Szeged és Vidéke, 1916. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1916-01-15 / 12. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE . Mollfad­, 12 (4330) SZ. POLITIKAI ESTILAP. Szeged, 1916 január 15. szombat SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHOVATAL és NYOMDA, KÁLVÁRIA­ UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM 84. MEGJELEN MINDEN DÉLUTÁN. FŐSZERKESZTŐ: BALASSA ÁRMIN dr. A főszerkesztó telefonszám 8­3. FELELŐS SZERKESZTŐ: FRANK JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Dagonica-nyomda re­t. könyvnyomdájában Szegeden, Kálgéria-utca 6. sz. HELYBEN: Egy évre . . 18.— K Fél évre . . 9.— K Negyed évre , 450 K Egy hóra . . 1.50 K VIDÉKRE: Egy évre . . 24— K Fél évre . . 12.— K Negyed évre . 6.— K Egy hóra . . 2— K EGYES SZÁM­ÁRA 6 FILLÉR. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Ébresztő. „Fel, fel barátaink Olaszország­­ban! Alusztok talán?” Ezt a riadót Hervé, a volt antimilitarista harsonázta a lapjában, Hervé, aki most csupán azon az álcímen anti­­militarista, hogy tollával mi is a német militarizmus ellen harcol. A közös, nemes római vértfn­ áradó szív riogatja a francia író ébreszte­ttijét, az olasz testvérrel közös életmedű. De az olasz testvér aligha fog ráhallgatni. Egyebütt akad most dolga. Más baja van neki. Hervé arra kívánná fölhívni szíves figyelmét, hogy menjen a szorongatott montenegrói testvér segítségére. A crnagore fiakban ugyan nem a nagy elfidektfil örök­lött római vér pezsdül, de kik is testvérek most a barbár német militarizmus ellen hadakozó civili­zált militarizmus küzdelmében. Ámde a montenegrói testvér aligha­nem magára marad. Nem mintha az olasz bajtárs csakugyan alud­nék, de mert olyan ellenséget fo­gott, aki nem ereszti. Dehogy is ér rá aludni! Inkább minden éberségére szüksége van, hogy helybenjáró győizelmes elfi­­nyomulását valahogy fönn tudja tartani. S ha az angol testvérhez intézné szózatát a francia, ott is süket fülekre találna. Az angol testvér feje más gondokban ffi most, mint abban, hogy miképpen mentse ki bajából Montenegrót. Gondjai van­nak, magát fértfi nagy gondjai Bel­giumban, a Balkán másik szélén, Kisázsiában és Egyiptomban. A francia sem ér rá Montenegróval foglalkozni, mert ha ráérne s módja volna hozzá, akkor sem sietne ugyan, de talán nem kiáltana át a szomszéd segítségéért. Pedig Hervének az fájdalmas, hogy csupán húszezer emberrő­l volna szó, akik — szerinte — Mon­tenegrót megmenthetnék, de az antant sokat fitogtatott gazdag­ságától katonában, munícióban, pénzben még ennyi sem telik. Noha kik éppen azzal számolnak a ▼égsfi győzelemre, hogy kifogyha­tatlan emberanyaguk sokszorosan több a­ mienknél s hogy bőségük minden kellékben sohasem fog megapadni. S lám, a fogyhatatlan fölösleg nem elég a sikerhez ! Olyasmi kell ahhoz, ami az ántant pazar készleteiből hiányzik: fölülemelke­­dés a szűkös önzésen, a közvetlen érdek alárendelése a közös nagy célnak s a megbonthatatlan, szilárd egység. Amíg ezek hiányzanak, addig az olasz, vagy akármelyik ántántbeli, nem hallja meg a szö­­vetségestárs segélykiáltását, addig az angol az üzletért kizsarolja Itáliát, addig kicsinyes vetélykedés lesz mindig a francia és angol vezérek között... A Hervé éb­resztője pedig csak egércincogás, aminek épp oly kevéssé lesz hatása, — ha akármelyik szövetséges jó­baráthoz intézi is — mintha meny­dörgés lenne a szava. (Saját tudósítónk cenzurázott táviratai.) Általános támadás Szaloniki ellen. BUDAPEST, Január 15. Az