Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)
1863-02-21 / 15. szám
3VX©sieX©2i: Heten mint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szorkosastólfi iroda : Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Kiadóravatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre 8 frt — félévre 4 frt, — évnegyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 50 kr. osztr. ért. E'tgyes számára 8 ujkr. Hirdetések.: Az üthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a háromhasábos petitfor igtatási dija 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Vízvezeték. ii. A tapasztaltak nyomán úgy hiszen mindenki előtt világos, mikép a vízvezeték iránti átalános részvétlenségnek egyedüli oka nem más, mint hogy az emberek legnagyobb része a momentán előnyt — habár csak szmnleges is — tartván hasznosnak, oda megyen vízért, ahol azt ingyen kapja. Szerintem tehát a szegedi vízvezeték létrehozásakor csakis abban követtetett el az illetők részéről a hiba, hogy az emberek természetes ösztönéből kifolyó ama körülményt figyelembe nem vették, s — nyíltan bevallom — velem együtt, azon igenigen menthető tévedésbe jutottak, miszerint közönségünknek e részbeni fogalmait túlbecsülve nem kételkedtek azon, hogy két kézzel fogja megragadni népünk az alkalmat, mely vízbeli szükségleteinek kielégítésére nézve az eddiginél nem csak kényelmesebb, de minden tekintetben jutányosabb és előnyösebb móddal kínálkozik. Szóval, eltérve az Európában létező vízvezetékek fentartási elvétől, hinni szerettük, hogy Szeged közönsége egymaga kivételt képezvén, míg London, Páris, Berlin, Bécs s a többi nagy városokban, hol vízvezetékek léteznek, ingyen szolgáltatják ezek a vizet, mi szegediek készpénzen is örömmel veendjük azt. Miután pedig alkalmunk volt e hitből kiábrándulni immár, kötelességünk arról gondoskodni, hogy mi módon menthetjük meg fiatal vízvezetékünket? E kérdésre legegyszerűbben megfelel a vízvezeték sajátképi célja, mely abban áll, hogy a víz ingyen adat van a közönségnek, leginkább a szegényebb osztálynak lehessen módja, könnyű szerével s megakadás nélkül annyi vizet kapni, mennyi a tisztaság s ez által egészsége föntatására muldatlanul szükséges; főleg pedig azért, hogy a szegényebb osztály idővesztesége m megcsökkentetvén, a munkaerő, melyet a tiszáróli időrabló vizhordás fölemészt, hasznosabb foglalkozásra teremtessék, s ez által a közvagyonosság nyerjen gyarapodást. Szóval: a szegedi vízvezeték tiszta vize a közönség s ipar tevékenység ingyeni szabad rendelkezésére bocsájtandó. Ez, két úton eszközölhető. Vagy magához váltja a város e rész.heti szerződése értelmében a vízvezetéket becsárva a vállalkozótól egyszer mindenkorra. Vagy pedig, bizonyos évenkénti átalány fizetésért csupán magát a szükséges vízmennyiséget váltja meg. Az első mód legegyszerűbb lenne ugyan, de a város jelenlegi pénzviszonyai között nem látom kivihetőnek, nem tartván a várost ily nagy pénzösszeg lefizetésére képesnek. Véleményem szerint tehát nem marad egyéb mód, mint más európai nagy városok e részbeni példáját követve, bizonyos évi átalányban megegyezni a vállalkozóval, amiért ez a közönséget a szükséges vízmennyiséggel folytonosan ellátni tartozzék. A vállalkozó val ilyetén kiegyezés által nagymennyiségű vízelet biztosíttatván, ennek alapján a vállalkozó, ki a vízőrök s egyéb mellékkellékek fizetése alól föl lenne mentve, azon helyzetbe juttatnék, miszerint a kiszolgáltatandó vízmenynyiségért a mesésig olcsó árt szabhatná a városnak. A Vízoszlopok akép lehetnének átalakíthatók, hogy azoknál a közönség valamint saját szükségei kielégítését, úgy jószágainak itatását tetszés szerint, egy harmadiknak (mint most a vizet) közbejötte nélkül, könnyű szerével s a legnagyobb gyorsasággal eszközölhetné. Ezen megváltási átalány pedig a lakosok között az egyenes adó aránya szerint lenne kivetendő, miből a szegény emberre néhány krajcár, a gazdagra egypár forint esnék. így van ez Londonban, Párisban s mindenütt hol vízvezeték létezik. Az előnyök, melyek a vízvezetéki víznek szabad használatából Szeged lakóira hárulnának, kiszámithatlanok. 