Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)

1865-10-19 / 84. szám

16. A helybeli legényegyletnek 50 irtot, a dalárdának szintén 50 irtot hagyományozok. Kelt Szegeden, 1865. szeptember 17. Rózsa József, m. k. Következik hat tanú Fodor István, végrendeleti végrehajtó­ aláírása. Levelezések: Félegyháza, október 18. Félegyházán baj van. Az itteni vá­lasztók négy pártra szakadtak. Az egyik rész, melyhez a hazafias intelligentia legnagyobb része tartozik, 1861-iki képviselőjét, a szen­vedések tisztító-tüzében edzett szilárd jellemű hazafit akarja most is követni; egy másik rész Szabó Lászlót, — a harmadik Seres László telekkönyvvezetőt kívánja fölléptetni; végre a negyedik párt, az úgynevezett „puszta­keresők“ pártja, mely tisztán tudatlan néptö­megből áll — Hrabovszky helytartótaná­csost élteti. — E szomorú szétszakadás a leg­nagyobb izgatottságban tartja a várost, mely miatt méltán aggasztó következményektől lehet tartani.­­ Ezt megelőzendő az itteni ér­telmiség a kaszinóban értekezletre gyűlt össze, melyben elhatároztatott, hogy Szabó L. és Se­res L. urak keressenek föl, miszerint azon szé­gyenletes következmény kikerülése végett, ne­hogy inter tertios litigantes a negyedik, azaz a budai helytartótanácsos úr győzzön, tegyék meg a közügynek azt az áldozatot, és lépje­nek vissza Szabó József javára! — A két föl­szólított azonban azt felelte, hogy míg tíz pártolójuk lesz, addig nem lépnek vissza! — Íme a tény egész meztelenségében, mely ugy­­hisszük, eléggé híven jellemzi e jól ismert múltú urakat, kiknél a „prima persona ego“ elve mindenekfölött áll, s csak egy nagy pausa után következik, ha következik, a közügy, a haza és város érdeke. — Ujjal mutatunk ez urakra, hogyha e kárhozatos viszálkodás miatt majd vihart aratunk, tudja meg mindenki, kik vetették annak idejében a szelet. *­ Helybeli újdonságok. * A gazdasági é s termény­kiállí­tást és lófuttatást rendező bizottmány teg­nap délelőtt ülést tartván, a többi határoza­tok között a terménykiállítás bíráló tagjaivá Balás Mihály elnöklete alatt: Pálffy Ferenc, Lichtenberger Mór, Kátay György, Ábrahám József, Krebsz Mihály és Marsovszky Ádám urakat; a lóverseny bíráló küldöttség tagjaivá Bérczy Antal elnöklete alatt: Fluck Ferenc, Lichtenberger Mór, Schmidt Nándor, Haris József, Babocsai Lajos és Lejtényi János ura­kat , rendezőül pedig Schmidt Imre­­ urat ne­vezte ki. A futtatásnál a néző­közönség ké­nyelme tekintetéből ülőhelyekről is lesz gon­doskodva, egy-egy ülőhely ára 40 krban ál­lapíttatván meg. Örvendetes tudomásul vette a bizottmány, hogy a szegedi lelkes hölgyek adakozása folytán eddig 100 frtnyi összeg jött be az úgynevezett „hölgyek díjára.“ Mi­után pedig e célra 75 forint volt szánva, el­határozta a bizottmány, hogy a szegedi höl­gyek készségének emlékére, a pénzfelesleg­ből egy ezüst billikomot vásárol, s az illető nyerő ezzel együtt fogja a díjat megkapni. A billikomra föl lesz írva, hogy e dij a sze­gedi hölgyek adakozása folytán jött létre. Az adakozók neveit jövő számunk hozza. Meg­­említendőnek tartjuk még, hogy a gazdasági- és termény­kiállításra cikkek a kiállítási he­lyiségben (belvárosi kaszinó) pénteken estig