Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)

1865-10-19 / 84. szám

1865. Hetedik évfolyam. A Legj­elen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szer­őkesztési iroda, Buzatér, 808. sz. XU adóh­ivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre.................................... ... 8 írt. Félévre................................... 4 „ Évnegyedre......................... 2 „ Egyes szám­ára feltételek: Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre ..............................................6 írt — kt. Félévre . . ....................................3 „ ~ „ Évnegyedre..............................................1 „ 60 „ 8 kr osztr. ért. 84-ik szám. Csütörtök, október 19-én. Hirdetések­: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díj 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­­mond könyvkereskedéséhez cimezendők. Pest, október 14. 1965. E lapokban megjelent azon nyilatkozatra, hogy Szeged város választói barátságos érte­kezletet tartsanak, s ott a leendő képviselőt kijelöljék; — nem lesz tán fölösleges — amennyire e lapok tere engedi — a főváros e tekintetben követett eljárásáról néhány szót kisérlem­ meg. Miután a karok és rendek táblája az 1848-iki törvényhozás alapján képviselőházzá alakult, s a választóközönség nemcsak utasí­tás-adási, hanem az ennél nagyobb jelentő­ségű visszahívási jogát is elvesztő; nem lehet e más mód a képviselőkbeni csalatkozás veszélye ellen a választóknak magukat biztosítani, mint hogy a képviselő politikai jelleméről s nézetei­ről még a választás előtt meggyőződést sze­rezzenek , s csak akkor adják rá szavazatukat, ha politikai hitvallása választóéival azonos. E célból találták ki a politikai kapaci­tások a választók barátságos értekezletét, ahol a képviselőjelöltek képességének egybevetése és megrostálása után elhatározzák, kinek megvá­lasztására használják fel befolyásukat, s osszák szavazatukat. Tagadhatatlan, hogy ily értekezlet nagyon elejét veszi a korteskedésnek, mert ki az ér­tekezleten mint képviselőjelölt megbukik, csak nagy csomó szerénytelenség mellett remélheti megválasztatását, s igy legtöbb vissza fog lépni, s ha a választók értekezlete nem ösz­­pontosulna is egyesülten , mindenesetre keves­bíti a képviselőjelöltként felléphetők számát s biztos tájékozást nyújt, hogy kiknek megvá­lasztása bir valószínűséggel. S ha jól fogtam fel e lapok 82-dik szá­mában megjelent felszólítást, ez is e célból, s mint látjuk, helyesen indítványozza a vá­lasztók magánértekezletét. Van még azonban ezen értekezletnek egy fontosabb célja, mit ezen felszóllítás mellőzni látszik, mi pedig itt a fővárosban tartott értekezleteknél már érvényesíttetik is. Ugyanis az ily magánértekezletnek pó­tolni kell a követ-utasítási- és visszahívási-jo­­got is, mert azáltal, hogy megállapodás tör­ténik, hogy ki választassák képviselőnek, még nem szerezhetnek meggyőződést a választók, várjon a képviselőjelölt azon politikai nézet és irány híve-e, melynek szószólójául a vá­lasztók óhajtanák , mert lehet valaki jellem­szilárd és nagy hazafi anélkül, hogy választói politikai igényeinek védelmét meggyőződésé­vel összeférőnek tartaná; s mert mint a tör­ténet tanúsítja, erős politikai jellemek is bot­lottak és eltántorodtak már, s miután az ilye­neket választóik most vissza nem hívhatják, szükséges volt más és nagyobb garantiát sze­rezni ily eshetőség ellen, mint melyet vala­­lakinek előélete, múlt politikai magatartása nyújt.