Szegedi Gyorsíró, 1934. november - 1935. június (30. évfolyam, 3-10. szám)

1934-11-20 / 3. szám

a szakiskolákból kikerülő megfelelően képzett gyorsírók, így azután a vidéki egyesületek működési köre ténylegesen csak a versenyek technikai lebonyolítására és szórványosan felolvasó ülések tartására szorítkozik, de mindkét terület olyan, hogy ezeknek kiesése nem okozna komolyabb fennakadást a gyorsírás terjedésében. A magam részéről problematikusnak tartom a vidéki önálló gyorsíróegyesületek létjogosultságát. Feltéve azonban, hogy még mindig szükség van működésükre, feladatuk alig lehet más, mint hogy szívvel-lélekkel támogassák a gyorsírás terjesztését és teljes erejükkel munkálkodjanak minden gyorsíró közös célja, a gyorsírás közkinccsé tétele érdekében. Ha már most a központtal való kapcsolat kérdését nézzük, itt mindenekelőtt azt kell megvizsgálnunk, hogy mit várhat a köz­pont a vidéktől és mit a vidék a központtól ?­­) A központ legelsősorban azt várhatja el a vidéktől, hogy az óriási méretűvé nőtt versenyek lebonyolításában szakszerű és megbízható segítséget nyújtson. A szakszerűségben — köszönet érte a nagyszámú lelkes gyorsírótanárnak ! — eddig is aligha volt hiba és idők folyamán, a rendezési rutin megszerzése után még kevesebb lesz. A megbízhatóság ellenben — értem a felügyelet tökéletes és pártatlan szigorúságát — véleményem szerint még igen sok kifogásolni valót hagy hátra. Ezen másképen aligha lehet segíteni, mint hogy bármilyen szerény tiszteletdíj nyújtásával módot nyerünk eskütétellel egybekötött szigorú és teljesen megbízható fel­ügyelői gárda kormánybiztosi (esetleg miniszteri) kinevezésére. b) A központ ezenkívül természetesen joggal számíthat arra, hogy a vidéki egyesületek mindenkor teljes megértéssel és odaadással támogassák a kormánybiztos intencióit és minden erejükkel szor­galmazzák a vonatkozó rendeletek végrehajtását. c) A központ végül számít a vidéki egyesületek anyagi támogatására, tagdíjfizetésére is. Itt azonban megfontolandónak tartom, nem kellene-e ezt a tagdíj­hozzájárulást eltörölni? A vidéki egyesületeknek kevés a fizető tagja, a szövetségi adó alkalmas lehet arra, hogy működésüket végleg megbénítsa. Ezzel szemben mit vár a vidék a központtól? a) Elsősorban azt, hogy kívánságait mindenkor meghallgassák, a központban tár­gyalás előtt álló ügyekről minden fontosabb kérdésben előre tájé­koztassák és kellő időt adjanak hozzá, hogy véleményét élőszóval, vagy írásban a központban is előadhassa. Ezért kívánatos, hogy a vidéki tagok az ülésekre szóló meghívót kellő időben kézhez kapják az ülések tárgysorozatával és határozati javaslataival együtt, hogy a kitűzött tárgyat áttanulmányozhassák, vagy a javaslatok felett idejében kritikát gyakorolhassanak. Nagy fontosságú ügyekben csak közreműködésükkel történjék döntés, b) Tagdíja fejében teljesen pár­tatlan és tárgyilagos szaklapot kapjon, amely helyt adjon az eset­leges ellenvéleményeknek is. c) A központ még nagyobb lendülettel rendezzen előadásokat a vidéken és viszont még több alkalmat adjon a vidéki tagoknak a központ ülésein való előadásokra. Ez az utóbbi kapcsolat ugyan eddig is megvolt, de igen célszerű volna ennek kimélyítése. A kérdés megoldása kétségtelenül anyagi aka­dályokba ütközik, de valahogy módot kellene keresni arra, hogy legalább az útiköltségek megtérítésére fedezetet találjunk.

Next