folyvást elfogadtatnak. Aki tehát ilyenekkel bir nevezett helyre még mindig benyújthatja. — Követvála­sztási mozgalmak. Klauzál Gábor urat számos bel- és felső­városi előkelő polgár e napokban kérte fel levél által a kerület ismétt képviselésére, — azon óhajt fejezvén ki egyszersmind, hogy őket mielőbb becses látogatásával szerencséltetné. Dáni Ferenc Szeged alsó- és Rókus-város kerületének volt 1861-ik évi követe, ki szin­tén számos alsó-városi polgár által a követség ulánti elvállalására levél átal felhivatott, jövő vasárnap fog az alsó­városi iskolai helyiség­ben az első mise után, — mintegy 8 órakor — a választókhoz beszédet tartani, s pro­­grammját meg fogja ismertetni. * A tápéi kerületből Bérczy Antal követjelöltnek van legtöbb kilátása a megvá­lasztatásra. A horgosiak vasárnaphoz egy hétre hívták meg, hogy mondja el politikai hitvallá­sát. Bérczy Antal Szeged városát már két iz­ben méltólag képviselte az országgyűlésen; a nevezett kerület választói bizonyosak lehetnek benne, hogy azon hazafi, ki mindig a nép érdekében fáradozott, ügyüket ezúttal is be­csülettel fogja képviselni. — Egyházi ünnep. Múlt vasárnap Rókuson egy szerény de lélekemlő egyházi ün­nepély, sőt. Dobó Miklós rókusvárosi plébános urnák beigtatása ment végbe. Az egyházi ün­nepély 9 órakor vette kezdetét. Mint püspöki biztos főt, s nagyságos Makra Imre makói plébános, cimzetes prépost és főesperes volt kiküldve, ki az átalánosan tisztelt uj plébá­nost beigtatta s uj jegyesével, a rókusi anya­­szentegyházzal összeköté. A beiktató püspöki biztos ur emelkedett szónoklatában kenetdú­­san adta elő a lelkész kötelmeit egyháza s hívei iránt, s azok teljesítésére buzdította; be­széd közben átnyujtá a templom kulcsait, mint a hatalom, s az evangélium­­ könyvét, mint az egyház és annak hívei iránti tökéletes szere­tet s kötelmek jelvényét; atyailag intvén a híveket az egyházhozi hűségre, lelkipásztoruk iránti tiszteletre, engedelmességre, az általa hirdetendő igazságok elfogadására s hű köve­tésére. — A beiktatás után maga a tisztelt plébános lépett a szószékre. Háláját fejezvén ki az egyházmegye főpásztora, s a kegyúri város iránt, hogy azok őt azon szerencsében részesítették, hogy a Mindenhatót s annak szentegyházát szülővárosában szolgálhassa, s a t. A beigtatásnál a kegyúri jogot biró város kül­­döttségileg volt képviselve, jelen volt e nagy­sága a prépost it. Kremminger Antal ur, a város több lelkésze s a beigtatottnak számos hive és barátja.­­ Délben díszebéd volt a plébánia épületben, melyben számos helybeli és közelvidéki lelkész, a jelenlegi s az 1861. évi tanács több tagja, több rókusi lakos és jóbarát vettek részt. Az áldomások sorát a beiktatott plébános nyitá meg, midőn poha­rat emelt a Csanádi egyházmegye fejére, Bonnaz Sándor püspök ő méltóságára, a kegyúri vá­rosra, a kir. biztosra, a püspöki megbízott ft. Makra Imre urra s többekre, melyek ha­sonló melegséggel és legvidámabb kedélylyel viszonoztattak. * A köztiszteletben álló Roz­­gonyi családot, alig távozott el körünk­ből, súlyos veszteség érte. Mint Pestről ér­tesültünk , a kedves család legifjabb tagja a kis Rozgonyi Bertha f. hó 14-én torok- és tüdőgyuladás