Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)

1863-09-12 / 73. szám

1863. Ötödik évfolyam. Ik­ogy­olon : Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerk­esztésii iroda: Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Kiad­óh­immal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden saízh­ozhordással és vidékre postán: Egész évre . . . .................................... 8 frt Félévre................................................................................4 „ Évnegyedre...................................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre................................. . . . 6 frt — kr. Félévre ................................. 3 „ — „ Évnegyedre.....................................................1 „ 60 „ 73-ik szám. Szerdán, szeptember 12-én. Ilírdotósok­.: Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, szerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díja 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­­m­ond könyvkereskedéséhez címezendők. Egyes szám­ára a kr­isztr.­ért. Téli burgonya. Ismeretesek előttü­nk is, noha az eddig áldottnak nevezett, most oly mostohává vált vidékünkön a burgonya nagyon alárendelt szerepet játszott, azon panaszok, melyek valamint hazánk felső vidékein úgy külföldön is a burgonyabetegség miatt emelkedtek. Azon vi­dékek, hol e növény a nép fő élelmi­szeréül szolgál, különféle kísérleteket tettek, annak elhárítása végett. Most olvassuk, hogy egy renaixi (Belgiumban) gazda e tárgyban az ottani belügyminiszterhez a következő tartal­mú iratot intézte: Minister úr! Miután a burgonyabetegség körül tett tudományos tanulmányaim csak ta­gadó eredményre vezettek, végre sikerült e kérdést legegyszerűbb jelentésére visszavezet­nem. Jelen iratomban szerencsém van Önnel ez iránti nézeteimet közölni. Bizonyos idő óta szokás a gazdáknál, a burgonyát augusztus­ban , szeptemberben, de kivált octoberben, midőn tökéletesen megért, kiszedni, s aztán vagy vermekbe vagy pincékbe, tehát oly helyekre, hol az okvetlenül a csírázásnak van alávetve , tölteni. Ekkor ismételve levagdalván vagy leszakgatván a csirát, a tél végén, ne­vezetesen áprilisban vagy május elején két, vagy négyfelé vagdalják, némelyek pedig vastagon meghámozva csak a haját rakják el a földbe. Ebből következik, hogy a gu­mók csirájuktól megfosztatva, hajtó erejöket elvesztik és további tenyészésre képtelenek lesznek. A növény akkor nem bír többé azon erővel, hogy faját föntartsa és elkorcsosul. De az bizonyos, hogy az elkorcsosulás (Cretinis­­mus) a testet megrongálja és tönkre teszi. Innen magyarázható a burgonyabetegség. Erről tökéletesen meg lévén győződve, azon eljárást akarom Önnek előterjeszteni, melyet én követtem a végre, hogy e becses növénynek eredeti sajátságát és életerejét viszszaszerezzem. Ez eljárás várakozásomnak tökéletesen megfelelt. 1859 ben néhány egész burgonyát tettem a földbe, anélkül, hogy más valamit tettem volna vele, és 1860. oc­toberben nagyon szép, de még­sem egészen egészséges burgonyát kaptam. Ugyanez évi novemberben egy, mintegy 14 □ métresnyi tért raktam be burgonyával, és 1861. octo­berben e terület 52 kiló tökéletesen ép bur­gonyát hozott, tehát egy osztrák holdon 205 % vámmázsát, holott az utóbbi években rende­sen 120 mázsa termett egy holdon. Ugyan­akkor a­ szokott módon áprilisban 15­0 mét­­res­nyi területetet raktam be, és itt nem kap­tam többet 14 kiló egészséges burgonyánál, míg fele tökéletesen romlott volt. Miután a talaj, melybe rakva voltak, nedves tér volt, attól lehetett tartani, hogy a burgonya a föld­ben elromlik, vagy hogy az 186'/„ télen uralkodott fagyok tönkre teszik. Ez azonban nem történt. Azonban ez ellen is a következő módot gondoltam ki. Mintegy 9—10 hüvelyk­­nyi árkokat csináltatván , ezekbe 2—3 hü­­velyknyire ’/4 földdel elegyített lótrágyát te­tettem, s erre raktam az egész gumókat, mi­re földdel betakarva dombosan feltöltöttem. Nem gondoltam én aztán többet vele sem az erős fagyok alkalmával, sem tavaszszal, hogy a korai csirát ótalmazzam. Meg kell még je­gyeznem, hogy e csirák nem is mutatkoztak előbb, mint az április hónapban elrakott bur­gonyáéi. Világos, hogy az ekkép beborított gumó a nedvet befogadván, ezt a trágya lyukacsosságánál fogva magától ismét ellöki, és hogy bármi kemény fagyok ellen az azt kör­nyező trágya melege által védve van. Az öszszes másod ízben elrakott burgonya hihe­tetlen tenyészetet mutatott s rendkívüli nagy­ságú s hófehérségű gumókat termett. Jó lelki­ismerettel állíthatom, hogy ez soha sem fog a betegségtől szenvedni, melyet a légkör bi­zonyos behatása idéz elő, mi a régi termesz­tési rendszer mellett kisebb, nagyobb meny­s nyiségben ártalmas. Ez tehát azon eljárás, melyet én a burgonyatermesztésre nézve aján­lok. Rakjon be minden gazda a tél beállta előtt az általam előadott módon, oly területet, mi­lyent tavaszszal berakna, és vetésre tartsa meg mindig az eredeti fajt, 5 évről öt évre változtatva a fajtát és talajt, s én jótállok érte, hogy a szegény nép e kiváló tápszere nem lesz betegségnek alávetve, sőt hogy e növény egészen megújul és megerősödik. Eddig a belga gazda levele. Az eljárás sokkal egyszerűbb, hogysem a kísérletet meg ne érdemelné. Mert hogy lehet idő, midőn a szép fehér cipó helyett az alföldön is jól es­nék a burgonya, azt a mostani sanyarú év eléggé bizonyítja. Hazai mozgalmak. Battonya sept. 5-én 1863. Tanácskozás az ínség ügyében. Eddigi intéz­kedések. Az ínség segélyző bizottmány és alap­­szabályai. Rögtönitélet. Csanádmegye részéről méltóságos Csör­­geő Antal föispáni helytartó úr elnöklete alatt a rendkívüli szárazság által előidézett Ínség ügyében, Battonya mezővárosban nyilvános tanácskozmány tartatott, a megye tisztviselői s értelmisége jelenlétében. A föispáni helytartó­­ méltósága előadta, hogy felismervén a helyzetet, s azon körül­ményt, hogy a legtehetősebb gazdák is a végzet ádáz csapása folytán maguk s gazda­ságuk fentartása tekintetéből idegen segélyre szorulvak, s hogy a takarás bevégeztével munka- s kereset-hiány miatt a megye né­pességének legnagyobb része éhségnek leen, kitéve, nem késett még június hó folytán a nagyméltóságu magy. kir. helytartótanácsot e borzasztó állapotról értesíteni, nagyobb meny­­nyiségű vető­magnak az állam terhére leen­dő előállítása, s különösen munka­nyujtás iránt fölkérni. Név szerint pedig javaslatba hozta az alföldi vasút, az arad-szegedi állam-út, a makó battonyai közlekedési­ út építésének azonnali megkezdését elrendelni, továbbá a mindszent-apátfalvi tiszai­ társulat által ter­vezett „lápéi“ csatorna építését maga útján kieszközölni, akképen, hogy ez hova hama­­rább munkába vétessék. Az éppen folyamatban volt katonai adóexecutió beállítását felsőbb helyen szor­galmazván, ezt már június elején kivívnia si­került is. Továbbá az aszály­ okozta károknak, az adóelengedés szempontjából szükséges fölvé­tele iránt intézkedvén, e célból kellő közre­működés végett az illető pénzügyi hatóságo­kat megkereste, s az érintett kár­fölvételi munkálatokat maga helyére be is terjesztette, melyekre nézve a tárgyalás már valószínűleg megkezdettén, ennek méltányos eredményét bizton remélhetni. Ezek után egy megyei központi segély­ző bizottmány alakítását, és a