­­ S ezen garanciát a fővárosi értekezletek azzal szerzik meg maguknak, hogy a képvi­selőjelölttől politikai hitvallást kívánnak, pro­­grammot, melyben a fontosabb köz- és ma­gánjogi, nemzetgazdászati, pénzügyi és ke­reskedelmi igényeinkre legalább átalános el­vekben politikai nézetüket s az ezekben kö­vetendő irányt vázlatosan előterjesztik, így b. Eötvös programmjában főleg a kö­zös ügyekre nézve tett nevezetes hitvallást, b. Kemény az alkotandó kereskedelmi törvé­nyekre sat, s nem is engedték el a fővárosi értekezletek egy képviselőjelöltnek sem ezen politikai hitvallást a nemzet első bölcse Deák Ferencen kívül, kitől ilyet kívánni azon osz­tatlan dicsőítés és kegyelet mellett, melyben a nagy hazafi az egész nemzet előtt áll, senki által sem találtatott szükségesnek. A képviselő-jelölt politikai hitvallása pe­dig az itteni felfogás szerint garantiát nyújt először az ellen, hogy a képviselő nem vall mást, mint választói politikai nézeteit, miután ha más vallomást tesz, meg nem választják; másodszor garantírázza választóit az ellen, hogy nem is fog más, mint választói politikai igényei mellett harcolni, miután alig hihető valakiről, hogy programmjához hűtlen merjen lenni, midőn szószegése és árulása választói előtt tett politikai hitvallása által oly világo­san lenne konstatírozva, hogy a közmegvetés és nemzeti átok sújtó kezét ki nem kerülhetné. Azonkívül pedig a politikai hitvallás té­tele megritkítaná a képviselő-jelöltek számát is, mert azon nem kevés kép­viselő-jelölt, ki­nek hazafiságáról s tudományáról nagyobb a hir, mint a valóság, főleg midőn a hirt mes­terkélt fogásokkal is nagyobbítják; — bizo­nyára nem fogja kiállani az examentet, s az a néhány pohár bor, mely a képviselő­jelölt tudományát, képességét nem ismerő nép sza­vazatát megnyeri, aligha fogja a képviselő­­jelölt tudatlanságát s képtelenségét ismerő nép szavazatát megvásárolni. Óhajtandó lenne tehát, hogy a szegedi választók tartandó magánértekezletükön ne csak a képviselővé választandó személye fölött ta­nácskozzanak , hanem politikai hitvallást is té­tessenek azzal, kinek megválasztását keresz­tülvinni akarják. Kelemen Kajetán, Országgyűlés előtt.­ ­ A­mi a természetnek a tavasz fuvallata, — mire megpezsdül abban az élet, növény kihajt, bimbó fakad ölén; a mi az ártatlanul bebörtönözöttnek a fogház megnyílása, — mi­kor újra bele vegyülhet a tervekben gazdag, munkás életbe, helyét a családi tűzhely kö­rül betöltheti, és ott élvezheti a boldogságot, az lehetne nekünk a változás hazánk kormány­zatában, s az országgyűlésnek egybehivatása. El is mondjuk, hogy úgy hat ez reánk. De vizsgáljuk meg jól magunkat: jobban szeret­jük-e már hivatalunkat, ha tisztviselők­, mes­terségünket, ha iparosok, kézimunkánkat, ha napszámosok vagyunk? vegyük szemlére, ha az apa fiának, az anya leányának jövőjét többre becsüli-e már saját kényelménél s sze­szélyeinél? figyeljük meg, hogy a lakosság közintézeteiben, a szülők gyermekeikben, a barát barátjában, az ifjú kedvesében egyszerre többet lát-e, mint a tétlenségnek és unalom­nak alig elmúlt évein keresztül? Mert ha nem, úgy a felől kell meggyőződnünk, hogy a mi keblünkben a szabadság érzete a választások izgatottságánál magasabbra emelkedni nem képes, s hogy az önkormányzat gyakorlásában mi a tüntetéseknél előbbre nem vagyunk. Össze fognak gyűlni a nemzet képviselői az országnak minden vidékeiből, hogy újra megvessék az alapját oly jövőnek, mely a ma­gyar nemzet múltjához illő arányban álljon, és azalatt nekünk, akik honn maradunk, nem lesznek teljesítendő kötelességeink, ne legyen akkor az ország egyéb, mint a honatyák ta­nácskozásának helye körül emelkedő nézőtér, hol mindenki kezeit összedugva nézi, hallgatja a szereplőket, miközben nem ízlik a munka, nyűg minden kötelezettség, és álmainkkal, ábrándos álmainkkal elegyítvén a valót, má­moros önkívületbe izgatjuk magunkat, mely­ben kiki a maga egyéni vágyainak szárnyán ringatózik, melyben tehát összhang létre nem jöhet, s melyből az ébredés mindig émelyítő? Nem igy, nem igy! Sőt épen az lesz mértéke tisztultságunk­ és valódiságunknak, ha ez iz­galomnak közepette, e nagy idők alatt éde­sebbnek találjuk a napi munkát; ha felvilla­nyozva a hazát keresztüljáró üdvös eszméktől, áthatva az országos viták hevétől, azt a ne­mes buzgalmat s férfias önérzetet fogadjuk be és tápláljuk keblünkben, minélfogva a legcse­kélyebb művön is, mely kezünkből kikerül, a leggyöngébb érzelmen és gondolaton is, mely elhatározássá szilárdul