Szegedi Gyorsíró, 1925. szeptember - 1926. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1925-09-20 / 1. szám

XXI. évfolyam. Szeged, 1925 szeptember hó. 1. szám. SZEGEDI gyorsíró Havi folyóirat a Gabelsberger—Markovits- és a Reform-rendszer szerint. Kiadja; A Szegedi Gyorsírók Egyesülete. (Főldváry-utca 2. szám.) Alapította JAKAB LAJOS. Felelős szerkesztő dr. KATONA DÁVID. Iliéi-5Í Az uj évtized hajnalán. Két évtizedes célirányos és komoly mun­kássás; után visszatekintünk az elmúlt 20 esztendőre, amely időt e szerény lapocska a magyar sztenografia szolgálatában meg- iutott. 1904 év őszén indult el hódító útiára ez az újság. Nagy-Magyarország gyorsírási kultúráját akarta terjeszteni a régi, nagy­múltú gyorsírási lapok: a Gyorsírászati La­pok, fíadapesti Gyorsíró (majd Országos Gyorsírászati Közlöny) és a vidéki orgá­num. a Soproni Gyorsíró mellett. Jakab Lajos nevével kezdettük meg mun­kásságunkat, Fabro Henrik dr. lelkes támo­gatásával. Egyesületünk megalakulásának a szegedi piarista főgimnázium gyorsíróköré- nek 25 éves jubileumi ünnepsége volt a ki­indulása. lapunk megindításának pedig az az önzetlen és készséges tevékenység, amelyet a buzgó gárda Jakab Lajos vezetésével ki­fejtett. Bódogh János volt a szegedi gyorsírási étet magvetője. Ez a város hatvan eszten­dőt meghaladó idő óta mindig hűséges vé­dője, lelkes istápolója volt a Qabelsberger— Markovits-rendszernek. buzgó felkarolója a tradícióknak, amelyek a si.ker elérésében nem egyszer voltak segítségére. A bódoghi ügyszeretetnek kultusza nőtt fel Szegeden. Ez a kultusz nem a meggondo­lásnélküli maradiság, de nem is a fejnélküli haladás körül fonta glóriáját. Szeged a gyorsírás fejlesztése és terjesztése terén fo­galommá lett. Szeged nem haladt soha a szeszélyek gyorsírása után. mindig reális alapon munkálkodott. Fejleszteni, tökélete­síteni akarta saját rendszerét. Minden rendszerrel lehet több-kevesebb fáradsággal kisebb-nagyobb eredményt el­érni. Mindenki azt a rendszert követi, ame­lyet nézete szerint a legjobbnak, a célhoz legkönnyebben vezetőnek talál. Mi a Qabels­berger—Markovits-rendszert tekintjük en­nek. Hatvankét esztendős múltján kívül ed­digi sikerei s az a szilárd, megingathatatlan alap, amelyre Mesterünk a rendszert he­lyezte, biztosítékot nyújt nekünk arra, hogy helyes úton járunk. Lapunk húsz éves fenn­állása alatt mindig a Q.—M.-rendszer hala­dását szolgálta. Bennünket nem csábít sem­miféle idők hangulata, kitartunk eszménk mellett. A ü.—M.-rendszert fejleszteni és terjesz­teni akarjuk most is az új évtized küszö­bén, amikor megszólalt az egységes gyors­írás megalkotásának indulója, mert néze­tünk szerjnt nem napok kérdése az egysé­ges gyorsírás megalkotása és addig az időig, amíg a Q.—M. alapon elkészítendő és úgy az elmélet, a tanítás céljainak megfelelő, mint a gyakorlat igényeit messzemenően ki­elégíteni tudó egységes gyorsírás napvilá­got lát. addig nem szabad feladnunk a küz­delmet, nem lehet ölhetett kézzel néznünk az ellenrendszerek versengését, nem taná­csos magunkat abban az álomban ringatni, hogy hiába a harc, kárbaveszett a küzde­lem, úgyis az egységes gyorsírásé a jövő. Mi küzdeni, dolgozni fogunk ezután is a Q.—M.-rendszerért. Egyesületünk határozott állásfoglalása az, hogy rendszerileg sokkal szilárdabb alapon nyugszik az eredeti rend­szer, mint a reformírás. elméletileg lényeg­telen a kettő között a különbség, gyakor­latilag kialakultabb az eredeti rendszer. Hogy mégis helyt adunk úgy az eredeti, mint a reformírásnak, oka az. hogy mind­kettő a O.—M.-rendszer írása, ugyanazt a célt szolgálják, végeredményében a két írás között a legmagasabb fokon csak árnyalati az eltérés. Ezért iskoláink szabad válasz­tására bízzuk azt, hogy melyik írást kíván­ják terjeszteni, mert mindkettő szép sikerek­kel büszkólkedhetik. Rajtunk kívül álló rendszerekkel most nem kívánunk foglalkozni, de felemeljük tiltakozó szavunkat az ellen az újabb gyakorlat el­len, amellyel egyes kiforratlan gyorsírók kísérleteznek, amikor rendszerünkbe idegen, oda nem való elemeket kívánnak juttatni, más rendszereket tanulmányoznak, azokat összekeverik sajátjukkal, rontják írásukat, csökkentik társaik meggyőződésének biz­tonságát. valójában visszafeilesztik tudásu­kat. A legutóbbi versenyeredmények megmu­tatták és igazolták, hogy nem a hangos rek­lám. nem a kerületeket bejáró propaganda, hanem csakis és kizárólag a rendszer jósága döntheti el azt. hogy mely írásé a jövő.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék