Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)
1865-10-19 / 84. szám
1865. Hetedik évfolyam. A Legjelen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerőkesztési iroda, Buzatér, 808. sz. XU adóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre.................................... ... 8 írt. Félévre................................... 4 „ Évnegyedre......................... 2 „ Egyes számára feltételek: Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre ..............................................6 írt — kt. Félévre . . ....................................3 „ ~ „ Évnegyedre..............................................1 „ 60 „ 8 kr osztr. ért. 84-ik szám. Csütörtök, október 19-én. Hirdetések: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díj 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Pest, október 14. 1965. E lapokban megjelent azon nyilatkozatra, hogy Szeged város választói barátságos értekezletet tartsanak, s ott a leendő képviselőt kijelöljék; — nem lesz tán fölösleges — amennyire e lapok tere engedi — a főváros e tekintetben követett eljárásáról néhány szót kisérlem meg. Miután a karok és rendek táblája az 1848-iki törvényhozás alapján képviselőházzá alakult, s a választóközönség nemcsak utasítás-adási, hanem az ennél nagyobb jelentőségű visszahívási jogát is elvesztő; nem lehet e más mód a képviselőkbeni csalatkozás veszélye ellen a választóknak magukat biztosítani, mint hogy a képviselő politikai jelleméről s nézeteiről még a választás előtt meggyőződést szerezzenek , s csak akkor adják rá szavazatukat, ha politikai hitvallása választóéival azonos. E célból találták ki a politikai kapacitások a választók barátságos értekezletét, ahol a képviselőjelöltek képességének egybevetése és megrostálása után elhatározzák, kinek megválasztására használják fel befolyásukat, s osszák szavazatukat. Tagadhatatlan, hogy ily értekezlet nagyon elejét veszi a korteskedésnek, mert ki az értekezleten mint képviselőjelölt megbukik, csak nagy csomó szerénytelenség mellett remélheti megválasztatását, s igy legtöbb vissza fog lépni, s ha a választók értekezlete nem öszpontosulna is egyesülten , mindenesetre kevesbíti a képviselőjelöltként felléphetők számát s biztos tájékozást nyújt, hogy kiknek megválasztása bir valószínűséggel. S ha jól fogtam fel e lapok 82-dik számában megjelent felszólítást, ez is e célból, s mint látjuk, helyesen indítványozza a választók magánértekezletét. Van még azonban ezen értekezletnek egy fontosabb célja, mit ezen felszóllítás mellőzni látszik, mi pedig itt a fővárosban tartott értekezleteknél már érvényesíttetik is. Ugyanis az ily magánértekezletnek pótolni kell a követ-utasítási- és visszahívási-jogot is, mert azáltal, hogy megállapodás történik, hogy ki választassák képviselőnek, még nem szerezhetnek meggyőződést a választók, várjon a képviselőjelölt azon politikai nézet és irány híve-e, melynek szószólójául a választók óhajtanák , mert lehet valaki jellemszilárd és nagy hazafi anélkül, hogy választói politikai igényeinek védelmét meggyőződésével összeférőnek tartaná; s mert mint a történet tanúsítja, erős politikai jellemek is botlottak és eltántorodtak már, s miután az ilyeneket választóik most vissza nem hívhatják, szükséges volt más és nagyobb garantiát szerezni ily eshetőség ellen, mint melyet valalakinek előélete, múlt politikai magatartása nyújt. S ezen garanciát a fővárosi értekezletek azzal szerzik meg maguknak, hogy a képviselőjelölttől politikai hitvallást kívánnak, programmot, melyben a fontosabb köz- és magánjogi, nemzetgazdászati, pénzügyi és kereskedelmi igényeinkre legalább átalános elvekben politikai nézetüket s az ezekben követendő irányt vázlatosan előterjesztik, így b. Eötvös programmjában főleg a közös ügyekre nézve tett nevezetes hitvallást, b. Kemény az alkotandó kereskedelmi törvényekre sat, s nem is engedték el a fővárosi értekezletek egy