Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)

1866-11-08 / 89. szám

1866. Nyolcadik évfolyam. M­egj­elen: Életenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Bosork­osaszóri iroda: Ötpacsirta utca Terestyéni ház emeletében. TC1 .H év. 1 iratai: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordásról és vidékre postán: Egész évre...................................................8 frt. Félévre........................................................4 „ ......................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre...............................................6 frt — kr. Félévre...................................................3 „ — » ........................................... 1 „ 60 „ /STiX Csütörtök, novmétül ér­s 8-án. ____­ IS __ fu­rdetésiOk­. : A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­mond könyvkereskedéséhez cimezendők. Egyet szám­ára a kr os ztv. ért. 89-ik szám. Munka és jólét. m. Midőn a munkát, mint a jólét legfőbb tényezőjét tekintjük s ezzel kapcsolatban Szeged egykori munkaállapotát fölemlítjük, szükségesnek látjuk e város két legneveze­­tesb iparágát szóba hozni, mert a mellett, hogy 48 előtt hasonlíthatlanul több munkát nyújtott, ha kellő elismerésben részesülne, országos hite helyett európai hitűvé vál­hatnék. E két iparág: a hajó- és vizi­malomké­­szítés és a szappangyártás. Főleg az előbbi igen­­kevés figyelemben részesült s ezen annál kevésbé csodálkozhatunk, minthogy mi ma­gunk, a helyett, hogy ez iparágunk jó hírne­vét terjesztenék s az által népünk ügyességét, életrevalóságát kimutatni törekednénk, azt ta­lán egészen más nemzet előnyére megsem­misítjük. Ily rész hatású s merőben alaptalan ál­lítást olvashatunk a Szegeden megjelent „Nép­iskolai ajándék“ című füzetkében, hol Sz. M. úr azt állítja, miszerint a szegediek azóta tudnak kellő alakot adni a hajóknak, mióta egy a budai hajógyárban tanult szegedi fiatal­ember arra őket megtanította. A fahajó- és vizi­malomkészítés Szeged­nek oly kizárólagos tulajdonául tekinthető, mint Chinának a porcellángyártás. Hogy mikor készítették Szegeden az első hajót, azt bizony nehéz volna meghatározni, annyit azonban bizton állíthatunk, hogy a nagyobb hálóval való halászás kezdetével egy időre esik, s ha a hagyománynak hitelt adunk, hogy Attila idejében 40 ezer halász lakta Szegedet, úgy bizonyos, miszerint már Attila idejében készítettek a szegediek hajót, min­denesetre legelőször halászhajót. A magyar történelem a Hunyadiak ko­rában szerepelteti a szegedi hajókat ; a­mint tudjuk, Hunyady János nagyszámú hajón szál­lította seregét Szegedről Belgrád alá. Nekünk egyedüli célunk lévén a föntne­vezett két iparágnak 48 előtti kiterjedését meghatározni, azért csak egyszerűen azt je­gyezzük meg, hogy a szegediek ember­emlé­kezet óta olyan hajókat készítettek, mint most és az úgynevezett bőgőshajók készítése nem e századbeli találmánya a szegedieknek, tehát régibb, mint a budai hajógyár. Különö­sen azon tény is, hogy a szegediek a fahajó- és vízi­malomkészítést a tökély oly magas fokára emelték, hogy már évtizedek óta­­ semmi módosítást nem képesek behozni, azt tanúsítja, hogy ez iparág és régi foglalkozása egyedül a szegedieknek, igen, egyedül a sze­gedieknek, mert most is Magyarország bár­mely folyóján, ha csinos külsejű, erős szer­kezetű, alkalmas beosztású fahajót vagy vízi­malmot látsz, minden habozás nélkül elmond­hatod, hogy vagy Szegeden készült, vagy szegediek készítették. Legnagyobb virágzásnak örvendett ez ipar­ág a 40-es években, a­midőn 40—50 na­gyobb hajó és ugyanannyi vizi­malom készít­tetett Szegeden; a javítás alá esők száma ugyanannyira tehető, mint az újonnan ké­szülteké. Nagy hajó készítésével 60—80 ember 6—8 hétig van elfoglalva, vizi­malmot 20 ember 3 hét alatt készíthet el. A szappankészítésről ezúttal csak annyit jegyzünk meg, hogy a szegedi szappannak még most sincs párja; ha használhatóságát, tar­tósságát és árát tekintjük, vele