Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1862-12-03 / 97. szám

gyaritott — nem értelmileg fordított, hanem hangzat után magyarított — nevekkel, példa Stephanust nem fordították Koszorúsnak, hanem mondák s mondjuk ma is Istvánnak; Benedictust nem mondák Áldottnak, hanem Benedeknek, mint magunk is; Gábrielből lett Gábor, Clemensből Kelemen, Colomannusból Kálmán stb. Hogy pedig a Victor, Felix, Modest s hasonló kerekded latin nevekből magyarítani sem lehet különben, mint ha ezen csinos hangzatukban meghagyatnak, igy sem magyartalanabb kiejtésüek, mint Gábor, János, József stb., mert szóértelmet valamint ezekben nem keresünk, úgy amazoknak sem lehet céljuk. Végre pedig a keresztneveknek Victor Gyözőszerű szóértelem szerinti fordításából hasonló kellemetlenségek is származhatnak, minét föntebb Süveges Nagy János példázatában előállíték, mert az egyházi anyakönyvek latinul vitetnek, a keresztelő kérdésére a keresztanya mondhat Győzőt, a pap, mig magyarul beszél, azt használhatja, de mikor a beirásra kerül a dolog, latinul Victort jegyez be. Idők múlva ez a fiú megkorosodva, szinte Győzőnek nevezi s írja is magát; talán végintézete fontos okmány lehetend utódaira nézve, midőn majd tán a grammatical névfordítás nem lesz már divat. Szükség lesz az ősatya keresztlevelére, melyen a Victor név nem fog megegyezni a végintézet Győző aláírásával; s mert ha oly hanyatlása történik a latin nyelv ismeretének három tized múlva, minőt tapasztalunk az utósó kettőben, az ügyész is aligha fogja tudni, miként valaha Victor annyit tett, hogy Győző. Ez érdemben a magyar tudományos akadémia volna illetékes óhajtott tekintély. . . . . . Helybeli újdonságok. — Tegnap este ft. Somhegyi Ferenc gymnasiumi igazgató úr névnapja előestéje alkalmára műkedvelői szinielőadás tartatott a helybeli színházban. Az előadásra Szigeti „Szerelem és örökség“ című vígjátéka választatott, melyet megelőzőleg Bérczy Paula urhölgy szavalá Vörösmarty „Honszeretet“ című költeményét; felvonás közt Fridvalszky úr énekelt, végül pedig Zarkavölgyi ur oláh táncot lejtett. A jövedelem fele a Dugonics-szoborra, másik fele pedig a gymn. ifjúság könyvtára javára fog fordítatni. A helybeli gymnasiumi ifjúságnak száma ismét egygyel fogyott. A kérlelhetlen halál ez idén már harmadszor köszöntött be hozzá s különösen másod ízben látogatá a VIII. osztályt. — Ezúttal Bényei Józsefet követelé áldozatul, ki még a m. hó 29-kén a délutáni előadásokon is jelen volt, noha már súlyosan érezte a meghűlés által tetemesen gyarapítot régebbi balát. Négy óra után szállásáig sem bírt menni saját erejéből, esti 6 óra előtt pedig már bevégezte 18 éves rövid, de elég szenvedésbe került pályáját. Negyedik éve, hogy a kivétel nélkül dicséretes ifjú saját verejtékes szorgalma által s egy-két jóakaró gyámolítása mellett leginkább önkeresményével folytatta tanulmányait, még pedig olykép, hogy összes elüljáróinak s minden ismerőinek őszinte szerepét teljes mérvben kivívta s az igaz jámborságban s szerénységben példányul szolgálhatott. — F. he jén délelőtt kísérte ki hült tetemeit az ifjúság a felsővárosi sirkertbe. — Fogadják az egyetlen fiáért távolban kesergő szegény özvegy anyának nevében nyilvánított hálás köszönetét mindazok, kik e bizonyára jeles honpolgárrá növekvendett ifjúnak szenvedéses pályáját emberbarátilag enyhíteni igyekeztek, s kik irányában a végtiszteséget is nagylelkűleg teljesítik, különösen a felsővárosi út. lelkész és az ottani kántor úr a díjtalan eltemetésért, Posgay Mihály úr az