folytán elhunyt. Ahol minden család­tagot a szeretet kapcsa oly szorosan fűz egymáshoz, ott a váratlan gyászos ese­mény folytán annyival sajgóbb rés támad. Tudjuk, hogy Szegeden is átalános rész­véttel veszik e hirt, mely ha lehetséges nyújtson vigaszt a szomorodott szülőknek. — Vörösmarthy Mihály életle­­irása, mely a hallhatatlan költő Ráth Mór által kiadott összes műveinek kiegészítő köte­tét képezi, valahára csakugyan megjelent. Azon tisztelt előfizetők, kik e maradandó be­csű munkára helyben Burger Zsigmond könyv­­kereskedésében előfizettek, figyelmeztetnek, hogy e kötetet onnan már átvehetik. * A helybeli városi tisztikarban — hallomás szerint — legközelebb nem kis változás fog végbemenni. * Állatbiztosítás. Alig néhány hete, midőn lapunkban abbeli óhajtásunkat fejeztük ki, hogy mennyire üdvös és szükséges lenne honunkban, s főleg vidékünkön egy „Állatbiz­tosító intézet“ létrehozatala, s íme örömmel tapasztaljuk, hogy szavunk nem hangzott el sikertelenül a pusztában, mert miként mai lapunk hirdetési rovata mutatja, az „Apis“ állatbiztosító bank elöljárósága Bécsben üdvös működését Magyarországra is kiterjesztvén, Csongrád, Torontál, Bács és Csanád megyék, úgy a Kis-Kunság számára a főképviselőséget Osztrovszky József úrnak adta át. Örvende­tes jelenségül kell megemlítenünk különösen azon körülményt, hogy az „Apis“ állatbizto­sító bank tagjainak kölcsönösségére lévén ala­pítva, nem nyerészkedési célból űzi működé­sét, s minthogy a kölcsönösség elvénél fogva ezen banknak azok a tagjai, kik nála bizto­sítanak, azáltal abbeli óhajtásunkat is, hogy vajha honunkban keletkeznék egy állatbiztosító társulat, lényegben teljesülve látjuk, mert miután az évi zárszámadás szerint netalán ki­tűnendő nyeremény vagyis osztalék nem mi­ként a részvényes társaságoknál, a részvénye­sek, hanem valamennyi biztosítási díjak ará­nyában osztatik szét, igen természetesen kö­vetkezik, hogy az osztalék itt a hazában ma­rad meg. Úgy hisszük, hogy mezei gazdáink ezen üdvös intézet jótékonyságát saját érde­kükben nem mulasztandják el igénybe venni.­­ Együgyű pasquille forog néhány nap óta a városban, mely kortes dal akarna lenni, azonban semmi egyéb, mint valami do­­logtalan korcsmahősnek idétlen károgása. Tud­juk, hogy az ily mozgalmas idők hasonlítanak a tenger háborgásához zivatarhor, melynek hánykodó habjai minden szennyet föl szoktak vetni, s azért nem is ütközünk meg az efféle jelenségeken, de azt már csakugyan rösteljük, hogy műveit, vagy legalább annak látszani és szerepelni akaró egyéniségek, az ily szemét dolgok terjesztésében gyönyörűségüket talál­ják. Szomorú dolog az nálunk, hogy itt olykor a legszentebb közügyben is, ahol csupán az elvnek és tárgynak kellene fenforognia, mind untalan kilógnak belőlünk az önérdek vagy a rokon- és ellenszenv lólábai. Bár fájdalommal, e megjegyzést tennünk kellett, s csak azt óhajtjuk, hogy soha se legyen többé okunk hasonló kifakadásokra. * Híresztelték a városban, ahogy az alsó­városon a „Tigriséhez címzett korcs­mában két követjelölt emberei összevereked­tek. E hit alaptalan, a szegedi köznép még eddig dicséretet érdemlő higgadtsággal viselte magát, s hisszük, hogy