1. A kórházak, melyek most meszsziről s tetemes költséggel hordatják a tisztátalan Tiszavizet, e teher alul fölmentve lesznek. 2. A szegénység nem kénytelenittetvén majd, idejének nagyrészét a fáradságos vizhordásra vesztegetni, azt hasznosabb s jólétét előmozdító munkára fordíthatja. 3. Minden iparüzlet, mint szeszgyáros, szappanfözö, festő, tímár, kalapos, serfözö , kertész sat., melyek közül most némelyikének felállhatása a tiszapartjáni lakástól föltételeztetik, jövőre a város bármely részében található elegendő s kitűnő vízmennyiségnél fogva, kellő gyarapodást nyerene. 4. Hasonlókép mindazon költséges állaterők, melyek jelenleg a vizhordásra szükségeltetnek, meg fognak kiméltetni, a Szeged lakói egy alig érezhető váltságdíjért, e részben eddigelé évenkint 49,680 írtra rugó kiadástól megmentetni. 5. A vízvezetéknek ilyetén képemi megváltása által , melynélfogva a város semmi tőkepénzt kiadni nem kénytelenittetnék , s csak is a váltságul kivetett évi illetékek beszedéséről kell gondoskodnia, elvégre alkalom nyílik Szeged város részére, nyáron át az utcákat kellőleg locsoltatni, s a lakosokat ama birneves szegedi portengertől, melynek ártalmas beszivása száz meg száz emberéletet ragad el közülünk, valahára megszabadítani. Végre. 6. A város a vállalkozó valélyszerű egyezsége által azon jogot is biztosíthatná magának, miszerint tűzvész esetén a vízvezeték összes vízkészletével korlátlanul rendelkezhessék, míg jelenleg a vállalkozó szeszélyétől vagy épen kényétől függ, különböző ürügyek alatt, szerződése értelmében, a vízszolgáltatást akkor tagadni meg, mikor arra legnagyobb szükség van. Osztóvszky: A szegedi nőegyletről. in. Azon lelkes honleányok és honfiak, kik a szegedi nőegylet alapjának megvetéséhez járultak következők: Auer Sarolta 85 fttal, Babarcs József 16, Bérczy Borbála 100, Tonner Lujza 30, Osztrovszky Leop. 30, Skultéty Aud. 16, Schwarzenfeld Borbála 85, Szivesy József 85, Bach Sándor 20, Bárkányi János 15, Wagner Károly 25, Götz Károly 50, Tóth Mihály 50, Szabó Imre 30, Koben Rózái 85, Vedres Rózái 200, Rengey Rózái 100, Rózsa Teréz 33, Pálffy Julia 20, Pálffy Ferenc 80, ifj. Vedres István 40, Ebner József 30, Klauzál Mária 166, Adler Teréz 30, Mihálffy Teréz 20, Varga Mária 20, Zseravitz János 33, Bauerfeind Ferdinánd 33, Athanas Ferenc 16, Dani Teréz 50, Somogyi 50, Szegő János 33, Schmidt J. 100, Sperlák Endre 100, Hódy László 16, Máhr Ferenc 25, Ditrgen József 10, Rónay Mihály 100 írttal. Azért is jegyeztük ide e szép névsort, hogy kitűnjék, minő szomorú arányban áll az akkori lelkesültséghez a nőegylet jelenlegi pártoltatása, melyről alább szólani fogunk. A következő évben (1847.) elnökké Korda úrnő, alelnökké Pálffy úrnő választattak meg. A tanár fizetését (240 írtról) 300 írtra emelték, egyszersmind határozták, hogy a vagyonos szülök gyermekeikért 20 írtól 1 írtig tetszés szerinti óvásdíjt fizessenek, szegény szülők gyermekei az intézetet mindenkor ingyen látogatták. Ez évben már oly helyzetbe jutott az egylet, hogy az óvodai bérházat, azon szép telekkel együtt, melyre az ideiglenes színház épült, tizenegyezer váltó írton, részletfizetés mellett megvetette. 1848-ban elnökké: Kárász úrnő, alelnökké Bérczy úrnő választatták el. Az óvoda biztosíttatott. Hogy e nehéz időkben a nőegylet minden emberiségi s honleányi kötelességeknek eleget tett, s ahol csak szükséges volt áldástosztó szellemként jelent meg, kiviláglik a jegyzőkönyvnek, honnan adatainkat szereztük, következő pontjából: „A nőegylet hazánknak jóérzelmű polgárokat növelni főfeladatainak ismervén, eme nehéz működése között szent kötelességének tartotta megemlékezni azon bajnokokról, kik a harcokban megsebesített vén, a szegedi kórodákban betegen siülödnek, az összes lakóság kivonatával vél tehát találkozni a nőegylet, midőn siet a sebesültek súlyos fájdalmainak enyhitésére, áldozatkészségét tanúsítani.