Szegedi Híradó, 1861 (3. évfolyam, 24-103. szám)

1861-10-23 / 84. szám

84-ik szám. Szerdán, október 23-án 1861. Harmadik évfolyam. Megjelenik: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztői iroda: Széchenyi-tér , Pfann-ház, első emelet. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek. Vidékre postán és Szegeden házhozhordással: Egész évre 8 frt, — félévre 4 frt, — évnegyedre 2 frt osztr. ért. Helyben elvitetve a kiadó-h­ivatalból: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — év­negyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes szám­ára 8 ujkr. Hirdetések: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. kétszerinél 6 ujkr., többszörinél 5 ujkr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 ujkr. A nyilttérben a háromhasábos petitsor igta­­tási dija 20 ujkr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Szeged, oct. 20. 1861. Sajátszerü találkozása e napnak vasárnappal — a nyugalom, az elmélkedés napjával! Egy évvel ezelőtt a nemzeti újjáébredés hajnala tetszett hasadni az oct. diploma kihirdetése alkalmával; az éj sötétet megszokott szem nem mert a hasadó hajnalra bizalommal nézni; nem hitte, mert nem várta az alkotmányos élet oly kenetes szavakban nyilatkozó újrafelébresztését. A kibékülésre nyújtott ut — habár nem birt is azon biztossággal teljesen, mely régi alkotmá­nyunk szentélyébe egyenesen bevezetni képes volna, de a nemzet, a mélyen megsértett nemzet a békü­­lésre nyújtott kezet nem akarta visszautasítani, s elfogadta a módot, az alkalmat, melyen felforgatott alkotmánya útjára talán ismét visszatérhet. Egy év folyt le azóta; a nemzet higgadtan csak törvényei szabta után iparkodott jogai birto­kába jönt, de bármily önmegtagadás­, bármily lelki küzdelmek legyőzésébe került is kiengesztelődötten közeledni a bizalmat követelő fejedelemhez;­ sem leghűebb hazánkfia Európát megható szavai, sem a hongyűlés nyelvén nyilatkozó nemzet kí­vánalma visz hangra nem talált. S miért újra e bizalmatlanság irányunkban? Akarta-e a magyar nemzet önállóságát a birodalmi népek elnyomásán helyreállítani? Megtagadta-e a dinastia iránt őseink által fogadott sanctio prag­­maticát? Európa tudja, hogy nem­ erénye e nemzetnek a hiba, hogy újra 1849-es év végén állunk. A nemzet nem adományt, de sajátját kívánja, ősei alkotta törvényeit, melyeket fejedelmek szen­tesítettek esküjükkel.... E birtok nélkül a nemzet választottai készek újra visszatérni elvonult magányukba a közigazga­tás teréről, kénytelenek az alkotmány védelmében vagyonát áldozó népet védtelenül hagyni, mert to­vábbi szolgálatukkal csak alkotmányunk megsem­misítését segítenék elő. Így állunk egy év után lerombolt reményeink halmainál, de nem kétségbeesve a jövő felől; mert a nemzet életében egy év csak perc, s a történet lapja, melyre ez eseménydús év följegyezve lesz, tanúskodni fog a nemzet szilárdsága, törvényszere­­tete s testvériessége felől. A nyeremény, mely a küzdelmes napok díja, Európa elismerése, látszólagosan csekély bér ugyan, de elkerülhetlenül szükséges arra, hogy a nemzet a leendő válságokban tényezőül tekintessék. Kö­zelebbi haszon az, mely a fölébredt birodalmi nem­zetek véleményéből reánk háromlik; legközelebbi vívmány pedig a bécsi lapok kétségbeesett hangja, melylyel ellenünk küzdenek; mig a magyar sajtó törvényei alapján csak apellál s protestál, s mig elleneink egyre csak erélyről (?) beszélnek s új provisoriumról, addig a hatóságok egymásután hagyják ott nekik a tért, melyen az alkotmány követelései szerint meg nem állhatnak. De hogy e siettetett provisoriumról a német lapokat beszéltessük, ime a jövőrei kilátásról a „N. Nachrichten“ saját szavai: „Lassan, de biztosan gördül az állam szekere megint azon absolut kerékvágásba vissza, melyet egy évvel ezelőtt elhagyott volt. Ki lehet ez iránt még csalódásban? Ki más, mint azok, akik foly­vást azon édes ábrándban élnek, hogy írott sza­vakkal egy nagy birodalmat alapostul együtt át lehet alakítani, és hogy csupán egy miniszter ha­talomszavára van szükség, hogy életben