Szegedi Híradó, 1866. január-június (8. évfolyam, 1-51. szám)

1866-01-14 / 4. szám

1866. Nyolcadik évfolyam. Megj­elen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. S­zer­­­esztési iroda, Buzatér, 808. sz. Hiradóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre................................................ . 8 írt. Félévre...........................................................4 „ Évnegyedre.....................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre....................................................6 frt — Félévre..........................................................3 „ ■— Évnegyedre ................................................1 „ 60 Egyet szám­ára ti­kr­ott fr. ért. kr. 4-ik­sz Vasárnap, január 14-én. Z hirdetéselx.: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási 15 uikrajcár. dl­ Az előfizetési pénzek és hirdetmények (Singer Zsig­mond könyvkereskedéséhez címezendők. A ,,Szegedi Híradó“ az új évvel 8-dik évfolyamába lépvén, Szeged és vidéke t. közönségét annak további pártolására s terjesztésére újólag felkérjük. Az előfizetési föltételek lapunk homlokán olvashatók. Néhány szó a közügyekről és a hazafiságról. 1. Ha végig tekintünk a legközelebbi követ­választások mozgalmain , csoportozatain , ha vizsgáljuk az aljas eszközöket, cselfogásokat és rugókat, melyek némely megyében oly ki­váló szerepet játszottak s melyektől megvetés­sel fordult el a honfi kebel, azt kellene hin­nünk, hogy még most sem bírunk helyzetünk komoly és tiszta öntudatával és hogy az utolsó négy év már csakugyan megváltoztatta a nemzet jellemét, de szerencsére ezen megyék, városok és választó­kerületek száma az egész országhoz képest jelentéktelen. Van azonban a választási mozgalmaknak egy közös mételye, melynek symptomái a választási mozgalmak alatt a coulissák mögött fejlődtek ki s csak kevés választó­kerületet vagy várost kíméltek meg. E közös métely azon tényekben jelent­kezik, hogy az illető követjelöltek, vagy ezek szóvivői, a követségüket pártolók közül sok olyan embernek, akik arra aspirálnak, egy be­következendő megyei vagy városi tisztújítás alkalmára, úgy köpenyeg alatt viszont támo­gatásukat ajánlották, sőt több megyében e fogásokkal úgyannyira visszaéltek, hogy ha volt a megyének például 8 választó­kerülete s minden egyes választó­ kerületnek két követ­jelöltje. Ígéreteivel mindegyik követjelölt pár­tolói soraiból in petto megalakitotta a leendő megyei és városi tisztikart, igy aztán az ilyen megyének in spe, tizenhatszor megalakított tisztikara van. (Tisztelet azoknak, akik e fogásokkal nem éltek. Hogy ezen ígéretek­nek tizedrésze sem teljesíttethetik, nagyon természetes, azonkívül pedig s ez a főhiba, a leendő tisztújításokra az illető közönség füg­getlen véleményének s jogai érvényesítésének nyilvánulása praeoccupálva van. E nyomon alakultak az érdek­pártok, e nyomon kelet­keztek a súrlódások, meghasonlások, gyanúsí­tások. A jelszó mindenütt a tömörült egység volna s mégis a pártoskodás s az érdek zász­lója van kitűzve sok helyen. Mintha még nem lett volna elegendő a 17 évi lecke, mintha már megszabadultunk volna a közös veszélytől, mintha nem volnánk többé az az emelkedett gondolkozású s politikailag fegyelmezett nemzet, mely 1848-ban a népjogot