semmiféle ilynemű készítmény nem versenyezhetik. Virág­zása ez iparágnak is a negyvenes évekre esik, a mikor a szegediek mintegy 200 ezer má­zsát gyártottak. Szabó Gergely: Szentesi levelek. (November hó 1866.) VI. A 48-dik évi törvények ellenére még most is fönálló hűbéri — és a korr­ányzat­­hozi viszonyainkból folyó sok olyan tárgy volna még városunkban, a­mely mindenik megér­­demlené a nyilvánosságra hozatalt. De miután azoknak jelenleg semmi hasz­nuk nincs, hódolva ama régi latin közmondás igazságának: „nisi utile est quod facimus, stulta est gloria“, — hagyjuk el ezen tért és lépjünk át olyan térre, melyen még egyrészről szabadabban mozoghatunk, másrészről a tör­téntekből merített tapasztalatokat a jövő szá­mára jobban értékesíthetjük. Társadalmi életünk mezején a népne­velés, gazdászat, ipar és kereske­dés azon tárgyak, melyek felé a jelen kö­rülmények közt legtöbb haszonnal irányoz­hatjuk figyelmünket. Lássuk tehát ezeket egyenként történeti fejlődésükben. A múlt a jövendő tüköre s a tudás ott áll legbiztosabb alapokon, hol az tapasztalati tényekre van alapítva. Ezen tárgyak mindenikének története, csak a mi szűkkörű községi életünkben is eléggé igazolja azon már elméletileg is megdönthet­ően igazságot, hogy­­az emberiségnek egyedül az alkotmányos önkormány­zatban van üdve. Ezen szempontból fogom ezeket egyen­ként tárgyalni. Lássuk tehát először is a­ Népnevelést. Reformált hitfelekezetünknek nemcsak hit­ágazatai, de egyházkormányzati rendszere is a dicső Helvétiának polgári és vallásos sza­badságot éltető körében született, melynek lelke a népképviseletre fektetett al­kotmányos önkormányzatban áll.— De fájdalom! a politikai kormányzat ezen üdvös intézményre sokszor bénító hatást gya­korolt s kivetkőztette azt ősi jelleméből, úgy hogy a presbyteri rendszer névleg fönállott ugyan, de a nép mégis ki lön zárva az egy­házi kormányzatból akképen, hogy a pres­byterium nem a nép szabad választottai által töltetett be, hanem maga egészí­tette ki önfmnmagát, vagyis a presbyter­ség holtig tartónak tekintetett, s ha valame­lyik presbyter meghalt, a helyett a presby­­terek maguk választottak maguk közé más presbytert tetszésük szerint. Ha aztán a lelkipásztor, mint a presby­­terium elnöke, hatalomravágyó ember volt, lassanként úgy alakíthatta át a presbyteriumot, hogy abban a többség részére biztosítva le­gyen. Különösen kedvezett az ily visszaélések­nek a Bach alatti absolutismus, midőn az elnöknek tetszésétől függött, hogy kiket hív­jon be a presbyteri gyűlésbe s volt hely, hol a presbyterium bizalmi férfiak értekezle­tévé devalváltatok, s a népnek nem hagya­tott tön több jog, mint a ráad­rogált egyházi adót befizetni, de azt számon kérni nem volt szabad. Hogy ezen visszásság a protestáns auto­nómiával ellenkezett, az kétséget sem szen­ved. Ezen szomorú helyzetbe a szentesi re­formált egyház is belesülyedt, külösen a Bach rendszer elsőbb éveiben s a magát kiegészítő presbyterium fönállott a múlt évtized végéig. Akkor azonban az ország több részeiből s azok közt Szentesről is fölszólalások történ­tek sajtó utján azon visszásság ellen, s ki jön mutatva, hogy az hitelveinkkel ellenkezik s azt eredményezi a szellemiekben, a mit az absolutismus a polgáriakban, t. i. tespe­­dést, hátramaradást, erkölcsi ha­lált. A korszellem — ezen minden európai hatalmasságnál nagyobb hatalom — meg­hozta részünkre a kívánt eredményt s 1860- ban összes hitfelekezetünkben helyreállíttatott a népképviseletre alapított egyházi kormány­zat s azóta 3 évenként újra válasz­tott s a népnek felelős egyházta­nács kormányozza egyházi összes ügyeinkkel együtt a népnevelés ügyeit is. Most már lássuk, mi különbség a két rendszer eredménye közt. A debreceni egyházkerület által 1837-ben kiadott egyházi névtár szerint, volt akkor a szentesi reformált egyházban 12,220 lélek és 8 elemi­ iskolában 818 fiú és leány növendék. 