levő al­kotmányok holtakká és holt alkotmányok élükké legyenek. Az alkotmányos játék hamar, igen ha­mar véget fogja érni Ausztriában ismét, s a pro­­visorium, az újabb kor ezen egyedüli politikai ta­lálmánya, fog ismét uralkodni hazánkban, a Laj­­thán innen és túl. „Provisorium! Hiszen tulajdonkép egy pilla­natra sem távoztunk mi el ettől, mióta a febr. al­kotmány­pátenseket kihirdették. Ideiglenesen gyűlt egybe egy olyan birodalmi tanács, mely magáról azt se tudta megmondani, várjon a tágabb e­b, vagy a szűkebb? Ideiglenesen nyitották meg a magyar országgyűlést, hogy alkudozzanak vele oly alkotmány elfogadása iránt, melynek még ezután kellene életbe lépni. Ideiglenesen tanácskoztatták a szerbeket, a horvátokat és a tótokat, s ideiglene­sen kell egybegyűlni az erdélyi országgyűlésnek is, hogy egy új provisoriumnak engedjen helyet, ha pesti és zágrábi társaihoz akarna csatlakozni.“ A jövő évre szóló budget „provisorisch“ fog megállapíttatni. Ezt talán egy „provisorisch“ köl­csön fogja követni. Szóval az őszállam igazgatá­sában minden provisorisch marad, mint volt, Bach visszavonulásáig. Mi több, Magyarországban, mint hallatszik, ezen eretnekül kikiáltott államférfi mesterművét, az 1850-ks provisoriumot akarják ismét teljesen szinre hozni, mint az egyedüli állammentő „alkotmányos eszközt“, melyet a Schmerling-m­inisztérium alkot­mányos terveinek keresztül vitelére alkalmazni képes. _ És ha ez megtörténik, lehet-e a mostani kor­mányt következetlenséggel vádolni? azt kérdi a bécsi lap. Bizonyára nem. Hiszen a Schmerling­­miniszterium Magyarország irányában teljesen az 1849-ki állásponton foglalt helyet; nem ismer az ott más jogot, mint azt, amelylyel egy absolut kormány egy meghódított országgal szemközt bir.“ Gróf Károlyi Sándor hongyűlési követ körúti beszédének kivonata kisteleki választóihoz. • Polgártársak ! Eljöttem, hogy választóimnak, kiknek bizalma bennem öszpontosult, midőn a történeti nevezetes­ségű múlt hongyűlésre követekül megválasztottak, a történtekről, jelenleg már mint eredményeikben tisztán mutatkozó tényekről önkényt számot adjak. Sokan éltek önök között is azon reményben, hogy a hongyülésnek sikerülene a nemzetet eddigi kirá­lyai által szentesített jogaiba visszahelyezni, mi­után a hongyülést a fejedelem békülékeny szava hívta össze , azonban — fájdalom — én e remény teljesülését nem adhatom tudtára ezen választóim­nak, mert egész nyíltsággal bevallva, a hongyülés közvetlenül a nemzetre báromló óhajtott eredményt nem eszközölhetett. Van azonban mégis egy nagy és történeti nevezetességű eredmény, mit a nem­zet e rövid ideig tartó hongyülésnek köszönhet, s ez a magyar nemzet alkotmányos érzülete hű fel­mutatása, megismertetése a külföld előtt! Eddig bennünket a külföld mint rakoncátlan és békezavaró keleti műveletlen fajt ismert s politikai számításá­ban reánk a felvilágosodottság korszakában mint tényezőkre gondolni sem akart, azonban e hon­­gyűlés folyama alatt hozzánk küldött értesítői által nemcsak arról győződött meg, hogy a magyar nem­zet épen nem áll alantabb műveltségében, politikai érettségében is miként vitézségben egy művelt eu­rópai népnél sem, sőt az alkotmányos érzület s­elkli szentesitette jogokhoz hű ragaszkodása által bennünk a legitimitásnak leghatalmasb támaszát ta­nulta tisztelni. Nyertünk tehát és pedig fölötte so­kat e hongyülés nemes küzdelmei által; mert Eu­rópa műveit népei sorába nem kegyelem, hanem a szabadság szeretete s a törvények iránti tántorithat­­lan ragaszkodás által érdemileg beigtattattunk. Igaz, hogy ezen nagyfontosságú eredményt azonnal nem érezzük, de érezni fogjuk akkor, midőn a szabad népek szövetséges társat keresendnek, s pedig oly tántorithatlan jellemű szövetségeseket, kikre a vi­lágesemények válságos perceiben mint szilárd jel­lemű s ígéretekkel el nem tántorítható nemzetre bizton számíthatnak. És e fontos eredmény az, melyet egyedül a feloszlatott hongyülésnek köszönhet a nemzet. — De van egy másik haszon is, mit a hongyülés ne­mes küzdelmei által dicsően kivívott, s ez az