lelkünkben, rajta van a kinyomata, hogy az a jó kedv is az emelke­dettség állapotában fogamzott, ha a kölcsönös bizalom és becsülés alapján föltámad a már­­már kihalt társasélet, és az ifjúság, ak ez az ifjúság­ újra eszményeket választ, eszménye­ket nemzetünknek, a történelemnek nagy jel­lemei közül, melyeket kövessen bár a végle­tekig , bár a rajongásig. A közelebb lefolyt évek alatt semmi sem tüntette ki oly megdöbbentőleg, erkölcsi és szellemi állapotúnknak sülyedett voltát, mint az a hiánya minden tisztább, magasabb ösz­tönök­ és vágyaknak, mely társaságok és egyesek kebelében oly ürességgel mutatkozott; és az a — nem közöny, de annál is rosszabb — cynismus, mely szerint a mindkét nembeli ifjak és nem ifjak egymással elbántak. S még növelte, sőt egyelőre orvosolhatlanná tette a rosszat azon körülmény, miszerint annak okául átalában a nők hiúsága, könnyelműsége tulaj­­doníttatott, a valónak rovására. A természet úgy alkotta a nőt, hogy an­nak élet­eleme, vágyainak legkiválóbb ösztöne a „szép“; ennek hódol, ezt keresi, ezt igye­kezik előteremteni mindenben és mindenütt, hová elhat, ebbe öltözik, ezt fejezi ki moz­dulatában, beszédében, cselekvésében, ezzel veszi magát körül egészen. És a nőnek e tu­lajdonától elvárhatatlan a kívánság: mindenki részéről elismerést tapasztalni az iránt, amit ő szépnek alkotott, valamint e kívánságtól el­maradhatatlan a gyönyörérzet, midőn kielégít­­tetett. A természettől van az is, hogy a nő nem ura a körülményeknek, hanem alkalmazza magát azokhoz, s ép abban tanúsítja a nő a maga nagyságát mindenek fölött, hogy az adott körülményeket, melyek elodázhatatlanok, meg bűvöli úgy, hogy a boldogság otthonát leli közöttük. Ugyanazért a nőnek egész világa a jelen, melynek történelmi múlttal, történelmi jövővel kevés érintkezési pontja van, — rá nézve jövendő a holnap s azontúl a másvilág, — de annyival inkább befolyása alatt áll a je­len szokásainak, a divatnak és a benyomások­nak, melyeket környezete gyakorol reá. A férfit pedig úgy alkotta a természet, hogy annak élet­eleme, vágyainak legkiválóbb ösztöne az „igaz“: ennek hódol, ezt igyeke­zik földeríteni, mindenben mi vizsgálódásainak tárgya lehet, s mindenütt, hová szellemével kihat s ezzel fegyverzi föl magát, ezt hirdeti beszédében, erről tesz tanúbizonyságot tettei­vel. És a férfinak e tulajdonától elvárhatatlan az ösztön: másokat is meggyőzni elveinek igaz volta felől, vagy meggyőződést szerezni az ellenkezőről. És a férfi ura a körülményeknek, s és abban tűnik fel nagysága mindenek fö­lött, hogy szilárd lélekkel megkérdezi, szá­­monveszi a körülmények okát, és egybevetvén a múltat s jövendőt, ahoz képest intézi a je­lent úgy, miszerint a múltnak tévedései or­vosolva legyenek, és a jövendőnek alapja biz­tosítva. Ugyanazért a férfi világa a nemzet­nek, az emberiségnek összes világa, s reá irányadó, elhatározó befolyást egyedül az örök­igazság gyakorol. A nő kölcsönöz az életnek bájt és édes­séget, a férfi fenséget, bármelyik nélkül a másiknak üres volna a mindenség. És amily igaz, hogy a tükör az elébeállott alaknak hű képét sugározza vissza: oly igaz, hogy a nők­nek a szépről alkotott fogalmuk, ízlésük, vá­gyaik el nem fajulnak, míg körükben a férfiak le nem sülyednek a maguk fenségéből. Ugyan­azért nincs valami ízetlenebb, visszataszítóbb mint ha női tetszvágy, hiúság, fényűzés ellen szónokolnak ép oly férfiak, akiknek fogalmuk sincs afelől, hogy a nőnek kedvére tenni a hízelgésen kívül egyébbel is lehet. Az ifjú, míg a tettek mezejére nem lép­het, képzeletben gyakorolja cselekvő­képessé­gét, ott alkot magának világokat; de hogy magasabbratörő vágyai, nemesebb ösztönei éberségüket el ne veszítsék, az emberi korlá­tozottság és gyarlóság miatt szükségét érezi a valóságban, közvetlen környezetében oly lé­nyeknek, kiket bálványozhasson, felruház­ván őket minden tökéletességgel. És a törté­netek minden időkből bizonyítják, hogy az ifjúságra ily magasztos visszahatást gyakorló bálvány a női­ nem: a nők imádata mindenha egyesülve volt a legfenségesebb eszmék imá­datával (cultus), s amily irányban alászáll, el­homályosodik az ifjúságnak a nőkről alkotott fogalma, oly arányban száll maga az ifjúság alá a kisszerűség, a szűkkeblűség, a hitvány­ság színvonalához. Erős hitem, hogy nem múltak el tőlünk örökre azok az idők, mikor minden ifjúi lé­lekben viszhangra talált Kölcseynek ama fen­séges dala „Rákos nymphájához“, hol igy fe­jezi ki magát: „Kettő szerelme keblemnek, Egy hon és egy leány...