képviselőjelöltnek sem ezen politikai hitvallást a nemzet első bölcse Deák Ferencen kívül, kitől ilyet kívánni azon osztatlan dicsőítés és kegyelet mellett, melyben a nagy hazafi az egész nemzet előtt áll, senki által sem találtatott szükségesnek. A képviselő-jelölt politikai hitvallása pedig az itteni felfogás szerint garantiát nyújt először az ellen, hogy a képviselő nem vall mást, mint választói politikai nézeteit, miután ha más vallomást tesz, meg nem választják; másodszor garantírázza választóit az ellen, hogy nem is fog más, mint választói politikai igényei mellett harcolni, miután alig hihető valakiről, hogy programmjához hűtlen merjen lenni, midőn szószegése és árulása választói előtt tett politikai hitvallása által oly világosan lenne konstatírozva, hogy a közmegvetés és nemzeti átok sújtó kezét ki nem kerülhetné. Azonkívül pedig a politikai hitvallás tétele megritkítaná a képviselő-jelöltek számát is, mert azon nem kevés képviselő-jelölt, kinek hazafiságáról s tudományáról nagyobb a hir, mint a valóság, főleg midőn a hirt mesterkélt fogásokkal is nagyobbítják; — bizonyára nem fogja kiállani az examentet, s az a néhány pohár bor, mely a képviselőjelölt tudományát, képességét nem ismerő nép szavazatát megnyeri, aligha fogja a képviselőjelölt tudatlanságát s képtelenségét ismerő nép szavazatát megvásárolni. Óhajtandó lenne tehát, hogy a szegedi választók tartandó magánértekezletükön ne csak a képviselővé választandó személye fölött tanácskozzanak , hanem politikai hitvallást is tétessenek azzal, kinek megválasztását keresztülvinni akarják. Kelemen Kajetán, Országgyűlés előtt. Ami a természetnek a tavasz fuvallata, — mire megpezsdül abban az élet, növény kihajt, bimbó fakad ölén; a mi az ártatlanul bebörtönözöttnek a fogház megnyílása, — mikor újra bele vegyülhet a tervekben gazdag, munkás életbe, helyét a családi tűzhely körül betöltheti, és ott élvezheti a boldogságot, az lehetne nekünk a változás hazánk kormányzatában, s az országgyűlésnek egybehivatása. El is mondjuk, hogy úgy hat ez reánk. De vizsgáljuk meg jól magunkat: jobban szeretjük-e már hivatalunkat, ha tisztviselők, mesterségünket, ha iparosok, kézimunkánkat, ha napszámosok vagyunk? vegyük szemlére, ha az apa fiának, az anya leányának jövőjét többre becsüli-e már saját kényelménél s szeszélyeinél? figyeljük meg, hogy a lakosság közintézeteiben, a szülők gyermekeikben, a barát barátjában, az ifjú kedvesében egyszerre többet lát-e, mint a tétlenségnek és unalomnak alig elmúlt évein keresztül? Mert ha nem, úgy a felől kell meggyőződnünk, hogy a mi keblünkben a szabadság érzete a választások izgatottságánál magasabbra emelkedni nem képes, s hogy az önkormányzat gyakorlásában mi a tüntetéseknél előbbre nem vagyunk. Össze fognak gyűlni a nemzet képviselői az országnak minden vidékeiből, hogy újra megvessék az alapját oly jövőnek, mely a magyar nemzet múltjához illő arányban álljon, és azalatt nekünk, akik honn maradunk, nem lesznek teljesítendő kötelességeink, ne legyen akkor az ország egyéb, mint a honatyák tanácskozásának helye körül emelkedő nézőtér, hol mindenki kezeit összedugva nézi, hallgatja a szereplőket, miközben nem ízlik a munka, nyűg minden kötelezettség, és álmainkkal, ábrándos álmainkkal elegyítvén a valót, mámoros önkívületbe izgatjuk magunkat, melyben kiki a maga egyéni vágyainak szárnyán ringatózik, melyben tehát összhang létre nem jöhet, s melyből az ébredés mindig émelyítő? Nem igy, nem igy! Sőt épen az lesz mértéke tisztultságunk és valódiságunknak, ha ez izgalomnak közepette, e nagy idők alatt édesebbnek találjuk a napi munkát; ha felvillanyozva a hazát keresztüljáró üdvös eszméktől, áthatva az országos viták hevétől, azt a nemes buzgalmat s férfias önérzetet fogadjuk be és tápláljuk keblünkben, minélfogva a legcsekélyebb művön is, mely kezünkből kikerül, a leggyöngébb érzelmen és gondolaton is, mely elhatározássá szilárdul lelkünkben, rajta