fenyegetett közbátorság fentartására célzó javalatok ki­dolgozását indítványozá. Ezekhez képest a battonyai járás­se­gélyző bizottmány tagjaiul főispáni helytartó úr által felolvasott s éljenzéssel fogadott név­sor alapján . Elnökül: Báró Wasmer Adolf, tagokul pedig: Markovics Antal, Lonovics József, Jakabffy Miklós, Jakabffy Tódor, Kovács József, Babó Imre, ifjú Vertán Antal, Kö­vér Pál, Jakabffy Alajos, Simay Kristóf, Basch Lipót, Gremsperger János, Szentivá­nyi Sándor, Sántha Sándor, Glacz Antal, Vertán Endre, Hofbauer Sándor, ifjú Biró Imre, Zeisler Salamon, K. Sina Simon, Mar­­czibányi Antal, Blaskovics István, Pu­rgly János a kir. kincstári pécskai uradalom kép­viselője, Kövér Sándor, Katona Antal, Ma­jor János palotai, Mikosevics József kever­­mesi, Szabados József battonyai és Csiky Gergely tornyai lelkész s illetőleg esperes urak közfelkiáltás utján megválasztattak. A bizottmányi ülésekbeni részvétre a megye részéről a megye kormányának tiszt­viselők kinevezése felhagyatván. Ugyanezen bizottmánynak feladatául fű­zetik ; az­­ cs. kir. apostoli Felségéhez ezen megyei tanácskozmány részéről fölterjeszteni határozott legalázatosabb felirat szerkesztése, meghitelesitése és legmagasabb helyre jutta­tás végett főispáni helytartó urnák leendő át­nyújtása. A bizottmány működésére nézve ezen jegyzőkönyvben foglalt következő szabályok állapíttatnak meg : Alapszabályai a csanádmegyei inségi se­gélyző bizottmányoknak. 1. Csanádmegyében az uralkodó ínség tartamára két inségi főbizottmány alakul ; egyik Makón, melyhez a makói és nagylaki közigazgatási járások; másika pedig Batto­­nyán, melyhez a battonyai és palotai járások tartoznak, ezek működési köre az illető köz­ségekre és pusztákra terjed ki. 2. A bizottmány egy elnökből és 30 tagból választás utján betöltendőkből alakul, melynek kiegészítéséül a megye tisztviselői részéről a megye kormányzója maga nevezi ki a tagokat. 3. Az inségi bizottmányok feladata a megyei hatósággal egyetértve és összekötte­tésben felhívásokat intézni, könyöradományo­­kat gyűjteni, a segélyzés különféle forrásait kinyomozni, ezeket alkalmazni, és valamint magánúton, úgy az állam által nyújtott pénz vagy termesztménybeli segélyzést kezeltetni, azokról rendes számadást vezettetni és az ín­ségben szenvedőknek kiszolgáltatni. E végből : 4. Az illető községi albizottmányok ál­tal összeiratja a szűkölködőket, és legyen az vetőmag, vagy élelemre szánt szükséglet,­­ meghatározza, hogy időnkint ki és mennyi segélyezésben részesüljön, különösen felü­gyelvén arra, hogy a segélyezés igazságosan és részrehajlatlanul kiszolgáltassák, mi célra saját kebeléből tagokat küldhet ki az illető községekbe, kiknek működési ideje a kö­rülmények szerint hosszabb tartamú lehet. 5. A bizottmány minden két hétben rendesen egyszer, szükség esetében többször is saját kebelében összeül, és az első pont iránti tárgyak felett tanácskozik. 6. A bizottmányok a kezelés alá vett se­gélyezési tömegekről felelősséget vállalnak. 7. A közbátorság fentartása érdekében a bizottmányok nem csak szükséges javasla­tokat tesznek, hanem a közbiztonsági köze­geket a körülményekhez képest alkalmazzák, és e végből a megyei kormánynyal magukat folytonos érintkezésbe teendik. 8. A bizottmányok minden hóban ren­desen egyszer időközbeni eljárásuk eredmé­nyét a megyei kormánynyal szükséges tudás végett köztik. 