Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)
1866-11-22 / 93. szám
1866. Nyolcadik évfolyam. Mogyoron: Életenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési Iroda, Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordassa is vidékre postán. Egész évre.......................................................8 frt. Félévre.............................................................4 „ ......................................2 „ Egyed számára Helyben Egész évre . . . Félévre . . . , Évnegyedre . . . H kr osztr. ért. a kiadóhivatalba, elültetve: .........................................6 frt —kr. 60 93-ik/itahi. Csütörtök, nov 22-én. iirdotónok.: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díja 15 mikrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Berger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. I munka és jólét. v. Midőn a vasútnak Pestről Szegedig leendő elkészítését rebesgették, fejet csóváltak rá öregeink, semmi jót nem jövendöltek ki belőle. Nem kellett hozzá tanulmány által szerzett nemzetgazdászati ismeret, hogy beláthassák, miszerint a vasút ártani fog nagy kiterjedésű fuvarozásunknak s hogy drágaságot okoz. Jól emlékszem rá, az úgynevezett fölvilágosultak közül sokan mosolyogtak egyszerű, de józan észjárású polgártársaink gyermeteg aggodalmán. A vasút elkészült, Szeged néhány órányi közelségre vitetett Magyarország fővárosához . Szegedtől észak felé a fuvarozás csaknem teljesen megszűnt, de a könnyű közlekedési eszköz értékesebbé tette terményeinket. Amennyit vesztett Szeged az előbbi, sokkal többet nyert az utóbbi körülmény által, terményeink árának emelkedése életkérdéssé lett, mert a nagy adó mellett a megszaporodott szükségletek csakis így valónak fedezhetők. Szeged népe csakhamar megbarátkozott a vasúttal, sőt kezdte belátni elvitázhatlan hasznosságát, szükségességét; e szempotból igazat adunk a mosolygó uraknak , de ha előre látják, mi alig egypár év múlva bekövetkezett Szeged legtöbb iparágának alábbszállását, némelyiknek teljes megsemmisülését, mely a szabadiparnak a vasút segítsége nélkül aligha sikerülene, nem fognak azok a jó urak mosolyogni. ügy van, Szeged belgazdászatának a vasút is ártott. A fuvarozás legfő útját elfoglaló, a hajóterhek szállítása által a hajókázást csökkenté, e tény a hajókészítést gyérítés így mind a hajósok, mind a hajóácsok között munkahiányt okozott; a szappangyártást egy ideig" csaknem a helyi fogyasztásra szorító, mert a hízott sertések és zsiradékok kivitele következtében a szegedi szappan legfőbb anyaga, a szalonna háromszoros árra emelkedett, mely természetesen azt eredményezi, hogy a szegediek keresett árért nem voltak képesek szappant előállítani , ámbár a vidéki kereskedők is lassanként kezdtek hozzá szokni a magas árhoz, mert a vizen és szárazon való közlekedési eszközök nem engedők a tengerit hosszabb ideig áresésben szenvedni s ennélfogva a szalonna olcsó előállítása lehetlenné vált: a szegediek később is az előbbi mennyiséghez képest igen kevés szappant gyártottak. Minthogy a szegedi szappan ellen az 50-es években egyéb kifogás nem volt, mert nem is lehetett, csakhogy drága, a gyárosoknak olcsóbb kiállításáról kelle gondoskodni, mi meg is történt az utóbbi időben, de biz abban nincs köszönet; rámondhatjuk , hogy : olcsó húsnak híg a leve, íme a többször emlegetett szappanhamisítás alapoka. Nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy azért Szegeden minden időben lehetett és lehet illő árért tiszta szappant kapni; a szappan ára a nyers szalonna ára szerint változik. Ha figyelembe veszszük, hogy a szappangyártáshoz megkívántató nyerstermények, — a tüzelő anyagot kivéve — mind Szegeden és közel környékén állíttattak elő, egy gondolattal beláthatjuk, hogy a szappangyártás csökkenése által is sok ember esett munkahiányba. E két független iparágunkon kívül a többiekre a szabadipar a behozatali vám megszüntetésével együtt szintén káros hatást