egyetértés szellemének nagyszerű bebizo­nyítása. Eddig a bécsi kormány, miként ama hí­res katonai kibocsájtványban híven kifejezve volt, csak néhány mágnást, újságírót s ügyvédet tartott a nyugtalanság, az elégedetlenség szitójának, de most belátni kényszerül, hogy alkudozni egy nem­zettel kényszerül, s hogy e nemzet szent jogai te­réről semmi mellékes kecsegtetésekre sem lép le, s az aljas cselfogások, mikkel a fajokat egymás ellen zúditani szándékozott, mindenütt felismertet­tek s eredmény nélkül maradtak. De hogy a hongyűlésről közelebbről szóljak, annak mélyebb ismertetésére felhozom, a­mit önök is tudhatnak — hogy az országgyűlés két pártra szakadt; mindegyik erős vala, mert a képviselők fele egyik, fele pedig a másik párton állott. A pártok alakulásának története azonban a következő vala­­­midőn az országgyűlés egybegyűlt, mint meghatalmazottja a nemzetnek, kinek joga van al­kut kötni, alkudozási megbízással lépett fel; azon­ban hogy az alku annál sikeresebb legyen, kihagy­tuk fejteni, ami szívünkön feküdt; kimondotta né­zeteit, aki nehezebben, valamint az is, aki köny­­nyebben akart a kormánynyal alkudni , de a két párt egy közös cél felé tartott — a 48-ki alkot­mány biztosítására; tehát a szakadás csak szm­le­­ges lévén, szívben egy volt a hongyűlés, egyet akartunk mindketten. Ugyanazért, kik azt mond­ják, hogy az országgyűlésen pártok voltak, csak annyiban mondanak igazat, hogy név szerint volt ugyan párt, de tényleg nem. Az országgyűlés ki­mutatta az alapokat, melyeken kell indulnunk; ki­mondotta országgyűlési vezérünk Deák Ferenc a módokat, melyek szerint az egyesség létrejöhet, amely módokat valamint most, úgy jövőre is szem előtt kell tartanunk, t. i. a jogot és törvényes­séget. Az országgyűlés törvényes követeléseit ki­mondván,­­ hogy sikert nem aratott, nem az ő hibája, hanem a Bécsben uralkodó kormányférfiaké, kik készakarva elszalasztották azon alkalmat, mi­dőn a nemzetet kibékíthették volna, ami úgy lehet, nem egyhamar fog ismét előfordulni. Sőt az is megtörténhetik, miszerint a kormány a heszúállás terére lép; ugyanazért kötelességemnek tartom t. választóim előtt kinyilatkoztatni, az országgyűlés mily lelkismeretesen járt el, s mily jövő vár reánk. T. választóim! megvallom, kecsegtető remé­nyeket nem fogok mondani; emlékezhetnek arra, amit megválasztatásomkor is felhoztam, miszerint az országgyűlés alig fog jó eredményt szülni, s úgy történt. — Most áttérek arra, mi fog az országban történni. Látjuk, hogy a német kormány az or­szággyűlést úgy könnyen, anélkül hogy eredményt hozott volna, anélkül hogy kibékülést eszközölhetett volna, eloszlatta, mely eljárásából meggyőződtünk, hogy vakságukban tovább is fognak bennünket üldözni; de készen legyünk arra, mert mindazokat, mik roszakarat-­s kegyetlenségtől kiternek, raj­tunk el fogják követni, s ha mindazokra elkészü­lünk, könnyebben fogjuk a reánk mért csapásokat eltűrni. Jól tudtuk, hogy az országgyűlés felosz­latását a megyéké követendi, ami Pest megyével történt, nyilvános dolog, a megyei bizottmány ka­tonai erővel oszlattatott fel, így bánnak velünk is. Azonban nem kell hinni, hogy ők tisztán oda mű­ködnek, hogy bennünket egyformán nyomjanak, más az ő tervük. A népeket az országban bujto­­gatni fogják az értelmes emberek, megyei tisztvi­selők s elöljárók ellen, a nép érdeke ellen egye­netlenséget szítani: miért szükséges, hogy az egyet­értésben mindvégig erősek maradjunk, mert a vész bekövetkezik. Ne hagyjuk magunkat attól eltérí­teni, amit az országgyűlés két rendbeli feliratában kimondott, mert különben eladnók önmagunkat. Az újoncok katonákkal fogdostatnak össze anélkül, hogy megkérdeznék, kit ér a sors, s akkor azt fogják mondani : ez mind azért van, mivel a tiszt­viselők , elüljárók s választott bizottmányok könny­­elműleg bántak sorsukkal. Oda fognak törekedni, izgatni, hogy a tanács­i elüljárók ellen keljenek föl, irányukban bizodalommal ne viseltessenek; szóval mindent el fognak követni, hogy köztök az egyetértést megszakítsák, de emlékezzünk meg ők-

Next