9. A bizottmányok tagjai munkálkodá­sukat — emberbaráti kötelességből — min­den jutalom nélkül teljesítik. Ezen jegyzőkönyv egész terjedelmében a most alakult ínségi bizottmány elnökének az illető bizottmányi tagok értesítése, s fen­tebbi alapszabályokban körvonalzott bizottmá­nyi működés azonnali megindítása tekinteté­ből kiadatni határoztatott-------Ezek után főispáni helytartó úr , maga örvendetes tudo­másra hozván, hogy kaszaperi birtokos Kop­­pélyi Fü­löp úr a megyei szírkölködök javára 400 irtot adományozott, a megye nevében a szives részvétért köszönetet nyilvánítván, a tanácskozmányt azzal rekeszté be, miszerint a makói járási bizottmány megalakítása iránt legközelebb intézkedend. — — Az ínség mellett, mely megyénket sújtja, vannak oly elvetemült tagjai a társadalom­nak , kik bár nem volnának reá szorítva a nyomor által, másoknak izzadság és fárad­sággal keresett kenyerét erőszakkal elveszik, s elrabolják. így történt aug. 25-ről 26-ára vira­­dóra, hogy a városunkkal határos tompás csárdást Rosenthal Ignácot 5 betyár meg­támadta, s a mellett, hogy iszonyúan megverték és összetörték , 204 írt készpénzt, valamennyi női és férfi felsőruhát és fehérne­műt, ágyneműket, asztalra való fehér ruhá­kat, 2 akó szilvapálykát hordóstól, és 2 kö­böl búzát elvittek; szóval mindent, amit csak kézre kaptak, és ami elvihető volt. Az Isten különös kegyelme nem enged­te , hogy e bűntény büntetlen megtörténhessék; a helybeli járási csendbiztos Petrilla József erélyes magatartása, és üldözése folytán­ si­került a gonosztevőket, már 27-én reggel 7 órakor mind elfogni, és ide Battonyára bekí­sérni , hol aug. 29-én a rögtönitélő bíróság össze is ült. A rögtönitélő bíróság ítéleteit ma dél­előtt hirdetett ki. Négy vádlott, név szerint ifjú Molnár Péter, Szarvas Ferenc, Tóth Já­nos, ifjú Csala Sándor a vád tárgyát képező erőszakos fegyveres rablás egyenes elköveté­sében bűntetteseknek elismertettek. Zsoldos Ferenc, ki szintén jelen volt a csárdánál, saját lovain és kocsiján szállítván oda a tetteseket, azonban a rablásban tettleg részt nem vett, bűntárs gyanánt ismertetik föl. A többi vád­lottak: Molnár Péter, kinek házában a tette­sek összegyülekeztek s tőle indultak ki me­rényletükre, ő utasítván őket egy orgazdanő­­höz; — Balog Sára, mint orgazdanö, ki az elrablott tárgyakat magához fogadta s to­vább adta ; — Balogh Zsuzsi, amannak test­vére, mint társ az orgazdaságban; Kasza Já­nos, az utóbbinak férje, orgazdatárs — a rögtönitélő bíróság ítélete alá tartozóknak nyil­váníttattak. Az ítélet föllöttek következő: ifj. Molnár Péter és Szarvas Ferenc, mint a fegy­veres , erőszakos rablás egyenes eszközlei, mérlegbe vetve azon súlyosbító körülményt, hogy ők ketten szőtték az egész tervet, mások rettentő példájára kötél általi halálra ítéltettek oly 'sorozattal, hogy előbb Szarvas Ferenc aztán ifjú Molnár Péter végeztessék ki. E ha­lálos ítélet délután 2 órakor az aradi országút mellett nagy tömeg jelenlétében végrehajtatott. Evvel a törvény szigorának elég lévén, téve a többiek a halálos büntetés alól fölmentet­tek s a helyett következő büntetések szabat­­tak reájok : Csala Sándor és ifjú Tóth Já­nos, dr. Molnár Péter és Balog Sára mind­egyik 15 évi nehéz fogságra; Zsoldos Ferenc 12 évi nehéz fogságra, végre Balog Zsuzsi és Kasza János 5—5 évi nehéz fogságra ítéltettek. 1. Helybeli újdonságok. * (Az alföldi vasút ügyében) Bécsbe me­nesztett szeged - k.-m.-vásárhelyi küldöttség egyik tagjának, Taschler József polgármester úrnak f. hó 10-éről kelt távirati tudósítása sze­rint, nevezett napon a küldöttség legfelsőbb kihallgatást nyervén, ez alkalommal Császár C­ége a következő vigaszteljes szavakat in­tézte hozzá: nA kivánt munkálatok megkez­dését azonnal elrendeljük.“ A küldöttség teg­nap jött Pestbe, hogy a kir. helytartó Pálffy - excjánál Budán tisztelkedjék, s ma este hi­hetőleg haza fog érkezni.

Next