gyakorolt. A szabadipar a takácsokat sújtó legérzékenyebben, bátran elmondhatjuk, hogy nálunk a takácsmesterség űzése teljesen megszűnt, csak még alsóvároson lehet itt-ott egy-egy szövőszéket, inkább tekintély kölcsönzés , mint használhatás végett, fölállítva látni. A szabadipar nálunk is megtörné a különféle raktárakat, a szegényebb iparosok elnyomattak és vagy folytonos munkahiányban kelle szenvedniök, vagy a gazdagabb raktártulajdonosoknak oly munkadíjért dolgozniok, melylyel legégetőbb szükségleteik sem valának fedözhetők. A gyári készítményeknek sem vége, sem hossza nem lett; eleintén idegenkedtek tőle a lakosok, de a sokkal jutányosabb ár nem sokára kapósokká tette azokat. Magától értetik, hogy iparosaink a gyári készítményekkel olcsóságra nézve nem versenyezhettek s mindenütt vagy teljes munkahiány állott be, vagy a munkadij igen alábbszállott. A szabadipar életbeléptetése és a behozatali vám megszüntetésének káros következményeit nem azért említik föl a vasúttal, mintha gazdászatunknak magában véve ez is ártott volna, hanem, mert a szabadiparnak elnyomásában a behozatali vám megszüntetésével együtt segédkezet nyújtott, annak hatását a gyorsítás által fokozó. Valóban, talán egyedül Szeged városa részesült azon szerencsétlen szerencsében, hogy a szabadsági mozgalom, vasút, szabadipar hirtelen egymásutánban lepjék meg. És e jelentékeny változásoknak összeesése sietteté Szeged elszegényedését. A vasút úgyszólván, tőszomszédokká tett az ipar terén különösen előhaladt külföldiekkel ; a behozatali vám megszüntetése fölnyitá a kaput; a szabadipar megengedi a versenyt; a küzdés megkezdetett; a vesztesek mi lettünk, mert pénzünk az ő zsebükbe vándorolt. Szabó Gergely: Tiszaszabályozási gyűlés Csongrádon. Már korábban folyamodványt intézett Csongrád város hatósága fölsőbb helyre az iránt, hogy úgynevezett tuláti rétje a Tisza árjától gáttöltés által mentesítessék. Ez ügyben tiszaszabályozási kir. biztos Ürményi József ur, inségügyi kir. biztos gróf Szapáry ur kíséretében ideérkezvén, s nov. 17-én Csongrád város kuralmi képviselő testülete és az értelmiségből meghivott érdekeltséggel gyűlést tartván, egy a tárgyat kimerítő beszédben fejtegető a hasznot, mely e védgát emelése smintegy 6000 hold rérföldnek vizmentesítése által a városra háramlanék s azon kérdést intézé az érdekelt gyűléshez, ha váljon a korábban már e tárgyban fölsőbb helyre intézett folyamodvány mellett marad-e, vagyis akarja-e ama töltést létrehozni, vagy nem? Melyre legelébb is megyei főszámvevő. Kádár Henrik úr, mint Csongrád egyik lakosa és birtokosa emelt szót, megemlítvén, hogy miután ama védgát egyesek birtokain húzódnék keresztül, sem a városi hatóság, sem ezen érdekelt gyűlés itt jogosan nem végezhet, mire nézve ajánlja, hogy egy népgyűlés hivassák egybe, mert csak a nép megszavaztatása után lehet e kérdésben érdemlegesen végezni. Ezen nézetet, úgy látszék, osztá a gyűlés is. Mely után ismét kir. biztos véltsága emelt szót, fejtegetvén, hogy a jelenlevő csépai, szelevényi és sasi küldöttek és képviselők a védgátnak közel az ő határaikhoz való emelését kívánják és igy Csongrád város rétjének nagy része mentetlenül maradna. — Ámde a terv háromféle, ugyanis a töltés vagy a 83-ik úgynevezett márnás átmetszéstől venné kezdetét és igy közvetlen a Tisza szélén Csongrád mellett húzódnék el, vagy közel a szelevényi és csépai határokhoz, vagy végre egy nagy kanyarulata a Tiszának szintén befoglaltatnék a védgát menetébe. És könnyebb áttekintés végett egy mérnökileg készült helyes térképet terített ki kir. biztos úr, hol a védgátak menete vonallal jelöltetett meg. Ezután csongrádmegyei alispán t. Stammer Sándor ur figyelmeztető kir. biztos őéltságát, hogy ezen védgát által Szentes városa is érdekelve lévén, szintén küldöttségileg van itt képviselve, mely a nevezett város nevében kijelenté, hogy szándéka e magánegyesületbe belépni. Majd Csongrád város birája Bagi József emelt szót, körülbelől oly