ezután is csak ezt ír­hatjuk róla. — A dalárda új alapszabályai, melyek a felállítandó zenedére is kiterjednek, a helytartótanács által megerősítettek s már le is érkeztek. Mint értesültünk a válaszmány komoly szándéka a zenedét mielőbb életbe­léptetni. — Hisszük, hogy a dalárda pártoló­tagjai ezt lehetővé teendik, s a pártolási dí­jakat annál szívesebben s pontosabban fogják fizetni. — * A dalárdás zászlóra Hanki-Kátay Etel, Rigó Józsefné és Kőrösy Anna, városunk buzgó leányai által gyűjtött összeg máig 199 frt 80 kr és 7 db ezüst huszas. Adakozások e célra azonban még elfogadtatnak az egyleti pénztárnok Burger Zsigmond urnái. * A kaszinó által f. hó 22 én ren­dezendő közebédre már sokan jegyezték be magukat vidékiek is. Bejegyzések az ebédre szombaton estig fogadtatnak el, míg a tánc­vigalomra bementi­ jegyet a vigalom estéjén is lehet váltani. * Névváltoztatás. Buchberger József szegedi lakos, vezetéknevét Könyv hegyire változtatta. — Nagy földhaszonbér. A rendkí­vüli pénztelenség közepett sajátságos tünemé­nyek is fordulnak elő. Például míg némely si­lányabb vagy távolabb fekvő földek sehogy sem adathatnak el; addig a város közelében apró veteményezésre árverett városi földek, p. o. a két vasút közöttiek hallatlan magas árt érnek el; ugyannyira hogy évi haszonbérök holdanként 40 -45 frtig emelkedik; 18 hold­­nyi földből, évi haszonbérül 649 frt 90 kr. jött be. A hattyasi apró veteményes földek némely része 21 írtig, a köztermőföldeké pe­dig 38 írtig vezetett föl holdanként. * A hadkiegészítési törvény 8-ik §-ának második pontja alapján kért kivételes nősülési engedélyekre nézve egy legújabb kegy. kir. udvari rendelvény azon határozatot tar­talmazza, hogy az ily engedélyek megadása ezentúl valamennyi szabad kir. városban, Pest és Buda szab. kir. városát is beleértve, vala­mint a szab. kir. városokkal egyenjogú Kecs­kemét, Zilah és Nagy-Várad városokban is, első folyamodásban az illető tanácsokra ruháztassék. Céllövészet. Múlt vasárnap lőttek ösz­­szesen 3 négyest, 12 hármast, 15 kettőst; lőtték: Korolovits főhadnagy 2 négyest, 3 hármast, 8 kettőst; Zászlósy János 1 négyest, 2 hármast, 1 kettőst; Georgievits György 4 hármast, 4 kettőst; Krausz Albert 2 hármast, Erőskövy Antal 1 hármast, Schopper Károly 1 kettőst, Pavlovits 1 kettőst. — Egy ügyes vésnökre figyelmez­tetjük a közönséget, ki néhány nap óta azon szándékkal időz városunkban, hogy itt állan­dóan letelepedjék. — Ideje már, hogy vala­hára ilyennel is bírjunk, nehogy a vésetést is Pesten kelljen eszközöltetnünk. Nevezett vésnek ércben és kőben egyaránt mesterileg vés, neve Mühlstein s lakik az ötpacsirta-ut­­cában, Kronstein aranyművesnél. * Vándorló pockok. Nemrégiben a vetypháti erdő felől roppant mennyiségű po­cok indult útnak a tápéi rétföldeken; útközben egy kiszáradásnak indult ér (Porgány?) posvá­nyába jutottak s több ezer lelte ott sírját.