“ 1850-ben: elnök Weber Györgyim, alelnök Rónay Jánosné. A többi közt a derék tanulóifjúság ez évben 493 frt 32 krt adott a nőegylet rendelkezésére műkedvelői előadások jövedelméből. 1851 ben : elnök Rónay Jánosné, alelnök, Schmidt Józsefné. 1854/5 ben: elnök Wéber Györgyné, alelnök Kolb Ádámné. Ez évben a december 10-diki választmányi ülésben létettek komoly lépések a felsővárosi kisdedóvoda felállításéra, melyre nézve a jegyzőkönyvben a következő pontot találtuk: „Nyolc éven keresztül küzdött, s mindent elkövetett az egylet, hogy célját elérhesse , s bárha mindenfelől, mind a város, mind a lakóság, mind egyesek nemes, áldozatkész pártfogásával találkozott is, anyagi szükségei miatt, temérdek kiadásai mellett, nem volt képes kitűzött célját létesíthetni. Jelenben azonban az eddig fennállott óvoda alaptőkéje olyképen áll, miszerint annak fennmaradását teljesen reméleni lehet, sőt a pénztári tisztség számadásai után, még egy ovodának fentarthatása is lehetségesnek látszik.“ Ei a buzgolkodó nőegylet 1856-ban, Petrovich Istvánnő elnöklete s Eröskövi Antalné alelnöklete alatt, october elején , a felsővárosi kisdedóvodát is megnyitotta. Ez évben bérbe adatott a nőegylet telkéhez tartozó kert is, melyen a jelenlegi ideiglenes színház áll, s melyből a nőegyletnek azóta minden színi előadás után 3 frt jövedelme van , s minden színtársulat tartozik egy előadást rendezni, mely előadás jövedelmének fele a nőegyletet illeti. 1869/60-ban elnök Weber Györgyné, alelnök Kis Emília kisasszony. A horváth szüökölködök javára a nöegylet sorshúzást rendezett, melynek folytán 2029 írt 30 kr csatoltatott a pesti nöegylet által rendezett sorsjáték tőkéjéhez. A jelenlegi tisztikar következőkép alakult: Elnök Bérczy Antalné, alelnök: Szarvadi Vilmosné, választmányi tagok: Babarczy Józsefnö, Bánhidy Józsefnö, özv. Burger Józsefnö, Burger Zsigmondné, ifj. Felmayer Antalné, Fluchi Ferencnö, özv. Haday Ferencnö, Hoffer Károlyné, Keresztúri Jánosné, Kovács Ferencnö, Körösy Antalnö, Krikkay Ágostonné , Orthalmi Józsefnö, Pálffy Istvánnö, Petrovich Istvánnő, Pfan Józsefnö, Szabó Antalnö, Szivessy Józsefnö, Tölgyessy Ferencnö, Vadász Manóné, Vedres Istvánnő , Vidovits Imrénö, Vidra Ferencnö, Wéber Györgynö. — Titkárok:Szabó Mihály, Szivessy József, pénztárnok: Fluck Ferenc, elenőr: Rohrbach Antal ügyész : Babarczy József. A nőegylet legfőbb feladatának tartja jelenleg a rókusi kisdedóvoda felállítását, azonban a kezdetben tapasztalt lelkesültség, mely a nemes ügyet idáig emelte, fájdalom megszűnt, az aláírások, adakozások nagyon is meggyérültek, s csupán az egylet élén állók áldozatkészségének köszönhető, hogy az eddig hanyatlásnak nem indult. Jövedelme, a tetemes kiadások mellett igen csekély, s úgyszólván a színháztól, nőegyleti táncvigalmak s műkedvelői előadásokból bevett összegekre szorítkozik. Azon derék műkedvelők, kik a köztisztelet és szeretetben álló elnüknő buzdítására egyesültek, kétszer léptek fel a helybeli színpadon. Az első előadás jövedelme 134 frt 64 kr, a másodiké 257 frt 55 kr volt. Ámde a Duna víz által károsultak idáig elhangzott tagjait nem hallgathatta tétlenül a nőegylet, és sietett ez utóbbi összeggel a szerencsétlenek fölsegéléséhez járulni. A múlt évi aug. 10-diki tisztújító gyűlésen a pénztárnok számadásából kiderült, hogy az egylet vagyoni állása 6219 frt 24 kr, készpénz készlet 423 frt 21 kr. lm a szegedi nőegylet rövid története a jelen év elejéig. Az egylet apró jövedelmeire, kiadásaira, s jótékony intézkedéseire itt ki nem terjeszkedhetünk, ennyiből is láthatja minden ember, kinek szives esze helyén van, hogy a nőegylet Szegeden égető szükséget pótol, s hogy eddigi felállása óta is a kezdet nehézségei, számtalan akadályok s különösen az utóbbi közönyösség ellen küzdve, anyagi s