Szegedi Gyorsíró, 1921. szeptember - 1922. június (17. évfolyam, 1-10. szám)

1921-09-20 / 1-2. szám

E tekintetben a tévedések elkerülése lebegett a reform­munka végzői előtt. Mert mindenki könnyen beláthatja, hogy adata és adatta nem mindegy ép úgy, mint ahogy nem egyenlő, ha valaki szedet vagy szedett, vagy ha valami éget vagy égett, stb. 4. Az nk-nak az ng betűalakkal való egyenlősítése. A helyesen megoldott betűforma még azt az előnyt is jelenti, hogy a mássalhangzó torlódások tanítása során ezt már nem kell ismertetni. A múltban e tekintetben sok figyel­meztetésünk hangzott el. 5. A c betű kis alakja. Bírálónk nem emeli ki, hogy a múltban a tanulónak kétféle formát kellett megje­gyezni a szerint, amint vele kezdődött a szó, avagy végződött. Most a c betű, mint általában minden középnagyságú betű­ a középső sorból indul ki és tovább­képzésekben a helyzet szerint helyeződik el. De bírálónk megfeledkezik arról is, hogy a gyorsírásban a tendencia a kis betűalakok írására irányul és itt ez a t betű után következetesen nyilvánul meg. Ennek ellenében azonban nem feledkezett meg megjegyezni azt, hogy az írás folyamán és hevében a c eltorzulhat és j betű lehet belőle. Nem tartom valószínűnek, hogy c betűforma annyira eltorzuljon, pláne a kezdő gyorsírónál, amely fokon a főkövetelmény a betűalak szabatos kiírása és megszokása. Ezek után felvetem a kérdést, hogy a gyorsírásban csak a technika a lényeg, a logika semmi? Hiszen csak a logika és technika együttes munkája révén lehet valamely gyorsíró ténykedése megfelelő és nagyrészt a logika nélkül lehet az egész munka tökéletlen. 6. Az e betű kötővonalas jelzése helyett a betűbe való beillesztés helyes. Hangsúlyozza bírálónk, hogy az előtt a tanulónak meg kellett tanulnia ama szabályt, hogy k, n, ny­­előtt és ezek, valamint a felfelé menő t után való e betű írásával a tanulók egyik némelyike kevésbé jól barátkozott meg. De nem emeli ki, hogy hány növendék tévesztette össze az előtt e szabállyal párhuzamosan az a hangzó írását, hányszor kellett mondani, hogy az a hangzó betű szerinti jele alól, az / betű felül van — ennek dacára, a hibák elkerülhetetlenek voltak. Bírálónk szerint helyes tehát az engeteg szó írása úgy, hogy az e betűt nem tüntetjük fel és az ny kezdése vízszintes, de következetlenséget lát abban, hogy az „ezért“ szójelnél az e betűt ki kell írni. A szójeleknél sohasem lehet következet­lenséget látni, mert a szójel már alapjában véve eltérés a rendes írásmódtól. De próbálja meg valaki e szójelet főképen elkezdeni mint, ahogy kell! 7. Helyes a tr írásmódja az által, hogy a kis­­ meg lett hosszabbítva. De itt is hallunk kifogásolást. Bírálónk t. i. azt az észrevételt teszi, hogy könnyen össze lehet téveszteni a kettős t-vel! Az tény, hogy aki nem vet súlyt a betűalakok meg­különböztetésére, az előtt mindegy lehet a kis-, közép- és nagybetű, aki azonban szabatosan ír, az nem eshetik abba a hibába, hogy pl. a t-nek r-rel nagyobbított alakja helyett a t kétszeresét írja. De ismételten kénytelen vagyok feltenni a kérdést: a gyorsíró munkájában az értelmi vonatkozás utolsó követelmény ? Vájjon összetéveszthető-e, avagy félreérthető, ha e mondatot kell leírni; ma egy váltót bocsátottam ki Önre . 5.00Q’— lejár látra, azzal, hogy lejár látra? Avagy támadhat-e mondatból kétértelműség: elmegyek Budapestre egy hétre? Avagy áll-e elő zavar esetleges hosszabb vonalhúzása miatt e mondatból, hogy legyen az ember tettre kész. — Tudvalevőleg ilyen beállítás nem lehet, hogy legyen az ember tette kész. 8. Helyesnek tartja az rd, rzs, fis, rs, gys, rz, ti, szí, gl, hl torlódások jelölését. E megkülönböztető és logikailag megkonstruált jelölések a legnagyobb elismeré­sünket érdemlik meg. 9. A­­vány,­­vény írásmódját jónak tartja. Bírálónk e rövidítés megtanítását nem a levelező-, hanem a vitaírás keretébe valónak gondolja. Ezzel kapcsolatosan nem hallottam azt a megjegyzést, hogy épen a v, illetőleg m betűk elhagyása következtében a torlódások tanítása során a tanulóknak kevesebb bajuk, illetőleg nehézségük támad. Az­által pedig, hogy ez esetben egy betűt elhagyunk, már a levelezőírással gyorsabban szenggrafálhatunk. Azonban kérdezem, komolyan a vitaírás keretébe tartozik a vány-vény reformált írása ? Avagy csak azért tartozik oda, mert eddig a vitaírási tankönyvekben szerepelt? Ez esetben a ■ság,-ség,-ségos,-séges,-ászat,-észet sem való a levelezőírás keretébe­n 10. Azt az észrevételt is hallottam, hogy a reformgyorsírás hivatalosan approbált tankönyve a levelezőírási részben említést tesz kezdő-, belhang- és véghangzó-rövidítésekről — holott ennek is a vitaírásban van helye! Hát tényleg lennének ily határvillongások? Nagy tévedés. Hiszen a szójelek mind a kezdő-, bel- és véghangzórövidítés elve alapján keletkeztek. Épen az­által, hogy már a levelezőírás kezdetén feltárjuk, hogy vannak e rövidítések, érti meg a tanuló azt, hogy miért van a szójel a középső, a felső, illetőleg alsó sorban. * Ezek volnának egyik bírálónk szerint a reformgyorsírásnak halványan látható előnyei, ennél élénkebben tűnnek ki kritikusunk szemei előtt a hátrányai. 1. A visszafelé írandó sz betűnél könnyen lehet torzulás, pl.: szesz könnyen írható szösznek.

Next