értelemben, hogy ő nem barátja e védgát-emelésnek, mire a tiszaszabályozási főfelügyelő úr csodálkozását és meglepetését fejezé ki, hogy e munkálat megpendítése e gyűlésben nem karoltatik föl kellőképen, holott máshol, amennyire lehet, mindent megment a nép a víz árjától ! Könnyű lett volna ugyan ekadatolni e hidegség és hallgatagságot azzal, hogy a főtervben nem az egész rét mentesítéséről van szó , hanem annak csupán egy részéről. S hogy éppen oly szüksége van a népnek e rétre a mostani minőségében, részint réti szénatermelés, részint pedig tüzelőanyag nyerése végett, mintha az mentesítetnék. De továbbá, mentesített rétje már van és ott várakozik a Bokros is, mintegy 4000 holdnyi területtel a mentesítésre. Hanem ezek helyett a nehézséget az elöljáróság abban helyezi, hogy a Tisza árjakor e helyre egyenes irányban nem lehet menni. De ez aggodalmat a főfelügyelő és kir. biztos urak csakhamar eloszlaták az által, hogy egy rövid töltésutat kell oda készíteni. Szólották még a tárgyhoz csépai közbirtokos Demján Lajos és az osztálymérnök, míg végre abban állapodtak meg, hogy a mérnöki munkálatok a kellő térképekkel mind a három irányban, úgy a költség-kiszámítások is készítessenek el, mire királyi biztos véltsága azon ígéretet téve , hogy e munkálatokra pénzt előlegezend. Inségügyi kir. biztos gróf Szapáry őéltsága pedig megígérte, hogy tekintve az ínséget, ha e gát emelése határozattá válik s a munka kezdetét veszi, azonnal az inségi alapból a kellő mennyiségű pénzt utalványozni fogja, különben van gondja rá, hogy máshol is foglalkoztassa a népet fizetéses munkával. Végre Kádár Henrik úr megemlíti még, hogy az úgynevezett böldi rétnél van egy, a Tisza lefolyását akadályozó kucori-töltésnek nevezett sarkantyú alakú gát, melynek elhányatásáért már többször folyamodott Csongrád városa és többször szólítá föl Szentes városát, de mindeddig sikertelenül. Kéri tehát kir. biztos ur őéltságát ezen ügyben intézkedni. Mire kir. biztos ur kijelenté, hogy ez ügy már folyamatban van s elintézése a legrövidebb idő alatt várható. Ezzel az ülés eloszlott. Soklya Antal Nyilvános titkok a vasúton. Közelebbi hetekben többször volt vasúti áruküldeményem s mindannyiszor kellett tapasztalnom, hogy valami államnyomoruság az oka, hogy a közlekedés oly annyira boszantó, miszerint, hogy egyebet ne mondjak: a szállítónak a fuvarlevélre 6—7 rendbeli megjegyzést kell írni, amelyekben lemond a késedelemből eredhető minden kártérítési követelésről s előre is beleegyezését adja, hogy küldeménye addig heverjen a raktárban, amig azt onnan a társulat el nem viteti. Hozzá kell képzelnünk egy túltömött raktárt, hol árucikkek halmaza nyög egymás alatt, zúzva, törve a legnagyobb vigyázat mellett is, és egy kocsiktól üres pályaudvart. Hozzá kell még azt is képzelnünk, hogy a különböző állomásra szánt árucikkek úgy hevernek egymás hátán, mintha a haos itt kezdődnék. Méltán félelem lepi meg a küldőt, váljon elég-e a raktárnak bölcsesége ezen tömkelegben eligazodni? nem keveri-e el az árukat ? nem fogja-e a Debrecenbe szántat Aradra vagy Váradra, vagy valamely közbe eső állomásra küldeni ? midőn eme nevezett helyeknek s a közbe eső 25—30 állomásnak egyetemes halmaz helye van a raktárban kijelölve?! Tőle a raktár és az állomási udvar oly kietlen üres, hogy a varjak és verebek portyázó serege egész kényelemmel tanyázik benne. Jönnek tapasztalatlan polgárok, valamit föl akarnak adni, fuvarlevelük nincs jól kiállítva, hiányzik a „Bemerkung“ értsd: amaz írásos beleegyezés a veszteglésbe, az árut így nem veszik föl. Haragszik a jámbor polgár a raktárnokra, azután a vasúti tiszviselők zsarnokságát szidja, majd a legtapasztaltabb is azt hiszi, hogy mindennek, ha már nem a raktárnok s nem is a tisztviselők, de legalább is a társulat igazgatósága vagy éppen maga a társulat rendszere az oka. Pedig ez nem áll! Szegény osztrák állam! nem elég, hogy az a fránya burkus megmer verni Sodoma — vagy akarjuk mondani — Sadovánál, de ime ugyanaz a burkus mer téged még most is boszantani. Nem elég ugyanis, hogy még a múltkori nagy sietségben ott feledett vasúti kocsikból néhány száz mai napig is valahol a burkusoknál van, de azontúl oly gorombaság is történik, hogy valamennyi kocsit, mely a szászországi határon a poroszok kezébe kerül , néhány hétig ők használják. Van az európai vasúti rendszerben egy jó szokás, t. i.. ha egy idegen vasútról került kocsi egy más állam vagy is társulat vonalán újra rakatik s rendeltetési irányától másfelé tereltetik, naponta 5 frt büntetést fizet a bitorló, de ezen 5 frt büntetés melletti jogbitorlás csakis rövid idejű és esetleges lehet, s hogy ez a végtelenbe ne menjen , a társulatnak joga van a szomszéd ellen azonnal föllépni és kocsiját követelni. A furfangos burkusok élvén ezen, 5 frt mellett szabadalmazott jogbitorlással, rendre fogdossák el az Ausztriából érkező kocsikat s küldik Európa nyugati és északi részeibe szerteszét, újra meg újra megrakodva. Ez pedig azon okból történik, mivel Poroszországban jelenleg oly óriási a forgalom, amilyent Európa még nem látott; oly élénk a közlekedés, amilyenről nekünk fogalmunk sincs. Ezért szívesen fizetik a poroszok az 5 frtot naponként, midőn nekik az alatt 50-et hoz egy kocsi. Hja, hisz szegény fejünknek is volna imilyen amolyan forgalmunk, nekünk is kellenének a kocsik, de ha a poroszoknak még jobban kellenek! Bismarknál kellene panaszt tenni, de hát mikor az is bajos. Nem volna ez a baj, ha a vasutakon szokás nem lenne a tele kocsikat minden átrakodás nélkül egyenest rendeltetések helyére küldeni, ha tudniillik a határnál átrakodás történnék, de ez a mi kocsiainknál nem történik. Történt régebben, de mostanában már más a szokás. Rendezett körülmények között nem is örvendetes az út megátrakodás, de most már ki kellene valamit gondolni a bölcs osztrák államférfiaknak. Követelni kell a burkustól, hogy ne merje annyi ideig az osztrák társulat kocsijait magánál tartani, újakat ne fogjon el, a nála levőket azonnal adja ki, mert nekünk is kell! nagyon kell! S meg kellene neki mondani, hogy ha úgy nem cselekszik, amint illik, majd így meg úgy lesz ! Azaz, hogy majd megmutatjuk, hogy mi tűrni, várni jól tudunk! Ez az, ami a vasutaknál a főakadályt képezi, mert az osztrák rendszer fővonása, hogy bent, saját népei iránt hajthatatlan a kormány, kifelé pedig néha játsza a tetterést és hatalmast, de tényleg, engedékeny. *) A Országgyűlési tudósítás. A képviselők az ülése november 19-én. Öt hónapos némaság után , az országház nagy terme ismét hangzatossá jön. A képviselők elfoglalták benne helyeiket, nem oly hangulattal , nem oly reményekkel, mint egy év előtt, hanem ugyanazon elhatározással, hogy az ország jogaiból elengedni semmit nem fognak. A haza bölcsét, Deák Ferencet, midőn a terembe lépett, tiszteletteljes éljennel üdvözlök. Kezet szorítottak egymással az ismerősök. Egy-egy kör élénk beszélgetésbe kezdett, míg az elnök csengetyűje mindenkit a maga helyére szólított. Az elnök, ki helyét szintén a ház éljenei közt foglalta el, az ülést következő beszéddel nyitotta meg: Tisztelt ház! Az elnapolt országgyűlés nagy horderejű működésének folytatása végett a mai napra van összehíva. A feladat jelenleg is az, ami kezdetben is volt, sikert szerezni az országgyűlés két feliratában foglalt törvényes kívánalmaknak, eszközölni a valódi alkotmányosság életbeléptetését, (helyeslés) megnyitni a törvényhozhatás útját s ezáltal a hazának egy jobb jövőt eszközölni. (ügy van! Helyeslés.) *) A „P. LI.“ szintén felszólal e tárgyban s egyenesen a társulatot vádolja, állítván, hogy a csehországi vonalak sokkal kisebb közlekedést fentartó állomásairól a forgalom fenakadása iránt semmi panasz sem érkezik, míg a pesti pályafőn az árufelvétel tökéletesen meg van szüntetve A „Jád“ tanácsára több pesti kiviteli cég — főleg malomtulajdonosok — elhatározta a kereskedelmi miniszter elé terjeszteni a dolog állását. Szerk.