Állami Főreál iskola, Szeged, 1913
A magyar hegemónia. Irta: Dr. Vasadi Balogh György. A nemzetek élete épen úgy, mint az egyéneké a fejlődés törvényeinek van alávetve. Csakhogy az évek, évtizedek évszázadokká, évezredekké növekednek. A nagy hatalmas fellendülések és elernyedések váltakozó hullámvonala a felületes szemlélő előtt sokszor indokolatlan. A világtörténelem azonban szigorú kérlelhetetlen bizonyossággal igazolja, hogy itt is, mint a mathematikában és a természetben örök törvények érvényesülnek és nem történik semmi, aminek előzője ne lett volna és viszont sem egyesek, sem nemzetek el nem kerülhetik tetteiknek következményeit. Mindössze a hatás érezhető kisebb vagy nagyobb távolságban, a szerint, hogy szám — szellemi — anyagi erő tekintetében minő helyet foglal el az illető nemzet a a népek tengerében, hasonlatosképen a vízfelületen támadott hullámgyűrűhöz, mely annál messzebb veti határát, minél nagyobb a víztömeg, melyen keletkezett s minél nagyobb az erő, mely létrehozta. Ez alapon érthető, hogy a francia, német történelem nem csupán nemzeti, hanem egyúttal világhistória is, és ez magyarázza meg, hogy a mi életünk folyása jóformán epizód a világ színpadán évezredek óta folyó színműben. Semmit sem sérti ez nemzeti hiúságunkat. Mit tehetünk mi arról, hogy más boldogabb nemzetek minden erejüket összpontosíthatták szellemi, anyagi gyarapodásukra, tehát fajsúlyuk emelésére akkor, midőn nekünk százféle körülményre kellett figyelemmel lenni s az okoseszélyesség azt parancsolta: lassan, megfontoltan tegyünk mindent, ha élni, uralkodni akarunk itt e földön, Európa közepén. Ez az óvatosság, a világpolitika eseményeinek figyelése, alkalmainak felhasználása tette lehetővé ránk nézve, hogy egy évezred viharai, veszélyei felett diadalmaskodtunk, hogy élünk, hogy államot alkotunk, hogy szavunk van, ha nem is döntő, de mindenesetre figyelembe veendő Európa sorsának intézésében. Nem mindennapi, közönséges erények szükségesek ehhez. És ha valamikor elfogulatlanul megírják a magyar nemzet történetét és mérlegelni fogják