1857-ben és így 20 év múlva 9 elemi tanító előtt 999 elemi­ iskolába járó fiú és leány volt, s e szerint 20 év alatt egy tanítóval és 181 tanítványnyal szaporodott az elemi­ isko­lások száma. A folyó évi őszi vizsgák alkalmával pe­dig 14 elemi tanító előtt a vizsgát tett elemi tanulók száma­­ 1435 volt. Azonkívül 4 gymnasiális tanár előtt 141 tanítvány, vagyis összesen 1576 növendékünk részesült nyilvá­nos oktatásban. És így az utóbbi 9 év alatt egyházunkban a tanítók száma 9-ről 18-ra szaporodott, a tanítványok száma pedig 557-tel gyarapodott. Pedig most vagyonilag sokkal sze­gényebbek vagyunk, mint ezelőtt 9 évvel voltunk. Honnan van hát mégis e gyarapodás ? Felelet: onnan, mert most az érdeklettek szabadon választott képviselői intézkednek, kik jól tudják azt, hogy nemcsak hitfelekezetünk­­nek, de édes hazánknak is az által biztosít­­tatik jövője, ha az ifjú nemzedék helyes irá­nyú neveléséről s a népnevelésnek teljes ere­­jébeli fölkarolásáról minél előbb gondoskodik, s hogy a népnevelésben van azon varázserő, mely az alkotmányosság megerősödéséhez ve­zet; ez azon égi jel, mely alatt, miként Nagy Constantin a keresztjegy alatt — győzni fogunk , mert a nép, melynek mivelése elha­nyagoltatok­, — a legjobb alkotmány alatt sem alkothat virágzó államot, ellenben a nép­nevelésben kellőleg részesült nép — elnyo­­mathatik ugyan egy időre, de örökre soha. Olyan az, mint a jó acélrugó, melyet össze lehet ugyan nyomni, de ha a nyomás meg­szűnt, visszanyeri természetes állását. Ezeknél fogva hasznos szolgálatot tettek hazánknak mindazok, kik az absolutismus alatt a népnevelés ügyének szentelték munkásságukat. Miután gazdasági bizottmányunk a múlt évben, a temető helyiségeknek a lelkek szá­mához arányosítása végett összeállította az itteni hitfelekezetek lélek­számát, azon ked­vező helyzetben vagyok, hogy az elemi­ isko­lákba járók arány­számát a múlt évről kimu­tathatom. Úgymint, és így Szentesen minden 100 lakosra 9 elemi­iskolás esik, mi ugyan még nem kellő szám, mert a mivelt államokban 12-et 100-tól számí­tanak , de e józan értelmes nép fölvilágosult szelleme kezeskedik arról, hogyha politikai közigazgatásunk alkotmányos önkormányzati alapon szerveztetni fog, főbb teendői közé sorozandja a népnevelés ügyének a kor kívo­­nataihoz alkalmazását. Az arány­szám legmagasabb az izraeliták­nál, i. i. 20 százlék­, mi nemcsak onnan van, hogy náluk egy gyermek sem nő föl elemi oktatás nélkül, hanem onnan is, hogy az iskolázást korán kezdik és elemi­ iskolába több évekig járatják. Az igazságnak tartozunk azzal, hogy itt megjegyezzük, miként a szentesi izraeliták a nevelésnél jó szellemet tanúsítanak, mert náluk a tanítási nyelv a magyar nyelv s a német nyelvet csak mint nyelvet tanítják, sőt fölsőbb leány­növeldésökben a kézi mun­kák tanítására magyar nőt tartanak. A görök katholikusok gyermekei más hitfelekezetek elemi­ iskoláiba járnak. Oroszt Miklós. (Folyt. köv.) Hitfelekezet Lelkek [Elemi száma | tanuló Száztól arány sz. Református 17373 1435 8 ZaV-tóli Római katholikus 9618 937 97AX-tóli Evangélikus 638 54­8 Zartó­i Görög katholikus 543— — Izraelita 990 199 20%-tóli Összes lakos­ág 29162 26259­­ -tóli Vidéki levelezések. Székes-Fehérvár , okt. 28. 1866. Hosszabb ideje annak, midőn Fehérmegye, jelesül pedig Fehérvár városában előfordult ne­vezetesebb eseményekről e lap t. olvasóit szerencsés lehettem értesíthetni, — nem akar­ván ugyanis a „Szegedi Híradó“ hasábjait, mely úgyis telve volt — az idei csapások dúlásairól szóló vidéki panaszos hangokkal,újab­bak által szaporítani; — habár Fehér megye némi részben egyike a szerencsésebbeknek, az idei termény­állapotokat tekintve. Igaz, hogy a búza és rozs átlagosan a magot alig adta meg, de mégis voltak egyes táblák, hol a fagy és szárazság minden pusztítása dacára is meglehetős közép termést arattak. A kukorica, krumpli, répa és káposzta tökéletesen kielégítőleg fizetett, valamint a szőllő is, mert Lovasberény, Sukoró, Nadap, Csóka helységek szőllőhegyeinek magasabban fekvő részén nemcsak bor lett elegendő, de még a nyáron s őszszel gyümölcscsel is ellát­ták a vidéket. Azonban ezen mozgalmas időben a ka­tonáknak észak- és délről a folyotonos le- és fölvonulása és roppant tömegekben több na­pokig lett letelepedése által meglehetősen el­­pusztíttatott az itteni termesztm­ény is. A cholera Fehérmegye több községében gazdag aratást tartott, p. o. Lovasberény 4200 lakossal biró mezővárosból 146, Magyar- Almás és K.