Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1863-02-21 / 15. szám

3VX©sieX©2i: Heten mint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szork­osastólfi iroda : Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Kiadóravatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre 8 frt — félévre 4 frt, — év­negyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 fr­t, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 50 kr. osztr. ért. E'tgyes szám­ára 8 ujkr. H­irdetések.: Az üth­asábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a háromhasábos petitfor igta­tási dija 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Vízvezeték. ii. A tapasztaltak nyomán úgy hiszen­ mindenki előtt világos, mikép a vízvezeték iránti átalános részvétlenségnek egyedüli oka nem más, mint hogy az emberek legnagyobb része a momentán előnyt — ha­bár csak szmnleges is — tartván hasznos­nak, oda megyen vízért, a­hol azt ingyen kap­ja. Szerintem tehát a szegedi vízvezeték létrehozá­sakor csak­is abban követtetett el az illetők részé­ről a hiba, hogy az emberek természetes ösztöné­ből kifolyó ama körülményt figyelembe nem vették, s — nyíltan bevallom — velem együtt, azon igen­igen menthető tévedésbe jutottak, miszerint közön­ségünknek e részbeni fogalmait túlbecsülve nem kételkedtek azon, hogy két kézzel fogja megra­gadni népünk az alkalmat, mely vízbeli szükségle­teinek kielégítésére nézve az eddiginél nem csak kényelmesebb, de minden tekintetben jutányosabb és előnyösebb móddal kínálkozik. Szóval, eltérve az Európában létező vízvezetékek fentartási elvétől, hinni szerettük, hogy Szeged közönsége egymaga kivételt képezvén, m­íg London, Páris, Berlin, Bécs s a többi nagy városokban, hol vízvezetékek létez­nek, ingyen szolgáltatják ezek a vizet, mi sze­gediek készpénzen is örömmel veendjük azt. Miután pedig alkalmunk volt e hitből kiábrán­dulni immár, kötelességünk arról gondoskodni, hogy mi módon menthetjük meg fiatal vízvezeté­künket? E kérdésre legegyszerűbben megfelel a vízve­zeték sajátképi célja, mely abban áll, hogy a víz ingyen adat van a közönségnek, leginkább a sze­gényebb osztálynak lehessen módja, könnyű szeré­vel s megakadás nélkül annyi vizet kapni, mennyi a tisztaság s ez által egészsége fönt­atására mul­­datlanul szükséges; főleg pedig azért, hogy a sze­gényebb osztály idővesztesége m megcsökkentetvén, a munkaerő, melyet a tiszáróli időrabló vizhor­dás fölemészt, hasznosabb foglalkozásra teremtessék, s ez által a közvagyonosság nyerjen gyarapodást. Szóval: a szegedi vízvezeték tiszta vize a közönség s ipar tevékeny­ség in­gye­ni szabad rendelkezésére boc­sájtandó. Ez, két úton eszközölhető. Vagy magához váltja a város e rész.heti szer­ződése értelmében a vízvezetéket becsárva a vál­lalkozótól egyszer mindenkorra. Vagy pedig, bizonyos évenkénti átalány fi­zetésért csupán magát a szükséges vízmennyiséget váltja meg. Az első mód legegyszerűbb lenne ugyan, de a város jelenlegi pénzviszonyai között nem látom kivihetőnek, nem tartván a várost ily nagy pénz­összeg lefizetésére képesnek. Véleményem szerint tehát nem marad egyéb mód, mint más európai nagy városok e részbeni példáját követve, bizonyos évi átalányban meg­egyezni a vállalkozóval, a­miért ez a közönséget a szükséges vízmennyiséggel folytonosan ellátni tar­tozzék. A vállal­kozó val­ ilyetén kiegyezés által nagy­mennyiségű víz­­ele­t biztosíttatván, ennek alap­ján a vállalkozó, ki a vízőrök s egyéb mellék­kel­lékek fizetése alól föl lenne mentve, azon helyzet­be juttatnék, miszerint a kiszolgáltatandó vízmeny­­nyiségért a mesésig olcsó árt szabhatná a vá­rosnak. A Vízoszlopok akép lehetnének átalakíthatók, hogy azoknál a közönség valamint saját szükségei kielégítését, úgy jószágainak itatását tetszés sze­rint, egy harmadiknak (mint most a vizet) közbe­jötte nélkül, könnyű szerével s a legnagyobb gyor­sasággal eszközölhetné. Ezen megváltási átalány pedig a lakosok kö­zött az egyenes adó aránya szerint lenne kiveten­dő, miből a szegény emberre néhány krajcár, a gaz­dagra egypár forint esnék. így van ez Londonban, Párisban s minde­nütt hol vízvezeték létezik. Az előnyök, melyek a vízvezetéki víznek sza­bad használatából Szeged lakóira hárulnának, kiszá­­mithatlanok. 