ér­vényre emelte, 1861-ben pedig egy szívvel, lélekkel visszavonult a politikai szereplés sorompóiból, nem várva azért jutalmat, csupán elismerésre számítva. Mintha a közérdek, a közjó egy folyóvá alakult volna, melynek vizét egyesek jogosítva volnának saját malmukra ereszteni; mintha egy kiskorú nép politikai éretlenségét akarnák egyesek saját testükkel fedezni; mintha nem a jogot, nem az igazságot és értelmet, hanem a miitikust, önérdekeinket vagy épen az álhazafiságot akarnánk kormány­zóul elfogadni és végre, mintha egyesek azt hinnék, hogy III. Napóleon Julius Caesarjakint a világ azért van teremtve, hogy egy-két ember uralkodhassék azon, ha pedig érdekei úgy kívánják, eladhassa vagy elajándékozhassa a nép jogát. A népjog fenséges eszme és egyetlen tisztán ragyogó vezércsillaga, örökigazsága a társadalomnak; ha tehát egyesek erőt, hiva­tást éreznek magukban e fenséges eszme vé­delmére, kifejtésére, szükséges, hogy a nép­jogoknak minden oldalróli elismerése s tisz­teletben tartása szempontjából induljanak ki, mert valahányszor egy elmélet vagy egyéniség — ha magában véve tiszteletreméltó elmélet vagy egyéniség volna is az — a dolgok mé­lyét tekintve, ellentétben áll a társadalom jólétével, az elmélet téves, az egyén pedig hamis próféta. Így állunk a túlzó eszmékkel is, ha önmaga a legjobb, a legtisztább hazafi­­ság érzete esnék is a túlzás hibájába, meg­­bocsáthatlan, mert a túlság önmaga teszi lehetetlenné azt, amire törekszik, a túlzás, igaz,talanság; azonban igaztalansággal védeni az igazságot annyi, mint megdönteni azt. — Átalában pedig a politikai bölcsesség és be­csületesség parancsolja, hogy a népnek nem­csak bizalmát birjuk, hanem annak jogait és akaratát is tiszteletben tartsuk. Ha magunkat az 1848-as törvények s különösen azok szel­lemének védői gyanánt mutatjuk be, követ­kezetlenség és hűtlenség nélkül nem praeoccu­­pálhatjuk a közvélemény akaratát és annak nyilvánulását, ellene pedig még kevésbé tör­hetünk, mert épen e törvények a politikai jogélvezet kiterjesztését foglalják magukban. E törvények, e jog kiterjedtsége sokkal rövidebb fenállású, gyakorlata sokkal kevesebb időre és alkalomra szorítkozott még eddig, hogysem e jogot a jogosítottak teljes öntuda­tossággal és körültekintéssel birtokba vehették volna. Nem lehetnek őszinte barátai, védői és becsülői a népjognak, a közvélemény akaratá­nak azok, kik a nép bizalmát s befolyásukat arra használják fel, hogy a közügyek vezetését monopolizálják. Sokan vannak, akik nem veszik észre, hogy a befolyás, az erő, melyre oly büszkék, nem az övéké, hanem a köz­véleményé, melyet az neki kölcsönzött, de a­melyet ugyanaz, ha javára nem fordítják, vissza szokott venni. Valljuk meg őszintén, hogy 1861-diki megyei és városi tisztújítások bizonyos tekin­tetben készületlenül s szervezetten találták a közvéleményt, és a hangadók, népvezérek, be­folyással birók bölcsesége, az alkalmazásoknál még nagyobb hibáktól sem volt képes meg­menteni a közérdeket. Ma sem állunk sokkal készültebben. A készültségre eszmecsere kí­vántatik, érdekeltség és a politikai jogélveze­tek széles körbeni erélyes birtokba vétele. Annak idejében pedig csak széles körű kon­ferenciák, önzéstelen tiszta hazafiság elégít­hetik ki a közérdeket s szülhetnek üdvös