­­• Fél krajcár és bo­rot­válás. Az átalános kapzsiság, mely a jelenkor szellemén átvonul, a különböző üzletágban is nyilatkozik. Sokszor a hivatalos árlejtéseknél bámul az ember azon tulságokon, melyekkel egyes vál­lalkozó a másikat lenyomni törekszik. Egy ilyen eset közelebb a városi szükségletekben, a borbély munkák árlejtésénél fordult elő. A kikiáltási ár, nyitás és köpülyözés 5 kr. borot­­válás 2 kr. Ebből az ügyes és életrevaló ár­­lejtezők 76%-ot ütöttek le, így egy borotvá­­lás nem egészen p­a­krba jön. Olcsó szap­panossá lehet a vállalkozónak! Beküldetett. Élelmi cikkekben soha hiányt nem szenvedő piacunkon, fájdalom, hogy csupán a rendőri intézkedések hiányos volta miatt, az őszi bevásárlások majdnem lehetetlenné válnak a mindent ellepő kofák durva garázdálkodása mellett. Mert ugyancsak kardos gazdasszonynak kell annak lenni, aki valamihez juthat. Amint egy kocsi vagy a tanyáról vagy vidékről megérkezik, azonnal 6—7 jó nyelvvel megáldott kofától vétetik körül. Hallottunk e tárgyban elég nyilvános panaszt, hogy a szerényebb házinők a ko­fáktól úgyszólván megtámadtatnak, hogy az áruk még az eladó kocsiján a kofák által történt lefoglaltatás pillanatában két áron adat­nak el. A hajdúk ott állnak ugyan nagy mi­haszna módon, vagy épen hátat fordítva. Hogy­isne , mikor majd minden hajdú és kisbiró neje kofa. Szintén piaci tapasztalás, hogy a zsebelők folyvást erősen garázdálkodnak, s a tisztességes vásárlók alig óvhatják eléggé zse­beik tartalmát. Egy kis gyökeres orvoslás bizony e szempontból sem ártana. Beküldetett. Dorozsma tájékán egy vad poéta él a ponyvairodalomnak, oly trá­ *) Föl voltunk kérve többek részéről e kemény hangú nyilatkozat közzétételére; sajnáljuk hogy az ottani állapotok ilyen ferde irányt vettek, de remél­jük, hogy azon urak belátandják a terhes felelőssé­get, mely rájok nehezülhet és sietnek idejekorán visszalépni. Szerk. gár versekkel foglalkozván, melyek épen nem válnak a nép épülésére. Tanácsoljuk, hogy eressze el a poéta ur az irodalmi ponyva szé­lét, melyre minden iparkodása mellett sem bir felkapaszkodni, s foglalkozzék inkább azzal, amire állásánál fogva hivatva van; nehogy ér­­demetlennek találtatván, kenyerét veszítse. — Vegye e sorokat a legjobb szándékból írottaknak. Vegyesek. * A félegyházi „pusztakeresők“ története ez: Ferencszállás puszta a félegyházi birtokosság közt felosztatott, s a kinek meny­nyi beltelke volt, oly arányban kapott a pusz­tából. Azok, kik a felosztás előtt beltelkei­­ket eladták, a felosztás után azon követelés­sel léptek föl, hogy az őket illető részt adják ki nekik a pusztából, holott a beltelkek el­adásával már erről lemondottak. Ezek a „pusz­takeresők“, kiknek jelenben már nagyobb részt itt semmijök sincs, s valószínűleg szavazattal sem fognak bírni. Perelnek már több év óta, jártak Bécsben és Budán, de eddig mindig vesztettek. Többen fel akartak már hagyni a pereléssel, de vannak közöttük, kik nem nyu­­gosznak, mert egyenesen ezen perből élnek. Egyik főnökük csalás és lopás miatt már többszörösen volt büntetve. Legújabban perük Hrabovszky helytartó-tanácsos úrnál fordult meg, s most az izgatók azzal hitegetik a népet, hogy csak a nevezett helytartó-ta­nácsos úr fogja nekik kieszközölhetni Ferenc­­szállása újabb felosztását. Félegyháza értelmi­sége óhajtja, hogy Hrabovszky úr mielőbb nyilatkoznék, váljon csakugyan szándékozik e Félegyházán követjelöltül fellépni, miután szük­séges, hogy a rész célú izgatásnak