedig változatlanul maradjon a hatvan filléres alapdíj. Ahol vízpazarlást állapítanak meg, vízórát állítanak be. A vízfogyasztás díját köbméterenként tíz fillérről fölemelik tizenöt fillérre. A vízpazarló már első esetben száz korona pénzbüntetéssel büntethető és a vízórát is költségére állítják be. A vízfogyasztás makszímuma harmincöt köbméter. Ha ennél többet fogyasztanak, azt már pazarlásnak tekintik. A tanács ilyen módon javasolja a közgyűlésnek a vízvezetéki szabályrendelet módosítását. Mihalovics Dezső azt indítványozta, hogy a kapukat tetszés szerinti időben zárathassák be a háztulajdonosok. Szalay József dr. főkapitány a városiasság szempontjából az indítvány elutasítását javasolja. A város közönségének érdekei föltétlenül megkövetelik, hogy a kapukat este tíz óra előtt ne zárhassák be. Az egész Belváros bérház-rendszeren épült, nem engedhető meg az, hogy a bérpalotákban a háztulajdonosok vagy a házmesterek kényük-kedvük szerint zárhassák vagy nyithassák a kaput. Somogyi Szilveszter dr. polgármester hathatósan támogatta a főkapitány véleményét. Cicatricis Lajos dr. főispán szintén lehetetlennek tartja, hogy a forgalmasabb városrészekben már este tíz óra előtt bezárják a kapukat. Ezt semmiféle szempont nem indokolhatja. A külső városrészekben azonban más a helyzet, ott nincs akadálya annak, hogy előbb is bezárhassák a kapukat. A tanács a főkapitány előterjesztése alapján azt javasolja a közgyűlésnek, a Nagykörúton belől este tíz óra előtt senki ne zárhassa be a kaput A téli hónapokban reggel hat órakor, nyári időben reggel öt órakor kell kinyitni a kapukat. A Nagykörúton kívül tetszés szerinti időben bezárhatják a kaput, kapupénz azonban este tíz óra előtt nem szedhető és a lakókat, ha úgy kívánják, kapukulccsal kell ellátni. Azt is megköveteli a hatóság, hogy minden bérházban, ahol legalább négy lakásbérlő van, megfelelő helyen függesszék ki a lakók névjegyzékét és a lépcsőházat világítsák éjfél után egy óráig. Közölte a főkapitány, hogy az új bordélyügyi szabályrendeletet, amelyben a kötelező orvosi vizsgálatot kiterjesztették a szállodák, kávéházak, vendéglők, cukrászdák nő alkalmazottaira is, nem erősítette meg a belügyminiszter. A belügyminiszter ugyanis általános rendeletet bocsájtott ki a mulatóhelyek megrendszabályozására, amely a mulatók legszigorúbb ellenőrzésére, a zárórának helyenként való külön megállapítására, esetleg egyes mulatóhelyek bezárására jogosítja föl a rendőrséget. A közegészségügyi razziákat rendszeresíti a rendőrség és módjában lesz érvényesíteni azt az akaratot, amelyet a bordélyügyi szabályrendeletben kifejezésre juttatott. Bokor Pál helyettes polgármester ismerteti ezután Pásztor József indítványát a közélelmezés ügyében. Az indítvány kilenc pontból áll, a leglényegesebb benne a következő: A tanács a hatósági élelmezési üzem 1915 december 31-ig tartó forgalmáról készíttesse el a pontos kimutatást számszerű adatokkal és azt a számvevőség véleményével és javaslatával terjessze a februári közgyűlés elé. A jelentést a közgyűlés előtt három nappal küldték meg minden törvényhatósági bizottsági tagnak. Azt is kívánja még többek között az indítványozó, hogy a városi élelmezési üzletek intézésével hivatásos kereskedőt bízzanak meg nagyobb fizetéssel, esetleg százalék részesedéssel. Erre az állásra haladéktalanul írják ki a pályázatot. Balogh Károly pénzügyi tanácsnok fölemlítette, hogy a számadásokat már elkészítette a számvevőség, a tanács azt, mint tájékoztató jelentést, tudomásul vette, de nem bírálta meg, mert a számvevőség ellenőrzésre hivatott, nem számadásra. A tanács fölhívta Völgyessy János gazdászt, hogy Szalay József dr. főkapitány ellenjegyzésével terjessze be a pontos számadásokat. A főkapitány igazolja, hogy a gazdász adatai megfelelnek-e a valóságnak. A pénzügyi tanácsnok szerint nem bizonyos, hogy az elszámolást a februári közgyűlés elé viheti és azért kéri a határidő kitolását a márciusi közgyűlésig. Somogyi Szilveszter dr. polgármester : Az elszámolást már összeállították, de egyes tételeket nem fogadott el a tanács. Cicatricis Lajos dr. főispán: A gazdásznak minden nap pontosan el kellett volna számolnia. Vagy kész van az elszámolás, vagy nincs. Ha nincs kész, már úgyis katasztrófa van ! Balogh Károly : Kész van az elszámolás, csak megfelelő formába