Szegedi Híradó, 1861 (3. évfolyam, 24-103. szám)
1861-10-23 / 84. szám
84-ik szám. Szerdán, október 23-án 1861. Harmadik évfolyam. Megjelenik: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztői iroda: Széchenyi-tér , Pfann-ház, első emelet. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek. Vidékre postán és Szegeden házhozhordással: Egész évre 8 frt, — félévre 4 frt, — évnegyedre 2 frt osztr. ért. Helyben elvitetve a kiadó-hivatalból: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes számára 8 ujkr. Hirdetések: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. kétszerinél 6 ujkr., többszörinél 5 ujkr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 ujkr. A nyilttérben a háromhasábos petitsor igtatási dija 20 ujkr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Szeged, oct. 20. 1861. Sajátszerü találkozása e napnak vasárnappal — a nyugalom, az elmélkedés napjával! Egy évvel ezelőtt a nemzeti újjáébredés hajnala tetszett hasadni az oct. diploma kihirdetése alkalmával; az éj sötétet megszokott szem nem mert a hasadó hajnalra bizalommal nézni; nem hitte, mert nem várta az alkotmányos élet oly kenetes szavakban nyilatkozó újrafelébresztését. A kibékülésre nyújtott ut — habár nem birt is azon biztossággal teljesen, mely régi alkotmányunk szentélyébe egyenesen bevezetni képes volna, de a nemzet, a mélyen megsértett nemzet a békülésre nyújtott kezet nem akarta visszautasítani, s elfogadta a módot, az alkalmat, melyen felforgatott alkotmánya útjára talán ismét visszatérhet. Egy év folyt le azóta; a nemzet higgadtan csak törvényei szabta után iparkodott jogai birtokába jönt, de bármily önmegtagadás, bármily lelki küzdelmek legyőzésébe került is kiengesztelődötten közeledni a bizalmat követelő fejedelemhez; sem leghűebb hazánkfia Európát megható szavai, sem a hongyűlés nyelvén nyilatkozó nemzet kívánalma visz hangra nem talált. S miért újra e bizalmatlanság irányunkban? Akarta-e a magyar nemzet önállóságát a birodalmi népek elnyomásán helyreállítani? Megtagadta-e a dinastia iránt őseink által fogadott sanctio pragmaticát? Európa tudja, hogy nem erénye e nemzetnek a hiba, hogy újra 1849-es év végén állunk. A nemzet nem adományt, de sajátját kívánja, ősei alkotta törvényeit, melyeket fejedelmek szentesítettek esküjükkel.... E birtok nélkül a nemzet választottai készek újra visszatérni elvonult magányukba a közigazgatás teréről, kénytelenek az alkotmány védelmében vagyonát áldozó népet védtelenül hagyni, mert további szolgálatukkal csak alkotmányunk megsemmisítését segítenék elő. Így állunk egy év után lerombolt reményeink halmainál, de nem kétségbeesve a jövő felől; mert a nemzet életében egy év csak perc, s a történet lapja, melyre ez eseménydús év följegyezve lesz, tanúskodni fog a nemzet szilárdsága, törvényszeretete s testvériessége felől. A nyeremény, mely a küzdelmes napok díja, Európa elismerése, látszólagosan csekély bér ugyan, de elkerülhetlenül szükséges arra, hogy a nemzet a leendő válságokban tényezőül tekintessék. Közelebbi haszon az, mely a fölébredt birodalmi nemzetek véleményéből reánk háromlik; legközelebbi vívmány pedig a bécsi lapok kétségbeesett hangja, melylyel ellenünk küzdenek; mig a magyar sajtó törvényei alapján csak apellál s protestál, s mig elleneink egyre csak erélyről (?) beszélnek s új provisoriumról, addig a hatóságok egymásután hagyják ott nekik a tért, melyen az alkotmány követelései szerint meg nem állhatnak. De hogy e siettetett provisoriumról a német lapokat beszéltessük, ime a jövőrei kilátásról a „N. Nachrichten“ saját szavai: „Lassan, de biztosan gördül az állam szekere megint azon absolut kerékvágásba vissza, melyet egy évvel ezelőtt elhagyott volt. Ki lehet ez iránt még csalódásban? Ki más, mint azok, akik folyvást azon édes ábrándban élnek, hogy írott szavakkal egy nagy birodalmat alapostul együtt át lehet alakítani, és hogy csupán egy miniszter hatalomszavára van szükség, hogy életben levő alkotmányok holtakká és