van a kinyomata, hogy az a jó kedv is az emelkedettség állapotában fogamzott, ha a kölcsönös bizalom és becsülés alapján föltámad a mármár kihalt társasélet, és az ifjúság, ak ez az ifjúság újra eszményeket választ, eszményeket nemzetünknek, a történelemnek nagy jellemei közül, melyeket kövessen bár a végletekig , bár a rajongásig. A közelebb lefolyt évek alatt semmi sem tüntette ki oly megdöbbentőleg, erkölcsi és szellemi állapotúnknak sülyedett voltát, mint az a hiánya minden tisztább, magasabb ösztönök és vágyaknak, mely társaságok és egyesek kebelében oly ürességgel mutatkozott; és az a — nem közöny, de annál is rosszabb — cynismus, mely szerint a mindkét nembeli ifjak és nem ifjak egymással elbántak. S még növelte, sőt egyelőre orvosolhatlanná tette a rosszat azon körülmény, miszerint annak okául átalában a nők hiúsága, könnyelműsége tulajdoníttatott, a valónak rovására. A természet úgy alkotta a nőt, hogy annak életeleme, vágyainak legkiválóbb ösztöne a „szép“; ennek hódol, ezt keresi, ezt igyekezik előteremteni mindenben és mindenütt, hová elhat, ebbe öltözik, ezt fejezi ki mozdulatában, beszédében, cselekvésében, ezzel veszi magát körül egészen. És a nőnek e tulajdonától elvárhatatlan a kívánság: mindenki részéről elismerést tapasztalni az iránt, amit ő szépnek alkotott, valamint e kívánságtól elmaradhatatlan a gyönyörérzet, midőn kielégíttetett. A természettől van az is, hogy a nő nem ura a körülményeknek, hanem alkalmazza magát azokhoz, s ép abban tanúsítja a nő a maga nagyságát mindenek fölött, hogy az adott körülményeket, melyek elodázhatatlanok, meg bűvöli úgy, hogy a boldogság otthonát leli közöttük. Ugyanazért a nőnek egész világa a jelen, melynek történelmi múlttal, történelmi jövővel kevés érintkezési pontja van, — rá nézve jövendő a holnap s azontúl a másvilág, — de annyival inkább befolyása alatt áll a jelen szokásainak, a divatnak és a benyomásoknak, melyeket környezete gyakorol reá. A férfit pedig úgy alkotta a természet, hogy annak életeleme, vágyainak legkiválóbb ösztöne az „igaz“: ennek hódol, ezt igyekezik földeríteni, mindenben mi vizsgálódásainak tárgya lehet, s mindenütt, hová szellemével kihat s ezzel fegyverzi föl magát, ezt hirdeti beszédében, erről tesz tanúbizonyságot tetteivel. És a férfinak e tulajdonától elvárhatatlan az ösztön: másokat is meggyőzni elveinek igaz volta felől, vagy meggyőződést szerezni az ellenkezőről. És a férfi ura a körülményeknek, s és abban tűnik fel nagysága mindenek fölött, hogy szilárd lélekkel megkérdezi, számonveszi a körülmények okát, és egybevetvén a múltat s jövendőt, ahoz képest intézi a jelent úgy, miszerint a múltnak tévedései orvosolva legyenek, és a jövendőnek alapja biztosítva. Ugyanazért a férfi világa a nemzetnek, az emberiségnek összes világa, s reá irányadó, elhatározó befolyást egyedül az örökigazság gyakorol. A nő kölcsönöz az életnek bájt és édességet, a férfi fenséget, bármelyik nélkül a másiknak üres volna a mindenség. És amily igaz, hogy a tükör az elébeállott alaknak hű képét sugározza vissza: oly igaz, hogy a nőknek a szépről alkotott fogalmuk, ízlésük, vágyaik el nem fajulnak, míg körükben a férfiak le nem sülyednek a maguk fenségéből. Ugyanazért nincs valami ízetlenebb, visszataszítóbb mint ha női tetszvágy, hiúság, fényűzés ellen szónokolnak ép oly férfiak, akiknek fogalmuk sincs afelől, hogy a nőnek kedvére tenni a hízelgésen kívül egyébbel is lehet. Az ifjú, míg a tettek mezejére nem léphet, képzeletben gyakorolja cselekvőképességét, ott alkot magának világokat; de hogy magasabbratörő vágyai, nemesebb ösztönei éberségüket el ne veszítsék, az emberi korlátozottság és gyarlóság miatt szükségét érezi a valóságban, közvetlen környezetében oly lényeknek, kiket bálványozhasson, felruházván őket minden tökéletességgel. És a történetek minden időkből bizonyítják, hogy az ifjúságra ily magasztos visszahatást gyakorló bálvány a női nem: a nők imádata mindenha egyesülve volt a legfenségesebb eszmék imádatával (cultus), s amily irányban alászáll, elhomályosodik az ifjúságnak a nőkről alkotott fogalma, oly arányban száll maga az ifjúság alá a kisszerűség, a szűkkeblűség, a hitványság színvonalához. Erős hitem, hogy nem múltak el tőlünk örökre azok az idők, mikor minden ifjúi lélekben viszhangra talált Kölcseynek ama fenséges dala „Rákos nymphájához“, hol igy fejezi ki magát: „Kettő szerelme keblemnek, Egy hon és egy leány...