kell öltöztetni. A főispán: Ez már nem a gazdász dolga! — A sikertelenségért a tanács vállalja a felelősséget — mondta Szalay József dr. főkapitány — és azt meg is indokolja. A főispánnak az a véleménye, hogy az áruk beszerzését, elraktározását és eladását külön kell választani. Gondoskodni kell megfelelő ellenőrzésről, az élelmezési boltokban minden nap pontosan el kellene számolni a számvevőség egy tagjának részvételével. A főkapitányt nem lehet ilyesmivel megbízni, mert nem tartozik vagyonjogi felelősséggel, vagyonjogi kérdésekben a tanácsban nincs is szavazati joga. Somogyi Szilveszter dr. polgármester hangoztatta, hogy okleveles, gazdasági akadémiát végzett gazdászra volna a városnak szüksége, esetleg több gazdászt is kellene alkalmazni. Elvégre a városnak hetvenezer hold földje van. Ismertette azután a polgármester a közélelmezés intézését. A tanács megbízta a főkapitányt az élelmezési ügyek ellenőrzésével. Minden bevásárlás csak a tanács felhatalmazása alapján történhetett. A gazdásznak még több kisegítő erő állott rendelkezésére. A tanács hosszabb megbeszélés után abban állapodott meg, hogy általánosságban a mai állapot fentartását javasolja a közgyűlésnek. A tanács továbbra is megbízza a főkapitányt az élelmezési ügyek ellenőrzésével, a főkapitány mellé egy magasabb rangú városi tisztviselőt helyeznek. A gazdászati hivatal végrehajtja a tanács intézkedéseit, mégpedig szakférfiak közreműködésével. Hivatásos kereskedő alkalmazását mellőzni javasolja a tanács. Elegendőnek tartja a tanács egyes esetekben megfelelő szakférfiak közreműködését. Az ügyletekről mindennap pontos felszámolást készítenek, amit a tanács időnként felülvizsgál. Aki munkást akar, telefonáljon a Munkaközvetítő Bizottságnak. Iparkamara 785. [TASCHLER JÓZSEF Milyen nehéz annak a haláláról írni, aki minden ember szívéhez közel tudott férkőzni ! És mennyire súlyosan hangzik a József név, mikor mindenkinek csak Jóskája volt. Taschler József szegedi királyi járásbíró ma reggel 47 éves korában örök álomra hunyta szemét, — ez a maga riportszerű rövidségével a konvenció s kijár akárkinek, aki élt és betöltötte rendeltetésszerű hivatását. De a nagy magyar alföldi városban ma ezrek ajkán fagyott meg a lehellet s azt dobogta egyik szív a másik felé: Taschler Jóska meghalt. A kisebbik, — ahogy szerető baráti körben hívták s ebben az elnevezésben sokkal több tisztelet, ragaszkodás volt mindenkor, mintsem azt elképzelni lehet. Egy fehérhajú matrónát látunk, a Nagyasszonyok kivesző típusának talán utolsóját, aki nem a nagyvilág számára él, hanem gyermekeinek tartogatja lelke kristály erényeit. Mindenki más számára lehetnek a fiai főjegyző, meg járásbiró úr, de hajdani nagynevű főkapitányunk özvegye csak „a gyerekeknek“ hívja őket. A férfiúi életkor delén túlhaladott legény fiairól így gondoskodik tovább is az anyai szeretet s kettőjük közül Jóska „a kisebbik“. Megnőhettek a világ szemében akármekkoráknak, irányíthatják saját hatáskörükben a közéletet, az édesanya tekintete most is selymeshajú, gömbölyű fejű apróságokat lát bennük, megállítván az időt, hogy ne rohanjon s ne vigye el őket a becéző, széltől óvó, puha párnával váró családi házból. Annyi költészet van ebben, amennyit csak az anyaszív tud kitalálni, de éppen azért költészet, mert magától érkezik s áthozva rég letűnt korszakok tisztán megőrzött erényeit a jelen fanyar prózájába, pihenőül kínálkozik mindenkinek, ha veszteni kezdené hitét a jóban. Taschler Jóskát olyan különleges hely illeti meg Szeged életében, amelyet alig van betölteni hivatott utód. Egy új társadalom alakul ki itt forrongva, elhelyezkedési rendjével kevesen vannak tisztában, az isten tudja, hol végződik és mikor mutat egységes képet! Nehéz volna esetleges érzékenykedések nélkül megállapítani, melyik volt a jobbik, a különb ? Az-e, ami megmaradt a múltból s őstalaj egyszerű virága gyanánt idegenkedve nézi a raffinált kertészkedés tudományát, vagy az uj, amelyik orrát fintorítja a tegnapot is emlegetni hallva ? Taschler Jóska ezt a két végletet hidalta át. Mindenekelőtt hazulról hozott magával sok mindent. Meglehet, csak egy cserépre való föld ez, ha egyesült benne az a sok erő, amely ezer év óta érleli búzánkat nemcsak kenyérrel lát el, hanem virágot is hajt, emberi érzések szerint tiszta egyszerűt épp úgy, mint