1. A kórházak, melyek most meszsziről s te­temes költséggel hordatják a tisztátalan Tiszavi­­zet, e teher alul fölmentve lesznek. 2. A szegénység nem kénytelenittetvén majd, idejének nagyrészét a fáradságos vizhordásra vesz­tegetni, azt hasznosabb s jólétét előmozdító mun­kára fordíthatja. 3. Minden iparüz­let, mint szeszgyáros, szap­panfözö, festő, tímár, kalapos, serfözö , kertész s­a­t., melyek közül most némelyikének felállha­­tása a tiszapartjáni lakástól föltételeztetik, jövő­re a város bármely részében található elegen­dő s kitűnő vízmennyiségnél fogva, kellő gyarapo­dást nyerene. 4. Hasonlókép mindazon költséges állaterők, melyek jelenleg a vizhordásra szükségeltetnek, meg fognak kiméltetni, a Szeged lakói egy alig érezhető váltságdíjért, e részben eddigelé évenkint 49,680 írtra rugó kiadástól megmentetni. 5. A vízvezetéknek ilyetén képemi megváltása által , melynélfogva a város semmi tőkepénzt ki­adni nem kénytelenittetnék , s csak is a váltságul kivetett évi illetékek beszedéséről kell gondoskod­nia, elvégre alkalom nyílik Szeged város részére, nyáron át az utcákat kellőleg locsoltatni, s a lako­sokat ama birneves szegedi portengertől, melynek ártalmas beszivása száz meg száz emberéletet ragad el közülünk, valahára megszabadítani. Végre. 6. A város a vállalkozó val­­élyszerű egyez­sége által azon jogot is biztosíthatná magának, mi­szerint tűzvész esetén a vízvezeték összes vízkész­letével korlátlanul rendelkezhessék, m­íg jelenleg a vállalkozó szeszélyétől vagy épen kényétől függ, különböző ürügyek alatt, szerződése értelmében, a vízszolgáltatást akkor tagadni meg, mikor arra leg­nagyobb szükség van. Oszt­óvszky: A szegedi nőegyletről. in. Azon lelkes honleányok és honfiak, kik a szegedi nőegylet alapjának megvetéséhez járultak következők: Auer Sarolta 85 fttal, Babarcs József 16, Bérczy Borbála 100, Tonner Lujza 30, Osz­­trovszky Leop. 30, Skultéty Aud. 16, Schwarzen­­feld Borbála 85, Szivesy József 85, Bach Sándor 20, Bárkányi János 15, Wagner Károly 25, Götz Károly 50, Tóth Mihály 50, Szabó Imre 30, Koben Rózái 85, Vedres Rózái 200, Rengey Rózái 100, Rózsa Teréz 33, Pálffy Julia 20, Pálffy Ferenc 80, ifj. Vedres István 40, Ebner József 30, Klauzál Mária 166, Adler Teréz 30, Mihálffy Teréz 20, Varga Mária 20, Zseravitz János 33, Bauerfeind Ferdinánd 33, Athanas Ferenc 16, Dani Teréz 50, Somogyi 50, Szegő János 33, Schmidt J. 100, Sper­­lák Endre 100, Hódy László 16, Máhr Ferenc 25, Ditrgen József 10, Rónay Mihály 100 írttal. Azért is jegyeztük ide e szép névsort, hogy kitűnjék, minő szomorú arányban áll az ak­kori lelkesültséghez a nőegylet jelenlegi pártolta­­tása, melyről alább szólani fogunk. A következő évben (1847.) elnökké Korda úrnő, alelnökké Pálffy úrnő választattak meg. A ta­nár fizetését (240 írtról) 300 írtra emelték, egyszer­smind határozták, hogy a vagyonos szülök gyer­mekeikért 20 írtól 1 írtig tetszés szerinti óvásdíjt fizessenek, szegény szülők gyermekei az intézetet mindenkor ingyen látogatták. Ez évben már oly helyzetbe jutott az egylet, hogy az óvodai bérházat, azon szép telekkel együtt, melyre az ideiglenes színház épült, tizenegyezer váltó írton, részletfize­tés mellett megvetette. 1848-ban elnökké: Kárász úrnő, alelnökké Bérczy úrnő választatták el. Az óvoda biztosíttatott. Hogy e nehéz időkben a nőegylet minden emberi­ségi s honleányi kötelességeknek eleget tett, s a­hol csak szükséges volt áldástosztó szellemként jelent meg, kiviláglik a jegyzőkönyvnek, honnan adatainkat szereztük, következő pontjából: „A nő­­egylet hazánknak jóérzelmű polgárokat növelni fő­­feladatainak ismervén, eme nehéz működése kö­zött szent kötelességének tartotta megemlékezni azon bajnokokról, kik a harcokban megsebesített vén, a szegedi kórodákban betegen siülödnek, az összes lakóság kivonatával vél tehát találkozni a nőegylet, midőn siet a sebesültek súlyos fájdal­mainak enyhitésére, áldozatkészségét tanúsítani.