ajándékban adott koporsó- és keresztért, a jámbor lelkű szállásadók kegyeletes ápolásukért és rokonkebtii pályatársai az iránta tanúsított készséges buzgalomért, s a többi nemes pártfogók szives buzgalmukért. — Legyen a szende lélek emléke áldott ifjaink közt, legyen példája hatékony; de találjon számos követőkre a szeretet is, mely árva napjait enyhítni törekedett. — A Platow-féle természeti ritkaságok tára a helybeli tanuló ifjúság s a közönség által igen látogattatik. A tanuló ifjúság által fizetett belépti díj fele részén a tárlat-tulajdonos az illető intézeteknek szépszámú ritkaságokat adott át. Egy nemeskeblü ifjúság-barát pedig a tanyai iskolák számára is vásárolt néhány szép kagyló-példányt. Kik még nem látták az említett érdekes gyűjteményt, siessenek azt megtekinteni, mert — mint értesülünk — csak pár napig időzend még városunkban a tárlat-tulajdonos. .. A disznótorok ideje itt lévén, ajánljuk polgártársainknak gondosan figyelni sertéseikre, mert könnyen olyanok vágják le, kik nem költöttek rájuk. A napokban is a timár utcában egypár hízott disznót akartak éjnek idején egyik lakostól kihajtani. A tulajdonos jókor értesülvén az udvarába érkezett hivatlan vendégekről, töltött fegyverrel eléjök sietett s rájok is lőtt; azonban a tolvajok minden baj nélkül tova menekültek. Múlt hó 30-án reggel Varga Menyhért, rókusi késesmester a lakásán levő kutból merítni akarván, megsikamlott s a kútba bukván , bele is halt. A szorgalmas iparos szerencsétlen kimultán számos ismerősei őszinte részvéttel sajnálkoznak. —•/. E sorok írója hétfőn este hazafelé menvén, útjában öt vadászkatonával találkozott, kik kissé jó kedvben lévén, meglehetős tiszta kiejtéssel egy ismert magyar dalt énekeltek. Ezután dicsérvén a magyarországi életet, de már más nyelven, beballagtak a várba. (A tisztelt közlő feltűnő jelenségkép jegyzi ezt föl; pedig mi már gyakrabban hallottunk az említett ezredbeli vitézektől ilyesmit, s úgy hiszszük városunkban könynyen megtanulhatták nem csak az említett dalt, de még a magyar nyelvet is. Szerk.) —/. Mint értesülünk, a pékmestereknek megtiltatott este 7 óra után síppal árultatni a süteményt. (Azaz, hogy csak a sípot fújni nem szabad, de árulni igen.) —m. Jövő szombaton a helybeli színtársulat egyik tehetséges tagjának, Szilágyi Teréz k. a.-nak jutalomjátéka leend. Az előadandó darab címét ugyan még nem tudjuk, de reméljük, hogy az ifjú színésznő egyik kedvenc szerepében lép föl. Eddigi föllépései által tanúsított hivatottsága a kezdő színésznőnek élvezetes színi-estélyre jogosít föl. Múlt vasárnap egy hajból font karperec találtatott; az illető tulajdona átvételéért jelentkezhetik a kapitányi hivatalnál. Kellemes téli napok állottak be vasárnap óta; a megelőző héten a folytonos esőzés vasárnapra viradóra megszűnt, a légmérsék az éles éjszaki szél által újra fagypont alá szállt; tegnap reggel 4°R fok hideget jelzett a hévmérő, s délben sem emelkedett egész a fagypontig. Hazai tudósítások. Uj-Szent-Anna, 1862. nov. 28. Följegyzésre méltóbb események hiányában kénytelenítetem én is más vidéki levelezők példájára vidékünkön olykor előforduló szomorú eseményekről írni. Ezek legújabbika a f. hó 26— 27-re viradóra történt fazekas-varsándi tolvajlás, mely által Bongyis Petru ottani telkes gazda és lakos, kinek háza a község közlegelője néz, kiraboltatott. A rablók, mint a kifeszitett ablakvasak mutatják, az ablakon keresztül törtek az első szobába, hol ekkor senki sem aludt, s a bentlevő ládából, melyet feltörtek, 52 db aranyat, 147 ezüst