eredményeket. Egyes emberek lehetnek jó hazafiak, bírhatnak kitűnő észtehetséggel, de nincs bennük annyi biztosítéka a részrehajlat­­lágnak, mint a közvéleményben, ha az nem mondva csináltatott. De még rég ismert igazság az, hogy a közügyek megvitatására a nyilvánosság tere legüdvösebb. Akik a nyilvánosságot nem sze­retik, azok a világosságtól félnek, akik ellen­zői a napi sajtó tekintélyt nem ismerő nyil­vánosságának, azok nem emelkedtek a tiszta alkotmányos elvek magaslatára, vagy a tudást, az ismereteket, a megvitatás hasznosságát mereven megtagadják s igy ellentétbe jönnek a jelenkor vívmányaival, szellemével, egy szó­val ezek nem a mai kor emberei, mert nem akarják elismerni, hogy a hírlapirodalom „óra­mutató a nemzet életében; a hírlapirodalom a világosság hajnalcsillaga, a jelennek izzadó munkája, mely a jövőt előkészíti, elenye a rejlő szellemszikrának, őre a jognak s örök­igazságnak, zászló, mely körül elvrokonok csoportosulnak."­ Való, hogy lehet a hírlap­irodalomnak részben alja is, de ne a salakot, hanem a kemencét tekintsük, mely a szin­­aranyat előállítani van hivatva. Szólok ezután valamit a hazafiságról és annak detinitójáról. Tatty Ede: A nemzetnek ismét halottja van. A ma­gyar tudom­ányos akadémia és a magyar föld­hitelintézet elnöke gróf Desewffy Emil január 10-én, hajnali 3 órakor Pozsonyban elhunyt. E szomorú hirt hozzák a fővárosi lapok, mely e vidéken is mély levertséget okozott azok között, kik tudják, hogy minő helyet foglalt el Dessewffy a hazában, kik tudják, hogy benne jeles írót, kitűnő nemzet­gazdát és tiszta jellemű, tevékeny hazafit vesztettünk. A magyar tudományos akadémia s a ma­gyar földhitelintézet gyászlobogó kitűzésével hirdetik kitűnő vezérük — elnökük sajnos elvesztését. Mind a két intézet méltán kesergi őt. Amannak — Széchenyi dicső művét foly­tatva — a nemzet bőkezűségéből palotát emelt, melynek megnyitása ünnepélyéről a gyöngélkedő test bár távol maradni volt kénytelen, de szelleme, mely a magyar tudományosságot oly kitünőleg képviselte s vezető magasztos foko­zatai felé, jelen volt megható „üzeneté“ben. A másik, melyet mint jeles nemzetgazda és kitűnő pénzügyi tehetség a hazafias buzga­lom fáradhatatlan küzdésével juttatott el azon célpontig, hol az az ország anyagi erejét eredménygazdagon ápolh­ató, szintén az ő fényes érdemei koszorújához fűződik sikeres valósu­­lása által. Mind a két intézet sietett kegyelete adó­ját leróni az üdvöz­ült iránt, ki ekép fáradott a hazának mind szellemi, mind anyagi boldo­gulásán. Az alelnök az akadémiai tagokat 10-én délutáni 4 órára rendkívüli ülésre hívta össze, melyre azok nagy számmal jelentek meg. Báró Eötvös József az akadémiai elnök gróf Dessewffy Emil halálát zokogva jelenté s a tagok mindegyikének szemébe gy­ászkönyek gyűltek. Eötvös indítványára elhatároztatott, hogy az akadémia gyászküldöttség által kép­viselteti magát üdvözölt elnöke temetésén. Az üdvözölt holtteteme 11-én 1 órakor szentelteti be Pozsonyban, honnan az eltemetésre a nem­zetségi sírboltba szállíttatott. A küldöttség az alelnök vezetése alatt gróf Károlyi György, Lónyai Menyhért, báró Prónay Gábor, Gorove István , Arany János, Csengery Antal, Toldy Ferenc, Tóth Lőrinc, Szabó József, Vámbéry Ármin és Hunfalvy Pál tagokból állt, kikhez