-Sz.-Péter kisebb s alig másfél­ezer lakóval biró községekben is 60—70 em­ber lett áldozata, egyedül a 22—23.000 la­kossal biró Sz.-Fehérvár városa volt e me­gyében némileg megkímélve, hol összesen alig 20 egyén esett áldozatul; a szomszéd Vesz­­prém megyében pedig alig fordult elő pár eset. Azonban, mióta az idő télies alakot öltve, kemény fagyokkal köszöntött be, egyszerre mindenfelé megszűnt. Sz.-Fehérváron újabban egy gőzmalom építése van tervben, gr. Zichy, gr. Batthyány és Wertheim­ testvérek által ; erre ugyan égető szükségünk is van, mert a most fönálló König-féle gőzmalom oly rész lábon áll, hogy még a városi lakosok is kénytelenek őrlelés és lisztvásárlás végett az ide 2­/4 óra járásra fekvő velencei gőzmalomba vándorolni, mely jeles lisztkészlete és avatott kezelésmódja mellett virágzásnak örvend és jó hirben áll még a közeli megyékben is. Demeteri vásárunk most folyt le, mely­ről, ha valaki — úgy mint e sorok írója — szem- s fül érzékei által meg nem győződött, alig hiszi, hogy mai körülményeink közt még népes és jó vásárról is lehet szó Ma­gyarországban. Vasárnap a marhavásár is igen látogatott volt s a lovak, bár alig múlt pár hete, hogy a háború befejezte után fölösle­gessé vált katonai lovak közül sok száz darab itt elárvereztetett, mégis drágák voltak. A fiatal 3—4 éves jobb faj lóért 200 — 300 fatot adtak. — A szarvasmarháknak hasonlólag igen jó keletük volt.­­ De leglátogatottabb volt a ruha­vásár, a ruha­sátrak előtt zsúfo­lásig állt a vásárló néptömeg; nagyon termé­szetes is, mert az emberek több év óta szük­ségben szenvedvén, mindig csak a legszüksé­gesebb élelmi-cikkeket vásárolták be s annál kevesebb ruhát szereztek, mi pedig évek folytán bizony leszakadt s igy most a meg­takaríthatott kevés pénzecskéből legelső és nélkülözhetlen beszerzendő volt a ruha. A vidéki­­ugy, mint a helybeli kereskedők a legnagyobb megelégedéssel nyilatkoztak e vá­sárról, és mindannyian azt mondják, hogy több év óta nem értek ily jó vásárt. Azonban hiányzottak a zajos, víg mulatozások , melyek ezelőtt a vidékről bejött közbirtokossági és gazdatiszti fiatalság által csapattak. Látszott, hogy a magyar ember saját kárán megtanult gazdálkodni s megtakarított pár forintját ma már a szükségesekre fordítja és nincs mulat­ságra pénze. Érezték ezt a vendéglősök, de leginkább a zenészek, senkinek sem jutott most eszébe, mint más években, a pezsgő­­ivás, vagy zenéltetés, mindenki oly komoly arcú volt, mintha az egész ország terhe nyomná vállait s mintha előre érezné, hogy a katonai executio nem sokára meglátogatja őt az adóért. Végre curiosumként megemlítem, hogy a bécsi vagy pesti urak nincsenek ám mindig jól értesülve a magasb körökben történtekről, p. o. mióta az a hir volt a lapokban közölve, hogy Lipovniczky v. püspök v­áltsága szé­kes­fehérvári püspöknek neveztetett ki, több rendbeli csomag és levél küldetett a postán a fővárosokból is nevezett püspök ő­­iságának Székes-Fehérvárra; természetes a hírlapokból nem olvashatták az illetők, hogy ő mltsága — mint köztudomású — ezen fényes állástól visszalépett. Időjárásunk egészen kemény télies és igen száraz, hetek óta nem volt esőnk, mi pedig búzavetéseinkre annyival kívánatosabb, mert a földi kukacok már­is roppant pusztításokat tettek. fíaszkal, Baja, október 28. 1866. Pár hét óta egészen megélénkíti váro­sunk utcáit az átvonuló katonaság. A nép megbámulja a vörös nadrágos hadfiakat, kik gyalog, lóháton berobogják az egész várost; alig jut eszébe valakinek, hogy e gyakori csapatátvonulás a cholera-járvány ter­

Next