Szegedi Gyorsíró, 1934. november - 1935. június (30. évfolyam, 3-10. szám)
1934-11-20 / 3. szám
a szakiskolákból kikerülő megfelelően képzett gyorsírók, így azután a vidéki egyesületek működési köre ténylegesen csak a versenyek technikai lebonyolítására és szórványosan felolvasó ülések tartására szorítkozik, de mindkét terület olyan, hogy ezeknek kiesése nem okozna komolyabb fennakadást a gyorsírás terjedésében. A magam részéről problematikusnak tartom a vidéki önálló gyorsíróegyesületek létjogosultságát. Feltéve azonban, hogy még mindig szükség van működésükre, feladatuk alig lehet más, mint hogy szívvel-lélekkel támogassák a gyorsírás terjesztését és teljes erejükkel munkálkodjanak minden gyorsíró közös célja, a gyorsírás közkinccsé tétele érdekében. Ha már most a központtal való kapcsolat kérdését nézzük, itt mindenekelőtt azt kell megvizsgálnunk, hogy mit várhat a központ a vidéktől és mit a vidék a központtól ?) A központ legelsősorban azt várhatja el a vidéktől, hogy az óriási méretűvé nőtt versenyek lebonyolításában szakszerű és megbízható segítséget nyújtson. A szakszerűségben — köszönet érte a nagyszámú lelkes gyorsírótanárnak ! — eddig is aligha volt hiba és idők folyamán, a rendezési rutin megszerzése után még kevesebb lesz. A megbízhatóság ellenben — értem a felügyelet tökéletes és pártatlan szigorúságát — véleményem szerint még igen sok kifogásolni valót hagy hátra. Ezen másképen aligha lehet segíteni, mint hogy bármilyen szerény tiszteletdíj nyújtásával módot nyerünk eskütétellel egybekötött szigorú és teljesen megbízható felügyelői gárda kormánybiztosi (esetleg miniszteri) kinevezésére. b) A központ ezenkívül természetesen joggal számíthat arra, hogy a vidéki egyesületek mindenkor teljes megértéssel és odaadással támogassák a kormánybiztos intencióit és minden erejükkel szorgalmazzák a vonatkozó rendeletek végrehajtását. c) A központ végül számít a vidéki egyesületek anyagi támogatására, tagdíjfizetésére is. Itt azonban megfontolandónak tartom, nem kellene-e ezt a tagdíjhozzájárulást eltörölni? A vidéki egyesületeknek kevés a fizető tagja, a szövetségi adó alkalmas lehet arra, hogy működésüket végleg megbénítsa. Ezzel szemben mit vár a vidék a központtól? a) Elsősorban azt, hogy kívánságait mindenkor meghallgassák, a központban tárgyalás előtt álló ügyekről minden fontosabb kérdésben előre tájékoztassák és kellő időt adjanak hozzá, hogy véleményét élőszóval, vagy írásban a központban is előadhassa. Ezért kívánatos, hogy a vidéki tagok az ülésekre szóló meghívót kellő időben kézhez kapják az ülések tárgysorozatával és határozati javaslataival együtt, hogy a kitűzött tárgyat áttanulmányozhassák, vagy a javaslatok felett idejében kritikát gyakorolhassanak. Nagy fontosságú ügyekben csak közreműködésükkel történjék döntés, b) Tagdíja fejében teljesen pártatlan és tárgyilagos szaklapot kapjon, amely helyt adjon az esetleges ellenvéleményeknek is. c) A központ még nagyobb lendülettel rendezzen előadásokat a vidéken és viszont még több alkalmat adjon a vidéki tagoknak a központ ülésein való előadásokra. Ez az utóbbi kapcsolat ugyan eddig is megvolt, de igen célszerű volna ennek kimélyítése. A kérdés megoldása kétségtelenül anyagi akadályokba ütközik, de valahogy módot kellene keresni arra, hogy legalább az útiköltségek megtérítésére fedezetet találjunk.