tallért, 1193 ezüst húszast és 60 újforintot bankópénzben vittek el magukkal. A tolvajlás annál inkább sikerült, mert a háziak a hátulsó szobában aludtak, mely az előbbitől egy konyha által választatik el. A tettesek még ugyan nem tudatnak, de mivel az esemény már az itteni hatóságnak följelentetett, remélhető, hogy sikerülene azokat kinyomozni, hogy érdemlett büntetéseket elvehessék. Sokan különféle okokat hoznak föl a naponkint előforduló szomorú tények kimagyarázhatása végett s mindinkább kiáltják : „Népnevelés, jöjön el a te országod!“ Nem egészen a népnevelés hiányában rejlik jelenleg az elhatalmasodott rablások és gyilkolások valódi oka, hanem csekély véleményem szerint abban, hogy míg egyik rész reszkető kezekkel gyújtogatja a vallás mécseit, addig a másik a szabadelvüség s fölvilágosultság palástja alatt eloltani iparkodik azokat. A vallástól az erkölcs csak egy lépés. „Vond el a köztársaságtól a vallást — mondá egy régi pogány bölcs — s romba döntöd azt!“ V. F. — Szentesen — mint levelezőnk tudósít — a múlt hó vége felé kétszer riasztá föl a lakosokat a tűzvészt jelző harangok kongása, azonban mindkét alkalommal sikerült az elemnek rögtön gátat vetni. Ezek fölemlítése után említett levelező még a következő jellemző történetecskét említi föl. Nov. 26 án, reggel 10 óra tájban egy kocsi állt be a városház tágas udvarába. A fiatal kocsis, alig 18 éves, leszállván az ülésről, egy véres arcú holt embert húzott ki a kocsin levő gyékény-ponyva alól s oly boszosan dobta azt félre, mintha nem is emberi test lett volna. Erre csakhamar sok ember tódult be az udvarba, nézni az ily igen ritkán látott eseményt. A fiatalember pedig, kinek már ekkor apja is előérkezett, ilyképen beszélt az őt falgatókhoz : „Az este, magam lévén a tanyán, 7 óra körül zörgést, egy-egy disznóröffenést s közbe-küzbe fojtott kutyabecenést hallottam, miknek többszörös ismétlése után kitekintek az ablakon, láttam, hogy sertéseink ki vannak eresztve az ólból s három ember oly bátran, mintha sajátjaik lettek volna, kezdé hajtani. Közölük egy épen ekkor dobott valami ennivalót a kutyáknak. Erre vasvillát kapván kezembe, kiszaladtam s lármát kezdtem ütni. A disznókat terelgetök közöl erre ketten sebes szaladásnak vették ujjukat, mig a harmadik gyors lépésekkel közeledek felém, csitítván, hogy hallgassak. De én annál jobban lármáztam, csak hogy valaki jöjön minél hamarabb segítségemre. Erre a kapcalopók (bocsánat e kitételért!) ott maradt harmadika — ez mi a gyönyörű madár — ,és itt az élettelen testre mutatott gamós botját kezdé igénybe venni. Azonban nagyon kevés ideig használhatta, mert ijedtemben oly erővel találok rá suhintani, hogy azonnal fölfordult.“ A darab faként fekvő halott a számos jelenlevők által azonnal fölismertetett, hogy az, egész életét ily alattomos lopásokban töltött Rávágyi István volt. — A magyar írói segélypénztár javára rendezett sorsjáték húzásai m. hó 29-én d. e. 9 órától d. u. 3 óráig mentek végbe a választmány, a kinevezett biztos és számos érdeklett közönség jelenlétében. A több ezerre menő beküldött nyereménytárgyak 564 becses nyereményre lőnek fölosztva. A 12,000 frt értékű ezüst asztali készletet, mely a főnyeremény, a Slik sorozat 627-ik száma nyerte. A második nyeremény — a Bezerédy Istvánné assz. által ajándékozott ezüst kenyeres kosár — pedig a 33-ik sorozat 186-ik számának jutott. (A többi nyertes számokat jövő számunk hazandja.) — A Szeged és Oroszlámos közötti vasúti rablás tárgyában olvassuk a „Sürgöny“ben, hogy nov. 1-jén az