Katolikus Boldog Margit leánygimnázium, Szeged, 1938
XI. Pius pápa. A katolikus világot nem érte váratlanul a gyászhír, hogy XI. Pius pápa meghalt. Tudtuk, hogy csak a lélek ereje viaskodik még hősiesen a törődött testtel. Mégis megrendült lélekkel állta körül koporsóját egy világ. A mai ifjúság egy része uralkodása alatt született, másik része talán az élet porondjára lépett. Olyan közel volt tehát hozzá, hogy értékelni tudta a nagy veszteséget. Csak a csalhatatlanul biztos kormányzót látta benne az egyház vihartól hányatott hajóján, a rendíthetetlen hőst, a biztos győzőt. De mikor eltávozott közülünk, akkor pillantottuk meg nemes lelkének több, befelé néző vonását. Ez a belső énje telve volt fájdalommal. A világ csak élete vége felé vette észre, hogy vértanú pápája van. Uralkodása elején a gyűlöletből összekovácsolt „békék“ szörnyű romjait látta maga előtt. Összetört szívű nemzetek fiaival kellett együtt véreznie lelkének, a gőg pedig elutasított minden békekezdeményezést. Ezalatt a világkommunizmus mételye megfertőzte az egész világot, később pedig ennek ellenkezője, a szélsőséges nacionalizmus mélyítette a szakadékokat a nemzetek között. XI. Pius pápa megkísérelte a lehetetlent, belevetette magát a reménytelen küzdelembe. Az Actio Catholicában fölébresztette az alvó keresztényeket. Küzdelme hősies volt, de a teljes diadalt nem érhette meg. A vértanú lelkek pálmaágát az égben nyerte el. Az Urnák bátor harcosa volt. Nagy lélek, aki nem retten vissza az óriási feladatoktól. Minden eszközt fölhasznált, hogy a világot jobb útra terelje és a lelkeket megmentse. És ha nem volt más, saját magát ajánlotta fel áldozatul a nagy megbékélésért, melyről mások is olyan sokat beszéltek, de érte alig tettek valamit. Lelki bátorságát mutatja, hogy nem sóhajtotta egy békésebb, nyugodtabb világ kényelmes kormányzását, hanem örvendett annak, hogy Isten olyan nehéz őrhelyre állította. „Nem tudok eléggé hálát adni Istennek, hogy ilyen súlyos, történelmi időkben engedett élnem“ — mondotta. Uralkodásának kimagasló tényeit, különösen a missziók, a lelkipásztorkodás, a szociálisabb élet kiharcolása terén, a történelem fogja majd csak eléggé méltó szavakkal megörökíteni. A Vatikánállam megteremtésével pedig beírta nevét az egyház és minden olasz szívébe, mert a legkínzóbb és legkényesebb problémát oldotta meg. Talán mégis atyai, szerető szívét siratjuk legjobban, mely nem dobog többé sem a világért, sem az ifjúságért, sem értünk magyarokért, kiket úgy szeretett. De éppen azért a magyarság és a magyar ifjúság kötelessége, hogy a legforróbb imát küldje az égbe, hogy az Úr jutalmazza meg hűséges helyettesét és adja meg neki a megdicsőültek égi koronáját. R. I. P. P. Návai Kapisztrán.