holt alkotmányok élükké legyenek. Az alkotmányos játék hamar, igen hamar véget fogja érni Ausztriában ismét, s a provisorium, az újabb kor ezen egyedüli politikai találmánya, fog ismét uralkodni hazánkban, a Lajthán innen és túl. „Provisorium! Hiszen tulajdonkép egy pillanatra sem távoztunk mi el ettől, mióta a febr. alkotmánypátenseket kihirdették. Ideiglenesen gyűlt egybe egy olyan birodalmi tanács, mely magáról azt se tudta megmondani, várjon a tágabb eb, vagy a szűkebb? Ideiglenesen nyitották meg a magyar országgyűlést, hogy alkudozzanak vele oly alkotmány elfogadása iránt, melynek még ezután kellene életbe lépni. Ideiglenesen tanácskoztatták a szerbeket, a horvátokat és a tótokat, s ideiglenesen kell egybegyűlni az erdélyi országgyűlésnek is, hogy egy új provisoriumnak engedjen helyet, ha pesti és zágrábi társaihoz akarna csatlakozni.“ A jövő évre szóló budget „provisorisch“ fog megállapíttatni. Ezt talán egy „provisorisch“ kölcsön fogja követni. Szóval az őszállam igazgatásában minden provisorisch marad, mint volt, Bach visszavonulásáig. Mi több, Magyarországban, mint hallatszik, ezen eretnekül kikiáltott államférfi mesterművét, az 1850-ks provisoriumot akarják ismét teljesen szinre hozni, mint az egyedüli állammentő „alkotmányos eszközt“, melyet a Schmerling-minisztérium alkotmányos terveinek keresztül vitelére alkalmazni képes. _ És ha ez megtörténik, lehet-e a mostani kormányt következetlenséggel vádolni? azt kérdi a bécsi lap. Bizonyára nem. Hiszen a Schmerlingminiszterium Magyarország irányában teljesen az 1849-ki állásponton foglalt helyet; nem ismer az ott más jogot, mint azt, amelylyel egy absolut kormány egy meghódított országgal szemközt bir.“ Gróf Károlyi Sándor hongyűlési követ körúti beszédének kivonata kisteleki választóihoz. • Polgártársak ! Eljöttem, hogy választóimnak, kiknek bizalma bennem öszpontosult, midőn a történeti nevezetességű múlt hongyűlésre követekül megválasztottak, a történtekről, jelenleg már mint eredményeikben tisztán mutatkozó tényekről önkényt számot adjak. Sokan éltek önök között is azon reményben, hogy a hongyülésnek sikerülene a nemzetet eddigi királyai által szentesített jogaiba visszahelyezni, miután a hongyülést a fejedelem békülékeny szava hívta össze , azonban — fájdalom — én e remény teljesülését nem adhatom tudtára ezen választóimnak, mert egész nyíltsággal bevallva, a hongyülés közvetlenül a nemzetre báromló óhajtott eredményt nem eszközölhetett. Van azonban mégis egy nagy és történeti nevezetességű eredmény, mit a nemzet e rövid ideig tartó hongyülésnek köszönhet, s ez a magyar nemzet alkotmányos érzülete hű felmutatása, megismertetése a külföld előtt! Eddig bennünket a külföld mint rakoncátlan és békezavaró keleti műveletlen fajt ismert s politikai számításában reánk a felvilágosodottság korszakában mint tényezőkre gondolni sem akart, azonban e hongyűlés folyama alatt hozzánk küldött értesítői által nemcsak arról győződött meg, hogy a magyar nemzet épen nem áll alantabb műveltségében, politikai érettségében is miként vitézségben egy művelt európai népnél sem, sőt az alkotmányos érzület selkli szentesitette jogokhoz hű ragaszkodása által bennünk a legitimitásnak leghatalmasb támaszát tanulta tisztelni. Nyertünk tehát és pedig fölötte sokat e hongyülés nemes küzdelmei által; mert Európa műveit népei sorába nem kegyelem, hanem a szabadság szeretete s a törvények iránti tántorithatlan ragaszkodás által érdemileg beigtattattunk. Igaz, hogy ezen nagyfontosságú eredményt azonnal nem érezzük, de érezni fogjuk akkor, midőn a szabad népek szövetséges társat keresendnek, s pedig oly tántorithatlan jellemű szövetségeseket, kikre a világesemények válságos perceiben mint szilárd jellemű s ígéretekkel el nem tántorítható nemzetre bizton számíthatnak. És e fontos eredmény az, melyet egyedül a feloszlatott hongyülésnek köszönhet a nemzet. — De van egy másik haszon is, mit a hongyülés nemes küzdelmei által dicsően kivívott, s ez az egyetértés