mielőbb vége vettessék. * Gróf Eszterházy Móric minister egyéniségéről a régi „Presse“ okoskodván, a többi közt a következőket mondja: „A köz­vélemény Eszterházy Móric grófot mondja a jelenlegi cabinet lelkének, Belcredi gróf ennek német, Majláth cancellár pedig magyar sark­pontja, de mindkettő felett Eszterházy gróf egyesitő szelleme leng, mint magasabb, túl­nyomó elem, mint ősanyag, melyből aztán kü­lönböző condensiv műtétek által az öszminis­­terium alakult. És ugy látszik, hogy a közvé­lemény ezúttal nem csalódik.“ * Hogy lesznek a pártok az idei országgyűlésen, azt az „Arad“ Szilágyi Virgil politikai hitvallásából akarja következ­tetni. E politikai credo azt tartalmazza, hogy minden ügyek, azok is, melyeket közöseknek neveznek, — amennyiben ezek Magyarorszá­got érdeklik, — a magyar országgyűlés egye­düli és kizárólagos hatáskörébe tartozzanak. S úgy látszik, — mondja az „Arad“ — a ha­tározati párt nagy részének is ez az elve. — * Haynald Lajos, volt erdélyi püspök ő excellentiáját, Erdélyben Erzsébet városa egyhangúlag országgyűlési képviselőnek óhajtja megválasztani. * Pest városa főbirájául Tanhoffer Pált erősítette meg tárnok­i exja. * Zrínyi Miklós háromszázados em­lékünnepélyének fényes megülése tárgyában f. hó 9-én Somogyban, Jankovich László és Som­sich Pál elnöklete alatt a kaszinó teremében értekezletet tartottak. Az értekezés tárgya volt, hogy a nagy hősnek jövő évi septemberben, halála 300-ik évfordulótát hazai fénynyel kell megünnepelni. Egy választmány let kinevezve Jankovich és Somsich elnöklete alatt, az in­tézkedések megtételére. A tervezett szoborál­lítás a jövő évről csak azért marad el, mert a colossális mű felállításához sem elég idő, sem elég pénz nincs. De mindent elkövetnek, hogy az ünnepély annál nagyszerűbb legyen, s erre Horvátország kitűnőségei is meg lesznek híva. — * Ritka nagy életkor. Abaujmegye Bosva helységében egy ép, erős alkatú öreg földész él, kiről a helység lakói azt állítják, hogy 150 éves, neve Misák István. A „P. N.“ tudósítója szerint, az öreg születési évét maga sem tudja, azonban határozottan állítja, hogy Füzéren keresztelték. Krassóban Rovin János 174 évet élt. Egyébiránt Misák erős testalkata is még sokévi életet igér. * Öngyilkosság. Heszler Ferdinánd, a jeles műveiről ismeretes bécsi természettan­tanár, a politechnikum természettani dolgozó teremében kivégezte magát. — A jeles férfiú egy idő óta búskomorságban szenvedett, és azon rögeszme vett rajta erőt, hogy szellemi tehetségei meggyöngülvén, hivatásnak nem képes kellőleg megfelelni. * Adoma Lincolnról. Egy boroszlói lapnak írják Amerikából: Egy porosz hadnagy, kinek adósságai miatt ki kellett lépni szolgá­latából és elhagyni hazáját, Amerikába vándo­rolt. Kihallgatást nyervén Lincolnnál, kérte, hogy az északi hadseregbe mint tisztet vegye be. A fiatal­ember értelmesnek látszott, s Lin­coln biztosította. A porosz, hogy semmit se hagyjon el saját érdemeiből, azt is megemlíti, hogy Poroszország egyik legrégibb nemesi csa­ládjából származik, mire az öreg Ábrahám szokott jó szívű komolyságával felelé: „Oh, mit se aggódjék ön, ez legkevésbé sem fogja itt hátráltatni előmenetelében.“

Next