“ Garzó Imre: Egy szegedi polgár végrendelete. Tisztelt szerkesztőség! A mai napon nyittatott fel szab. kir. Szeged város törvényszéke előtt Rózsa Józsefnek, egykor oly szerényen elvonulva élt, igénytelen polgártársunknak végrendelete, melynek a közönséget érdeklő kivonatát, avégett van szererencsém megküldeni, hogy azt a „Szegedi Híradó “ban köztudomásra juttatni szíveskedjék. 1. Mindenekelőtt kijelentem, hogy az életben magányosan állok, nőm és gyermekeim nincsenek, szeretett szüleim már régen a sirban vannak és igy vagyonaim feletti intézkedésben legkevésbé sem korlátoztatom. 2. A helybeli felsővárosi kisdedóvodának alaptőkéje gyarapítására 300 frtot, a palánkbelvárosinak 300 frtot és a Rókuson alapítandó óvoda számára szintén 300 frtot hagyományozok, melyeknek kamatja évenként az illető intézeti elnökség által nyugtatvány mellett lesz felveendő. 6. Szeged város területén, úgy a városban, valamint a tanyákon foglalkozó elemi tanítók segélyezésére alapítok 2000 frtot, melynek Q% kamatjából évenként oly két elemi tanító jutalmaztassák, kik erkölcsi és képességi tekintetben közelismerésben részesülnek és a növendékek tanításában legtöbb eredményt tudnak felmutatni. 7. A helybeli tanítói képezdében nevelési pályára készülő szegénysorsú ifjak számára alapítok 1000 frtot, s annak 6% kamatja évenként a legjelesebb tanulónak fog kiszolgáltatni. — 8. Szeged város elemi iskolái számára — ideértve a tanyaiakat is — alapítok 2000 frtot, melynek 6% kamatja évenként szegénysorsú két oly tanulónövendéknek adassák által, kik nem csak erkölcsi tekintetben, hanem kiváló észtehetség és szorgalom által is legjobban kitüntetendik magukat. 9. A helybeli reáliskolák számára alapítok 1000 frtot, melynek 6% kamatja évenként a legjelesebb oly tanulónak fizettessék, aki szegénysorsú és a reáltanulmányokban felsőbb iskolákra törekszik. 10. Szegedváros elemi-, valamint reáliskoláinak hagyományozok 1000 frtot azon célból, hogy annak évenkénti Qs kamatjain szegénysorsú jeles tanulók számára iskolai könyvek vásároltassanak. 11. Szeged város nagy gymnasiuma számára alapítok 2000 frtot, melynek évenkénti Q% kamatját egy oly pályavégzett nyolcadik iskolás tanuló nyerte el, aki szegénysorsú, de azon reményre jogosít, hogy egykor szülővárosának nemcsak díszére, de hasznára is leend. 12. Mindezen alapítványaimat szab. kir. Szeged város közigazgatási hatóságánál kívánom letétetni, és pedig azon föltétel alatt, miszerint azokat e város hatóságától elvenni, avagy más célra fordítani meg ne engedtessék, hanem mint magánalapítványok minden időre Szeged város felügyelete és pártfogása alatt maradjanak. 13. Ha pedig a nevelési és tanítási rendszer idővel bármi oknál fogva oly irányt venne, mely által a magyar nemzeti érzelem gyengítése céloztatnék, ezen esetben alapítványaim jövedelme más, valamely magyar szellemű jótékony intézetek gyarapítására fordíttassék. 14. Ezen alapítványok netalán visszamaradt kamatai külön tőkésítessenek mindaddig, míg annyira emelkednek, hogy azok kamatjait jótékonyan lehetene majd felhasználni. 15. A képességi feltételeket, melyeknélfogva a kamatok kiadandók lesznek, a tanodai bizottmány az elemi- és reáliskolák igazgatója és nyolcadik osztályának tanárai, nemkülönben minden városrészből meghívandó legalább egy-egy, a tanyákról pedig legalább két előkelő polgár fogják megvizsgálni, és az érdemesek részére a jutalmak kiadatását megállapítani.