Szegedi Gyorsíró, 1934. november - 1935. június (30. évfolyam, 3-10. szám)
1934-11-20 / 3. szám
Vidéki gyorsíróegyesületek és a központ. Eckerdt Elek előadása a Magyar Nemzeti Munkahét alkalmával. — A rendszeri küzdelmek idejében a vidéki gyorsíróegyesületeknek nagyobb jelentőségük volt, mint ma, az egységes magyar gyorsírás virágkorában. Régen, a rendszerek egymás közötti versenyében minden egyesület a maga szemszögéből valóságos missziót teljesített, amikor teljes meggyőződéssel, fanatikusan küzdött a saját rendszerének terjesztése és diadalra juttatása érdekében. Ma azonban a rendszeri harcok elültek, a gyorsírási küzdőtéren szélcsend állott be, így tehát felmerülhetne az a kérdés is, van-e egyáltalában létjogosultságuk még ma is a vidéki egyesületeknek ? Eddig hatalmas fegyver volt a kezükben, a külön szaklap, most azonban rendszeresen megjelenő vidéki lap már csak a Szegedi Gyorsíró, hiszen egyik egyesület sem számíthat annyi előfizetőre és tagra, hogy a befolyó gyér jövedelemből fedezhesse egy megfelelő nívós gyorsírási lap kiadását. Társadalmi propagandára is alig van szükség, hiszen a középfokú iskolákban fokozatosan kötelező tantárgy lesz a gyorsírás, a gyakorlati élet szükségletét pedig bőven fedezik 19 és egyúttal arra a kérdésre is megfelel, hogyan lehet a gyorsírás tanításánál a legszebb eredményeket elérni. A gépírásról is nagyon sok könyvet és tanulmányt írt. Gépírás tankönyve „Standaard Leerboek voor het Machineschrijven'' címen 5. kiadásban 30.000 példányban forog közkézen. Kizárólag ezeket a könyveket használják az intézetben s a Schoevers által kiadott irkákat, gyakorló füzeteket, blokkokat és ceruzákat. Schoevers intézeteit, amelyek az előadottak szerint üzleti vállalkozások is, személyesen vezeti és irányítja. Az egyes városokban levő Intézeteit hetenként többször is ellenőrzi s e célból külön autót tart, hogy bármikor útra kelhessen. Munkájában segítőtársa a felesége, J. Schoevers-Kels, aki az intézeti tanításból is kiveszi részét. Schoevers a magyar gymrsíróknak is üzent: Szívből üdvözlöm a magyar műtársakat, akiket a budapesti kongresszuson megismerhettem. Elsősorban Radnai Bélát és feleségét. Radnai munkásságát külön is figyelem és rendszerét alaposan tanulmányozom, mert benne rendkívül sok gondolatkeltő ötlet van. .Jól ismerem a magyar gyorsírási viszonyokat, a tanításnak az iskolákban történt páratlanul álló rendezését és az egységes magyar gyorsírás sikeres bevezetésével elért eredményeket. Nemcsak udvariasságból, de meggyőződésből mondom, hogy a magyarországi gyorsírási állapotok minden nemzet gyorsírói számára mintául szolgálhatnak. És különösen boldog vagyok, hogy részt vehettem az 1928. évi budapesti nemzetközi gyorsírókongresszuson, mert az 1934. évi amsterdami kongresszus után is nyugodtan állíthatom, hogy a legszebb és a legjobban megrendezett kongresszus dicsősége a magyarokat illeti. Felejthetetlen élmény volt mindenki számára“. Scheveningen, 1934. augusztus 9—10 éjjelén.