egyéb akadémiai tagok csatlakozni kerettek. E küldöttség megjelent Pozsonyban a gyász­szertartásoknál, a dicsőült özvegyének és családjának az akadémia legmélyebb részvétét fejezte ki s felkér­te, hogy az üdvözült arcképét az akadémia termében való felfüggesztésre engedné által. Az akadémia termének három fülkéje egyikében gróf Dessewffy Emil életnagyságu szobra állíttatik föl. Nyolc nap múlva lesz Pesten gyászisteni­­tisztelet, melyen az akadémiai tagok gyász­fátyollal jelennek meg. Ezenkívül külön aka­démiai gyász­ünnep tartatik. A képtár s a közönség megtekintésére különben nyitva levő helyiségek, az akadémia gyásza jeléül a gyászhét alatt bezáratnak. A magyar földhitelintézet részéről a gyász­ravatalnál Lónyay Menyhért intézeti alelnök és gróf Károlyi György úr, mint a felügyelő bizottság elnökének vezetése alatt az igazgatók s több intézeti főbb képviselők jelentek m­eg. Alkotója és vezetője emlékét jegyzőkönyvileg is örökíti s szintén részvét-nyilatkozattal járult a gyászoló család keserve enyhítéséhez. Gyű­­léstermét az elhunyt arcképével díszesíti és az akadémia által tartandó gyászisteni tiszte­lethez majdan összes személyzetével csat­lakozik. Cserneki és tarkeöi gróf Dessewffy Emil, gróf Dessewffy József és Sztáray Eleonóra grófnő harmadik fia, szül. 1814-ben Eperjesen. Nevelését Kassán nyeré. Már kora ifjúságá­ban az államtudom­ányoknak szentelé életét. 1830-ban kezdte politikai pályáját, mint al­jegyző Szabolcsmegyében­ Mint író először korán elhunyt testvére, a lángeszű Dessewffy Auréllal együtt lépett föl atyja védelmére. — 1844-ben az általa alapított „Budapesti Hir­­adó“nak úgynevezett vezére len és feje a conservativ párt azon árnyalatának, melynek e lap volt közlönye. 1846-ban adta ki hires „alföldi leveleit"­, melyek szabadelvűségükről ismeretesek. 1­847-ben vámügyi munkálatai jelentek meg. Egyike volt ez évben a con­servativ programm szerkesztőinek. 1848-ban a magán­életbe vonult vissza. 1850-ben jelent meg az adókérdésben irt műve, s nehány év­vel később nagy hatást okozott könyve a „bankok decentralisatiójáról Ausztriában.“ — 1843 óta az akadémia levelező tagja s utóbb 1856 óta elnöke lön. 1862-ben a magyar földhitelintézet elnökévé választatott. A 65-ki országgyűlés alsóházába Pozsony város részé­ről jön megválasztva s bizonyosan , ha egész­sége engedi, nem kis része leendett a kiegyen­lítési győzelemben. Az üdvözült haláláról a gyászjelentés így hangzik: Dessewffy Pauline grófnő született Wenckheim bárónő maga és gyermekei: Aurél és Valerie, valamint gróf Dessewffy Marcel, úgy­szintén báró Vécsey József és neje Blanka született Dessewffy grófnő nevében mélyen megszomorodott szívvel jelenti feledhetlen sze­retett férjének, illetőleg atyjuk, fivérük és ipjuk, cserneki és tarkeöi gróf Dessewffy Emilnek, a magyar tudományos akadémia s a magyar földhitelintézet elnökének elhuny­tát, ki ma reggel 3 órakor a halotti szentségek fölvétele után életének 54-ik s boldog házas­ságának 30-dik évében májdaganat s vég­­elgyöngülés következtében jobblétre szenderült. Az elhunyt holtteste Pozsonyban január 11-én délutáni 3 órakor a ferenciek templomában beszenteltetvén, a szabolcsmegyei szt. mihályi családi sírboltban fog örök nyugalomra letetetni. Az egesztelő szent mise-áldozatok itt január 17-dikén reggeli 10 órakor a ferenciek szent­egyházában, valamint Sz.