Állami Főreál iskola, Szeged, 1897
Újabb csodák az elektromosság terén. A) Táviratozás sodrony nélkül.*) Az embereket érdeklődésük tárgya szerint több csoportra oszthatjuk. Vannak közöttük olyanok, kik rajongnak a primadonnákért; mások a les versenyek iránt érdeklődnek ; némelyek bámulatának tárgyai a diplomaták, vagy a világnak egyéb hírességei. Azonban akadnak a jó Istennek olyan teremtései is, kik mindezekkel a históriákkal nem törődnek, így akadnak kemény szívű halandók, kik nem olvassák a törvényszéki tudósításokat, nem érdeklődnek a rendőri hírek iránt; az Izland szigetén lakó csendes lutheránus papok vagy az Afrika déli csúcsán élő nagy kalapú boérok éppen nem bánják, akár a török veri meg a görögöt, akár a görög a törököt. Azért nem állíthatjuk, hogy egyképpen dobog e sok millió halandónak a szíve széles e nagy világon. Ha a régi civilisatio korában, a scholastika vagy a renaissance napjaiban előáll vala egy ember, aki azt állítja, hogy ő még az ultima Thulénél, a régi világ nézete szerint, a föld legvégső határánál is messzebb akar repülni — mi történik akkor? Némelyek rímes epigrammokat írnak róla, mások meg akarják égetni, Mátyás király pedig mosolyogva száz aranyat fizettet neki. De útját — mint a költő mondja — nem kíséri ragaszkodó lelkek véghetetlen zaja, az éj sötétében nem néz utána millió szem, szívek nem dobbannak érte. Míg ma, előáll Andrés gyenge tákolmányú léghajón az éjszaki sark felkutatására indul, és mindnyájan aggódva lessük, mi lesz az ő sorsa, siker vagy vértanúság; míg ma, kíváncsian lessük Röntgennek, a würzburgi physikusnak *) Felolvasva és kísérletileg bemutatva a Dugonics-Társaságnak 1898. évi január hó 20-án tartott ülésén , a munkások részére rendezett előadásokon február 7-én , a kereskedő ifjak társulatában február 18-án és a tisztviselők otthonának február 19-én tartott estélyén. Megjelent a Dugonics-Társaság 1897-iki évkönyvében is.