“ Garzó Imre: Egy szegedi polgár végrendelete. Tisztelt szerkesztőség! A mai na­pon nyittatott fel szab. kir. Szeged város tör­vényszéke előtt Rózsa József­nek, egykor oly szerényen elvonulva élt, igénytelen polgár­társunknak végrendelete, melynek a közönsé­get érdeklő kivonatát, avégett van szereren­­csém megküldeni, hogy azt a „Szegedi Híradó “­­ban köztudomásra juttatni szíveskedjék. 1. Mindenekelőtt kijelentem, hogy az élet­ben magányosan állok, nőm és gyermekeim nincsenek, szeretett szüleim már régen a sir­­ban vannak és igy vagyonaim feletti intézke­désben legkevésbé sem korlátoztatom. 2. A helybeli felsővárosi kisdedóvodának alaptőkéje gyarapítására 300 frtot, a palánk­­belvárosinak 300 frtot és a Rókuson alapítandó óvoda számára szintén 300 frtot hagyományo­zok, melyeknek­­­ kamatja évenként az illető intézeti elnökség által nyugtatvány mellett lesz felveendő. 6. Szeged város területén, úgy a város­ban, valamint a tanyákon foglalkozó elemi ta­­nítók segélyezésére alapítok 2000 frtot, mely­nek Q% kamatjából évenként oly két elemi ta­nító jutalmaztassák, kik erkölcsi és képességi tekintetben közelismerésben részesülnek és a növendékek tanításában legtöbb eredményt tud­nak felmutatni. 7. A helybeli tanítói­ képezdében nevelési pályára készülő szegénysorsú ifjak számára ala­pítok 1000 frtot, s annak 6% kamatja éven­ként a legjelesebb tanulónak fog kiszolgál­tatni. — 8. Szeged város elemi iskolái számára — ideértve a tanyaiakat is — alapítok 2000 frtot, melynek 6% kamatja évenként szegény­sorsú két oly tanulónövendéknek adassák által, kik nem csak erkölcsi tekintetben, hanem ki­váló észtehetség és szorgalom által is leg­jobban kitüntetendik magukat. 9. A helybeli reáliskolák számára alapí­tok 1000 frtot, melynek 6% kamatja évenként a legjelesebb oly tanulónak fizettessék, aki szegénysorsú és a reáltanulmányokban felsőbb iskolákra törekszik. 10. Szegedváros elemi-, valamint reál­is­koláinak hagyományozok 1000 frtot azon cél­ból, hogy annak évenkénti Qs kamatjain sze­­génysorsú jeles tanulók számára iskolai könyvek vásároltassanak. 11. Szeged város nagy gymnasiuma szá­mára alapítok 2000 frtot, melynek évenkénti Q% kamatját egy oly pályavégzett nyolcadik iskolás tanuló nyerte el, aki szegénysorsú, de azon reményre jogosít, hogy egykor szülővá­rosának nemcsak díszére, de hasznára is leend. 12. Mindezen alapítványaimat szab. kir. Szeged város közigazgatási hatóságánál kívá­nom letétetni, és pedig azon föltétel alatt, miszerint azokat e város hatóságától elvenni, avagy más célra fordítani meg ne engedtessék, hanem mint magánalapítványok minden időre Szeged város felügyelete és pártfogása alatt maradjanak. 13. Ha pedig a nevelési és tanítási rend­szer idővel bármi oknál fogva oly irányt venne, mely által a magyar nemzeti érzelem gyengí­tése céloztatnék, ezen esetben alapítványaim jövedelme más, valamely magyar szellemű jó­tékony intézetek gyarapítására fordíttassék. 14. Ezen alapítványok netalán visszama­radt kamatai külön tőkésítessenek mindaddig, míg annyira emelkednek, hogy azok kamat­jait jótékonyan lehetene majd felhasználni. 15. A képességi feltételeket, melyeknél­­fogva a kamatok kiadandók lesznek, a tano­dai bizottmány az elemi- és reál­iskolák igaz­gatója és nyolcadik osztályának tanárai, nem­különben minden városrészből meghívandó leg­alább egy-egy, a tanyákról pedig legalább két előkelő polgár fogják megvizsgálni, és az ér­demesek részére a jutalmak kiadatását meg­állapítani.

Next