“ 1850-ben: elnök Weber Györgyim, alelnök Rónay Jánosné. A többi közt a derék tanulóifjú­ság ez évben 493 frt 32 krt adott a nőegylet rendelkezésére műkedvelői előadások jövedelmé­ből. 1851 ben : elnök Rónay Jánosné, alelnök, Schmidt Józsefné. 1854/5 ben: elnök Wéber György­né, alelnök Kolb Ádámné. Ez évben a decem­ber 10-diki választmányi ülésben létettek ko­moly lépések a felsővárosi kisdedóvoda felállításé­ra, melyre nézve a jegyzőkönyvben a következő pontot találtuk: „Nyolc éven keresztül küzdött, s mindent elkövetett az egylet, hogy célját elérhes­se , s bárha mindenfelől, mind a város, mind a lakóság, mind egyesek nemes, áldozatkész pártfo­gásával találkozott is, anyagi szükségei miatt, te­mérdek kiadásai mellett, nem volt képes kitűzött célját létesíthetni. Jelenben azonban az eddig fenn­állott óvoda alaptőkéje olyképen áll, miszerint an­nak fennmaradását teljesen reméleni lehet, sőt a pénztári tisztség számadásai után, még egy ovodá­nak fentarthatása is lehetségesnek látszik.“ E­i a buzgolkodó nőegylet 1856-ban, Petrovich István­­­nő elnöklete s Eröskövi Antalné alelnöklete alatt, october elején , a felsővárosi kisdedóvodát is meg­nyitotta. Ez évben bérbe adatott a nőegylet telké­hez tartozó kert is, melyen a jelenlegi ideiglenes színház áll, s melyből a nőegyletnek azóta minden színi előadás után 3 frt jövedelme van , s minden színtársulat tartozik egy előadást rendezni, mely előadás jövedelmének fele a nőegyletet illeti. 1869/60-ban elnök Weber Györgyné, alel­­nök Kis Emília kisasszony. A horváth szüökölködök javára a nöegylet sorshúzást rendezett, melynek folytán 2029 írt 30 kr csatoltatott a pesti nöegy­let által rendezett sorsjáték tőkéjéhez. A jelenlegi tisztikar következőkép alakult: El­nök Bérczy Antalné, alelnök: Szarvadi Vilmos­­né, választmányi tagok: Babarczy Józsefnö, Bán­­hidy Józsefnö, özv. Burger Józsefnö, Burger Zsig­­m­ondné, ifj. Felmayer Antalné, Fluchi Ferencnö, özv. Haday Ferencnö, Hoffer Károlyné, Keresztúri Jánosné, Kovács Ferencnö, Körösy Antalnö, Krik­­kay Ágostonné , Orthalmi Józsefnö, Pálffy Istvánnö, Petrovich Istvánnő, Pfan Józsefnö, Szabó Antalnö, Szivessy Józsefnö, Tölgyessy Ferencnö, Vadász Ma­nóné, Vedres Istvánnő , Vidovits Im­rénö, Vidra Fe­rencnö, Wéber Györgynö. — Titkárok:­­Szabó Mi­hály, Szivessy József, pénztárnok: Fluck Ferenc, elenőr: Rohrbach Antal ügyész : Babarczy József. A nőegylet legfőbb feladatának tartja jelenleg a rókusi kisdedóvoda felállítását, azonban a kez­detben tapasztalt lelkesü­ltség, mely a nemes ügyet idáig emelte, fájdalom megszűnt, az aláírások, ada­kozások nagyon is meggyérültek, s csupán az egy­let élén állók áldozatkészségének köszönhető, hogy az eddig hanyatlásnak nem indult. Jövedelme, a tetemes kiadások mellett igen csekély, s úgyszólván a színháztól, nőegyleti tánc­vigalmak s műkedvelői előadásokból bevett össze­gekre szorítkozik. Azon derék műkedvelők, kik a köztisztelet és szeretetben álló elnüknő buzdítá­sára egyesültek, kétszer léptek fel a helybeli szín­padon. Az első előadás jövedelme 134 frt 64 kr, a másodiké 257 frt 55 kr volt. Ámde a Duna víz által károsultak idáig elhangzott tagjait nem hall­gathatta tétlenül a nőegylet, és sietett ez utóbbi összeggel a szerencsétlenek fölsegéléséhez járulni. A múlt évi aug. 10-diki tisztújító gyűlésen a pénztárnok számadásából kiderült, hogy az egylet vagyoni állása 6219 frt 24 kr, készpénz készlet 423 frt 21 kr. lm a szegedi nőegylet rövid története a jelen év elejéig. Az egylet apró jövedelmeire, kiadásaira, s jótékony intézkedéseire itt ki nem terjeszkedhetünk, ennyiből is láthatja minden ember, kinek szive­s esze helyén van, hogy a nőegylet Szegeden égető szükséget pótol, s hogy eddigi felállása óta is a kezdet nehézségei, számtalan akadályok s különö­sen az utóbbi közönyösség ellen küzdve, anyagi s

Next