államvasuttársulat egy hivatalnoka 6 kísérőjével a Szőreg és Oroszlámos közötti vasútvonalon rablóktól meg lön támadva, s nem csak saját értékes holmijai, de a társaság pénze, 1864 frt 78 krtól is meg lön rabolva. Ez eset a vasuttársulatnak hivatalosan jelentetett, mire az illető hivatalnok, Pansenberger úr ellen a fegyelmi eljárás foganatosítatott. A társulat tekintetbe vette az illetőnek előbbi hű szolgálatait, hogy a rablásról nem volt tudósítva, s hogy végre saját éltét kockáztatá, miért is az elrablott összeg 90 százlaliját kegyelmi után neki elengedte és csak 10 száztél, azaz 166 frt 48 kr megtérítésére ítélte, mi havonkint 10 frtnyi részletekben fog tőle levonatni. A hivatalnoktól elrablóit saját holmijaiért pedig — ha nem kerülnének vissza — a társulat 50 frt kárpótlást ad, mely összeg azonban a hivatalnoktól fizetendő kártérítésbe tudatik be. Végre ki jön nyilatkoztatva, hogy e kedvezés csak kegyelmi úton történik, s amint még egyszer a fegyelem ellen vét, hivatalából el fog mozdítatni. Ez ítélet indokolásának egyik leglényegesb pontja az, hogy az illető hivatalnoknak a rendeletek értelmében nem az egész összeget, hanem csak 200 frtot lett volna szabad a mondott útra magával vinnie, a többit pedig ismét Szegedről elhozni. Ha e rendelet teljesítetett volna, a társaságnak 1660 frt 78 krral kevesebb kára van. — Csongrádról írják a „M. S.“nak, hogy m. hó 25-én viradóra Bogár Jakab és Bogár Mihály hírhedt rablók ugyanazon tanyánál, melyen bátyjuk Bogár Imre elfogatott, ez utóbbinak heleadás miatt a megyei börtönbe fogva levő tanyatulajdonos fiát 2 hámos lónak saját kocsijábani befogatásra kényszerítették, jó uj subáját a kocsira fölvetették és káromlások között elhajtottak. — Bihar- és Arad megye szélén a gyertyesi és kiszingyei határtól kezdve a botfai erdőségig a haraszt meggyuladt és ég. Több ezer darab makkoló sertést el kellett onnét nagy gyorsan hajtani a megégés veszélye elől. — Kolozsvárott — a „K. K.“ szerint — a napokban egy lengyel eredetű agg nőt temettek el, ki a sánc alatt lakott, szegény sorsban élt; azon halála után minden ruhájában nagy csomó arany- és ezüstpénzt találtak bevarrva. Vegyes hírek. — Császár Ő Fölsége közelebbről a Magyarországban fekvő Holicsra ránduland, ahol udv. vadászat fog tartatni. — Az „O.D. Post“ újdonságai között olvassuk, hogy a cs. k. pénzverde-hivatalban épen most vannak készítés alatt a magyar coronationalis érmek metszvény-rajzai. — Garibaldi lábsebe — mint a lapok közlik — egy új orvosi műszer föltalálására vezetett. Az orvosi tekintélyek abeli eltérő nézete, vájjon van-e golyó a sebben vagy nincs? végre egy kutasz előállítását eredményező, mely által föl lehet fedezni, mily természetű azon tesz, melyet a kutasz érint. Ez egy elefántcsontból készült kutasz utján történik, amelyben két egymástól tökéletesen izolált sodrony fut végig; az ezeken vezethető galván-sugár tudtul adja, ha ércbe ütközik; míg ellenben a lánc nem záródik be s a sugár nem jelentkezik, ha a kutasz csak szerves testet (péld. csontot) érintett. E találmány Fahre marselle-i vegytanáré. — A brazíliai császár jövő februárban Európába utazik. Néhány napot tölt Lissabonban, aztán bejárja az angol, francia, olasz és osztrák birodalmat. — Poroszországban az oppelni közigazgatási területre a Gács- s Morvaországban kiütött marhavész következtében a szarvasmarhák, juhok, faggyú, bőrök, gyapjú stb. behozatala eltiltatott. A Greger, elitélt s börtönben levő prágai szerkesztőnek az Amerikában levő csehek részvétiratot küldtek.