-Mihályon is az ottani szentegyházban ugyanaz­nap fognak megtar­tatni. Pozsony, január 10-én 1866. O­rs­eri­egy­ér­esi tudósí­tások. Az alsóház 5-ik nyilvános ülése január 10-én. Az alsóház a szünnapok után folyó hó 10-én tartotta első ülését, melyben elnök be­mutatta azon iratokat, melyeket Ő Felsége a prímásnak adott át. A lepecsételt királyi le­vél felbontatván az iratok felolvastalak. Ezek első és főrészét azon királyi leirat képezi, melyet királyi propositió névvel szokás m­­g­­különböztetni. Ezután következett a februári pátens és az októberi diploma felolvasása s végül a horvát országgyűlés 1861-i felirata olvastatott föl. Mindezen iratok ki fognak nyomatni s a ház tagjai között kiosztatni; tárgyaltaini akkor fognak, midőn az igazolások befejezése után megkezdődnek a válasz-felirati viták. Felolvasta az elnök Fiume lelkes közön­ségének az országgyűlés két házához intézett szép hangon írt hazafias nyilatkozatát, mely­ben hű és állandó ragaszkodásukat kijelentve, azon reményüket fejezik ki, hogy Fiume köz­vetlen uniója a magyar koronával mielőbb ki fog mondatni, miután ők az uniótól várj­k minden boldogságukat. A ház zajos éljenzés­sel fogadta a hi ragaszkodás ezen megindító nyilatkozatát. Ezután az országgyűlési költségvetés tár­gyában bizottmány küldetett ki s elhatároz­tatott, hogy a 20 tagból álló naplóbiráló­sa 15 tagból álló petitionális bizottmány a másnapi ülésben választás utján fog kiküldetni. Több a ház ügyeit illető szerződés felolvasása után Edelspacher Iánok özvegyének kérvénye olvas­tatott föl, melyben nagybecsű régiség-gyűjte­ményét az országgyűlés figyelmébe ajánlja. Deák Ferenc indítványára a petitionális bizott­mányhoz utasíttatott. Elnök előadja hosszú sorát azon kérvé­nyeknek, melyek a képvis­lő választások mel­lett s ellen a ház megalakulása után adat­tak be. A túlnyomó többség a mellett nyilatkozott, hogy e folyamodások különbség nélkül az osztályoknak adatnak át, melyeknek vélemé­nyezése kíséretében fognak aztán a ház elé terjesztetni.­­ A már igazolt képviselők ellen beadott folyamodásokra nézve pedig az határoztatott, hogy azok az elnökség útján beadóiknak visszaiküldettessenek. Elnök előterjeszti ezután, hogy a ház megalakulása után még a következő képvise­lők credentionálisa­n választási jegyzőkönyve adatott be : B. Bánffy Albert, Dobóczky Ignác, báró Babarczy Antal, Mocsonyi György, Németh Károly, Kandó Kálmán, Nikolics Fedor, báró Majthényi József. — Ezek credentionalisai az igazoló bizottmányhoz adatnak át. A következő képviselők ellen, kik igazo­lásra még nincsenek beosztva, folyamodások adattak be, úgymint Nikolics Fedor, Lászlóffy (ennek credentionalisa sem adatott még be), Kandó Kálmán, K. Majthényi, báró Babarczy Antal, Peley Lajos, Vécsey László s Medán. Az ülés 3/412-kor fejeztetett be, mely után zárt­ ülés tartatott, mely az igazolási vi­ták szabályozása kísérletével foglalkozott, hogy e viták ne nyúljanak oly végtelen hosszúra. Az alsóház 6-ik nyilvános ülése január 11-én. Ez ülésben, mely délelőtt 10 órakor vette kezdetét, a jegyzőkönyv szokásos fölolvasása után gróf Andrássy Gyula beadja Írásbeli GRÓF DESSEWFFY EMIL­t Pozsonyban, január 10-én.

Next