Est-nek Jelentik Rotterdamból­­ A Daily News jelentése szerint az általános támadás Szaloniki ellen a dorian­­vidéki angol állások lövetésével megkezdődött. A támadásban a központi hatalmak csapatain kívül a bolgárok és a törökök is részt vesznek. A magyarok, osztrákok, bolgárok a centrumban, a németek a nyugati, a törökök a keleti szár­nyon harcolnak. Az oroszok szeresége a bubovin­ai harcokban. GLEBNOVIG, január 15. Az orosz offenziva teljes eredmény­­telensége kétségtelen. Általános a meggyőződés, hogy az oroszok veszteségteljes új­akciói végleges vereséggel, teljes összetörés­sel végződnek GSERNOTIG, január 15. Csötörtökön erős ágyúdörgés-felvilla­­nások voltak észlelhetők. Az oroszok, ember- és tüzérségi pa­zarlásuk ellenére Rarancánál sietősen visszavonulni kénysze­rültek, miután csapataink gépfegyvertűzzel, puskaaggyal szét­szórták őket. REGS, január 15. A Fremdenblatt-nak jelentik Gsem­ovicbél. Tegnap hajnali négy órától délig Gserovic borzasztó ágyútűz hatása alatt állott. A közeli harctérről érkezett foglyok vallják, hogy az oroszok ismét rettenetes veszteségeket, szenvedtek. Sanders pasa, a gallipoli had­vezér kitüntetése. KONSTANTINÁPOLY, január 15. Vilmos császár Sanders pasához a következő táviratot intézte: — Az ellenségnek Gallipoliról való elűzésével a háborúnak ol­yan szakasza ért végett amelyben ö­t német tiszttársai és a szultán által önre bizott vitéz ottomán hadsereg élén elévülhetetlen érdemeket szerzett. A császár táviratában köszönetét fejezte ki Sanders pasának, akinek a Pour le mérit rend­jelhez a cserfalevelet adomán­yozta. A hangulat Romániában. BUKAREST, január 15. A Lovcsen elfoglalása Romá­niában nagy meglepetést keltett. A russzofil lapok kisebbíteni akarják Lov­csen jelentőségét. A Seara ezt írja ! Legyünk elké­szülve olyan meglepeté­sekre, amelyekre nem is gondolunk. A központi ha­talmaknak, ahol csak ope­rálnak, győzelem van az oldalán. Anglia sérti Amerika tengeri jogait. ROTTERDAM, január 15. Washing­tonból jelenti a Reuter-ügynökség. A kongresszus egyik tagja kijelen­tette, hogy Amerika tengeri jogait Anglia súlyosabban sérti, mint Né­metország. Francia katonai szak­értő a Lovcsen jelentő­ségéről. GENF. január IS. A „Pént márisleit’­­­ben BoDSset alezredes azt kérdi, mi­ért nem használták ki a Lovcsen előnyét, hogy szárazföldön eljussa­­nak Gallirába. Halljuk, írja a kato­nai szakértő, hogy Rómában az izga­tottság igen nagy. Hivatalos Jelentések. Vezérkarunk jelentése. BUDAPEST, jan. 14. (Távirat.)­­A miniszterelnöki sajtóirodától.) Orosz hadszíntér: Az ellenség tegnap reggel óta ismételten megkísérli, hogy bessz­­arábiai harcvonalunkat Toporoutz­­nál és Rarancétől keletre áttörje. Öt nagy támadást indított vonalaink ellen, az utolsót ma, a reggeli órákban, de minden egyes esetben a legsúlyosabb veszteségekkel kel­lett visszavonulnia. Az oroszok visszaverésében újra kiváló része volt tüzérségünk remekül vezetett ellenállhatatlan tüzelésének. Kelet- Galiciában és a besszarábiai hatá­ron folyamatban levői csata kezdete óta Pflanzer-Baltin báró tábornok hadseregénél és gróf Bothmer tá­bornok osztrák-magyar csapatainál ötezerszáznál több oroszt fogtunk el, köztük harminc tisztet és zász­lóst. Bar­ilovkánál, Wolhyniában portyázó különítmények néhány orosz tábori örsöt ugrattak szét. Orosz hadszíntér: A délnyugati harcvonalon nincs jelentősebb esemény. Egyes pon­tok Malborgethnél és Raibnál az ellenséges tüzérség tüze alatt áll­tak. Az olasz repülők tevékenysége

Next