szellemének nagyszerű bebizonyítása. Eddig a bécsi kormány, miként ama híres katonai kibocsájtványban híven kifejezve volt, csak néhány mágnást, újságírót s ügyvédet tartott a nyugtalanság, az elégedetlenség szitójának, de most belátni kényszerül, hogy alkudozni egy nemzettel kényszerül, s hogy e nemzet szent jogai teréről semmi mellékes kecsegtetésekre sem lép le, s az aljas cselfogások, mikkel a fajokat egymás ellen zúditani szándékozott, mindenütt felismertettek s eredmény nélkül maradtak. De hogy a hongyűlésről közelebbről szóljak, annak mélyebb ismertetésére felhozom, amit önök is tudhatnak — hogy az országgyűlés két pártra szakadt; mindegyik erős vala, mert a képviselők fele egyik, fele pedig a másik párton állott. A pártok alakulásának története azonban a következő valamidőn az országgyűlés egybegyűlt, mint meghatalmazottja a nemzetnek, kinek joga van alkut kötni, alkudozási megbízással lépett fel; azonban hogy az alku annál sikeresebb legyen, kihagytuk fejteni, ami szívünkön feküdt; kimondotta nézeteit, aki nehezebben, valamint az is, aki könynyebben akart a kormánynyal alkudni , de a két párt egy közös cél felé tartott — a 48-ki alkotmány biztosítására; tehát a szakadás csak szmleges lévén, szívben egy volt a hongyűlés, egyet akartunk mindketten. Ugyanazért, kik azt mondják, hogy az országgyűlésen pártok voltak, csak annyiban mondanak igazat, hogy név szerint volt ugyan párt, de tényleg nem. Az országgyűlés kimutatta az alapokat, melyeken kell indulnunk; kimondotta országgyűlési vezérünk Deák Ferenc a módokat, melyek szerint az egyesség létrejöhet, amely módokat valamint most, úgy jövőre is szem előtt kell tartanunk, t. i. a jogot és törvényességet. Az országgyűlés törvényes követeléseit kimondván, hogy sikert nem aratott, nem az ő hibája, hanem a Bécsben uralkodó kormányférfiaké, kik készakarva elszalasztották azon alkalmat, midőn a nemzetet kibékíthették volna, ami úgy lehet, nem egyhamar fog ismét előfordulni. Sőt az is megtörténhetik, miszerint a kormány a heszúállás terére lép; ugyanazért kötelességemnek tartom t. választóim előtt kinyilatkoztatni, az országgyűlés mily lelkismeretesen járt el, s mily jövő vár reánk. T. választóim! megvallom, kecsegtető reményeket nem fogok mondani; emlékezhetnek arra, amit megválasztatásomkor is felhoztam, miszerint az országgyűlés alig fog jó eredményt szülni, s úgy történt. — Most áttérek arra, mi fog az országban történni. Látjuk, hogy a német kormány az országgyűlést úgy könnyen, anélkül hogy eredményt hozott volna, anélkül hogy kibékülést eszközölhetett volna, eloszlatta, mely eljárásából meggyőződtünk, hogy vakságukban tovább is fognak bennünket üldözni; de készen legyünk arra, mert mindazokat, mik roszakarat-s kegyetlenségtől kiternek, rajtunk el fogják követni, s ha mindazokra elkészülünk, könnyebben fogjuk a reánk mért csapásokat eltűrni. Jól tudtuk, hogy az országgyűlés feloszlatását a megyéké követendi, ami Pest megyével történt, nyilvános dolog, a megyei bizottmány katonai erővel oszlattatott fel, így bánnak velünk is. Azonban nem kell hinni, hogy ők tisztán oda működnek, hogy bennünket egyformán nyomjanak, más az ő tervük. A népeket az országban bujtogatni fogják az értelmes emberek, megyei tisztviselők s elöljárók ellen, a nép érdeke ellen egyenetlenséget szítani: miért szükséges, hogy az egyetértésben mindvégig erősek maradjunk, mert a vész bekövetkezik. Ne hagyjuk magunkat attól eltéríteni, amit az országgyűlés két rendbeli feliratában kimondott, mert különben eladnók önmagunkat. Az újoncok katonákkal fogdostatnak össze anélkül, hogy megkérdeznék, kit ér a sors, s akkor azt fogják mondani : ez mind azért van, mivel a tisztviselők , elüljárók s választott bizottmányok könnyelműleg bántak sorsukkal. Oda fognak törekedni, izgatni, hogy a tanácsi elüljárók ellen keljenek föl, irányukban bizodalommal ne viseltessenek; szóval mindent el fognak követni, hogy köztök az egyetértést megszakítsák, de emlékezzünk meg ők-